Angela @ Lau

Laurel and Angela

one thing in my dream

Egész éjszaka forgolódtam az ágyon, nem tudtam aludni, mikor ránéztem a mágikus órámra elszörnyedve láttam, hogy még csak 00:41 perc van. Alig 10 perce feküdtem le, de máris egy egész éjszakának tűnt. Nem tudtam mit kezdeni magammal, így hát elhatároztam magam, hogy újból felfedező útra indulok, mint minden éjszaka. Nem is tudom miért gondoltam, hogy ezt a rossz szokást éppen ma kellene megtörni. Felhúztam a taláromat és csendben kiosontam a szobából, majd végig a csigalépcsőn. A végéhez érve észrevettem, hogy valaki van odalent. A kandalló előtt ült és belátásom szerint fázott, vagy minek ül ő a kandalló előtt? Ez így nem jó, mert ha prefektus az biztos, hogy nem szabadulok ki börtönömből. Sajnos nem ismertem fel hátulról és így nem mertem kockáztatni. Ugyanakkor végre van egy alanyom, akivel elüthetem az időmet. Csendben odalopóztam mögé, karjaimat a magasba emeltem és...
- Ráááááááwrrrr - rávetettem magam a lányra, ugyanis nőnemű volt az illető. Ahogy átestem rajta, nevetni kezdtem, de mikor megláttam, hogy Angela az, kicsit alább hagyott az örömöm. Nem ismertem őt úgy személyen. Igaz mindig köszöntünk egymásnak és többször összefutottunk már itt a klub-helységben, de különösebb kapcsolat sosem volt köztünk. Most nekiállhattam volna szabadkozni, de minek? Nem ismerem a lányt és akár még valami jó is kisülhet ebből a beszélgetésből.
- Upsz... Bocs Angela. - nevetve gyorsan bocsánatot kértem, törökülésbe tápászkodtam, majd kérdőre vontam. - Mit keresel idelent? Pláne ilyenkor?
Vajon mi lesz ebből, vagy képen töröl és itt hagy amiért ráijesztettem, vagy egy kellemes beszélgetős estében lesz részem.

Laurel and Angela

one thing in my dream

Leültem a felkínált helyre, de nem válaszolt a kérdéseimre, már rendesen megijedtem, hogy most megfog a hajamnál fogva és gyönyörű orcámat beletartja a tűzbe, de semmi ilyen viselkedést nem tanúsított.
Végignéztem ahogy, arrébb tolja a bűzölgő cipőt.
-Én a helyedben a tűzbe dobtam volna, hisz itt büdösödik árván, kinek kell?
Csak csendben ültünk egymás mellet, a szememet forgattam, nagyon untam a helyzetet. Kérdezni akartam, de inkább elvetettem az ötletet. Jobb ha ki sem nyitom a számat, mert abból mindig irdatlan nagy butaság származik. Gyerekes voltam, az nem kétség. Elvarázsoltak a különleges varázslények. Ha muglinak születtem volna, csak ide vágynék, most pedig nagyon büszke voltam, amiért itt lehetek. Bele sem merek gondolni, lett volna ha én is kvibliként születek, mint anya.
A kandalló melegsége kellemes volt, ugyanakkor eléggé unalmas elfoglaltság. Fussunk neki még egyszer.
- Szóóóval - törökülésben dőltem, Angii felé, míg össze nem ért a vállunk meglökve őt. - Hogy kerülsz ide ma éjjel? Csak nem te is ki akarsz szökni? - mosolyogtam bele az arcába. Egyre jobban éltem a gyanú perrel, hogy ez a lány, nem is ismer engem. Én hülye meg itt dumálok neki, bunkó vagyok, hát be sem mutatkozom.
- Amúgy Laurel vagyok, ha esetleg nem tudtad volna. Habár elég nagy hírem van, főleg a büntetőmunkák terén. - nyilván nem is érdekli amit locsogok neki. Valami életjelet könyörgöm.

Bocsánat az összecsapott munkáért.

Laurel and Angela

one thing in my dream

Angela végre szóba elegyedet velem. Azt hittem, ma csak magammal fogok beszélgetni. Viszont a kérdés véleményem szerint butaság volt, ugyan ki ne ismerné a Mardekár ház őfelségét?
- Ismerem. Habár én inkább Nottékkal lógok, mint velük. - mondtam szem forgatva miközben a tüzet piszkáltam az arra alkalmas eszközzel. Szerettem azt a társaságot, mert ők nem mindig Potterrel foglalkoztak. Malfoytól, meg gyakran csak azt hallani, hogy Potter így, Potter úgy, az az átkozott Potter.
Nem szeret szökdösni? Hát mi lenne érdekesebb annál, hogy meglesheted az éjszakai őrséget, 1-1 jól elszavalt kiábrándító bűbáj mögött? Imádtam a hold világította folyosókon császkálni. Egyszer lebuktam, persze McGalagony mindjárt egy havi büntető munkát szabott ki rám, azóta sokkal óvatosabb vagyok.
- Még szerencse, hogy mi ketten vagyunk. Így nem kell egyedül menned. - mosolyodtam el szélesen, majd felcsillant a szemem a minket váró kalandoktól. Már fejben elterveztem, hogy fellopózunk az 5. emeleti prefektusi fürdőbe és elnyúlunk a finom illatokat árasztó medencében. Bemutatkoztam a lánynak, aki ugyan, nem lepődött meg a nevem hallatán, sőt egyáltalán nem is hallott rólam. Csodálkozva néztem rá, de gyorsan rendeztem vonásaimat. Ez részben megnyugtató, részben felháborító volt számomra. Annyi csíny és kiskorúak szekálta idő után a tanárok még mindig nem emlegetnek az irodában, ez botrány.
Gondolataim mögé csöppenve, arról ábrándoztam miként fogok bosszút állni ezért, viszont ebből a gondolatmenetből újra a lány szava húzott vissza a földre. Nem értettem, hogy jön ide most ez a vér kérdés.
Belekezdhetnék életem történetébe, de ez nyilván senkit sem érdekelne. Elmondhatnám, hogy akkor este, a mágikus erejű tónál, a vér szerinti apám támadt ránk halálfaló képében, akit valójában nem is ismerek. Miután apám lelécelt, anyám hozzáment egy muglihoz, aki 3 éves korom óta a gondomat viseli és félvérként nevelkedtem. Egy falat a muglik világából és egy kicsivel több a varázsvilágból. Mivel nem ismerem apámat, így az kell hogy mondjam:
- Nem, nem vagyok aranyvérű. - sóhajtottam, majd a könyökömet a térdemre helyezve megtámasztottam a fejem, hogy belemerüljek a tűz lángjának szépségébe. Kis idő múlva felé fordítottam a fejem.- De, hogy is jön ez most ide? - tényleg nem értettem. Miért, ha nem vagyok aranyvérű, akkor már nem is vagyok ember?

Laurel & Angela

Lesz ez még így se!

Szóval Nott-ékkal lóg. Ismerem a bandát, bár nekem nem ők a legszimpatikusabb társaság. Dracoék közelébe, olyan biztonságos a hangulat, és kedvelem őket, jókat nevetek Dracoval azon a két szerencsétlen jómadáron, akiket Crack és Monstro személyesít meg.
- Értelek! Bár személy szerint jobban kedvelem Dracoék társaságát. – mosolyogtam rá. Kihallottam a hangjából az enyhe megvetést, de most nem érdekelt. Nem fogok leállni egy ötödévessel azon veszekedni, hogy melyik csapat a normálisabb.
- Ez rettentően kedves ajánlat, de mit gondolsz, mit mondunk McGalagonynak ha elkap? Vagy Friccsnek? Ezt te sem gondoltad komolyan. – nevettem fel, hangomban érződött az az enyhe jóindulat, amivel nem sok embert tisztelek meg. Őszintén, én csak védeni akartam a lányt, hiszen nem csak neki lesz ebből a kis „kisurranásból” baja, hanem az összes többi Mardekárosnak is, és ismerve Pansyt, nem fogja ezt az ügyet annyiban hagyni, hogyha kiderül, hogy Laurel volt az oka. – Mi lenne, ha most gyorsan besurrannál az ágyadba, behunynád a szemedet, aztán az álmodban oda szöknél, ahova csak akarnál? – próbáltam megpuhítani lányt, és bár elég vicces mondat kerekedett belőle, arcomon megfeszültek az idegek, hogy véletlenül se nevessem el magam. – én tényleg nem vagyok nagy híve ennek a kimászkálásnak. – húztam el a számat, és megpróbáltam egy kevés együttérzést mutatni. – de ha gondolod, maradhatsz itt, és beszélgethetünk, a suli dolgairól. – ajánlottam fel neki, és előhúztam a talárom zsebéből egy nagy zacskó Minden ízű drazsét, és a lány felé nyújtottam, ezzel jelezve, hogy barátkozni akarok.

Laurel and Angela

one thing in my dream

Én ugyan nem szólok bele, ha Ang jobban bírja azt a bandát, de nekem akkor sem lesznek soha a szívem csücskei. A tűz kezdett kialudni, ami azt jelezte, hamarosan sötét lesz és akkor szabad a csók. NAJÓÓ... FUJJ! Kár, hogy nincsenek velünk pasik.
Az igazat megvallva, nem tetszik ahogy Angela ennyire, "jó kislány", melyik mardekáros ne örülne annak, ha nem kellene a sötét hideg pincében gubbasztania. Nem mintha annyira klub-helység utáló lennék, de sosem kedveltem a hideg helyeket.
- Öt éve járom a folyosók rejtett és kevésbé rejtett zugait, de még soha, de soha nem buktam le. Illetve egyszer, de az sem a saját hibámból történt. - húztam el a szám, ahogy visszagondoltam, arra az esetre, mikor az egyik Griffendéles kis nyomorék, átvert. Utána persze, ő sem tette zsebre amit tőlem kapott.
- Ha-ha-ha. Rettentően vicces vagy. - válaszoltam flegmán, nem hiszem el komolyan, hogy ennyire gyereknek néz engem. Úgy beszél, mint egy óvodással, pedig csak egy évfolyammal jár felettem. A felkínált lehetőségre, akár nemet is mondhattam volna, mert kinek van kedve hallgatni, a beszólásokat és az unalmas sulis témákat, mint például: mennyi leckét kaptunk; milyen unalmas volt a mágia töri, stbstb.... Még is inkább igent mondtam, hátha feldob valami érdekesebb témát, amitől nem unom halálra magam a társaságában. Elvégre semmi sem lehet izgalmasabb az éjszakai kóborlásnál.
- Egye fene maradok és talán lent is alszok ma este. - Lefeküdtem a szőnyegre, talpaimat pedig felhelyeztem a kandalló falára, hogy legalább azt melengesse egy kicsit, ha mást nem is.

Laurel & Angela

Lesz ez még így se!

Különös volt ez a lány. Talán a túlzott szabályszegés mániája volt az oka annak, hogy gyereknek néztem. Igen, biztos, hogy az volt. Feltűnést akart kelteni, híres akart lenni, ez lerítt róla, hírnévre akart szert tenni, de abba bele sem gondolt, hogy Harry Potter mindig is híresebb lesz nála, még az után is, hogy elballagott. Én ebbe, már másod éves koromban beletörődtem, ezért is nem hajtok nagyon semmire. Egyszerűen nincs értelme.
- Ha egyszerűen elloptad volna a Tekergők Térképét, Pottertől, éveket spórolhattál volna. – feleltem vigyorogva. Igazándiból, nem nagyon érdekeltek a lány „űber hihetetlen” kalandjai, itt a kastélyban. Én túléltem, egy baziliszkusz támadást, túléltem Mógust, túléltem a dementorokat, Dumbledore Seregét, sőt még Umbridge-t is, és mégsem vágok fel vele.
- Hallottad, hogy Pansy Parkinson, állítólag azzal a Griffendéles félvérrel, Saemus Finnigannal kavar? – könyököltem fel a térdemre, és őszintén érdeklődtem a válasza iránt. Persze, ez valószínűleg nem volt igaz. Én attól a Dean Thomas nevű gyerektől hallottam fél füllel, mikor ebédnél a barátainak mesélte, de gyűlöltem Pansyt, és reméltem, hogy ez a lány tovább adja a híreket, Nottéknak, akik majd a drága Draco fülébe juttatják, és au örökre elvágja majd nála Parkinson kisasszonyt.

Laurel and Angela

get the fuck, shut the fuck up

Úgy gondoltam, még nincs itt az ideje annak, hogy bemutassam neki a valódi énemet, valahogy nem állt még rá készen, hogy valójában megismerjen. Talán fent hordja az orrát azért, mert én egy évvel később érkeztem a roxfortba? Hát felőlem. Attól még lehetek ugyan olyan ember, mint ő. Nem ismer, így nem tudja miken mentem én keresztül. Szerettem volna egy barátot, annak idején elsőben, de mindenki ujjal mutogatott rám, azért mert az apám elhagyott és anyám egy kviblihez kényszerült feleségül. A varázslócsalád szégyenének éreztem magam, csak mert én sem voltam tisztában a dolgokkal. Nem tudhatja, hogy nekem nincsenek nő nemű barátaim, ezért mászkálok én minden este a folyosókon, hátha valaki észre vesz.
- Mi a fene az a Tekergők Térképe? - kérdeztem kíváncsiskodva - Nem járok én holmi Potterek közelébe, hogy ilyen jól informált legye a hozzá fűződő dolgokban. - válrándítva közöltem vele a tényeket, hogy ez a téma nem is igazán érdekel engem, hiszen megvannak a magam módszerei a kóborlásomhoz, és így jók ahogy vannak.
- Seamus? Az a paprika vörös fejű gyerek, aki mindig felrobbantja magát? - nevettem bele a mondatomba, majd folytattam - Igazából nem túlzottan érdekel, hogy ki kivel kavar, engem sokkal inkább az foglakoztat, hogy milyen nyomorékhoz lettem hozzáosztva. -tényleg eléggé aggasztott a helyzet, hogy nehogy véletlenül valami troll képű sárvérűhöz adjanak hozzá, azt tuti nem élném túl. Ugyanakkor ez egy újabb lehetőség arra, hogy újabb szabályt szegjek. Nincs szükségem szabályokra, nagyon jól megvagyok én nélkülük.
- Neked, ki lesz a párod, ha szabad érdeklődnöm?

Laurel & Angela

Lesz ez még így se!

Szóval, még a Tekergők Térképét sem ismeri. Látom, hogy nem sokat figyelt az elmúlt években.
- Egy térkép, ami megmutatja, hogy ki merre jár a kastélyban, minden egyes rejtek utat, és szobát megmutat, kivéve a szükség szobáját, az nincs a térképen. – mosolyogtam rá. Komolyan már olyannak éreztem magam, mint az a sárvérű Granger. – Mért én olyannak nézek ki, mint aki Potter közelében lődörög? – kérdeztem, és egy kicsit talán felemeltem a hangomat. Olyan lekezelően mondta ezt, hogy már fájt. Fenn hordja az orrát, és ez kezd nem tetszeni. A hátam megfeszült, miközben ránéztem, amolyan hallott vagy nekem nézéssel.
Amint Saemusról kezdett beszélni, halványan elmosolyodtam. Kezdett tetszeni, hogy egyik gyereknek sem tudja a nevét. Olyan kis jó kislánynak tűnt, pedig nem volt az, és látszott rajta, hogy nem tetszene neki, ha bekategorizálnám, szóval muszáj volt meg tennem. – Jól van, te kis jó kislány, beszéljünk másról. – kacsintottam rá, és a bal kezemet, ami a testemtől, nem látszott a derékszíjamba csúsztatott pálcámra helyeztem, csupán elővigyázatosságból.
- Nekem ugyan nem mondhatja meg a Minisztérium, hogy kihez megyek feleségül! Amint kijárom a sulit, eltűzök innen, mondjuk Hawaii-ra, vagy az ehhez hasonló távoli helyekre, de hogy itt nem maradok, hogy olyan frigybe kényszerítsenek, amit nem is akarok, az teljesen biztos. – magyaráztam, szinte éreztem, ahogyan fellángol bennem valami, olyan szinten gyűlöltem ezt a rendeletet. Kedvem lett volna Avadakedavara-t küldeni Caramelre.

Laurel and Angela

get the fuck, shut the fuck up

Felcsillant a szemem, mikor hallottam a rejtélyes térképről, de izgatottságom alább hagyott, mikor tudatosult benne, hogy nem is nagyon tudnám használni a térképet, mert ahhoz kell egy kis fény hogy lássam, én viszont sötétben szeretem elvégezni a dolgaimat.
- Hááát... - csak mosolyogtam vadul és ingattam a fejem ide oda - nem is tudom, annyi mindent tudsz az ő dolgaikról. Vagy Draco mesélt neked róluk? - Elképzelésem sem volt, honnan ilyen okos ez a lány, pedig akkor is én mászkáltam odakint a tiltott időkben, mikor Sirius Black szabadon lófrált. Mindenki, hogy be volt szarva tőle. Elmosolyodtam Angela kijelentésén. Én jó kislány? Egyáltalán nem figyelt rám, amikor az előbb papoltam neki? Na mindegy is. A fő, hogy én tudom, hol a helyem. Az igazat megvallva sosem érdekelt mások véleménye, mindig el tudtam mondani mi a jó nekem és mi a rossz. Egyetlen szuper képességen pedig az, hogy elég nehezen lehet felhúzni. Nem különösképpen érdekelt, más ember nyomora vagy szenvedése, csak az én lelki békém érdekelt, ami köszöni szépen meg is volt.
- Szerinted így viselkedik egy jó kislány? - nevettem - Nézz csak magadra, közelébe sem mész annak, ami tiltott. Különben, már rég kint lennénk a tónál és hevernénk a nedves fűbe, közbe pásztáznánk a csillagos eget. - belegondoltam, hogy most lent vagyok az említett helyen, elterülök a fűbe és beszívom a hűvös, friss levegőt.
- Caramel egy senki. Én sem fogom azt tenni, amit ő mond, de én nem futamodok meg a tények elől, hanem harcolni fogok ellene. - bizonyításvágy tudat hajtott előre, elképzeltem, ahogy fellázadunk a rendelet ellen és végül az lesz, amit mi akarunk. Nem tarthat vissza senki. Ha egy jobb világot akarunk élni, azét mindenképpen meg kell harcolnunk.

Laurel & Angela

Lesz ez még így se!

Hangosan felnevettem, a kívülállók, már szinte őrültnek is nézhettek volna. Lassan fordítottam felé a fejem, és egyenesen belebámultam a szemébe. Ez általában zavarta az embereket, pedig nekem kimondottan jól esett. Figyelni, a bennük kavargó érzelmeket, miközben beszélek. Draconak, például mindig kitágul a pupillája, és akkor általában rám szól, hogy nézzek máshová. Mindig megmosolyogtat.
- Kevesebbet tudsz te rólam, mint hinnéd. Képzeld DS tag voltam, még anno, csak azért, hogy kémkedjek Dracoéknak. – jelentettem ki mindenféle feszélyezettség nélkül, és tovább bámultam a szemét. Lassan elmosolyodtam, tudtam, hogy ez ki fogja őt ábrándítani, egyszerűen csak éreztem.
- Szerintem így! – vágtam rá, vigyorogva, majd elfordítottam a fejemet, és belebámultam, a már alig pislákoló fénybe. – Piroinito! – motyogtam, miközben a pálcámat rászegeztem a kandallóra, és pillanatok alatt, újra fellángolt benne a tűz, ami melegséget sugárzott, kezdtem már átfagyni. – Mondok neked valamit, drágám. Anyám halálfaló volt, apám halálfaló volt, és én is halálfaló leszek. – teljes nyugalommal mondtam neki, boldogan mosolyogtam bele a tűzbe, ami megvilágította az arcomat, és narancssárga beütést adott neki. – A Nagyúr vissza fog térni, és én csatlakozni fogom hozzá, és nem leszek egyedül! – motyogtam határozottam. Magam alá húztam a lábaimat, és elnyúltam a kanapén. A kezeimet a tarkóm alá csúsztattam, és összekulcsoltam az ujjaimat.
- Caramel fél! És nem alaptalanul retteg. Ha eljön az ideje, meg fog halni. És én végig fogom nézni.

Laurel and Angela

get the fuck, shut the fuck up

Vissza mosolyogtam a vidám szemekbe, hogy éreztessem vele, engem ugyan nem zavar ha szugerál, sőt szeretem a szemek közötti párharcot. El tudom rejteni az izgatottságom, félelmem, nem mintha ez olyan nagy képesség lenne, de Pitont is imádom idegesíteni vele, hogy nem tud hatni a lelkemre semmivel.
- Óhh.. én ugyan nem hiszek rólad semmit, hisz nem ismerlek. Láttalak egy párszor és tudom a neved, ezt nem azt jelenti, hogy ismerlek is. Idegen vagy a számomra, akárcsak én neked, de mit számít. Lesz ez még így se. - legyintettem, majd törökülésbe tovább dőlöngéltem a tűz előtt. Néha azt hinné az ember, hogy nehezen kezelhető vagyok, talán igazuk is van, de ha megismernek rájönnek, hogy nem kellett volna előre ítélkezni.
- Gratulálok, akkor te biztosan nagyon fontos személy lehetsz a Mardekárban. - villantottam a hüvelyk ujjam. Nem kívántam magam mélyebben bele ásni a témába, így inkább nem is firtattam tovább, s nem kezdek beszélni az én jövőmről, hogy a szüleim bár máshová szántak engem is csábítanak a sötét varázslatok és az emberi szervezetre mért káros hatású bájitalok. Nem is gondolná az ember, mennyire.
- Szeretnék ott lenni mikor megteszik, sőt inkább csinálni! - buzgón boxoltam a homályba. Kezdtem kicsit elálmosodni, az oldalamra fordultam és közelebb húzódtam az Angi által felélesztett tűzhöz. Unatkoztam, de nem volt kedvem felmenni sem, mert ott is mit csinálnék. Remélem holnap nem állnak az utamba és felszökhetek a csillagvizsgáló toronyba.

Laurel & Angela

Lesz ez még így se!

Kicsit már idegesített Laurel nyugodtsága. Komolyan. Válaszra se méltattam az idegenségről szóló mondatát, mert nem láttam értelmét annak, hogy neki álljak veszekedni vele. Valahogy, unszimpatikus, és taszító volt a viselkedése. Draconál már megszoktam az efféle stílust, de más embereknek nem nagyon tűröm el. A kis szőkeségemnek is csak azért nézem el, mert ő ilyen nevelésben részesült. Ő volt a dúsgazdag család egyetlen kicsi fia, és ez a szerep a belső tulajdonságain is látszott.
- Hát, fontosabb, mint mások. Már csak azért is, mert jó kapcsolatot ápolok Dracoval, aki hihetetlen mód népszerű. – magyaráztam mosolyogva, és behunytam a szememet. Elképzeltem a kis szöszit és magamat, amint kéz a kézben szökünk meg a Minisztérium emberei elől. Akaratlanul is elmosolyodtam. Elég rég óta szerettem már Dracot, sajnos jobban, is mint kellett volna.
- Te? Te akarod megölni Cornelius Caramelt? A Mágiaügyi Minisztert? Több varázslatot tud, mint te valaha is fogsz. A Nagyúr majd gondoskodik róla, és nem lesz vele több gondunk. – kacsintottam. Egyszerűen röhejesnek találtam, hogy egy ilyen korú lány végezzen Caramellel. Még ha nagyon jó boszorkán, akkor sem lehetséges.

Laurel and Angela

get the fuck, shut the fuck up

Eszem ágában sem volt felidegesíteni a partneremet. De ha egyszer ő is így, én is úgy. Nem leszek én kedves senki kedvéért. Nyilván kisebbségnek számítok az ő köreimben, de ez nem hatalmazza fel a lányt, hogy lekezelően beszéljen velem és gúnyoljon. A természetemből adódóan néha észre sem veszem, hogy nem a megfelelő stílusban társalgok az emberekkel, ezért könnyen megbánthatok bárki, még ha nem is akarom.
- Áh értem. Akkor hát az ő hátán akarsz felkapaszkodni, vagy tényleg nem értem ezt a Malfoy mániát. A követője lettél, vagy mi? - miért gondolja mindenki, hogy a pénz és sárm az egyetlen lehetőség arra, hogy valaki, valaki legyen. Lássunk engem, én is egy kis senki vagyok, senki nem ismer, senki nem barátkozik vele és ha a diáktársaim nagyja nem is, a tanáraim tudják, hogy ki vagyok. Lehet a figyelem és a szeretet hiány miatt vagyok ilyen kis szabályszegő, hogy jobban oda figyeljenek rám. Nem jó úgy élni, hogy tudod, ha eltűnnél, az égvilágon senki sem keresne.
- Jajj, ugyan már, hogy bírnám én egyedül megölni. Egy kis csipszszar vagyok Caramelhez képest. Csak szeretnék segíteni az elkövetőknek. - Szinte biztos voltam, benne, hogy nem a lázadók, hanem a Nagy Úr vagy követői fogják elvégezni a piszkos munkát, épp ezért szeretnék segédkezni a miniszter megölésében.