Michael Corner & Angela Jackson

Don't worry be happy!

H

a a Nap nem kell fel és nem süt be a fénye a szobánkba, talán fel sem ébredek. Na jó, valójában lusta voltam felkelni, de ez mind mellékes. Pihenésre alkalmas idő volt, csak ugyebár nem egyedül vagyok otthon a szobámban hanem a Roxfort-ban. Pontosan ez az amit hiányolok, az egyszemélyes szobák. De ezt a hibáját még el tudom nézni az iskolánknak, a lényeg úgyis a tanuláson és a jó szórakozáson, hangulaton van. Ami a jó szórakozást illeti, itt az ideje egyedül csatangolni egy kicsit. Persze, hogy jött volna Anthony és Terry is velem, most azonban egyedül akartam menni. Csak még azt nem tudtam pontosan, hogy hová. Be kellett volna szereznem pergament és tintát, mert már kezdett elfogyó félben lenni mindkettő, az utolsó pillanatban meg utálok kapkodni. Roxmorts utcáit jártam már amikor elsétáltam a Három Seprű előtt, azaz csak sétáltam volna, mert nekem muszáj volt megállnom pontosan az ajtóval szembe néhány lépésnyire. Hangosan felsóhajtottam és elindultam az ajtó felé. Nem kellett volna talárban jönnöm, szépen kiemelve, hogy még csak egy Hollóhátas vagyok, nem pedig érett varázsló akinek nincs szüksége tanulásra. Mosolyra húztam a számat amikor az elvarázsolt fejek hablatyolni kezdtek valamit, arról, hogy gyerek vagyok még, nincs itt semmi keresnivalóm. Megforgattam a szemeimet és becsuktam magam mögött az ajtót. Kellemes meleg volt idebent, ha lehet ilyet mondani mindazonáltal, hogy az alkohol illata és a cigarettafüst belepte ezt a helyet. Nem számít, nekem kellett ide bejönni egyedül és nem elhívni Terry-t meg Anthony-t. Mosolyogva álltam meg a pult előtt és vártam egy pillanatig. El kellett döntenem, hogy mit választok. A töklé mellett maradtam, mert ma nem volt sem születésnapom, hogy meg kelljen ünnepelni, sem pedig egy sikerrel zárult kviddics mérkőzés a Hollóhát javára. A pultos hölgy el is készítette, mert időközben kitátottam a számat és megzavartam a férfit aki éppen beszélt hozzá. Arra már nem figyeltem pontosan, hogy miről is mesél a pultos hölgynek, nem tartozott rám és bizonyára semmi érdekes sem lehetett benne. Igazából csak most, hogy megköszöntem, kifizettem a töklét, megfordultam és belekóstoltam tűnt fel milyen kevesen vannak most éppen itt. Nem baj! Legalább kevesen fogják tudni, hogy itt voltam ezen a helyen. Nem volt rajtam kívül más Hollóhátas itt, szinte egy Roxfort-i diák sem... de csak szinte. Elég volt jobban körbe néznem, hogy megláthassam a göndör hajfürtök tulajdonosát. Úgy látszik nem vagyok egyedül és van egy ismerősöm itt, akivel biztosan jól ellehet majd beszélgetni. Kár, hogy Mardekáros! Pedig még a klubhelyiségben is biztos vicces sztorikat mesélhetnénk egymásnak, vagy sakkozhatnánk. Tovább mosolyogva elsétáltam ahhoz az asztalhoz ahol ő is ült egyedül.
- Azt hittem, egyedül fogok itt lenni. De örülök, hogy tévedtem. Leülhetek? - nem vártam meg, hogy válaszoljon, inkább csak kihúztam a széket és leültem vele szembe.
- Amúgy szia. - nem vagyok udvariatlan, sem pedig feledékeny, hogy csak úgy utólag köszöngessek Angela-nak, de jobb később, mint soha.

Tags; Angela Jackson. Words; 467 . Music.

Don't worry be happy!

M

indig is vigyorogva néztem ahogyan a nem Hollóhátas lányok össze-vissza fecsegnek csoportba gyűlve. Sokszor kíváncsi voltam arra, hogy vajon mit beszélhetnek, de némely estben jobbnak láttam ha nem tudom. Minden egyes szavuk kilencvenkilenc százaléka rosszindulatú pletyka, a maradék egy százalék az bármi egyéb lehet ami nem irigységből fakad. De most távol voltam tőlük, ami nem adott okot arra, hogy röhögő görcsöt kapjak ha meghallok néhány vicces történetet arról ki mit csinált éppen órákon. - Csak erre jártam és engedtem a csábításnak. A göndör hajfürtjeid meg odakint az ablak előtt állva is felismerem. Szóval be kellett jönnöm, hogy ne árválkodj egyedül. - csak viccelődtem, de közben a kezemmel az ablak fele mutattam, mintha tényleg észre is vettem volna őt onnan. Nem, ez nem volt így, de szeretem látni ahogyan mosolyog vagy éppenséggel nevetgél. - Szükségem volt egy kis Terry és Anthony mentes időre. Nem lehetek mindig velük, a végén még azt hiszik, hogy magamnak való sötét alak vagyok, akinek mindig minden percben szüksége van a muskétás cimboráira. - lehet, hogy senki sem mond ilyesmit, de ettől én még ezt gondolhatom akkor amikor ránk néznek. Tudom, ezt nevezik elválaszthatatlan barátoknak, én még örülök is nekik, nem arról van szó, hogy nem. De biztos nekik is szükségük van Michael mentes napra. A tanítási napok minden egyes szakaszát együtt töltjük kivéve akkor amikor edzés van, vagy Anthony-nak prefektusi feladatait kell elintéznie. Próbálkoztam már meggyőzni Terry-t arról, hogy álljon be a Hollóhát kviddics csapatába, de eddig még semmi. Szerintem ő jól érzi magát a szurkolók között és nem akar csapattag lenni, csak még fél elmondani nekem, mert azt hiszi ezzel megharagszom rá. Ez persze nincs így, maximum csak akkor, ha nem Hollóhátas lenne és az a ház nyerne ellenünk amibe ő is jár éppen. Egy hónapig tuti nem szólnék akkor hozzá, mert tudnám nem nekünk szurkolt. - Be kellene szereznem néhány dolgot még az órákra. Tudod Piton prof. milyen zsémbes ha nincs nálad megfelelő mennyiségű pergamen és tinta az íráshoz. - szomorúságot színlelve felsóhajtottam s, megpróbáltam úgy tenni, mintha tényleg az lenne a legnagyobb gondom mit fog mondani Piton, ha nem lesz nálam elég tinta és pergamen. - Mi hír a Mardekárban? Ismét felaggattak egy Griffendéles másodikost az egyik szoborra? - rendszerint ez történik akkor ha egy Griffendéles beleköp egy Mardekáros levesébe észrevétlenül. Elkerülhetnék a vitát, ha mondjuk nem kerülnének közös órákra. De mivel elégé kevés tanárunk van, csoda, hogy az összes órát megtudják tartani.

Tags; Angela Jackson. Words; 400 . Music.

Don't worry be happy!

M

egmosolyogtató érzés volt Angela-t így látni, ilyen nem is tudom... boldogan? Vajon tényleg az volt? Nem jutott az eszébe semmi, de semmi szomorúság? Attól, hogy gonosz Mardekáros még lehetnek érzései úgy, mint mindenki másnak. Csak bólintottam egyet amikor megjegyezte milyen kis úriember vagyok. Azt már csak képzeletben tettem oda, hogy igen, úriember módjára csábítom el a lányokat. Én hiszek abban, hogy kedvességgel sokkal többet el lehet érni náluk, mint erőszakkal. Azt senki sem szereti, még én sem. Sőt van egy olyan irtó nagy érzésem, hogy soha nem is fogom szeretni. Végül is, mire megyek én az erőszakkal? Semmire! Nem kívánok olyan lenni, mint Voldemort és a halálfalói. Sosem fordult meg a fejemben, hogy olyan legyek mint ő és nem is leszek. Tudom, hogy így van. Semmi és senki nem fog rávenni, nem hagyom, hogy rávegyen olyasmire amit nem szeretnék. Köztudott rólam az erős halálfaló gyűlöletem, ők rosszabbak, mint amikor nem a Hollóhátasok nyerik meg a kviddics mérkőzést, hanem egy másik ház tagjai, akikre egytől egyig megorrolok lehetőleg egy hónapig.
- Sosem bocsátanám meg a felnőtt Michael-nek az biztos, ha beáll közéjük és ártatlanokat bánt. A gonosz szerep meg, nos az nem nekem való, mint azt te is tudod. - vagyis inkább csak reméltem, hogy tudja rólam és ismer már annyira. De nevetni látni őt, egyszerűen elviselhetetlen lett volna nem vele együtt nevetgélni azon amit mondott. Szeretem amikor nevetnek körülöttem, biztos ezért is olyan furcsa néha megfigyelni és észre venni mások arcán a komolyságot, a szomorúságot, a kedvetlenséget és a haragot, de főleg az irigységet, amit ki nem állhatok.
- Nem fontos. Majd valahogy megoldom a Piton professzoros ügyet. Remélem, ha egyszer gondatlan leszek akkor neki épp jó napja lesz és nem fog pontot levonni a Hollóháttól miattam. Bár néhány pergamen és tinta miatt biztosan nem tenne ilyesmit, gondolom. - nem tápláltam hiú reményeket azután, hogy nem fog gond mentes lenni az órám Piton professzorral, ha nem lesz meg az ami kell az ő órájára, de még nem volt minden veszve. Elég pénz volt nálam, hogy ma megtudjam venni azt ami számomra szükséges.
- Pletyka? - vontam fel óvatosan a szemöldökömet, amikor megemlítette, hogy mi minden kering az iskola falai között. Számítottam rá, hogy lesz egy pár ami engem érint. De ekkora butaságot! Kuncogni kezdtem, azonban rögtön komoly arcot próbáltam vágni és inkább belekóstoltam én is a töklevembe, minthogy megszólaljak. Ez felért azzal, hogy helyeslőn beleegyezek abba amit mondott Cho-ról és rólam. Bár dehogy van így!
- Foglalt lányokkal sosem kezdek ki. Az igaz, hogy beszélgetek vele, hiszen ő is Hollóhátas és a barátom, csakúgy mint te. De tényleg. Képzeld csak el, ha megtudnák itt voltunk ketten, tutira azt hinnék, hogy nekem nem elég Cho még te is kellesz és még ki tudja ki. - szemet forgatva úgy tettem, mintha megbotránkoztatna a dolog. Persze dehogy, számomra vicces volt ha ilyesmit találnak ki és kezdik el terjesztgetni azt a butaságot amiről úgy hiszik szóról szóra úgy van.
- Vagy úgy! Akkor ezt megjegyzem legközelebbre, ha valaki rágalmazni mer titeket helytelenül.

Tags; Angela Jackson. Words; 498 . Music.

Don't worry be happy!

V

iccesen hatottak rám Angela szavai, ahogy arról beszélt mit szólnának a többiek ha kiderülne van köztünk valami. Nem tudtam megállni nevetés nélkül és szinte el is feledtette velem azt, hogy az imént felajánlotta kölcsön ad a pergamenjéből. Arra úgyis egyértelmű lett volna a válaszom: ,, Tudom, de nem kérhetek tőled ilyesmit.” Mindenkinek szüksége van a pergamenre, vagyis aki a Roxfortba jár annak mindenképpen. Miután abba hagyta az utánozást és sem nevettem tovább. Okvetlen mondanom kellett valamit azzal kapcsolatban, hogy egy-két jó szót is szóljak annak érdekében mi lenne ha.
- Mintha olyan eget rengető főbűn lenne egy Mardekáros lánnyal járni. Szerintem jobb, mintha egy ismeretlennel hoznának szóba, akit sosem láttál és semmit sem tudsz az illetőről. - az utóbbi mondattal a Mágiaügyi Minisztérium rendeletére céloztam, vagyis szerettem volna, de konkrétan nem mondtam ki mire is gondolok éppen. Egy név és semmi több. Na jó néhány plusz információ amivel persze semmit sem tudok kezdeni. Felsóhajtottam és inkább úgy döntöttem, hogy most nem törődök ezzel, mert ugyebár addig jó, amíg meg nem tudom, milyen hisztis személy lesz majd a... a feleségem. Furcsa belegondolni, hogy mások mondják meg nekünk, kit vegyünk el feleségül és kivel alapítsunk családot. Nem érzem magamnak kis hercegnek tőle, pedig szinte olyan ez az egész, mint a mesékben. Hasonló az érdek házassághoz, amikor a szereplők nem szerelemből lesznek egymáséi, pusztán csak azért, mert ezt várják el tőlük.
- Féltékeny lennél Cho-ra, ha az derülne ki, hogy mégis van köztünk valami alakulófélben? - csak kíváncsi voltam és ami a nyelvem hegyére került, már nem tudtam visszafogni. Egyszerűen csak érdekelt. Bár részben csak arra voltam kíváncsi milyen arcot vág. Meglepi a kérdésem? Hát biztos, hogy meg. Legalább kérdeztem volna burkoltabban és sokkal poénosabban, de most komoly voltam. Meg úgy mindent összevetve, érdekelt a véleménye is. Igen, úgy hiszem leginkább az.
- Nem, amúgy nincs semmi. Nem gondolok rá sehogy sem. Szóval nyugi nincs kitapétázva Cho arcával az eszem. - Cho amúgy kedves lány, jó barát meg minden, de nem érzem úgy annyira tetszene, hogy elválasszam őt Cedric-től. Az ilyesmi nekifutásból nem vall rám, nem is fog, ha addig élek.
- Nevetséges az amit a Roxfortban lévők pletykálni mernek. - nem szerettem volna tudni, hogy ki feltételez ilyesmit, jobb ez így az illetőnek és nekem is. Nem tudom kire kell haragudnom emiatt és ez jó, mert nyugodt vagyok. Jobban odatudok figyelni arra amire éppen kell, bármi is legyen az amibe belekezdek éppen.

Tags; Angela Jackson. Words; 400 . Music.

Don't worry be happy!

M

indenkinek megvolt a sajátos véleménye a Mágiaügyi Minisztérium rendeletéről, nem volt meglepő, hogy senkinek sem tetszik a dolog. Szerelemből szerettem volna elvenni feleségül azt a lányt akit mindennél jobban szeretek. De így. Puff, azt sem tudom pontosan, hogy én most utálni fogom azt a Hugrabugos lányt vagy sem. Enyhén és némi kedvetlenséggel az arcomon megpróbáltam mosolyt csalni rá. Nehezen ment, mert közben valami együtt érző gondolatot szerettem volna közölni Angela-val. Azonban ő folytatta a megjegyzéseit arról, hogy ő sosem fog olyannal összeházasodni akit nem szeret. Én szintén így voltam ezzel, bár még mindig irtózatosan kíváncsi voltam, hogy tulajdonképpen kivel is kell majd leélnem az életemet. Leélni az életemet, milyen drasztikusan hangzik akkor, ha az illetőt nem fogom tudni szeretni vagy ha ő nem fog engem szeretni. Nem akartam végigvenni a lehetőségeket, hogy mi történik akkor ha... ha nem fogunk elsősorban jól egyezni.
- Tudom, ha nem muszáj akkor én sem vennék el feleségül olyat akit nem szeretek. - de varázslói válságban vagyunk kérem, az már teljesen felesleges, hogy mi mit akarunk, inkább más dönt helyettünk. De vajon helyesen?
- Lehet. Nem gondoltam Cho-ra úgy, mint barátnő jelöltre. - láttam Angela reakcióját amikor feltettem neki a kérdést. Igazából rosszabbra számítottam, de jó nekem így is. Legalább nem a taláromra került a vajsör nagy része. Vicces jelenség volna az egyszer biztos. Elgondolkodtam azon amit róla és Draco-ról kérdezett. Tudva amit tudok és amilyennek leírják őt azok akik csak a 'jó' hírét ismerik, nem tudnék mit mondani. Persze én is ugyanazt hajtogathatnám amit mások, hogy vele nagyon nagy baj van, nem kicsi de éppen elég mindenhez. Nem mondanám, hogy ki nem állhatom a Malfoy-okat, mert nem ismerem személy szerint őket. Pontosabban az igazi személyiségüket, nem pedig azt a satnya álarcot ami mögé megbújnak. Tény, hogy aranyvérmániás sznobok, de míg te is aranyvérű vagy nem kötnek beléd, remélhetőleg.
- Nem ismerem elégé Draco-t, ő megvan a saját világában és én is jól megvagyok a saját világomban. Mások véleménye szerint meg nem szeretek ítélkezni, a maga módján bizonyára kedves. Te sokkal jobban ismered őt nálam és eltudod dönteni mit szeretnél. Anya mindig azt mondogatta nekem, hogy hallgassak a szívemre és tartsak ki amellett amit súg nekem. Szerintem neked is ezt kellene tenned, amikor választ adsz Draco-nak. - tisztában vagyok azzal, hogy mást is mondhattam volna ezen kívül. Mindazt a rosszat amit hallottam róla és neki nagyon ostobának kell lennie, ha az a Draco Malfoy barátnője szeretne lenni, akit mindenki ismer a 'jó' híréről.
- Oh szinte sejtettem. Ne lepődj meg, ha majd elkezdik híresztelni eltévedtem és ott kötöttem egyszer ki. Ilyesmiről szó sem lesz, csak az imádott rokonom elvette tőlem ezt és oda menekült. - kihúztam a zsebemből apa könyvét és megmutattam Angela-nak. De ez pusztán egy percig ha tartott, mert nem adtam a kezébe, szerintem esélye sem volt megnézni a címét olyan gyorsan tettem vissza a zsebembe.

Tags; Angela Jackson. Words; 473 . Music.

Don't worry be happy!

T

etszett ahogyan Angela a jövőről kezdett el beszélni, hogy ő biztosan el fog innen menni, mert nem akar ahhoz a férfihez menni majd, akit a Mágiaügyi Minisztérium hozzá, mellé rendelt. Kuncogni kezdtem, de nem jegyeztem meg semmit sem azzal kapcsolatban amit mondott. Szerintem ha esélyem lenne rá én is ezt tenném. De anya és apa bizonyára nem engedné, hogy csak úgy elmeneküljek a kötelességem elől. Kötelesség? Nem, ez nem kötelesség, inkább csak kényszerítés addig a pillanatig amíg nem tudom kivel kell összekötnöm majd az életemet. Mi van akkor ha az illető kedves és szép, olyan lány akivel szívesen lennék együtt? Bár számomra mindenki kedves és szép addig a pillanatig amíg meg nem ismerem az igazi énjét az illetőnek, ami cseppet sem olyan amilyennek elképzeltem. Igaz, hogy mindig beleesek ugyanabba a csapdába és a végén alaposan pofára esek, ha valaki vagy valami cseppet sem olyan amilyennek én azt az elejétől fogva hittem. Nem vagyok naiv, csak nem szeretnék mindent és mindenkit velejéig romlottnak nézni, ha nem az. Jobb szeretek egy jó véleménnyel indítani minden ismerkedésem előtt, mint mások tapasztalataira hallgatni az illetővel kapcsolatba. Tény, hogy Draco Malfoy-ról rengeteget beszélnek, hogy ilyen meg olyan, sosem fog megjavulni és kiköpött az apja mása. Az emberek sokat beszélnek, leginkább olyasmiről, ami nem is igaz. Jól van, nem azt mondom, hogy Draco egy földre szállt angyal, mert nem az ez bizonyos. Angela talán sokkal jobban ismeri őt nálam, még ki tudja akár szereti is és jól kijönnek egymással. Tudom, tudom, tudom! Mindketten Mardekárosak így érthető miért vannak olyan jóban. Én is nagyrészt a Hollóhátas társaimmal vagyok úgy el, mintha szent angyalok lennének. Persze nem azok, senki sem az, de ettől még törekedhet az illető a jóra, vagy valami ahhoz hasonlóra. A kviddicsezel szó hallatára egy pillanatra elkomolyodtam, nem akartam újra kviddicsmániásnak tűnni, mint amilyen valójában voltam. E helyett inkább nyugodt maradtam és nem szöktem ki a bőrömből mert egy számomra szívmelengető kérdést tettek fel.
- Persze, hogy kviddicsezek. Csapatkapitány és őrző vagyok a Hollóhátnál. A Mardekárosok nem kívánták még a vesztemet a klubhelyiségetekben emiatt? - csak viccnek szántam az utolsó kérdésemet, a végét el is nevettem. Igazából nem gondoltam komolyan, hogy mondjuk akár egy elvesztett kviddics meccs miatt sokat háborognának. Lehet mi lennénk a fő szálka a szemükben, mert megnyertünk egy meccset, de akkor is. Nekik el kell fogadniuk a vereséget, ha én már képtelen vagyok rá.
- Ahány ház annyi szokás. - tény, hogy mi Hollóhátasok nem zavarjuk el a kicsiket ha pont elfoglalnak egy olyan helyet ahová le szeretnénk ülni. Inkább valami sokkal nyugalmasabb és romantikusabb helyett keresünk a beszélgetésre, legalábbis én mindenképpen. Másokat nem áll szándékomban meglesni.
- A boszorkány pillangói, Lysander Corner-től. De persze Leah sikeresen meglógott akkor előlem és feleslegesen mentem be a lánymosdóba.

Tags; Angela Jackson. Words; 454 . Music.

Don't worry be happy!

I

mádom a kviddicst és igen, ez az a téma amiről éjjel nappal is tudnék beszélni megállás nélkül. Persze ilyesmire nincs lehetőségem a tanulás és az órák miatt. Nem minden a kviddics, vagyis de az, azonban néha félre kell tennem, hogy előre léphessek egyet-kettőt. Már elképzeltem magam csillogó szemekkel ahogy itt ülök és mesélek a kviddicsről Angela-nak, de visszafogtam magam. Ha egyszer elkezdek róla beszélni, uhh szerintem mindenkinél rosszabb tudok lenni. Igen, talán még Angela-nál is és ez nem csak találgatás, hanem így van. Ő csak szeretne kviddicsjátékos lenni én meg már az vagyok. Több időt is eltöltök a kviddicsel mint ő, hiszen elmondása szerint tériszonya van és nincs seprűje. Én nem tudom, valahogy képtelen lennék elképzelni az életemet seprű és kviddics nélkül. Biztos, hogyha esélyem lesz rá én kihasználom az alkalmat és világhírű őrző leszek. Majd utazgathatok és nem kell feleslegesen rágódnom olyasmin amit nem tudok elképzelni. Lehetetlen, hogy valakit szerelem nélkül vegyek el feleségül.
- Bekapok egy labdát? Úgy nézek én ki, mint aki reggelire, ebédre és vacsorára labdákat enne? - viccelődtem, tudtam jól, hogy hogyan érti ezért is vigyorodtam el a mondat közben.
- Valójában zavaró tudd lenni ha őrző vagy és a te figyelmetlenséged miatt, a másik csapat tagjai belövik az orrod előtt a labdát, ezzel megnyerve a meccset. A gurkó szeret engem, eddig egy csontomat sem törtem el hála neki, de a seprűm megbánta, hogy felszálltam rá. Szerencsére csak az edzéseken és szerintem sokkal jobb olyankor hibákat elkövetni, mint élesben a meccsen. - olyankor mindenki láthat, törekedni kell a tökéletességre. Az edzések teljesen másak, egy fokkal nyugodtabb vagyok, mert tudom, hogy nem pontokra megy a játék.
- Én igazából Ballycastle Bats és Tutshill Tornados párti vagyok, a bolgárokat annyira nem szívlelem, de azt elismerem, hogy Viktor Krum igazán nagyszerű játékos. - elmosolyodtam a mondatom végére. A kviddics az kviddics, lényegtelen, hogy mennyire kedvelek vagy sem benne valakit vagy valakiket. Nem, nem vagyok rasszista vagy ilyesmi, csak nekem is megvannak a saját preferenciáim amikhez ragaszkodom.
- Hát míg valaki az életével nem fizet a mutatványért, addig tényleg klassz. Örülök annak, hogy csak egy őrző vagyok. - nem csak egy őrző voltam, hanem az Őrző, ideális vagyok a posztra bárki bármit mondjon a hátam mögött.
- Csak gyerekkorom apró örömeiről, tudod mindig ebből olvastak nekem fel a szüleim lefekvés előtt. Nem esti mesés könyv, de tetszenek a békés tündérekről szóló történetek. Egyszer majd elmondom miről szól. - már ha rá fogom szánni magam, apa könyvéről mindig nehézkesen beszélek. Elakad a szavam és össze-vissza hadarok érthetetlen szavakat. Különös ötletem támadt, éppen ezért, mintha valami titkot akarnék Angela-val közölni egy picivel közelebb hajoltam hozzá.
- Mit szólnál ha segítenék neked legyőzni a tériszonyodat és repülhetnél?

Tags; Angela Jackson. Words; 445 . Music.

Don't worry be happy!

Boldoggá tenni egy barátot nem nagy szám, főleg akkor ha tudom mivel tegyem. Örülök, hogy nem csak én vagyok az egyetlen kviddicsmináis a Roxfortban és van valaki akivel jót mókázhatok ezzel a témával. Angela a maga Mardekáros módján vicces tud lenni ha akar. Ahogyan terelőnek képzeli magát? Oh azt le kellett volna fényképzeni, hogy más is megláthassa. Bár, ha számára kínos volna akkor azt a képet bizonyára nem mutogatná minden percben. Én persze mindig emlékeznék rá, mert nincs az a pénz amiért elfelejteném ezt a pillanatot. Boldog és azt hiszem örülhetek ennek. Nem háborog és nem szomorkodik. Azt hiszem elértem a célomat, hátradőlhetek a székemben és nézhetem ahogy engem fürkész a tekintetével. Tetszik Angela szeme, de bármilyen dicséretet vagy megjegyzést is tennék, azt biztosan félreértené. Mondjuk nem olyannak ismerem, de ha ő és Draco...nos felettébb jobban vannak akkor én csak csendben mosolyoghatok s, a távolból nézhetem a szemeit. Sosem tudtam olvasni mások szemeiben, vagyis annyira túl jól nem, hogy megállapítsam mit gondolnak abban a percben amikor rám néztek. Harag, bánat, vonzalom, kedvesség, ridegség... sok érzést láthatunk egy másik személy szemében, ha engedi. Nekünk csak a megfelelően kell értelmeznünk a szemben végbemenő dolgokat. Az örömöt nem cserélhetjük össze a bánattal és kész.
- Szerintem még lehetsz terelő. De ha az leszel, bekerülsz a Mardekár kviddicscsapatba... nem én leszek a hibás ha meccs közben bajod esik. - próbáltam komoly arcot vágni és nem mosolyogni tovább azon amit az imént tett, ezt tenni azonban képtelenség.
- Ízlések és pofonok, úgy látszik nem mindenkinek van egyforma véleménye. Ez néha jó, de amikor kviddicsről van szó. Uh szerintem látnod kellene mi van a kviddics rajongók között a Hollóhátban. Szerintem észre sem vennéd, hogy ők tudálékos személyek.
Imádom ezt a témát, főleg azért, mert erről évekig, akár életem végéig is sokat tudnék mesélni. Ez valami olyan, ami engem Michael Corner-é tesz. Egy eszme amit követhetek és talán, ha van egy kis szerencsém akkor még egy nagyszerű őrző is lehetek, a szüleim nagy örömére.
- Nem hiszem, hogy a halottak hozzátartozói megbékültek volna ezzel a gondolattal. Gondolj csak bele, ha az apukád kviddicsező lenne és pont fogó... egy ilyen esetben meg meghalna, nem hiszem, hogy jó szemmel néznéd. Hiszen mégis csak az apádról volt szó, akit biztosan szeretsz. Ugye? - jó lehet, hogy nem gondolta komolyan a mondatát és csak viccelődött akárcsak én. De az okoskodást mégsem hagyhattam ki. Valamihez mégis csak hasonlítanom kellett az érzést, amit érezhetne akár ő is ha történne egy ilyen valakijével.
- De te még ennél is aranyosabb vagy. - bóknak szántam, ami lehet nem jogosított fel arra, hogy kinyújtsam a kezem és kedvesen megsimogassam az arcát, de nem tehetek róla. A szokás rabja vagyok. Meg amúgy is, én így szoktam kifejezni azt, ha valakit szeretek.
- Mit szólnál ha holnap találkoznánk az udvaron? Megbeszélhetnénk, hogy hová mennénk gyakorolni és leküzdeni a tériszonyodat.
 

Tags; Angela Jackson. Words; 471 . Music.