Gabe Ducan

Gabe Ducan|| Gabe || 17 || Ryan Gosling

Teljes név: Gabe Ducan
Születési idő: 1979.02.04
Születési hely: London
Élőhely: Egyesült Királyság, London. Roxfort.
Pálca: 12 hüvely,sárkány-szívizomhúr,fűzfa
Foglalkozás: tanuló, kviddicsező.

Ilyen vagyok....

Mit mondja erről? Csak rám kell nézni nem? Ezt nem csak a kinézetemre érdemre. Na mindegy kezdjük a kinézettel.
Szőkés barna hajam van, már,már mondható szőkének is. Arcomon, arcszőrzet, persze nem sűrű és nem nagy, épp megfelelő és szerintem jól is áll nekem. A szemem, imádom a szememet, kék színű, szerintem ég kék színű, bár mindenki más mondd. Ezekkel a kék szemekkel, ölni tudnék, ha kierőszakolják és ezekkel a kék szempárokkal nagyon lenézően tudok nézni a Mardekárosokra. Elég izmos is vagyok, lehet ezért is vettek fel a kviddics csapatba, mert ott játszok hajtóként. Az öltözködésem az iskolába, hát szerintem tudjátok... talár. Hát igen, nem szerettem, de ha muszáj akkor felveszem. De az iskolán kívül, mindig divatosan öltözök. Na térjünk át a jellememre.
Alapjáratban egy kedves, könnyen nyíló, barátkozós ember vagyok. Imádok szórakozni és minden hülyeségben ott vagyok és minden "iskolai csínyben." Nem szeretek verekedni, harcolni, de ha kihúzzák nálam a gyufát, akkor azt ajánlom annak az illetőnek, hogy szaladjon világgá. Csajozni is szeretek, de legfőképpen az a célom, hogy Danyvel sikerüljön valami.

Az én történetem....

Nem fogom elmondani az egész életemet, az egy év lenne, inkább elmondom egy mozzanatát.

Kinyitom a szemem, Danyről álmodtam, az volt benne, hogy összejövök vele és amikor havazik, kint az udvaron lassúzunk. Megrázom a fejem, mikor lettem én ilyen nyálas? Biztos a fáradtság teszi. Felülök, majd körbenézek a szobámon. Ma megyek vissza a Roxfortba, és még össze se pakoltam, se semmit. Végül felállok, nyújtózkodok egyet, majd a ruhás szekrényemhez lépek ahonnan kiveszek egy fekete farmer, egy szürke pólót. Ledobom a ruhadarabokat az ágyra, majd a fürdőszobába megyek ahol, beállok a zuhany alá és lezuhanyzok. Nagyon jól esnek ezek a vízcseppek, már nem vagyok fáradt, már nem kómás a fejem. Kilépek a zuhanyzóból, megtörlöm a hajam, a testem, magam köré terítem a törölközőt, és visszasétálok a szobámba, ahol felkapom magamra a ruhákat. Visszasétálok a fürdőszobába, bedobom a szennyes tartóba a törölközőt. A tükör elé lépek, fogat mosok, beállítom a hajam, majd visszaszaladok a szobámba, kinyitom a szekrényem, előveszem a pálcám.
- Invito bőrönd! Mondom ki a varázsigét, a bőrönd egyből a lábam elé repült. A ruháimat a bőröndbe lebegtettem, majd amikor ez megvan ránéztem az órámra. Jó sokáig aludtam, már háromnegyed tizenegy, mindjárt indulok. Felállok, egy pálcaintéssel bezárom a bőröndöt, a pálcámat a hátsó zsebembe teszem. Lemegyek az előszobába, ott leakasztom a fogasról a fekete bőrkabátomat, majd kilépek az ajtón. Mélyen beszívom a friss levegő illatát, majd kilépek a kertbe, elindulok az ajtó felé, majd a kertközepén körbenézek. Ma megint el kell mennem, és csak Júniusba látom újra ezt a házat, kertet. Egy ideig csak ácsorgok ott, amikor a kapuból egy barátom, egy mugli barátom integet nekem.
- Gabe! Szevasz! Visszamész abba a bentlakásos iskolába? Kérdezi tőlem, nagyon nem szeretek a barátaimnak hazudni, de muszáj. Ők azt hiszik, hogy egy sportszakos bentlakásos iskolába járok, ahonnan tovább fogok menni más országba és nem fogunk találkozni soha. Az igazság az, hogy a Roxfortba ez lesz az utolsó évem, és utána a varázsvilágba fogok költözni.
- Szeva, igen megyek. Mondom neki mosolyogva.
- Akkor nem fogunk találkozni többet már ugye?
- De, még egyszer.


Szaladok, mindjárt lekésem a vágányt. A bőröndöt húzom magam után. Amikor az átjáróhoz érek, körbenézek, nem lát egy mugli se, szóval mehetek. Teljes erőből neki futok, majd amikor átérek egy nagy levegőt veszek. Átértem, nem fogom lekésni. Fellépek a vonatra, a szemeimmel Dany-t pásztázom tudom, hogy itt van, tudom. Szomorúan sóhajtok egyet, nem látom a lányt akit akarok, nem látom a szőkés barna hajzuhatagot, de remélem, hogy a nyitó ünnepségen fogom látni és megtudom beszélni vele a dolgokat. Beülök egy fülkébe, ott csak egy gyerek van az egyik kviddics társam.
-Szia, hogy telt a nyár? Kérdezem tőle mosolyogva, szerintem jobban mint az enyém, az biztos.
- Szia, egészen jól és a tiéd? Ebbe az évbe megnyerjük a kviddics kupát? Elfelejtettem, hogy ez a srác nagyon kíváncsi és sok kérdést szokott feltenni, mindegy, majd csak kibírom valahogy.
- Tűrhetően. Remélhetőleg igen.