Prefektusi fürdő → Lyra Wyatt & Michael Corner

Lyra & Michael

Késő este volt, a vacsora ideje már régen eltelt, mindenki a saját hálókerületébe igyekezett látszólag. Engem kivéve. Nem szokásom tilosba járni, de nyakunkon volt a hétvége és végre volt egy kis szabad időm. Nem volt szükség a gyorsíró tudományomra, hogy elkészítsem a házi feladatokat vagy a karom erejére a varázsláshoz. Felettébb nyugodt voltam, ahhoz képest amit tenni készültem. Anthony-t nem zavarta, hogy csak úgy besurranok a Prefektusi fürdőbe, se szó se beszéd, miközben én csak... hjaj nem vagyok prefektus, ez tény, de míg nem lát meg senki oda bemenni biztos nem lesz baj. Legalábbis remélem. Ma nem tervezem azt, hogy lebukom a tanáraim előtt vagy a többi prefektus előtt aki nem a Hollóhátba jár. Igaz, hogy Padma-val nem beszéltem meg, hogyha meglát itt engem, akkor ne kapjon sikítozó rohamot, de Anthony-nak már előre szóltam, körülbelül egy hónapja. Szükségem volt egy tökéletes tervre és egy olyan napra ami péntek este van, kevés a szombati tennivaló, járhatok egy icipicikét tilosban is.  Ez volt az a nap. A folyosót pásztázva néha-néha hátra néztem az elővigyázatosság kedvéért. Senki sem láthatja és tudhatja meg, hogy mire készülök azokon a személyeken kívül akiknek vagyis akinek elmondtam az ötletemet. Nem tudom miért, de amint egyre közelebb és közelebb kerültem a célomhoz fokozatosan mosolyogni, majd meg vigyorogni kezdtem. Senki sem jött oda hozzám, senki sem állt szóba velem, senki sem sétált velem szembe, sőt még úgy hiszem senki sem követett. Ennél többet kívánni sem kívánhattam volna a mai estére. Az órák és az azutáni kviddics edzés jó szokásához híven alaposan kimerített, csoda az, hogy volt még kedvem és erőm vacsorázni. De elterveztem ezt a látogatást a Prefektusi fürdőbe, szóval kibírom ezt a fáradtságot és talán...talán még kis is próbálom a fürdőt. Már ha esélyem lesz rá és nem ruhástól dőlők bele a vízbe.  Na jó talán a talárt és a felsőt még le tudom venni és csak úgy azután esnék egyenesen bele a medence közepébe. Megráztam a fejem, mert nem szerettem volna elnevetni magam közvetlenül a Prefektusi fürdő ajtaja előtt, hogy a végén lebukjak. Nem lenne valami kellemes, ha pont az ajtó előtt venne észre egy prefektus, tanár vagy egy másik diák. Egyáltalán nem szerettem volna lebukni, így amint lehetett besurrantam, utólag már hátra sem nézve, hogy meglát-e valaki vagy sem. A lényeg azon volt, hogy bent lehessek és a klubhelyiségben senkinek se tűnjön fel a hiányom, a rendszeres szónoklatom arról mennyire örülnék ha az összes varázslót és boszorkányt aki a rendelet mellett volt lecserélnék újakra. Olyanokra akik figyelembe veszik a mi érzéseinket is. A ,, Mi van ha a feleségem egy hisztis hárpia lesz?” kérdés még mindig a lelki szemeim előtt lebeg, mert őszintén szólva annak nem igazán örülnék ha beteljesedne Terry poénja a jövővel kapcsolatba. Míg ő pátyolgatni fogja a fiát és szeretni fogja a feleségét – ha fogja egyáltalán – addig én beleörülök a tudatba, hogy sosem leszek boldog. De ki tudja? Terry nem láthat a jövőbe, hogy megmondja milyen lesz az a lány akit mellém rendeltek. A medencéhez sétáltam, kis gondolkozás után megálltam előtte és levettem a taláromat. Az inggel ami rajtam volt, mindig is gondjaim akadtak, utáltam reggel begombolni és este vagyis jelen pillanatban most itt kigombolni.