Angela Jackson

Angela Jackson || Angie || 16 || Danielle Peazer

Név: Angela Jackson
Születési idő: 1980.06.25
Születési hely: Indiana állam, Gary
Élőhely: Roxmorts
Pálca: 11 hüvelyk, diófa, unikornisszőr
Foglalkozás: tanuló

Ilyen vagyok....

Hát, igazából sosem volt erősségem, ez a bemutatkozás téma, szóval elmondom magamról a legfontosabbakat. Kreol bőröm van, barna, gyűrű göndör hajam, és ugyan olyan színű szemem. Ezeket a vonásaimat apámtól örököltem, mindig is mondták, hogy rá sokkal jobban hasonlítok. Az igazat megvallva, elég visszahúzósó lány vagyok, szeretek olvasni, és varázsló sakkozni, nagyon konyítok ehhez a két dologhoz. Nem sok barátom van... az emberek félnek tőlem, mert van egy kígyó alakú anyajegy a bal karomon... sosem értettem, hogy mi ebben olyan ijesztő.

Az én történetem....

Ajjajjajj... hol is kezdjem. Elég bonyolult ez az egész... és meglehetősen furcsa az életem... de ha ti ezt akarjátok, hát legyen... 1980-ban láttam meg a napvilágot, egy Indiana állambeli városban, Gary-ben. Az apámat nem ismertem, már kezdettől fogva az édesanyám nevelt, aki igazán ügyes boszorkány volt. A családdal ( anya húgával, és szüleivel) nem igazán tartottuk a kapcsolatot, ők kinézték, anyámat, csak mert anno, évtizedekkel ezelőtt, mardekáros volt. Ezért is hozták el Londonból az államokba. Kiskoromban rengeteget mesélt a Roxfortról, és megígérte, hogy majd én is oda járhatok, ezért, amikor tíz éves lettem, visszaköltöztünk Angliába.
Anya soha nem mesélt a vérszerinti apámról. Mindig csak azt hajtogatta, hogy az a lényeg, hogy aranyvérűek vagyunk, más nem számít. Egy nap, épp a születésnapom előtt pár nappal, arra ébredtem, valaki rázza a testemet. Kinyitottam a szemem, és láttam magam előtt anyámat, olyan volt, mint aki megtébolyodott. Csak rázott, és egyfolytában azt hajtogatta, erre tisztán emlékszem, hogy „Visszatért! A Nagyúr visszatért!”. Egész nap, rettentő furcsa volt, a karját nézegette, és imádkozott ehhez a Nagyúrhoz, félelmetes volt, aztán másnap reggelre, mintha ott sem lett volna sosem. Eltűnt. Nyoma veszett. Azóta sem hallottam róla. Onnantól kezdve egyedül éltem. Tudtam mindent, így sikerült eljutnom Roxmortsba, a nagynénémhez, Cassandra Floxhoz, nem tudom hallottak-e már róla, van egy üzlete Roxmortsban, a Kandalló. Nem sokan járnak oda, sütit meg mézsört lehet ott kapni, elég hangulatos, bár a Három Seprűn nem tesz túl. Cassandra néni nem engedett Roxfortba. Szerinte túl balhés, és veszélyes hely volt egy magamfajta ifjú boszorkány növendéknek, és mivel iskolába nem járhattam, rengeteget csavarogtam Roxmortsban. Jobban ismerem ezt a kis falut, mint a saját tenyeremet. Barátaim nem igazán voltak, hiszen Roxmortsban nem sok gyerek kóborol, kivéve, ha lejönnek az iskolából, ami elég gyakori, mégsem vesznek észre. Nagyrészt a Három Seprűben, a Mézesfalásban, és a Szellem Szálláson lógtam. Hallgattam az emberek sejtelmes beszélgetéseit Róla, Akit Nem Nevezünk Nevén, és egy bizonyos Harry Potterről, akit csak „Kiválasztott”-ként emlegettek. Sajnáltam azt a srácot, ilyen pillanatokban örültem, hogy engem senki nem ismer, és senki nem tudja, hogy mi történt anyámmal.
A kedvenc sportomat már azóta űzöm, hogy leköltöztem Roxmortsba. Egy hihetetlen jó játék, bár egymagamban elég érdekes, és ez kérlek alássan, a kviddics. Cassandra néni elvitt egyszer egy meccsre, azóta a kedvenc csapatom a Holyheadi Hárpiák! Én általában csak felkapom a nénikém régi, Kométa 260-asát, és ütögetem a labdát. Terelői posztra pályázok.
A nénikém, a tizenötödik születésnapom után pár héttel sajnálatos módon elhalálozott. Akkor keresett fel engem Dumbledore professzor, azzal a céllal, hogy mivel nincsen, aki gondomat viselje, járjak a Roxfortba. Meglátjuk még, hogy mi sül ki ebből.