Sarah Mendler

Sarah Mendler||Sara  || 14 || Emilie de Ravin

Teljes név: Sarah Mendler
Születési idő: 1982, augusztus 29.
Születési hely: Anglia, London
Élőhely: Anglia, London
Pálca:cseresznyefa , sárkánypikkely maggal, 11 hüvelyk hosszú, enyhén rugalmas
Foglalkozás: tanuló/mardekár

Ilyen vagyok....

Megjelenésem egyszerű, szeretem a szoknyákat, a nadrággal sincs bajom. Kiegészítőket ritkán hordok, de van egy nyaklánc, ami mindig ott lóg a nyakamon, egy gyönyörű sárkány ábrázol a medál, amit nagymamámtól kaptam.
Hajam színe szőke, ami kifejezetten illik kék szememhez. A kék szememet ki tudom játszani bármikor rosszra, és jóra egyaránt..! Bőröm színe hófehér. Alkatom vékony sohase birok meghízni emiatt voltunk orvosnál is, de azt mondták ez normális nem vagyok beteg.  

Személyiségem, azt jó megjegyezni rólam, hogy ha akarok valamit, meglesz. Néha talán kicsit merészebb vagyok, mint kéne. Szeretem a csíntevéseket, ha olyan helyzetbe, kerülök, elvörösödök (fiúknál/ha leszidnak stb.). Kedvenc állatom a SÁRKÁNY A SÁRKÁNY ÉS A SÁRKÁÁÁNY!! Mindent tudok róluk, ha elkezdek a sárkányról beszélni nem birom abba hagyni, ha azt hallom, hogy sárkány jobban fülelek.. Ja, igen és azt nagyon jó tudni, hogy a nyakláncom nagyon védem, azért is mert sárkányos és még azért is mert a nagymamámtól kaptam!Még valami: ha engem valaki megsért/bánt stb. az megbánja sok trükköm van és nem csak a csínyek

Az én történetem....

Tehát.. Mint mindenki megszülettem, legelőször egy gyönyörű, mosolygós anyukát láttam meg, aztán apámat aki fel-alá járkált a korházi folyosón (nem engedték be mert útban volt).Mit is csinálhattam volna? Mint minden kisgyerek: sírtam. Apám 2 év múlva elment külföldre dolgozni, anyám is sokat dolgozott de azért voltam vele. Nagymamám volt az aki meg tanított járni, enni, beszélni (kicsit meg bánta az utóbbit,merthogy sokat beszélek..). Nagymamám régen sárkányokkal foglalkozott így tudok sokat a sárkányokról, a medálom azért védem nagyon mert attól kaptam aki ott volt mindig mellettem, apám helyett is.... Hat évesen igen, hat évesen simogattam először meg egy igazi sárkányt! Miután felcseperedtem megkaptam a Roxforti levelem. Először nagyon izgatott voltam, de mikor rájöttem, hogy nem ismerek senkit kicsit elbátortalanodtam. Anyám azt mondta: ’Még senki se ismer senkit drágám jó lesz’. De nem.. nem lett jó (legalábbis először).. Mardekáros lettem, mivel anyám benne van a rendben, nem nagyon örültek nekem.
Viselkedésük ridegebb, távolságtartóbb lett velem, pedig tudhatnák, hogy ettől még semmi nem változott: én ugyanaz a személy vagyok... Így a szüneteket nagyon vártam, mert nem otthon hanem a nagymamámnál töltöm..Eljött az őszi szünet, amikor megérkeztem már nagyon izgatottan várt a nagymamám.Haza mentünk (nagymamámhoz), Sisi, a macskám máris az ölembe ugrott.Leültem, nagymamám mindenre kíváncsi volt, de az az igazság, hogy nem történt semmi.."Szó szerint varázslatos volt"-próbáltam mosolyt erőltetni a számra. Nagymamámnak gyanús voltam, mert felrohantam és még a macskám is ott hagytam. Ekkor nyílt az ajtó, és belépett anyám, amikor meghallottam a hangját lefutottam, és a nyakába ugrottam. Neki se meséltem túl sokat, de nem is volt ideje, hisz ment vissza dolgozni..Évek múlva: Valaki bekopogtatott, éppen sütöttünk anyával és mamával (ez egy különleges nap), anya kinyitotta és.. és szinte sírva fakadt örömében, én egy ismeretlen embert láttam.Anyám elmagyarázta ő az apám.Apám azt mondta: "Igazából azért jöttem, hogy megkérjem, drágám, csatlakozzatok a Halálfalókhoz" Anyám nem hitte el mit mondott apám, én meg elhúzódtam anyámhoz. Apámmal az nap este sokat veszekedett anyám, aztán csak egy ajtó becsapás, és kész. Én nem tehettem mást csak sírtam, meg sem ölelt, semmi.. Azóta nem írt semmit, nem jelentkezett. Így nagyon mérges voltam rá, sőt, talán kezdtem megutálni azt, akit igazán nem is ismertem..