Lana Winters és Sirius Black

Az apró lángok kicsit megvilágították a sötét teret és ez Black-nek is tetszett.
A bábuk felállítása után egyszerű bűbájokkal és varázslatokkal kezdtem, mint amilyen a Capitulatus, a Descendo, a Piroinito, a Reducto és a Sectumsempra. A bábukat így 'lefegyvereztem', majd felgyújtottam, aztán taroló átkot szortam rájuk végül szétkaszaboltam a 'testüket'. A fénynyalábok csak úgy cikáztak az éjszakában, fényt hozva magukkal. Ez még nem volt semmi. Szemem sarkából Sirius elégedett arcára pillantottam, majd elszánt, kissé talán őrült mosolyra húztam a számat.
Az első bábura szegeztem a pálcámat, majd az ige kimondása nélkül használtam az Aqua Eructo-t, mire a pácámból nagy mennyiségű víz zúdult ki, egyenesen a bábu felé. Másik kezemet használva gömböt formáltam, így a bábu magatehetetlenül lebegett egy eléggé nagy méretű vízgömbben. Sokan nem tudták a gömböt létrehozni, nekem azonban nem esett nehezemre. Eleinte nekem is problémáim voltak vele, de a gyakorlás eléggé hasznos dolog.
Eztán a második bábú felé fordultam. Újra a Piroinito-hoz hasonló, tüzes varázslatot használtam, ezúttal azonban a saját bűbájomat - vagyis az eredeti varázslat egy kicsit komolyabb kiadását. Nem csak Helena talál ki új igéket... bár, én jóval kevesebbet foglalkozok ilyesmivel. A tűz ezúttal valósággal letarolta a bábút, egyenesen felé száguldott. Más nem kapott lángra, mint az előbb, amikor használtam - a fű, ágak és gallyak -, csak a bábu. Ezúttal azonban hasonló gömböt hoztam létre, mint az előző bábunál a vízzel. Most azonban felforrósodott a helyzet. Hatalmas fény vetült szét a tisztáson, a Rengetegben járkáló lények zajosan továbbálltak. Valószínűleg nem kedvelték a túl nagy fényt, avagy egyszerűen a tűz rémítette meg őket.
A harmadik bábú felé fordultam. Hála a kviddicsnek, bőven volt kitartásom és munkabírásom. Incarcerandus-t szórtam rá, mire a pálcám hegyéből fekete kötelek szöktek ki, egyenesen a bábú felé. Nem csak egyszerű kötelek voltak, mint az eredeti varázslatnál, hanem az én irányításom alatt álltak. Gúsba kötöttem a bábút, ha élő ember lett volna, mozulni sem tudott volna az óriáskígyó szorításához hasonló kötelek fogságából. Ha akartam volna, ostorként is működne, de arra ebben az esetben nem volt szükség.
A negyedik bábúra néztem. Kivártam egy rövid hatás szünetet, amíg szemem sarkából a varázslóra néztem. Majd egy pálca suhintással - szavak nélkül - a Relaxo-t választottam, amire, ha hús-vér ember lett volna a bábu, összezavarodik. Azt sem tudta volna, hogy fiú-e, avagy lány. Ezután a Stupor-ral elkábítottam.
Nem tettem el a pálcát, meghajoltam Sirius felé, mint valami művész, majd felegyenesedtem, s úgy tekintettem Sirius-ra, hogy mit gondol. Úgy láttam, tetszett neki a rövid bemutatóm.

Nagyot sóhajtottam örömömben, eléggé nagy kő esett le a szívemről, amikor a férfi tapsolva dicsért. Igaza van, piszkosul jó vagyok - gondoltam elégedetten és ezzel nem voltam nagyképű. Az iskolában vannak, akik alábecsülik a képességeimet, csak azért, mert a mágia elméleti részét nem annyira tanultam meg az utóbbi időben. Ettől függetlenül a gyakorlatban jeleskedtem.
- Köszönöm - biccentettem mosolyogva és figyeltem a szavaira. Amikor szóba került a levele Dumbledore-hoz és az, hogy nagy valószínűséggel tagja leszek a Rendnek, nagyon-nagyon megörültem. Reméltem, ha az Igazgató először nemet mondana, Sirius kicsit hatna rá, hiszen ő itt volt, látta, mit tudok. És valljuk be: nem keveset.
- Rettenetesen örülök! - legszívesebben ugráltam volna örömömben, de inkább uralkodtam az érzelmeimen. Tudtam, Dumbledore-nak sem lesz más választása, a jó varázslókból vagy boszorkányokból sosem elég a Rendben. Így valószínűleg számomra is lesz egy hely.