Gabe és Laurel

Ma egész nap csak bent gubbasztottam, feküdtem, beszélgettem, ettem, ittam. Ezért, most úgy döntöttem, hogy elmegyek kicsit sétálni „felfedezem” a birtokot, mint elsőben. Emlékszem, hogy a második nap amikor kimentem a birtokra, csak tátott szájjal tudtam menni, mivel olyan szép volt. Most is ugyanolyan szép, de már elteltetek az évek és már megszoktam. Felülök az ágyamon, mivel megint feküdtem szokásosan, majd leszállok és szépen lassan kezdek kisétálni a klubhelyiségből, azt mondták, hogy ellustultam, de nem igaz. Na jó talán egy kicsit lusta vagyok már. Kicsit gyorsítok most a tempón, hamar kiakarok érni. Már-már szaladok és szerencsére így hamar kiérek. Egyenesen a Tiltott Rengetekbe veszem az irányt, az ösvényhez. Amikor odaérek lassítok a tempón, és úgy nézem tovább az erdőt.

Hallottam furcsa léptek zaját. Talán arra gondoltam ,hogy Draco Malfoy az és elő jöttem a fa mögül ahol üldögéltem egy magamba. De aztán mikor az arc egyre közelebb jött láttam ,hogy nem ő az. Egy Griffendéles fiú volt. Csak az arcát láttam és rögtön el fogott a varázs ,hogy milyen helyes. Sajnos a szemébe nem tudok bele nézni mivel még mindig a fának ölelkezve vagyok és csak az arcát látom. Majd arra leszek kíváncsi hát ha észre vesz és talán le ülünk beszélgetné. Én más voltam mint a többi lány a suliban de persze ezt ők nem tudják. Sokkal jobban ki tudtam jönni egyes fiúkkal bár volt a Griffendélben akit szívből utáltam és az Harry potter és barátai voltak. Nem azért mert a többiek is utálták őt. Bár ahogy még mindig a fánál álltam észre vett az a fiú akit figyelek és oda jött hozzám. Erre a szívem egyre hevesebben kezdett el dobogni.