Laurel és Rose

Ahogy a vágány mellett álltam a kofferkulim és rajta az utazó ládámon amin az volt ráírva ,hogy L. D vártam a vonatot nagyon korán érkeztem meg ,hogy minél hamarabb bevásároljak és induljak Roxfortba találkozhassak a társaimmal. Körbe néztem és gondoltam nem csak én voltam így ,hogy hamarabb jöttem bevásárolni mint ,hogy azt kellett volna. Láttam az összes többi Roxfortos diákot. Gondoltam hamar jóba leszek mindenkivel. Bár volt akit ismertem pl. Harry Pottert! Sokan azt mondják, hogy Tudjuk ki megölte a szüleit hisz az újság is folyton ezt írtat. Nagyon különlegesnek találtam ezt a fiút. Na mind1 is térjünk vissza az eredeti tárgyhoz. Szóval a Roxfortos diákokat láttam és egy lány belém ütközött mikor a barátnőivel beszélt.
Nem tudsz vigyázzni? Mondtam neki kicsit gorombán mivel nem szeretem ha folyton levegőnek néznek engem. Bár a kisugárzásom nem ezt mondja.Nevettem fel magamba Pontban 11 óra volt meg is érkezett a vonat így felszálltam rá és a csomagot pedig felcipeltem egyedül. Nagyon izgalmas volt a vonatút számomra mindig az. Izgalmasan kezdek neki a következő tanévhez. Bár látom a kis gólyákat ahogy a vonaton vannak én pedig a Mardekárnál ülök mivel oda tett be a süveg. Persze nagyon szeretem a Mardekárt a szüleim is azok voltak bár kivétel az anyukám ahhoz képest ,hogy félvér vagyok és oda jött az egyik lány aki nekem jött még amikor nem szálltam fel a vonatra.

Mint mindig, előbb érkeztem a King's Crossra, mint kellett volna. Ennek egyszerű oka volt: mivel Franciaországban laktam, és anyám a Beauxnatonsban tanított, ahová neki is időben kellett menni; először engem hozott el, majd dehopponált tovább az ő vonatjához... A kvibli apám max. seprűn tudott volna elhozni, de az túl veszélyes volt, illetve seprűvel el tudtam volna egyedül is jönni. Seprű... kviddics... elmosolyodtam. A Hollóhát csapatában egyike voltam a hajtóknak, imádtam játszani. Apám híres játékos volt... De tényleg csak volt, mert kb. egy éve meghalt... Reméltem, hogy idén normális csapatot állít össze a kapitány, és nem lesznek balfácánok, akik miatt a hülye Mardekár nyeri a meccset. Valahogy túlük rosszabbul viseltem a vereséget...
Úgy el gondolkoztam, hogy nekiszaladtam egy lánynak, aki a peronon állt. Ő persze egyből felkapta a vizet... Mardekáros, pont mint ahogy gondoltam. Nem válaszoltam neki, csak kerestem egy padot a peron szélén, és leültem. Elővettem egy könyvet, és olvasni kezdtem. Animágus létemre közel sem az átváltoztatástan volt a kedvencem. A kedvencem a bűbájtan volt. Pontosabban a párbajozás. Anyám párbajbajnok volt, így aztán nem tudtam elég korán kezdeni a gyakorlást... A szám ördögi mosolyra húzódott az átkos-könyv olvasása közben. Már tudom is, hogy ki lesz ennek az igének az első áldozata.
Olyan jól elvoltam magamban, hogy csak akkor kaptam észhez, mikor már a vonaton elkezdték becsukni a kapukat. Gyorsan felugrottam, ládám pedig egy pálcaintésre követett. A fenébe!- gondoltam. Nem lesz szabad fülke. Így is lett. Mindegyik tele volt viháncoló idiótákkal... A fülke, ami a legnormálisabban nézett ki, sem volt üres: egy lány ült benne. Az a lány, akinek neki mentem, majd ott hagytam. Minden félelem nélkül kinyitottam az ajtót, és ledobtam magam a vele szemközti oldalra. Bőröndöm egy pálcaintésre feltette magát a poggyásztartóra, és pedig keresztbetett lábakkal néztem végig a lányon. Csinos volt, de nálam jóval fiatalabb. Maximum ötödikbe mehetett, de talán még csak harmadikos volt- nem tudtam. Szőke fürjeimet elrendeztem a vállaimon, és elégedett voltam a külsőmmel. Tudtam, hogy jól nézek ki: fehér bőr, kék szem kihúzva fekete ceruzával, szőke kicsit gördör fürtök, melyek össze vissza álltak, szexi mosoly; félig kigombolt ing, lezseren nyakba kötött Hollóhátas nyakkendő, combközép felett érő miniszoknya, magas sarkú fekete bokacsizma...
Rámosolyogtam a lányra- Ugye nem baj, hogy bejöttem?

Még bocsánatot sem kért tőlem amiért nekem jött a lány. Pedig hozzám hasonlóan ugyan olyan gyönyörű volt mint én. Csak ő szőke én meg barna hajú vagyok. Bár ebből a lányból ki lehetett szűrni, hogy ez Rosalinda Passion az egyik Hollóhátas diák. Igaz nagyon sok fiút kikosarazott és ezért félnek tőle és nem igazán vannak neki barátai. Igaz bár nekem sincs olyan sok a Griffendélből van egy Lilyanah Strongheart vele nagyon jóba vagyok. Már a talárba át voltam öltözve mikor az egyik lány jött.
Igen persze gyere nyugodtanMondtam neki mosolyogva és tudtam ,hogy ő Rosalinda Passion. Megismertem a szőke hajáról bár...Kicsit méregettem a lánykát de remélem azért majd jól megbarátkozunk.

Meglepődtem. Azt hittem, hogy a lány ellenségesen fog majd fogadni, de nem. Mosolyogva válaszolt. Először megofrdult a fejemben, hogy ez valami trükk lesz, hiszen egy mardekáros ül velem szemben! De aztán jobban megnéztem az arcát, és rájöttem: komolyan gondolja. Anyám révén a párbajozás mellett amit nagyon meg kellett tanulnom, az a testbeszéd értelmezése volt. Nagyon sokat számított egy-egy párbaj alatt, hogy jól értelmezzük-e ellenfelünk viselkedését. Szóval ebben a két dolgoban profi voltam.
Mivel a csaj kedvesen viselkedett velem, úgy döntöttem, én is jófej leszek vele.
- És milyen eddig a Roxfort?- kérdeztem- Tetszik? Mit szeretsz a legjobban a varázsvilágban?- vártam egy picit, majd hozzátettem- Hanyadikba mész?- na, ez tényleg érdekelt. Egy Mardekáros, aki normálisan beszélget egy Hollóhátassal... Érdekelt a lány. Lehet, hogy csak bizonyos tulajdonságai miatt került a Mardekárba. Pont úgy, mint én a Hollóhátba. A süveg nálam nagyon sokat gondolkozott, hova is osszon be, és hosszas hezitálás után a Griffendél, a Mardekár, és a Hollóhát közt végül utóbbiba küldött. Először nem nagyon örültem, de aztán rájöttem, hogy ez az én házam. Én először gondolkoztam, aztán cselekedtem, ellentétben egyes diákokkal...
Vártam a lány válaszait, és reméltem, hogy van annyira udvarias, hogy nem csak válaszol, hanem majd kérdez is valamit, és próbál beszélgetni. Ha nem? Hát, az ő baja. A bennem lakó kis cirmos cica előtör majd... Elmosolyodtam, és kinyitottam a macskám kosarának ajtaját, majd miután az az ölembe ugrott, simogatni kezdtem.
Szép cirmos cicám volt, és szinte az utolsó szőrszálig hasonlított az animágus alakomra...

Miután a lány leült mellém ellégé érdekesen nézett rám. Ám bár tudtam jól miért mert én Mardekáros vagyok ő pedig Hollóhátas. Igen ahogy mondta nagyon kedvesen fogadtam őt. Bár csodálkoztam is ,hogy pont mellém akar leülni de azért nem rossz társaság. Láttam a kezében a cicáját nagyon szép cicus. Nagyon szép cicád van és mondd csak ő milyen fajta macska? Kíváncsian néztem a lány szemébe. Nagyon jó a Roxfort imádok idejárni és a varázslóvilágban? Hát pl. van egy kedvenc tantárgyam ami a Sötét Varázslatok Kivédése meg a kedvenc boltom a Weasley Varázs Vicc vállalat és most megyek negyedikbe. Mondtam neki mind ezt elmosolyodva. És én is ugyan ezeket kérdezgetem tőle.Na és neked a Roxfort, hogy tetszik? Van kedvenc tantárgyad? Nagyon szeretek ismerkedni így remélem nem vette tolakodásnak Rosalinda, hogy ennyit kérdezek tőle. És még annyit szeretnék kérdezni, hogy neked mi a beceneved? Istenem! Bárcsak a Mardekáros lányok is ilyen lennének mint Rosalinda Passion. Szőke igaz de ennek ellenére egy nagyon aranyos és barátságos lány .

Hetedik éve járok a Roxfortba, de ez a negyedikes lány volt az első, aki nem a szőke ribancot látta meg bennem, és nem is a gyilkos párbaj-függő sztahanovista állatot. Ez meglepett. Felnéztem a bőröndjére, és örömmel vettem tudomásul, hogy rajta van a neve, így nem kell külön megkérdeznem tőle. Az kicsit gáz lett volna, főleg miután kiderült, ő ismeri az én nevem. Nagyon meglepődtem, és persze örültem is neki, hogy nem Rosalindázott le. Utáltam a nevem.
- Köszöni- mondtam, mikor a macskám kapott dicséretet. A fájtája? Hát, erre nehéz lesz válaszolnom. Anyám varázslatainak és az én közbeavatkozásomnak hála, Cirmi kicsit emberi jószág. Pontosabban majdnem mondhatnám, hogy félig ember. Bár, valójában...- Ő egyszerű házimacska. És pont ugyanolyan színű, mint az animágus alakom- elmosolyodtam, ha a bennem lakó cicára gondoltam. Imádtam az animágiát- Természetesen imádom a Roxfortot, hetedik éve járok ide. Valójában a Beauxbatonsba kellene járnom, anyám ott tanít, de én a Roxfortot választottam, és nem bántam meg- mosolyodtam el- A legjobban párbajozni szeretek, anyum párbajbajnook volt, így tudok is. Mivel animágus vagyok, szeretem az átváltoztatástant is, és igazából mindent szeretek. Különös kedvenc még a kviddics, benne vagyok a házam csapatában, apám kviddicsjátékos volt- a hangom is kissé lehalkult. Apám csak volt... Rá ne gondolj!- figyelmeztettem magam belül, és újra Laurelre néztem- Ha gondolod hívhatsz Lindának, vagy Rose-nak. Rád bízom, hallgatok mindkettőre- vigyorodtam el- Te gondolom Laurel vagy, vagy csak simán Lau. Igazam van?- úgy éreztem, ez a vonatút jól fog eltelni, és egy jó barátra teszek szert.

Nagyon sajnálom, hogy meghalt az apukád. Néztem rá szomorú ártatlan tekintettel. Én leginkább a Sötét Varázslatok Kivédéséért vagyok oda.Mondtam neki sajnálkozva Igen....Én inkább a Laut jobban szeretem mint a Laurelt Nos Linda! Nagyon örülök,hogy együtt beszélgetünk nagyon kedves lány vagy.Mondtam neki mosolyogva Majd ha megérkezünk a Roxfortban majd megmutatod nekem az animágus formádat?Kérdeztem tőle kíváncsianBár... lemerem fogadni,hogy cica az animgus patrónusa mint a kiscicája. Attól, hogy közönséges állat nekem nagyon tetszik a cicája. Nekem csak egy baglyom van Néztem rá mosolygós arccal. Nagyon remélem ,hogy barátnők leszünk nagyon kedves és aranyos lány Linda. Attól,hogy szőke még ugye nem ribancoztam le de nem is fogom. Mert aki velem bunkó azzal én is olyan vagyok de Lindával?? soha meg nem tenném, hogy le szőke ribancozzam. Bár.. még nem ismerem annyira Lindát attól, hogy a itt a vonaton beszélgetünk. De remélem azért valami jól fog kisülni ebből a vonatútból. Szeretsz olvasni? Kérdeztem tőle és nagyon meglepődött,hogy megkérdeztem.Tudod nekem kiskorom óta szeretem a vámpírokat szóval olyan könyveket szoktam olvasni nem tudom miért de megszállott lettem.Mikor kicsi voltam mindig arról álmodtam, hogy vámpír vagyok és leszek de sajnos ez csak egy álom. Nem tudom miért mindig ezt éreztem a vértől soha nem ájultam el. De azért kíváncsian várom Linda válaszát.

Mikor részvétet nyilvánított, csak egy fejrándítással jeleztem, hogy kösz, fogtam a dolgot. Nem volt kedvem erről beszélni.
Mikor az animágia, és a patrónusok jöttek szóba, egyből ráizgultam a dologra.
- Hmm... Megmutatom szívesen mindkettőt- intettem a pálcámmal, mire előtört belőle Cirmi pontos mása. Mielőtt még elhalhatott volna a patrónus, átváltoztam, így a kanapén ott volt három macska. Közülük az ezüstösen csillogó patrónus pontos mása volt Cirminek. Az én alakom is első látásra száz százalékban hasonlított Cirmire, tényleg csak pár szőrszálnyi eltérés volt. Mikor a patrónus szertefoszlott felálltam, és mint egy tigriskirálynő végigjártam a kupét. Felugrottam a poggyásztartóra, majd egy ugrással Laurel mellett termettem. Hozzádörgölőztem, és hagytam, hogy elszer végigsimítson rajtam. Végül visszaugrottam a helyemre, és újra felvettem emberi formámat. Láttam, hogy lenyűgöztem a lányt, és boldogan mosolyogtam rá.
Eztán rátért a vámpíros dologra, és a könyvekre. Csodálkoztam, hogy van olyan negyedikes, aki képes értelmes dolgokkal is foglalkozni manapság- Nekem van egy vámípr ismerősöm. Ha gondolod bemutathatlak neki- mondtam, mire láttam hogy nagyon megörül- Szeretek olvasni, de általában nem regényt olvasok, hanem az emberi viselkedésről szóló könyveket. Tudod, nagyon fontos egy párbajnál, hogy maximálisan értelmezni tudd az ellenfeled testbeszédét- ennél többet nem nagyon akartam mondani. Ugyan kedveltem a lányt, megszerzett tudásomat nem szívesen osztogattam bárkinek. Pontosabban senkinek.

Persze nagyon örültem neki,hogy Linda ilyen kedves velem. Nagyon szeretem azt mikor beszélgetünk így a vonat útjaim remekül telnek.Persze!Nagyon szívesen megismerem a vámpír barátodat. De ugye ember vért nem iszik? Mondtam neki kicsit nevetve és látta rajtam,hogy őt is elkapta a nevetés. Pár másodpercre rá abba hagytuk mind a ketten és így feleltem neki. Amiket mondol nekem ezek a párbajozások nagyon érdekelnek engem majd egyszer kölcsönkérhetem a könyvedet?Tudod én is megszeretnék tanulni párbajozni engem mindenki legyőz azért sem merek kiállni párbajozni. Emlékszem rá ,ég az egyik tanárunk azt kérte, hogy párbajozzunk pont engem választott ki és a baleset óta nem nagyon szeretnék párbajozni.

Köszönöm szépen Rose majd akkor még felkereslek ez ügyben Nagyon rendes volt Lindától,hogy kölcsönadta nekem a könyvet és megtudott bennem bízni nagyon aranyos volt.
Köszönöm a sütőtököt Hát.... nekem ebből a kártyából Albus Dumbledore van meg meg néhány pár varázsló.- Mondtam mosolyogva a lánynak.
Milyen kár,hogy már is leszállunk remélem azért még fogunk találkozni és jóban leszünk még Mondtam mosolyogva neki fogta a cicáját és azzal el is tünt a tömegbe én pedig csatlakoztam a többi Mardekárosokhoz.