Lana Winters

Lana Winters || Alana, Lanabanana || 17 év || Lana Del Rey

Teljes név: Lana Winters
Születési idő: 1979. 06. 11.
Születési hely: UK, Sheffield
Élőhely: UK, London és Roxfort
Pálca: 11 hüvelyk, szilfa, Főnixtoll maggal; meglehetősen rugalmas
Foglalkozás: tanuló

Ilyen vagyok....

Alkatom magas, vékony, de vannak domborulataim. Gyengének tűnhetek, de van bennem erő! Bőröm halvány barackszínű, hajam sötétbarna és hosszú. Ehhez színben tökéletesen illő aranybarna, olykor zöldes színű szempár társul. Nem mosolygok túl sokat. Mindig úgy nézek ki, mint aki épp most lépett ki egy '60-as évekbeli filmből. Állandóan sötét-, és retro légkör vesz körül.
Olyan vagyok, akár egy arculcsapás. Egyenes jellem, mindenkinek kertelés nélkül megmondom a véleményemet; viszont tudok hazudni, nagyon is jól. Számomra az "élet" szó azt jelenti: kihívás.
Állandóan összeütközésbe kerülök a környezetemmel és gyakran úgy vágok bele a harcba, hogy nem mérem fel az ellenfelem erejét. A kudarc azonban nem tör le, még be sem gyógyultak a sebeim (akár testi, akár lelki), már újra a küzdőtéren vagyok, új célért, új eszményekért, új dicsőségért harcolva. Az akadályokat egyetlen elsöprő rohammal győzöm le. Számomra egy a fontos: győzni, élre kerülni. Harc közben szerzett sebeimmel nem törődöm, veszteségeimre fittyet hányok. Kudarcaimból nem tanulok, képes vagyok századszor is nekirugaszkodni egy akadálynak, gondolván, ezúttal egészen biztosan legyőzöm. *mosolyog*
Nincs érzékem ahhoz, hogy megkülönböztessem a kicsit a nagytól, a lényegeset a lényegtelentől, mert csak rohanni tudok. Szeretem a kalandos, extrém dolgokat, a rohanó és robbanó természetemnek megfelelő változatosságot.
Imádok mozogni, sportolni, lételemem a jövés-menés, nem tudok nyugton ülni. Nem telik el nap anélkül, hogy ne futnék pár kilométert. Odavagyok néhány muglisportért: a hegymászásért, a snowboardozásért és a sárkányrepülőzésért; és a kviddicsért - játszom az iskolai csapatban is.
Nem igazán gyűjtök régiségeket, nem őrizgetek családi ereklyéket. Nem szeretek a gyermekkoromra emlékezni, vagy beszélni róla, mivel nem volt épp "móka és kacagás".
Ahhoz vagyok szokva, hogy amit mondok, a környezetem ellentmondás nélkül elfogadja. Talán ezért is gőzölök be gyorsan, ha ellenállást tapasztalok. Ilyenkor általában először nem az indulat tör ki belőlem, hanem a gúnyos, szarkasztikus megjegyzések; később azonban kibukik belőlem és volt már rá példa, hogy törtem és zúztam. Haragtartó vagyok, de tudok bocsánatot kérni - előbb vagy utóbb, de inkább utóbb. Akit letepertem, azon nem állok bosszút, hiszen azt a csatát már megnyertem.
Határozott és rámenős vagyok. Leginkább a robbanékonyság, a becsvágy és a bátorság jellemez. Imádom felrúgni a hagyományokat és a korlátokat; a magam útját járni, olykor tilosban. Meg nem alkuvó természet vagyok, aki nem befolyásolható.
Szeretek parancsolni és képtelen vagyok az engedelmességre, ez az alaptermészetem. *nevet* Párkapcsolatomban is szeretek irányítani. Számomra magától értetődő, hogy mindenki az én fejemmel gondolkodik, és az én szívemmel érez. Gyakran hiszik rólam, hogy önző vagyok, pedig csak hiányzik belőlem az empátia. "Azt hiszem, én olyan vagyok, mint egy magányos farkas... nem azt mondom, hogy egyáltalán nem szeretem az embereket, de - az igazat megvallva - csak akkor kedvelem őket, ha lehetőségem van mélyen a szívükbe és a fejükbe látni."
Nem szeretem megmutatni érzelmes oldalamat, a legtöbb ember szemében én mindig is a kemény, kőszívű harcos maradok, aki csak önmagáért él. Igen, egoista vagyok, viszont tudok szeretni.
Rossz szokásom, hogy káromkodok és sokat cigizek. *rágyújt*

Az én történetem....

Édesanyám boszorkány, míg édesapám mugli származású. Apa nem akarta, hogy én is boszorkány legyek, ezért világosan közölte anyával, hogy nem megyek el Sheffield-ből és pláne nem megyek a Roxfortba - ez még egy éves korom előtt volt. Édesanyám nem nagyon akarta, hogy így legyen, de beleegyezett - talán sejtette, hogy úgy is jön majd egy levél a Roxfortból. Anya viszont nem tudott sokáig velünk maradni, ugyanis fontos posztot töltött be a Mágiaügyi Minisztériumban és oda szólította a kötelesség. Alig láttam, talán évente egyszer karácsonykor, maximum kétszer, ha a születésnapomon is ráért.
Apámnál nem volt olyan jó helyem, mint lett volna a varázsvilágban. Talán ezért lettem olyan, amilyen. Apa egy clubot nyitott, ő volt a főnök és az üzlet hamar beindult. Sosem volt normális gyerekkorom. A lakásunk a szórakozóhely fölött volt, így sokszor álmosan mentem iskolába, ha mentem egyáltalán. Viszont sokat sétáltam a környéken, rengeteg féle és fajta emberrel találkoztam - mind rosszakkal, mind jókkal.
Egy nap, teljesen váratlanul megérkezett a levél. A Roxfortból. Nem hittem a szememnek, emlékszem, több tucatszor elolvastam és nem akartam elhinni. Apa persze csak azt hajtogatta, hogy átverés, kamu... abban az évben újabb nem várt dolog történt augusztusban. Anya volt az. Eljött. Furcsa volt, mivel nem volt sem karácsony, a szülinapom meg már két hónappal azelőtt volt. És én annyira eszméletlenül örültem neki, az anyukámnak! Anya ott volt, nálunk, teljes valójában és mindent elmesélt a Roxfortról. Hogy én is boszorkány vagyok - még, ha csak félig is. És el akart vinni magával. Anya olyan nő volt - ezt örököltem is tőle *lesüti a szemét és mosolyog* -, hogy ha ő valamit a fejébe vett, eltervezett, azt véghez is vitte; bármi áron. Így kerültem a Roxfortba.
Négy boldog év után azonban minden egy varázsütésre - milyen szellemes vagyok... - véget ért. Anyát megölte a Minisztériumban egy maroknyi sötét varázsló. Akkor még nem tudtam, de mára már világos: Halálfalók voltak. Én pedig visszakerültem apámhoz, még az ötödik évem megkezdése előtt, aki Londonba költözött idő közben, egy új, nagyobb, sikeresebb clubot alapítva, és aki nem változott semmit az évek során. Az én életvitelem is újra leromlott, éjszakákba nyúlóan buliztam nyaranta, rászoktam a cigarettára is. Ezek a dolgok egyébként kihatottak a Roxforti teljesítményemre is. Az átlagom leromlott és nagyon úgy tűnt, hogy egyre kevésbé illek bele abba a környezetbe. Magányos voltam, mindenkit ellöktem magamtól. Szinte feladtam, hogy elérjem az álmom, hogy auror legyek (mindenkinek meg akartam mutatni, hogy csak azért, mert valaki Mardekáros, még lehet belőle auror), vagy hogy egyáltalán az iskola elvégzése után a varázsvilágban ténykedjek. De fogalmam sem volt, hogy Roxfortos tanulmányokkal mire vinném a muglivilágban. Titokban dohányoztam Roxfortban is, bagollyal hozattam magamnak az újabb és újabb dobozokat - ez máig nem derült ki.
Az utolsó Roxfortos évem előtti nyáron egy úgynevezett "road tripre" mentem, teljesen egyedül, szinte semmi pénzzel, apámnak is csak egy levelet hagytam - *szarkasztikusan nevet* levelet?! Cetlit!. Bejártam Anglia nagy részét, stoppoltam és arra mentem, amerre a fuvarom vitt. Augusztus utolsó hetében értem haza, apám perpatvart csapott, ordibált, teljesen ki volt készülve és világosan kijelentette, hogy soha többet nem tehetem be a házába a lábamat, ha újra visszatérek a varázsvilágba, a Roxfortba. Nos... itt vagyok, a varázsvilágban, a Roxfortban. Tervek, célok nélkül, két évre visszanyúló rossz jegyekkel. És ez kétségbeejtő...
És... várj még! Van egy tanácsom az élethez...
Live fast. Die young. Be wild. And have fun.