Alexander Warren

Alexander Warren || Alex || 15 || Tyler Posey

Teljes név:  Alexander Warren
Születési idő: 1981. 09. 23.
Születési hely: Anglia, London
Élőhely: Anglia, London
Pálca: 12 hüvelyk, ébenfa, egyszarvúszőr
Foglalkozás: tanuló

Ilyen vagyok....

Külső: Sötét barna, átlagosnál hosszabb hajam van. A szemem sötétbarna, a legtöbben a csoki színéhez hasonlítják. Két nyaklánc - amik a nevelőim szerint az apámé voltak- és egy bőr karkötő kivételével ékszert nem hordok.  Az öltözködésemre azt mondanám, hogy teljesen normális. Póló és/vagy ing (ha hidegebb van kapucnis pulcsi és/vagy bőrkabát), farmer és tornacipő. Azt mondják, hogy helyes vagyok, meg hogy milyen édes vagyok, amikor mosolygok, de mivel fiú vagyok, ezt nem tudom és nem is akarom megítélni. Az ilyen külsőségek hidegen hagynak.
Belső: Csendes, visszahúzódó srác vagyok. Csendes azért, mert nem sok, azaz szám szerint egy barátom van, akivel csak a suliban találkozok, ezért hozzá szoktam, hogy „otthon” nem beszélek senkivel. Visszahúzódó meg azért, mert itt a Mardekárban nem kedvelnek, se a vérem, se a természetem miatt, a többi ház tagjai meg nem igazán szoktak beszélgetni mardekárosokkal, az árvaházban pedig azért mert, az ő szavaikkal élve fura vagyok. Igazából semmi nincs meg bennem, ami egy rendes mardekárosban meg kellene lenni, és pont ezért nem is értem, hogy a Teszlek Süveg miért ide osztott. De Dumbledore szerint, a süveg tudja, hogy mit miért tesz…

Az én történetem....

Nem ismerem a szüleimet, azt se tudom, hogy élnek-e még. Félévesen kerültem egy Észak-Londoni árvaházba. Négy éves koromban örökbe fogadtak, de úgy három év múlva a gyámügyesek elvettek nevelő szüleimtől, így visszakerültem az intézetbe. Mai napig se tudom, hogy miért vettek el tőlük, hiszen jól bántak velem…
Az árvaházban eleinte sok barátom volt, de amikor elkezdődtek a furcsaságok, azaz varázsló mivoltom első jelei, szépen lassan egyedül maradtam. 11 éves koromban felkeresett a későbbi házvezető tanárom, Perselus Piton, azzal, hogy én varázsló vagyok és felvételt nyertem a Roxfortba. Szerintem sose voltam még olyan boldog, mint akkor. Kiderült, hogy nem vagyok őrült, csak éppen más, mint a többiek.
Roxfortba érkezésemkor tudtam, hogy végre tartozok valahova. A vonatút alatt összebarátkoztam Lewis-szal, akivel az óta is a legjobb haverok vagyunk. Ő az egyetlen, aki a lányokon kívül szóba áll velem. Nem vagyok oda azért, hogy körül vesznek a csajok, de ne értsetek félre, nem azért mert más téren is más vagyok, hanem, mert csak azért jönnek oda hozzám, mert „olyaan ari vagyok”és egész nap csak körülöttem visítoznak. Szóval én igazából még egy normális lánnyal se találkoztam… Na meg persze ott vannak az idősebb mardekáros fiúk, akik imádják szívatni a kisebbeket vagy a más házba tartozókat. És nekem persze sikerült felhívnom magamra a figyelmüket, azzal, hogy se gonosz, se ravasz nem vagyok. Azóta igyekszem elkerülni őket, több-kevesebb sikerrel. Szabad időmben rajzolni vagy gitározni szoktam, de az utóbbit csak akkor, ha nincs senki a közelben. Nem szeretem a közönséget. A tanulással elvagyok, de nem viszem túlzásba, csak annyit tanulok amennyi feltétlenül szükséges. A Sötét Varázslatok kivédése, a Bűbájtan és az Átváltoztatás tan a kedvenc óráim. A többi valahogy nem köt le, de mondjuk, ez nem azt jelenti, hogy béna lennék belőlük.
Nem is olyan rég bevezették azt a rendeletet, aminek az a célja, hogy fenntartsák/megnöveljék a varázserővel bíró emberek népességszámát. A rendelet értelmében össze kell házasodnunk egy számunkra kijelölt boszorkánnyal vagy varázslóval. Nekem, annyira nincs bajom ezzel a rendelettel, de azt remélem, hogy nem valami hegyi trollt kell elvennem.
Terveim között szerepel a családom felkutatása. Szeretném tudni, hogy kik (voltak) ők és hogy miért hagytak engem egy árvaházba. Nem haragszom rájuk, de azt hiszem, ennyit azért megérdemlek tőlük. Ha elvégeztem az iskolát, szeretnék auror lenni. Azt hiszem, ez a munka illene a legjobban hozzám. A suli után szeretnék utazgatni, elmenni különböző országokba, mert Anglián és környékén kívül még sehol nem voltam. De a legfontosabb, amit szeretnék az egy család.