Gav & Callie

Ohh most már minden világos. Bosszantja az aurort, aki 4 éve végzett és 4 éve semmi köze sincs az olyan tantárgyakhoz, amit például Én is tanítok. Kérésére csak bólintok és megjegyeztem, hogy panaszoljam el milyenpocsék volt, ami hazugság, mivel nem. Csak volt ami nem éppen volt igaz, csak rizsa. Amit egy mágiatörténet órán természetesen elnéznék, de itt nem! Minden konkrét tényekre alapul, és ha valamit is rosszul mondanak, vagy tanulnak meg abból baj lehet …
Volt büszkeség? Na itt felnevettem. Vicces-vicces. Attól függ, milyen értelemben értjük. –Büszkeség? Csak nem Ön döntötte meg a legtöbb lányt az iskola történetében?- Kérdeztem és játékosan rákacsintva kidugtam a nyelvem, hogy értse egyáltalán nem a rossz szándék vezérelt! Csak a magas labdát nem lehet nem lecsapni. – Ámbár ha itt tanult jól ismeri az iskolát. Esetleg majd adhatna pár magánórát, hogyan is juthatok el ide-oda-amoda … Anélkül, hogy fél órát bolyonganék a lépcsőkön! – Mosolyogtam majd hátradobva a hajam az ablakhoz léptem és becsuktam. Megcsóválom a fejem és ismételten végigmérem, miközben kifelé indul a termemből. – Amennyiben nem vagyok ott, a lépcsőknél megtalál!- Szólok utána, majd az ajtó csapódással együtt hatalmasat sóhajtva belezuhanok a székembe.
Még hogy kirendelt pár … Nevetséges. Mérgemben felégettem a kuka tartalmát és elégedett mosollyal néztem ahogy a papír és vele együtt a sütemény is porig ég. Miután elégett, felkaptam a cuccomat, és felsiettem a szobámba. Lepakoltam, és átöltöztem. szinte combközépig érő csizmát húztam fel, combfixel, krémszínű szoknya egy halvány barackvirág színű V kivágású pólóval és végezetül egy vékonyka kis kabát. Kedvenc szarvasos gyűrűm a helyén és minden tökéletes. A hajamat kiengedve hagytam. Mindig is imádtam, amikor a szél belekap. Igen elcsépelt, de ez van. A vanília illatom ma sem maradhatott el és Joel-el a karomon elindultunk Eclaire-hez. Félúton elengedtem Joel-t, egy levéllel a csőrében majd Eclaire-hez érve rengeteg bocsánatkérést követően elindultunk a rengeteghez. Csak, hogy ne kelljen sétálni, felpattantam a hátára és mentünk pár kört, mielőtt leszálltunk az erdő szélénél. Olyan ismerős hely … Ohh már tudom! Hiszen itt láttam a szarvast. Eclaire nyakát simogatva pásztáztam szemeimmel a fákat, hátha ismét megpillantom azt a fenséges állatot.

Továbbra is az erdőt kémlelem, hiába érkezett meg a partnerem, aki velünk repül ma. Eclaire megremegett, na erre már Én is odakapom a fejem. Ő nem remeg meg csak úgy. Nem szívleli Gavin-t, amit nem csodálok. –Ez felelőtlen és meggondolatlan volt! És persze magára haragította Eclaire-t, ami nagyon rossz húzás volt!- Mosolyog rá barátságosan, majd előhalászok egy cukorkát a zsebemből, amit Eclaire csőrébe nyomok és boldogan elrágcsálja.
-Cukrot?- Ajánlom fel a karamellás édességet, és mosolyogva figyelem, ahogy Eclaire kezd megenyhülni. Még vetek egy utolsó pillantást az erdőre és szomorúan felsóhajtok. Na nem lesz szarvas üldözés. Na majd legközelebb. Mosolyogva mérem végig és megejtek egy kacér mosolyt, s ha kért cukrot természetesen adok neki. Járgány … Na most vagy szívat vagy olyanon repül, amit Én nem látok. Áhh szóval tesztrálja van. Kár hogy nem látom és sajnos ezen információ tudatában csak mosolyogni tudok, mivel semmit nem látok.
-Szóval repülünk? És mivel is jössz?- Kérdezem kíváncsian és körbenézek a hatás kedvéért. De lehet tévedek a tesztrált illetően és seprűvel jön, akkor viszont feltétlen kikell hívnom egy versenyre. Eclaire-re úgy is ráfér egy kis verseny, rám pedig a győzelem mámoros íze.
Végigsimítom a hátát, majd a szárnyai előtt ráteszem hátára kezem és egy mozdulattal már a hátán is ülök. –Ha nincs meg a járgány, jöhet velünk is. Ígérem nem fogjuk az első körben ledobni, csak a másodikban. – Mosolygok negédesen és várom kérdésemre és felajánlásomra a választ.

Valahogy furcsa érzésem támadt. Nem tudom miért, de … Valahogy Gavin arcát elnézve valamire készül. Ohh csak tudnám mire. várjunk, nem akarom tudni. Valahogy bármennyire is szeretnék gondolatolvasó lenni, valahogy a pasik agya nem fog meg. Ugyan is nincs nekik. Jó ez kissé gonosz megszólalás volt tőlem, de akkor is igazam van. Akadnak persze kivételek! Ismerek is párat, de nem sokat.
Hátat fordítok neki, hogy felszállhassak Eclaire-re, mire a szoknyám lecsúszik. Olyan lányosan felsikoltok és utána kapok. Na ne … Még is mibe akadhatott bele?! Vörös fejjel igazítom helyre a kényes ruhadarabot és hallgatom Gav jóízű nevetését. És kikérem magamnak. Bármennyire is tűnik jó poénnak, ha ezt egy diák is meglátta volna, végem … Biztos eláshattam volna magam, egy életre, ha nem tovább. Nem fordulok felé, csak felszállok Eclaire hátára.
Menőbb, mi? Annyira, hogy láthatatlan! Hah, ilyen ötösöm lenne a lottón! Na majd legközelebb lottózom! Érdeklődve várom műsorát, miközben igen érdekesen fest, így … Hogy nem látok alatt semmit, csak azt, ahogyan mozog, és ahogyan a járgány mozog alatta. Kuncogva figyelem, majd szemöldököm ráncolva nézek fel az égre. Hát … Ezt lekellene fényképezni. Varázsvilág ide-oda lebegtető bűbáj nélkül repked. Elég vicces néz ki.
-Na Eclaire, mit szólnál ha megbosszulnánk gonosz tettüket?- Kérdezem mosolyogva, majd adok egy csókot a nyakára és elindulunk. Nekifutásból az erdő felé… Szárnyat szét, egy nagy ugrás és … A legszebb pillanat, amikor először emelkedik fel az ember. Imádom. Ahogy vágtat és szétteríti hatalmas szárnyait. Behunyt szemekkel élvezem, hogy függőlegesen megyünk egyre magasabbra és magasabbra, végül egy fordulat és elindulunk Gav-ék fele. Szép lassan és elegánsan, ahogyan egy franciától az várható. Lesimítom szoknyám szegélyét és morcosan nézek Gav-ra. Valóban nem, egyáltalán nem vagyok mérges, elvégre adtam neki esélyt erre … Nem is egyszer … No … Mindegy.
-És még nem is láttad egészben … - Kuncogok, majd végigsimítok Eclaire nyakán és a nyomukba szegődünk. Nem lehet olyan könnyen lerázni. –Verseny?- Kérdezem mosolyogva, puszit küldve felé, mivel Eclaire már is gyorsabban csapkod szárnyaival így elhagyjuk a páros másik felét. De ahogy megismertem, nem hagyja ennyiben, legalábbis remélem. Egy kis egészséges verseny mindenkinek nagyon jól fog jönni.