Bellatrix és Laura a Malfoy kúriában a Nagyúr idején

Vendég

Halkan sóhajtok egyet. A pálcámat visszacsúsztatom az övemen lévő pálcatartóba és hálásan gondolok rá, hogy ebben a káoszban is képes kitartani mellettem. Ha tudtam volna, hogy ez fog történni ha elvégzem a Roxfortot, akkor inkább megbuktam volna... Még mindig nem sikerült teljesen belerázódnom ebbe a helyzetbe, és szerintem nem is nagyon fogok soha. Engem nem erre találtak ki, csak azért kell itt szenvednem minden egyes nap - na jó, nem minden nap, mert szerencsére kémnek vagyok kirendelve az aurorok közé -, mert a szüleimet fogva tartják és az életük a tét. Ezeket a napokat csak Eric teszi szebbé. Sikerült kibékülnünk, és sikerült megértenem, hogy ő is csak egy ugyanolyan sakkfigura ezen a táblán, mint én, akit a Nagyúr kénye kedve szerint léptet ide-oda. Egy újabbat sóhajtok. Néhányan elhaladnak mellettem és biccentenek. Nem emlékszem a nevükre, az arcuk is csak halványan sejlik fel néhány kósza emlék közül, de azt hiszem ők Voldemort pártiak. Sosem értettem, hogy mégis mit látnak ebben az eszmében, ennyire nem lehet sznob a társadalom. Igaz, én és a családom is azok közé tartozom, akiket ők el akarnak tüntetni a föld felszínéről, így talán nem is érthetném meg soha ezt az ideológiát. Egy újabb sóhajtás tör ki belőlem, ahogy tovább haladok a folyosón és ezen a lehetetlenségen agyalok. Azt hiszem most a leghőbb vágyam, hogy találkozhassak Eric-kel és egy kicsit megfeledkezhessek róla, hogy ezen a héten hány embertársamat árultam el, ismét.

Vendég

Laura & Bella

"Dear Bellatrix, who likes to play with her food before eating it."

Egészen elvesztettem az időérzékemet. Minden egyes nap úgy tűnik fel előttem Azkaban képe, mintha csak tegnap hagytam volna el a lélekölő börtönt, pedig Cissy állítása szerint azóta már legalább két hét elmúlt. De a napok észrevétlenül suhannak el mellettem, a vérfagyasztó hideg pedig, mely lelkemig szivárgott most is ott lebeg körülöttem, hallom a halált idéző hörgéseket, látom az oszladozó, rothadt kezeket, melyek a sötétségből nyúlnak ki. A folyosón haladva mindenki riadtan tér ki utamból; úgy lapulnak a falhoz, mintha azt remélnék, hogy bele tudnak olvadni. Tekintetük félelemmel telt, mozdulataik idegesek, kezük meg-megremeg, bárhogy próbálják palástolni. Semmi sem kerülheti el figyelmemet, félelmük jeleire arcomon jéghideg, ördögi vigyor jelenik meg. Úgy járok a folyosókon, mint egy koronázatlan királynő; peckesen, büszkén magasra szegezett állal, egyenes háttal. Túléltem Azkabant, szenvedéseim nem vesztek kárba, a Nagyúr pedig büszke rám. Rám, leghűségesebb halálfalójára, aki elviselt bármit, de egyetlen pillanatra sem rendült meg hite az Ura iránt, semmilyen kínzás hatására sem tagadta meg Őt. Elködösült tekintettel, arcomon áhítozó kifejezéssel, ajkam szegletében büszke félmosollyal siettem végig az egyik emeleti folyosón, melynek berendezése híven tükrözte Lucius borzalmas ízlését, amitől mindig is a hányinger kerülgetett, amikor a sarkon befordulva egy vörös hajzuhatag tűnt fel előttem, mely megtorpanásra késztetett. Nézzenek oda, a mi kis üdvöskénk! Arcomon sötét vigyor szaladt át, és oldalamat a falnak vetve megvártam, míg a lány közelebb ért hozzám. Amint észrevett biccentettem neki, jelezve, hogy nem tanácsos módosítani az útvonalán.
Ha emlékezetem nem csal, Patrisnak hívják és a Nagyúr ígéretes képességei miatt vetett rá szemet, pedig félvér a Kicsike, és Griffendéles volt. Eme gondolatsorra megvetően elhúztam számat; ismerem én a fajtáját és az ilyenekkel csak egyféleképpen lehet szót érteni. Idővel jó halálfaló válhat belőle, de előtte be kell törni, ahogy egy makrancos lovat szokás. Ki kell ölni belőle a régi életének emlékeit, míg elég kezes nem lesz.
- Patris, nemde? – Egy álszent mosoly kíséretében kezet nyújtottam a lánynak. - Hogy van anyuci és apuci? – nyomtam meg a mondat végét, miközben színlelt ártatlansággal fürkésztem arcát.

Vendég

Töretlenül haladok végig a folyosón, míg az egyik befordulónál elő nem bukkan egy ismerős alak: Bellatrix. Biccent nekem, én pedig csak viszonozni tudom ezt a gesztusát. Gyanakvó a tekintetem, el sem tudom képzelni, hogy mégis mit akarhat tőlem, pont tőlem a halálfalók hercegnője. Megállok mellette, ő beszélni kezd. Fenyegetőzni akar? Vagy csak kifaggatni, hogy nem árultam-e el őket, esetleg csak bizonygatni az erejét? Nem tudom, de a másodperc tört része alatt vagy ezer összeesküvési elméletet legyártottam fejben.
Bólintok. - Igen. - Az ő nevét nem kell megkérdeznem, talán nincs is olyan ember a Földön a varázsvilágban, aki nem tudna a híres gyilkológépről. Kezet nyújt, én, bár kissé bizonytalanul, de kezet rázok vele. Nem emlékszem már, hogy mit mondott Barbara róla, de azt hiszem azt, hogy messziről kerüljem el. Sajnos ez most nem jött össze.
A következő kérdésére csak egy halvány grimasz jelenik meg az arcomon. Igyekszek uralkodni az arcizmaimon, de még nem megy eléggé, a szüleim kényes téma. - Tudtommal jól, köszönöm kérdésed. - Felelem kissé ridegen, igyekezve, hogy megacélozzam minden egyes idegszálamat. Nem szabad semmi hülyeséget csinálnom. Mindenképpen én húznám a rövidebbet, akármit is tennék. Talán ez az egész is csak arra megy ki, hogy csapdába csaljon? Lehet, azt hiszem mondott is valami hasonlót Barbara: "Vigyázz vele, mert ha már a markába kerültél, akkor onnét nincs menekvés! Ádáz egy fenevad, szeret játszani az áldozataival, szóval csak óvatosan, jobb ha te messziről elkerülöd." Igaza volt, tényleg szeret játszani, és tényleg el kellene kerülnöm, de most már végig kell ezt játszanom vele. Akármennyire is fog fájni a vége, azt hiszem most mégis mindent bele kell adnom. - Régen láttalak, mi történt veled? - Kérdeztem kissé nyugodtabban, kisebb szünet után. Lehet, hogy ezzel a kérdésemmel írtam alá a végrendeletemet, de nem bírtam visszafogni magam, valahogy kicsúszott a számon.

Vendég

Laura & Bella

" Dear Bellatrix, who likes to play with her food before eating it."

Hirtelen ötlet hatására biccentettem a lánynak, eldöntve, hogy pillanatokon belül közelebbről is megismerkedünk. Tetszik vagy sem, nincs választása, hacsak nem pálcámmal szeretne közelebbi ismeretséget kötni. Pedig nincs félnivalója, igazán, csupán barátságos szándékok vezérelnek, legalábbis ha ő is úgy áll a dolgokhoz, ahogy az egy ifjú halálfalótól elvárható. Ha pedig szüksége van néminemű terelgetésre, hogy a helyes úton maradhasson, az sem okozhat gondot. Megvannak a magam hatásos eszközei, és még egyszer sem tapasztaltam, hogy cruciatus átkom cserbenhagyott volna. Valóban, a segítségével igazán könnyedén szót értek az emberekkel.
Kérdésemre sikerült egy rövidke választ kihúznom belőle, mire ajkaim kétes mosolyra húzódtak. Sejtésem szerint felesleges a magam bemutatásával húznom az időt, ha nem lennék tisztában a ténnyel, hogy a mágusvilágban milyen széleskörű hírnévnek örvendek, tekintetéből akkor is tudnám, hogy ismer és nem csak a nevemet, a tetteimről is van fogalma. Megmosolyogtatott ez a gondolat és újból az elégedettség érzése járt át. Elfogadta gesztusomat, gyorsan és röviden megráztam a kezét, majd visszahúztam jobbomat, és kevésbé látványosan, de azért észrevehetően párszor végighúztam kezem ruhámon, oldalam mentén, mintha csak a ruhát szeretném leporolni, valójában viszont félvér érintésének nyomát akartam letörölni bőrömről, mely szinte égetett, arcomra eközben halvány fintor ült ki. Reményeim szerint mozdulatom nem kerülte el figyelmét, és helyesen értelmezi, ugyanis az első és legfontosabb szabály, hogy mindig tudja, hol a helye. Ha ez sikerül, bizonyos keretek közt akár még jóban is lehetünk.
- Csakis tőled függ, hogy továbbra is jól legyenek – fűztem hozzá egy bájos mosoly kíséretében, ami reakciójának volt köszönhető. Láttam, hogy kérdésem hatására arca megvonaglott, vagyis fájó pontra tapintottam, mégis képes volt egy értelmes, halálfalóhoz méltó választ összerakni. Erős lány – szükséges is, hogy az legyen -, akit nem egyszerű megtörni.
- Nem emlékszem, hogy említettem volna, hogy tegeződhetünk – Csevegő hangon, mint apróságot jegyeztem meg, de tekintetem másféle hozzáállásról árulkodott; éjfekete szemeimben düh villant meg. Harag forrt bennem, melyet Azkaban óta képtelen voltam elrejteni vagy visszafogni, és csak egy hajszálon múlik, hogy elpattan-e az a bizonyos cérna. Patris keskeny mezsgyén egyensúlyozik, hiszen az első szabályt kérdésével meg is szegte, de vajon egyensúlyát veszti-e?
- Egy dolgot jegyezz meg, mindig tudd, hol a helyed! Megértetted? – vontam fel szemöldököm, de amint eszembe ötlött egy kiváló gondolat, ajkaimra gonosz vigyor kúszott. – Mutatok neked valamit. Szeretnéd látni?

» Kalestina & Bellatrix - Halálfalók akcióban
» Emelet: Laura hálószobája, vendégszoba, padlás, folyosó
» Bellatrix Lestrange
» Laurel Domus - Draco Malfoy
» Bellatrix & Scabior