Dylan&Chantall

Elmosolyodom a fiú kissé zavart viselkedésén, majd a kérdésére egy apró bólintással válaszolok.
- Igen, van barátom, talán ismered is.. Christiannak hívják - mosolygom rá kedvesen, majd mikor látom, hogy kissé elkalandoznak a gondoloatai aggódva pillantok rá. - Minden rendben? Olyan furának tűnsz.. - nézek a szemébe, és gyengéden megfogom az asztalon heverő kezét, majd megszorítom neki.

Mikor, a szemembe nézett, és azt mondta kissé, lecsúszott a vigyor a képemről, majd a pincértől, kértem egy kávét. Erre, inkább nem válaszoltam majd, gyorsan témát váltottam. Ismét, barna szemeibe néztem, majd ezt mondtam.
-Neked, van barátod? Soha, nem mesélsz róla!! Bocsi, de erről inkább nem mesélek Lily az..más, eset.- Tényleg, furán viselkedik mostanában Lily. Egyszer, velem van egyszer meg mással és kezd, ebből elegem lenni. Sokszor, megfontolgatom hogy szakítok vele de, sose tudok választani. Valahogy a szívemhez nőtt, de egyszerűen nem megy. Hát, akkor ez van, én mondjuk bírom a lányt, de látom hogy ő engem nem. Telihold van, fáj mindenem. Szerencsére, most nem este össze, mint a múltkor majd, gyorsan elfutottam, a lány elől. Nem, akartam hogy így lásson engem.

Zavartan rázom le a derekamról a fiú kezeit, és villantok rá, egy mosolyt, mellyel azt üzenem neki, hogy "bocsi, de ezt ne". Barátom van, és koránt sem szeretném, ha bármi félre értés lenne abból, hogy most itt sétálgatok ezzel a fiúval.
Mikor beülünk a kávéházba halványan rámosolygom, majd az itallapot kezdem fürkészni. Nem igazán kedvelem a kávékat, és nem is szoktam ezért inni soha. Kissé elfintorodom, ahogy az itallapon csak kávé sorakozik, így mikor a pincér kéri a rendelést, csak egy pohár vizet kérek, majd a fiú felé fordulok.
- Ha jól tudom neked volt barátnőd, nem? - nézek kíváncsian a szemébe.

Mikor, lepottyantam kicsit látszott rajta hogy megijedt azonban, pedig jót nevettem rajta. Koránt sem, tudom mi olyan vicces, benne de, na. Ami, megtörtént megtörtént. Kezdett, kicsit hűvös lenni, erre a lányra borítottam a zakóm, hogy ne fázzon. Átfogtam, a derekát majd a szemébe néztem, és ezt mondtam neki.
-De van! Szívesen menjünk, meg ne fázzál azért! De, a kávét én állom- Mosolyogtam, a lányra és beültünk egy kávézóba. Hihetetlenül, élvezem a társaságát már, kezdem eléggé megszokni. Remélem, jó barátok leszünk ha, csak ő is így gondolja. De, nem tudom biztosra venni, a dolog majd kiderül.

Megugrom, ahogy lepottyan elém a fiú, és felvont szemöldökkel nézek a szemébe. Nem tudom mire vélni azt, amit mond nekem, így csak pár másodpercnyi pislogás után szólalok meg.
- Um, hát kösz.. – mondom zavartan, és egy halvány mosoly kíséretében csóválom meg a fejem a fiú zavarán. Hozzászoktam, hogy vannak fiúk, akik zavarba jönnek a látványomtól, de belőle nem néztem volna ezt ki. Nem ilyen fiúnak tűnt elsőre, ahogy ránéztem, de úgy látszik, hogy tévedtem. Ez van, ha elsőre ítél az ember. Villantok rá egy halvány mosolyt, majd a mellettünk levő kávézóra pillantok.
- Nincs kedved meginni velem egy italt? – mosolygom rá kedvesen.

Nem, tudom mi baja van a lánynak. Talán, lehet hogy vele van, a bajom? Fogalmam, sincs róla. Viszont, a helyzet kellemetlenné vált. Már, első találkozás óta, belezúgtam a lányba. Egyszerűen, nem tudom most mit csináljak, viszont megmondani, meg nem szeretném neki. Mindig, reménykedek benne, hogy barátok leszünk és ezzel, nem szeretném elrontani, a barátságunkat. Vettem, egy mély nagy levegőt és utána, mentem. Ugrándoztam, a fákon és felmásztam, a fa legtetejére, majd lepottyantam, pont Chantall, szeme láttára. Szegény, csaj megijedt majd mosolyogtam. Nyugodt, hangon szólaltam, meg neki.
-Bocs, ha megilyesztettelek. Általában, nem ilyen vagyok! És..tetszel- Rövidesen, elpirultam mikor kimondtam. Érzéseimet, nem tudom ltakarni senki elől sem, persze nagyon erős srácnak mutatom magam. Persze, ha ő csak annyit szeretne legyünk, barátok megértem. Ki, akar még is az én barátnőm lenni?

Egy pillanatra lenéztem a kezeire, majd egy halk sóhajt hagyta el az ajkaimat, és elfogadtam a felém nyújtott jobbot, ám szinte azonnal vissza is húzom a kezem.
- Chantall Cordice.. – indulok meg ismét előre, miközben a földön heverő cigi csikkre pillantva elmorgok egy „kösz” féleséget. Mindig is utáltam, ha valaki cigarettázik a közelembe, ez alól még az unokabátyám sem kivétel, pedig őt igazán szeretem. Halkan felsóhajtok, ahogy tovább indulok, és körbe nézve az úton egy pillanatra elfintorodom. Túl nagy a tömeg. Fél szemmel nézek csak a fiúra, és indulok meg egy kevésbé forgalmas szakasz felé, ahol valamivel kevesebben lézengenek, így a folytonos összeütközések is a minimálisra csökkentek – szerencsére.

Jól, áll neki ha dühös. Persze, nevettem rajta mikor megkérdezte, hogy nevem is van-e. Erre, felnevettem és elmosolyodtam. Kicsit, jobb kedvem van a lánytól, és újra a barna szemeibe, néztem.
-Ez, most hülye kérdés? Mert, igen van! Dylan Westwood és a tiéd?- Nyújtottam, felé a kezem majd eldobtam, a cigit. Amúgy is már az utolsó száll cigarettát, füstöltem el, de nem veszek másikat, minek? Lily amúgy se, tudja hogy cigizek, pont ezért, nem is akartam hogy velem jöjjön, bármennyire is szeretem. Igaz, vitázni se, akarok vele hogy egy, másik lánnyal lógok helyette. Sok, mindenen járatom, az agyam. De, egy ilyenen? Nem....

- Ha ragaszkodsz hozzá – vonok vállat, majd elfordítva róla barna szemeimet indulok ki az üzletből. – Neved is van esetleg? – nézek rá kíváncsian, hiszen még mindig nem vagyok benne biztos, hogy Dylan az, így inkább nem hívom a nevén, nem szeretek kellemetlen helyzetekbe kerülni, ezért inkább kerülöm is az ilyent. Kilépek a helyiségből, majd szétnézve az úton lassan indulok el az egyik irányba. Még be kellene ugranom néhány könyvért a nyárra, de úgy látom későbbre kell ezt halasztanom. Nem szeretek társaságban vásárolgatni, főleg nem személyes olvasmányokat. Elfintorodva nézek a fiúra, ahogy pont az arcomba fújja a füstöt, és kissé ingerültebben szólalok meg.
- Muszáj ezt? Gyűlölöm a füstöt, és köhögő rohamokat kapok tőle. Örülnék neki, ha eloltanád – nézek rá komolyan, és a cigi, és a szemei között jártatom a tekintetemet.

Nos, amikor megkérdezte mit, szeretnék akkor, elmosolyodtam rajta, és a szemeibe néztem. Gyönyörű, szép kékes zöld szeme van? Valahogy, a farkas ösztöneim, ezt súgják. Elmosolyodtam, ismét, és ezt mondtam neki.
-Valójában, csak beszélgetni jöttem.Láttam, indultál ki...mehetek veled?-Kérdeztem, tőle szintén mosolyogva, és kinyitottam előtte, az ajtót. Jól, esett most valakivel beszélgetnem. Szeretek, az emberekkel beszélgetni főleg, ha az olyas, valaki lány. Persze, a fiúkkal jobban, szeretek beszélgetni, csak nem minden titkomat, mondom el nekik. Na, nem mintha érdekelnék, őket. Bezártam, magam mögött az ajtót, majd a lány előtt, végig haladva szívtam, a cigimből. Persze, helyette még, cuccot is szedek, de arról már leszoktam. Valójában, jó hogy ha az idegeimet, megnyugtatja. Tényleg, olyan nyugodt vagyok tőle.

Halkan felsóhajtok, ahogy már a nem tudom hányadik ember jön nekem az üzletben. Mindig is gyűlöltem a tömeget magam körül, és ez itt sem kivétel. Már épp indulnék ki a helyről, mikor odajön hozzám egy fiú. Azt hiszem Dylannek hívják, ám nem vagyok benne biztos. Felvont szemöldökkel nézek rá, ahogy megáll előttem, majd sarkon fordulva elmegy. Megcsóválom a fejemet, de nem mondok semmit, csak tovább indulok kifelé, majd az ajtóban állok meg, ahogy kiszúrok valami érdekesnek kinéző tárgyat.
Pár másodpercig tudom csak figyelni a tárgyat, amikor ismét megjelenik a fiú mellettem. Felvont szemöldökkel nézek rá, hogy vajon mit akarhat, és igyekszik kedvesen mosolyogni rá.
- Igazából nem nagyon értem. Mit szeretnél? – nézek rá kíváncsian, miközben alaposan végigmérem a srácot. Nem sokkal nagyobb nálam, így nem kell túlzottan megerőltetnem magam, hogy a szemébe nézzek.

Szép, napsütéses idő van. Hála, merilnek elmúlt a telihold időszaka. Remélem, csak évente egyszer fog, elő jönni. Elmentem, az abszol útra, rágyújtottam, egy doboz cigire majd, sétáltam. Rábukkantam, egy Weasley Varázs Vicc nevű, vállalatra, majd láttam odabent ahol, nyüzsögnek, az emberek. Szeretek, ilyen helyeken járni, egyszer Lilyvel is itt voltam, a szerelmemmel. Mondjuk, most sajnos nincs itt, de legalább tudok csajokat nézni. Láttam, az egyik hugrabugos lányt ha, a farkas ösztöneim, nem súgnak akkor, valahonnan ismerős nekem. Odamentem, hozzá majd mosolyogtam, és elmentem. Homlokon, vágtam magam és ezt, motyogtam.-Mekkora, idióta vagy Dylan- Erőt, vettem magamon, majd megint odamentem, a lányhoz. Újra, elkezdtem mosolyogni, és ezt mondtam neki
-Öhm..izé...Bocs, hogy az előbb faképnél hagytalak, csak...érted -Mosolyogtam, a lányra. Nagyon, kedves és aranyos. Ha, nem lenne barátja nekem meg, barátnője akkor, tuti összejönnék vele. De, egy ilyen narkós gyerekkel ki, jönne össze velem? A ki volt, az meg meghalt az, én hibámból Persze, semmi jogom nem volt rá magamat hibáztatni de, hát ez van. Majd, fog kialakulni,remélhetőleg köztünk valami. Elméletileg, még is csak egy házban vagyunk.