Leah, Quentin, Margaret & Sirius

Leah, Quentin és Margaret éppen a nappalimat takarították az én vezetésemmel. Margaretnek legutóbbi látogatása alkalmával volt szerencséje megszemlélni a sarkokban lógó pókhálókat, és a szőnyegeken fekvő ötcentis koszréteget, és szervezett nekem egy kis "takarító brigádot".
Mivel még csak öt perce álltunk neki a munkának - ami sokkal nehezebb, mint ahogy hangzik - nem nagyon volt időm megismerni Leah-t, és Quentint, akik mest nagy lelkesedéssel sikálták az óraszekrényről az ujjnyi vastag koszréteget.
- Csak így tovább, fiúk - lányok! - biztattam a társaságot, miközben a pókhálókat varázsoltam le a plafonról.

Quentin, Margaret és én hármasban elindultunk Sirius Black háza felé. Mikor kiértünk Roxfort kapuin, arcunkba fúj a hűvös októberi szél. Gyorsan az átmeneti kabátom kapucniját a fejemre húztam, és bántam, hogy nem tekertem magamra sálat.
Oda is értünk rövid idő alatt. Sose jártam még Sirius Blacknél, gyorsan körbenéztem a bajárati ajtó után, és megláttam a nagy szőnyeget. Sötét volt, így nem láthattam, hogy mögötte egy fal volt. Gyorsan levettük a kabátunkat, és Sirius megmutatta melyik szobát kell takarítani. Én a kis táskámba hoztam egy pár kesztyűt. Összegumiztam a hajam a fejem tetejére, hogy könnyebb legyen takarítani. Megragadtam és felhúztam az ujjaimra a pink színű gumikesztyűmet, és elkezdtem a többiekkel sikálni az óraszekrényt. Először nehezen indult meg a takarítás, néhányszor tüsszögtem is.
- Amúgy miért takarítunk? Ünnepség lesz? -fordultam oda Sirius felé.

Tudtam ám, hogy nem szabad elvállalnom semmi ilyesmit sem, de amikor meghallottam, hogy fizetnek érte, remek ötletem támadt. Szóval jelentkeztem, és egészen lelkesen álltam hozzá. Bár ez a két lány... Margaret? és... Leah? valami ilyen nevük van... nem tudom... Mindegy, nem beszélek velük ha nem muszáj. Amúgy ez a Sirius nevű fazon sem éppen szimpi, abban sem vagyok biztos, hogy fizetni fog, de egyelőre nem panaszkodom.
Direkt a rosszabbik ruháimat vettem fel, amiket már annyira nem szeretek, így nem sajnálom, ha koszosak lesznek. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire sok takarítani valónk lesz.
- Egész biztos nem használhatunk egy tisztító bűbájt? - kérdezem meg halkan, mert nem fűzök sok reményt a dologhoz. És nem, nem dobnak fel a lelkesítő szavak sem. Ott fog állni és bámulni? - Szerintem azért, mert ő lusta - motyogom, Leah kérdésére aztán sikálok tovább. Mert ugye, a Roxforton kívül kiskorúaknak tilos a varázslás...

Fogalmam sem volt, hogy Black mit akar tőlem ezzel a két félnótással a sarkamban. Egész úton nem szóltam hozzájuk, hiszen nem csak a mai program, hanem az idő is szerepet játszott komor hangulatomban.
Végül, amikor odaértem és megtudtam, hogy Black mit akar berohantam a konyhába, töltöttem magamnak egy pohár bort, majd - hogy ne kapjak ideg összeroppanást - legyezgetni kezdtem magam. Felhörpintettem az italt, majd visszasiettem a házigazdához és kérdőre vontam.
- Mondd Black, neked helyén van az eszed? Idecibálsz az ország másik végéből, hogy kitakarítsam a házad? Ha találsz erre vállalkozót, akkor tapsolok neked.
Jelentőségteljesen a mellettem álló roxfortosokra néztem, hátha szövetségesekre lelek bennük. Hiszen ki azaz idióta, aki képes lenne ezt megtenni a kutyáért?

Igazából, én csak a pénz miatt jöttem, mert a hirdetőtáblán láttam Margaret hirdetését, hogy takarítással pénzt lehet keresni. Mivel, így, hogy most suli váltás lett, hát...az apanázsom is kevés lett. Ki kellett találnom, hogy lesz utánpótlás.
Margeretet csak akkor láttam először mikor együtt indultunk el Siriushoz. Nem mintha Quentin a barátom lenne vagy valami, de a klubhelyiségben már láttam őt.
Ahogy Margaret bejött a takarítandó szobába, egyből éreztem az alkohol szagát körülötte, halványan elmosolyogtam, és gondoltam, talán még sem lesz ez a takarítás olyan rossz. Hallom a szemrehányását, és meg állok egy pillanatra, felé fordulok lassan. Azután Sirius felé fordul a tekintetem, mert én is kíváncsi vagyok, mi lesz itt, mire van ez a nagy takarítás.

Tudtam ám, hogy lányokkal nem lehet semmit sem normálisan végezni. Margaret rögtön lelép, és csak percekkel később ér vissza. Szerintem ivott is valamit, amit én még tuti nem ihatok, mert büdös. Nem mintha a tisztító szernek jobb illata lenne, de na! És persze, hogy megszólal, és felháborodik. Miért nem tudta, hogy miért jövünk? Ha én tudtam, hogy takarítunk, vajon ő miért nem?
Kérdőn pillantok Leah-ra, mivel ő szintén hollóhátas, nyilván intelligensebb is, mint a másik lány. De ahogy elnézem ő sem tudja, mi történik itt és csak a fejét kapkodja a munkaadónk és a kiakadó Margaret mellett. Mikor utóbbi rám néz, csak megvonom a vállamat.
- Nekem azt mondta, fizet - felelem könnyedén, de aztán a bácsi felé fordulok, megerősítést várva. Mint már mondtam, a külseje alapján, nem nagyon bízom benne, de úgy tudom, hogy ő Harry Potter keresztapja, a Főnix Rendjének tagja, és fontos szerepet játszott a háborúban. Biztos van pénze... Csak jól titkolja.

- Óh, akkor már értem. - bólintottam az alacsony, mosolygós srác felé, aki zsebre tett kézzel ácsorgott a hallban.
- Sirius? - fordultam a kutya felé, aki látszólag nem tudta mit csináljon vagy éppen mondjon, hiszen össze volt zavarodva.
- Nos, van is egy javaslatom. - csaptam össze a tenyerem - Miért nem lép le mindenki és hagyja, hogy ez a középkorú animágus a saját dolgát végezze? Sirius, te komolyan gyerekekkel akarod pókhálóztatni a kúriád? Amikor tanulniuk kéne? Nem is legálisan vannak itt, hiszen mint tudjuk, a Roxfortból kilépni tilos kiskorúaknak ez időtájt. Mit mondasz? Szóljak Dumbledore-nak? Biztosan megérti, de azt is eltudom képzelni, hogy miattad egy hónapi büntetőmunkára fogják őket! Nem mintha védeni akarnám ezeket a diákokat, hiszen soha életemben nem találkoztunk. - mondtam szemrehányóan, majd hozzátettem - Margaret vagyok.- feléjük fordultam, majd gúnyosan elmosolyodtam és közelebb léptem a házigazdához, akinek - látszólag - már pattanásig feszültek az idegei.
Lehet, hogy én voltam goromba, de teljes szívemből szóltam.

Kezdtem már elveszteni a fonalat. Margaretnek szóltam, hogy jöhetnek takarítani, ez egy jó pénzkeresési lehetőség, mégpedig egy kitűnő lehetőség. Nem minden nap adatik meg egy pénzhiányban szenvedő tanulónak, hogy csak egy kis takarítással galleonhoz jusson.
- Nézzétek, én mostanság nagyon egyedül vagyok ebben a hatalmas házban. Csak szerettem volna egy kicsit felpezsdíteni a szexuális társasági életemet. Ráadásul fizetek. Feltételezem tudtok róla, mégpedig nem is keveset: 5 galleont óránként. Az öreg szenilis Dumbledorenak meg nem muszáj tudnia róla. Világosan leírtam, hogy s mint tudtok eljönni hozzám. De mi ez a nagy tudatlanság, tán nem érkezett meg a baglyom? - közöltem mindent egyszerre. Be kell valljam, egy kicsit azért haragudtam az öreg professzorra. Mostanság megfeledkezik rólam, mintha nem is léteznék. Persze a lelkem legmélyén nagyon tiszteltem és becsültem őt, csak az indulat beszélt belőlem.

- Nos, én csak azt tudom, hogy iderángattál, kiragadva egy fontos beszélgetésből aktusból. És most itt vagyok miattad. Nem lehetne, hogy amíg a csöppségek takarítanak, addig mi felfedezzük a házat? - felhúztam a szemöldököm pajkosan, habár eszem ágában sem volt kalandot kezdeményezni Sirius Black-kel, aki mostanság eléggé el van havazva. Inkább a két kisiskolást akartam nehéz helyzetbe hozni.
Miért vagy ilyen S? Most is olyan furán nézel a szemed alatt jókora karikákkal. Biztos nem aludtál két - három napja. De miért is? Derítsük ki!
- Sipirc drágaságaim, a nappali már nem a ti hatáskörötök. Átveszem az irányítást! - szóltam oda a két hallban ácsorgó senkiházinak és magam után rántottam a varázslót, majd becsaptam mögöttünk az ajtót.
- Mégis mit akarsz tőlem? Furdal a lelkiismereted, hogy a múltkor nem sikerült, igaz?

Még mindig a kezemben van a szivacs, amivel már elkezdtem sikálni az óraszekrényt, de, megfogtam a jobb kezemmel a balt,és lehúztam. Megcsináltam ugyan ezt a mozdulatot a másikkal. Kezdett kicsit bosszantani ez a barna hajú idősebb mardekáros. Mit képzel magáról? Attól, hogy én fiatalabb vagyok, még nem kell "csöppségnek" hívnia, se a drágájának. Főleg, nem azzal a lekezelő hangnemmel. Talán elfelejtette hogy Ő is volt fiatalabb? Miközben elindultam az ajtó felé, amit épp kinyitott, jelezvén, hogy Ő meg ez a fura fekete hajú és tele szőrrel a képén, kettesben akarnak maradni. Mielőtt épp elhagytam Margeretet, rávigyorogtam, cseppet sem szívből jövő mosollyal, és oda morogtam neki.
- Se a drágád, se a csöppséged nem vagyok.
Mosolyogva elhagytam a törlőkesztyűmmel a nappalit, és várok Quentinre. Miközben gondolkodom, hogy mi a kapocs Margaret és Sirius Black között. Én teszek rá 30 galleont, ezek ketten már többször "takarítottak". Ravasz mosoly jelenik meg a számon.

Csak pislogok egyik emberről a másikra. Lehet, hogy az angol az anyanyelvem, de komolyan mondom, nem értem mit történik. Mintha elbeszélnének egymás mellett. Én legalább is nem tudom követni. Csak azt érzékelem, hogy leszólnak, és úgy kezelnek, mint egy óvodást, pedig semmit sem csináltam, csak amit eddig kértem tőle.
- Te még egy dodzsemet sem tudnál irányítani, és abban is kételkedem, hogy a takarítás fogalma ismert számodra - közlöm vele a tényt, aztán szépen otthagyom, nekem aztán mindegy. Viszont, azt nem tudom, most mit csináljunk, mert nem mondta senki sem, hogy merre szabad mennünk a lakásban meg merre nem. Ráadásul nekem ez a nem tilos a Roxforton kívül tartózkodni sem tetszik. Így amikor kettesben maradunk Leahval, felé fordulok.
- Tényleg bajba kerülhetünk, amiért itt vagyunk? - teszem fel a számomra legfontosabb kérdést, aztán mivel látom, hogy nagyon mosolyog, erre is rákérdezek - Téged szórakoztat ez a helyzet?
Idiótákkal vagyok körülvéve! Az nem lehet, hogy a suli második hónapján büntetésbe kerüljek! Sosem voltam büntetésben!

- Hogyhogy mit akarok? - kérdeztem Margarettől. Nem akartam én tőle semmit...persze ha úgy alakulna a helyzet, az megint más lenne, de nem azért hívtam őt ide. Szimplán csak szerettem volna egy kis társaságot magam körül, hogy élénkebb legyen itt az élet. Meg persze a takarítás is ráfér a poros nappalira. De nyilván nem jöttek volna el, ha nem akartak volna. Ezért nem is értem, miért kapta fel mindenki így a vizet, mint ha nem tudnák mit keresnek itt.
- Sipor már öreg, Margaret. Persze boldogan takarít, de én hagyom őt pihenni. Ezért szóltam neked. Azt akarom tőled, hogy takaríts. Ennyi, nem több, nem is kevesebb - mosolyogtam a lányra.

- Merlinre Sirius, te tudod, hogy miket hordasz össze? - vontam fel a szemöldököm, majd idegesen kifújtam egy tincset a hajamból. - Mert szerintem nem és azt sem tudod, hogy kivel beszélgetsz éppen. Még az elsőévesek sem vétenek ekkora hibát. Komolyan gondoltad, hogy takarítani hívsz? Engem? Margaret Waldorf vagyok te pedig csak egy kutya! Ehhez tartsd magad!
Felemeltem a mutatóujjam, majd mélyen a sápadt szemekbe néztem. A szürke írisz csillogva nézett vissza rám, majd a varázsló elmosolyodott és közelebb lépett hozzám. Meglepődve tapasztaltam magam körül az egyre forróbb levegőt.