Rose & Sirius

Már elegem volt a roxforti nyomi hollóhátas fiúkból, ezért eljöttem az Abszol útra, hátha itt találok valami jobbat...
Éppen az úton sétáltam, amikor egy csapat jóképű húsz körüli fiú bement a Czikonyai & Patzába. Természetesen utánuk mentem. Egy ideig hallgatóztam kicsit, majd előadtam nekik a szegény eltévedt diáklányt. Iskolai egyenruhám volt rajtam, de a szoknya még combközépis sem ért, az ing mellig ki volt gombolva, és a nyakkendőm is elég vadul állt. Hajamat kiengedtem, és egyik vállam felett előrehúztam. A szemeim csak szolídan voltak kifestve, mégis, a fekete kontúrok gyönyörűen kiemelték kék szemeimet. A nyomi sulis lapossarkú szandál helyett egy tűsarkú menő bokacsizma volt rajtam. Egy normális fiúnak ettől, és három cuki mondattól már feláll a f**ka. Ezek azonban buzik voltak a javából, még a hangjuk is szörnyű volt. Majdnem öklendezni kezdtem, és örömmel vettem észre hogy elhagyták a boltot.
Na, hamár itt vagyok vehetek tintát. Éppen a színváltós, soha el nem halványuló tintát nézegettem, amikor belépett még valaki a boltba. Csak az ajtócsengő miatt tudtam, hogy jött- kezdetben. Hamarosan már a lépéseit is hallottam, és tudtam: ez csak férfi lehet. Éreztem a hátamba lövellő pillantásokat, és reméltem: végre valami helyes fiú lesz az.

Az Abszol úton - mint mindig - kellemes illatok terjengtek: mézes kalács, frissen merített papír, seprűk mámorítóillata. Az utam a Czikornyai és Patzába tartott, hisz elfogyott otthon a tinta és a pergamen is. Ráadásul egy új lúdtoll sem ártana már. Mikor beléptem az üzletbe, egy szép szőke lány nézett rám árgus szemekkel, miközben alsó ajkát harapdálta.
- Helló - mondtam a lánynak, bár lehet, hogy ő ennél kevésbé hétköznapi köszönést várt volna tőlem - tekintetéből ugyanis ez derült ki.
A lány visszaköszönt, majd eltűnt a sorok között - bár én úgy éreztem, mintha valaki figyelne. Jómagam pedig a pultoshoz igyekeztem megkérdezni, hol találom a vásárolni kívánt árukat. Ő készségesen útbaigazított. Megköszöntem az információt, majd elindultam a polcok között, hogy kosaramba tegyem amiért jöttem. Ám az egyik polcnál (a tintásüvegesnél) az a lány utamat állta.

Az üzletbe belépő férfi Sirius Black volt. Ennél jokkal jobbra számítottam. Bár... ha jobban belegondoltam, a férfinak még mindig jóképű arca volt. Szexin rámosolyogtam, majd visszaköszöntem- Helló- mondtam elnyújtva, majd besétáltam a polcok közé. Csípőmet picit (nem nagyon) ráztam, és éreztem, hogy a férfi megnézett magának út közben.
Útbaigazítást kért, majd bejött ő is a polcok közé. Én azonban útját álltam. Nem tudom mi ütött belém, de egyszerűen kívántam a férfit. Vagy csak szórakozni akartam vele, mint macska az egérrel. Erre elmosolyodtam. Macska... én, a macska animágus, Black meg egy kutya. Majd meglátjuk melyik nyer...
A férfi lesokkolt, csak állt egy helyben. Én körbejártam, kezeimet elhúzva a vállán. Megálltam félig mellette félig mögötte.
- Biztosan szükséged van arra a tintára? Én tudnék neked adni mást...- halkan beszéltem, de a hangom iszonyat ingerlő volt. Ha Sirius ettől nem alél el, akkor ő is egy rossz buzi.

Nem lenne szabad...nagyon nem. Nem akartam, hogy esetleg bekövetkezzen az, ami a múltkor a Grimmauld téren. Egy csúnya, kissé humoros baleset lett a vége. És miért pont engem? Miért pont engem akarnak a diáklányok? Ezt valahogyan nem értem, egyszer majdcsak rájövök....vagy mégsem. Végülis a női gondolkodás megértése sosem tartozott az erősségeim közé. Szóval ő egész mást adna nekem...pár másodpercig csak némán álltam ott, és a szavain töprengtem, majd végül magam sem értem hogyan, de sikeresen levertem a polcról egy doboz tintát. Szerencsére nem tört össze egy üveg sem - hála a leeséstompító bűbájnak. Visszatettem a polcra a tintát, majd a lány szemébe néztem, de nem tudtam mit mondjak.
- Mégis mire gondolsz? - kérdeztem, bár nagyon jól tudtam, hogy mire gondol, és ő is tudta, hogy tudom.

A férfi sokáig gondolkozott, és közben majdnem levert egy polc tintát. Végül semmi sem tört össze, és újra rám tudott figyelni. Amíg ő a tintákkal bajlódott, lopva körülnéztem. A Czikornyai és Patzában vagyok, a tintáknál. Ez vicces, mert ez egy könyves bolt, és kb. tíz méterre ettől itt van a Hunczut & Zsupsz, amiben feleáron lehet tintát és pergament venni. A könyvesbolt első részén álltunk, majdnem a kirakatban. Ez nem tetszett. Ezért fogtam Sirius karját, és gondolkozás nélkül berántottam egy könyvespolc takaró árnyékába. Itt már sokkal jobb. Ha most macska vagyok, doromboltam volna.
Végül enyhén nekinyomtam a férfit egy könyvespolcnak. Ő nem nagyon állt ellent, még mindig kábult volt egy 'picit'. A mellkasára tettem mindkét tenyerem, és suttogva, hogy csak ő hallja búgtam:
- Tudod te azt nagyon jól...- hangom iszonyatosan szexi volt. Ha tényleg le is akartam volna feküdni vele, akkor is bejött volna. Természetesen azonban én semmi ilyet nem szándékoztam megtenni. Csak ha muszáj. Bár, jobban belegondolva... Nem!- figyelmeztettem magamat. Nem! Légy észnél!- gondoltam megint. Engem nem a szex érdekelt. Sokkal jobban a Főnix Rendje, és a varázstudás, amivel a férfi rendelkezett. Viszont úgy gondoltam ezt nem osztogatja ingyen. Ha kell, fizetek neki bájaimmal, de reménykedtem hogy nem szorulok rá, és Sirius készséges lesz. Ha más nem, párbajozik egyet velem, amiben a legjobb voltam. Én abból is tanulok, így csak jól jöhetek ki a helyzetből. Reméltem, hogy nemsokára már Sirius házában beszélgethetünk.
Hátráltam pár lépést, és visszafogtam magamat. Most már csak egy egyszerű, átlagos diáklány volt, átlagon felüli külsővel, és persze varázstudással- amit szerencsére senki sem látott. Vártam a férfi reakcióját.

Úgy tűnik nagyon népszerű lettem a roxfortos lányok köreiben. Ez már a második eset, hogy egy csinos, fiatal, jó alakú lány ilyen szavakkal próbálkozik nálam. Aztán ki tudja, lehet hogy teljesen mást akar, csak "játszadozik" velem.
Apám mondása, miszerint a nő egy ravasz teremtés, most beigazolódni látszott. Margarettel való "kalandom" alatt megfigyeltem, hogy a lány semmiképp sem nevezhető butának, sőt. Az eszét használja, hogy megkapjon egy férfit. Rose is hasonlónak tűnt, így végül tettetve a hülyét, kinyögtem:
- Nem, egyáltalán nem tudom...
Kíváncsian vártam a lány reakcióját.

Hogy még mindig a hülyét játsza egy felnőtt férfi... Hmpf! Kezdtem ideges lenni. Lábammal elkezdtem dobolni, és mérges arcot vágtam pár másodpercig. Majd vonásaim ellágyultak, és újra odaléptem a férfihoz. Halkan mondtam neki. Úgy éreztem, rájött, hogy valami nem tiszta, így úgy döntöttem nyitni fogok.
- Nekem két dolog kell tőled...- megnyaltam a szám szélét- Először is te... aztán jöhet a többi- felnéztem rá, és vártam a reakcióját. Ha még most sem fogja megérteni mit akarok...! Megátkozom. Ennél jobbat nem tudok. Ha kihívják a varázsbűn elhárítási osztagot, odas' neki, legalább látok olyat élőben is. Ha le akarnak csukni? Megnézem én azt a minisztériumi varázslót, aki megpróbál engem lecsukni! Szám furcsa, önelégült mosolyra húzódott- Szóval?- kérdeztem a férfitól- Ne kéretsd magad!- végezetül kacsintottam egyet, és vártam.

Most nem tettethetem a hülyét, már nem. Immáron világossá vált a szándéka. Most mit kéne mondanom? Felelősségteljes férfi lévén nemet, de ha a "lenti fejemre" hallgatok, akkor a válasz természetesen igen lett volna. Ráadásul Aurorával is kezdenek alakulni a dolgok. De mi van, ha nem ő az igazi? Akkor sem kéne tinilányokkal összeszűrni a levet...
- Mégis hogy gondolod ezt az egészet? Összefutsz velem egy boltban, és megkérsz rá, hogy szexeljek veled? Ráadásul mindezt úgy, hogy még a nevedet sem tudom? - hangom kissé sértő volt, de annál határozottabb. A lány még mindig mosolygott, szempilláit rebegtette. Lerítt róla, hogy játéknak tekinti az egészet, szavaimat se veszi komolyan...

Szavai hatására iszonyat osan mérges lettem. Nem szerettem a nemleges választ.
Hátrébb löktem magamat, és igyekeztem úrrá lenni dühömön. Majdnem macskamódra fújtam egyet; pupillám macskaszerűvé változott; és lenyeltem feltörni készülő morgásomat. Ésszel- szólt egy belső hang, és én hallgattam rá.
- Ostoba!- süvítettem neki- Más férfi sorban állna értem...- mondtam megvetően a más szócskát kihangsúlyozva. Nagyon azért nem akartam felmérgelni- Amúgy meg nyugodjon meg, kedves Black úr- nyomtam meg jól a végét-, eszem ágában sem volt csak a semmiért lefeküdni magával. Én nem kéretem tovább magam. Úgy gondoltam, könnyebb dolgom lesz, hogyha így kezdek. Beláttam tévedtem...- pár gúnyos pillantás után folytattam- Én nem akarok mást magától, csak tudást, és egy helyet a Főnix Rendjében. Nem azért akarok elsősorban csatlakozni, mert vágyam a halálfalókat hajkurászni... Engem maga a harc érdekel, a párbajozás- szemeimben őrült fény gyúlt- Kérjen bármit érte- fejeztem be csendesen. A férfi talán kicsit lenézően (?)nézett rám, ezért odavágtam neki a végére- Ne higgye, hogy a vad külső mögött egy hülye alak lakozik. A belső cica is okos- dörmögtem ördögi mosolyra húzva a szám. Pupillám pár másodpercre újra réssé szűkült. Pont csak annyi időre, hogyha előbb nem tette volna, a férfi most jól megfigyelhesse azokat, és rájöhessen a dolgokra.

Méghogy Főnix Rendje tag! Magamban jót nevettem ezen. Nem lehet a Rend tagja senki, aki ilyen, mint ez a lány. Nem k*rválkodhat senki sem aki, a Főnix Rendjének tagja akar lenni. Nem így kéne tagnak jelentkezni. Igazán megkérdezhetett volna, megbeszélhettünk volna egy találkát valahol, és bemutathatta volna tudását. De ő úgy gondolta jobb lesz, ha felveszi a ribanc stílust, és az ágyamba kívánkozik. Azt hitte, így automatikusan felvételt nyer a Rendbe, de tévedett.
- Ki kell ábrándítsalak, aranyom - kezdtem teljesen nyugodt hangon. Még csak az első mondatnál tartottam, de láttam, hogy a lány már kész a válasszal.
- Ide figyelj! Ha valóban tag akarsz lenni, akkor ne így próbálkozz. Miért pont így kellett? Nem kérdezhettél volna meg egy bemutatkozás kíséretében? Mennyire más hangulata lenne most a beszélgetésünknek...

Gőgös arccal hallgattam, miközben belülről széttéptem magam.
- Úgy gondoltam maga is férfból van, és örülne egy lehetőségnek...- mondtam szárazon- A ruha meg nem számít. Iskolába is majdnem így megyek, szóval ez van. Ilyen a stílusom, és pont- vetettem oda- Sajnálom, hogy nem mentem oda magához minden előzetes dolog nélkül, és kérdeztem meg: 'bocsesz, nem lehetnék a Rend tagja?' Ha így megyek valószínű még válaszolni se válaszol. Így legalább 'felfigyelt' rám akár a jó, akár a rossz értelemben- hangom nem tükrözte az érzelmeimet. Utáltam magam, amiért nem voltam körültekintőbb. Hogyha ennek az egésznek az lesz a vége, hogy Sirus itt hagy... öngyilkos nem leszek, de valami óriási butaságot fogok csinálni- ezt tudtam előre- Nos?
Arcom érzelmek nélkül megdermedt, és figyelt. Egy szón fog múlni minden. Igen, vagy nem.