Sirius Black & Helena Goldlion

Miután Siriusszal kiröhögtük magunkat Dumbledore fel- és eltűnésén, a Tiltott Rengetegbe hopponáltunk, egy tisztásra.
Most jött el annak az ideje, hogy megmutassam, mit is tudok. A férfi elővett zsebéből három gyakorlóbábut, és egy bűbájjal felnagyította őket, majd rám nézett, és várt. Nem szólt semmit, de tudtam mit mond. "Tíz perced van, mutatsd meg, mit tudsz."- szerintem valami hasonlót gondolhatott. De rám nem kell várnia, megmutatom mit tudok.
A külvilágot teljesen kizártam, még Siriust is. Csak én voltam, a három bábu, meg a tudásom. Ennyi. Nem kellett sokáig gondolkoznom, hogy mit is mutassak. Fél napig el tudtam volna szórakoztatni a varázslót mágiatudásommal. Először gyorsan kilőttem egy patrónus-bűbájt, és megvártam míg a pegazusom vágtat egy kört a tisztáson. Ekkor átalakultam, és az elhalványuló patrónusom mellett először a földön, majd a levegőben is megtettem pár kört. Nagy, robosztus ló voltam, gyönyörű szárnyakkal. Itt ugyan a szépség nem számított, de a testi erő annál is inkább. Például így, lóként öt-hat varázsló, vagy mégtöbb kellett ahhoz, hogy el tudjanak kábítani, vagy meg tudjanak ölni. A pegazus varázslény lévén nem adta könnyen magát, nagyon nehéz volt eltenni láb alól. Egy percet szántam az animágiára, aztán visszaalakultam. Lóként még kidőltöttem néhány fát, hagy lássa Sirius: mire vagyok képes egy szárnycsapással. Mikor újra emberként álltam a tisztáson, először nem a bábukat vettem célbe, hanem a különböző erdei dolgokat. Például pár faágból berendeztem egy kisebbfajta nappalit, majd az egészet eltűntettem egy pálcamozdulattal. Eztán különböző növényekkel kapcsolatos bűbájt elvégeztem, például egy villámsújtotta fát életre keltettem, egy másikat pedig villámmal sújtottam. Nem akartam nagyon megzavarni a tisztás élővilágát. Mikor úgy éreztem, már vagy öt perce csak bűbájokat szórok, jöhettek az átkok, és rontások. A három bábura olyan átkokat szórtam, amiket Sirius nem ismerhetett, hiszen saját magam találtam fel őket. Szétkaszaboltam, felrobbantottam, beszíneztem, összeroppantottam, felgyújtottam, és különböző elemekkel csapkodtam a bábukat míg a végén már csak füstölgő romok voltak a helyükön. Ekkor varázsoltam egy óriási vízgömböt, és a hamut bekeverve forgattam körbe-körbe a tisztáson. A víz elszíneződött, csúnya, szürke hamuszíne volt. Pár kör után azonban más és más színek is kezdtek belevegyülni, végül pedig egy nagy test alakja volt nehezen kivehető a vízfüggöny miatt. A gömböt leengedtem, és letettem a benne megalkotott tárgyat. Még mindig nem láthatta a férfi mit is alkottam, ugyanis a víz örvénylő falként járta körül azt. Majd, mikor már mindennel végeztem, egy utolsó trükköt bevetve leengedtem a vízfalat.
Sirius arca döbbent volt, ugyanis a nagy tárgy helyén csak egy törött seprűnyél feküdt. odaálltam a férfi mellé, és magamhoz hívtam a nyelet, majd mivel azt zsupszkulccsá varázsoltam elvitt minket egy másik helyre. Valójában ez a hely is a roxforti birtokon volt, de az erdő egy teljesen elhagyatott zugában. Itt láthatóvá vált alkotásom: egy kerti kiülő, ami körül vízesések csobogtak. Ezt most alkottam. Egy kis kertkapun át kellett lépnie a férfinak, amire a Főnix Rendje felirat volt ráírva- Gondoltam, a Rend tagjai is vágyhatnak magányra...- reméltem, hogy nem hülyeségre pazaroltam az erőmet. Én úgy éreztem, hogy megmutattam sok mindent, amit tudok. A bűbájokkal, az igézésekkel, és az átkokkal. Végül még valami szépet is alkottam, megmutatva: nem csak rosszra tudom felhasználni a mágiát. Sirius még mindig nem válaszolt, ezért utolsó reményként gyorsan varázslattal kerestem pár mókust, és az Imperio segítségével arra késztettem őket, hogyha egy Rendtag erre jár, táncoljanak neki. Reméltem ezzel feloldom kicsit a helyzetet, már ha egyátalán fel kell. Minden Sirius Blacken múlik.

Helena saját varázslatai rendkívül lenyűgöztek. Én is meg akarom tanulni őket! - gondoltam magamban, még szerencse, hogy nem mondtam ki, ugyanis akkor egy követelőző kisgyermekhez hasonlítottam volna. Mikor a lány egy zsupszkulcsot készített, meglepődtem. Gondolataim elkalandoztak: vajon hova fog vinni minket? Talán egy messzi helyre, ami tele van veszélyesebbnél veszélyesebb bestiákkal? Vagy a tenger közepére? De nem, tévedtem. Helena egy saját kis helyet alkotott egy erdőben.
- Ez a Rengetegen belül van? - kérdeztem a lányt, mire ő fülig érő vigyorral a száján bólintott. Az izgalom tükröződött rajta, egy kicsit talán félt is, talán nem nyűgözött le eléggé, de erről szó sem volt.
- Ez fantasztikus - mondtam neki, miközben beléptem a kapun. Egy tornác volt ott bekerítve, mellette halkan víz csordogált. Jobban megnézve a tornác mögött egy kis bungalló állt egy asztallal és három hosszú paddal. A falon a Rend tagjainak képei lógtak, valamint a bejárat felett egy óra. A faház túlsó végében egy szekrény volt a falra rögzítve, benne étkészlet, és poharak, az asztalon egy pohár vörösbor.
- Ezt meg hogy csináltad? - kérdeztem Helenától, bár a műve annyira lenyűgözött, hogy megszólalni is alig bírtam.
- Ezzel most béreltél magadnak egy helyet a Rendben - közöltem vele.

Az érzés, amikor Sirius Black kimondta, hogy fantasztikus volt, amit alkottam, nem hasonlítható szinte semmihez. Olyan, mintha a döntésre várva egy szakadék legmélyén lettem volna, a sötétben. Majd amikor kimondta a fantasztikus szót, hirtelen felrepültem egy magas hegy tetejére, ahol a fény elárasztott mindent. Valami ilyesmit éreztem, de még ez sem jó példa arra, ami legbelül volt. Ilyen örömmámorban még nem volt részem. Innetől egy kecskebékát megszégyenítően széles mosoly volt órákon át az arcomon.
Siriust tényleg sikerült lenyűgöznöm, főképp akkor, amikor meglátta a ház míves kivitelét. Jó boszorkány voltam, sok mindenben jeleskedtem; de a legjobban az alkotó varázsigék mentek. Az lényegtelen volt, hogy mit kellett alkotni, egy kviddicsstadiont, vagy egy kis házat, esetleg valami gonosz szerkezetet- mégis én ezt élveztem a legjobban. Jól tudtam párbajozni, megálltam a helyem a hirtelen helyzetekben is, de mégsem azok álltak hozzám a legközelebb.
- Igazából nem volt nehéz, nagyon szeretek alkotni- válaszoltam a férfinak még mindig béka-mosollyal az arcomon.
Sirius utolsó mondatától egyszerűen megőrültem. Tudtom nélkül varázsolni kezdtem egészen addig, amíg a tisztás telis-tele volt gyönyörű szobrokkal, fákkal, és egyéb dísztárgyakkal. Végül, de nem utolsó sorban úgy megöleltem a férfit, hogy kis híján eltötem az összes bordáját- Köszönöm!- rikkantottam.

Egy cseppet örültem, mikor Helena elengedett, ugyanis egy birkózót megszégyenítő erővel ölelt meg. Nem tudom, hogy hogyan sikerült neki ilyen gyorsasággal ilyen gyönyörű helyet kreálnia, de még mindig ámulattal néztem körbe. Körülbelül három - négy órát beszélgettünk Helenával az általa alkotott "édenkertben". Elmeséltem neki szinte az egész életemet, és ő is az övét. Amikor ahhoz a részhez értem, hogy Bellatrix, a tulajdon unokatestvérem majdnem megölt, Helena hirtelen a szája elé kapta a kezét, és majdnem leesett a tornácon található székről. Én elkaptam, mire ő egy "köszönöm"-öt motyogott, majd figyelmesen hallgatta tovább beszámolómat. Már besötétedett, mikor befejeztük a beszélgetést.
- Lana...mit szólnál, ha itt töltenénk az éjszakát? - kérdeztem tőle, remélve, hogy nem ért félre.
- Varázsolj pár ágyat, esetleg tüntesd el az asztalt, a megüresedett helyen pont jók lesznek az ágyak....ebben te vagy a profi - mondtam.

Siriusszal nagyon jót beszélgettünk, egész délután itt voltunk. Elmesélte az életét, és én is az enyémet- legalábbis nagy vonalakban. Arról nem beszéltem, hogy Tata meghalt, ahogyan a fájó részeket is kihagytam, vagy nagyon gyorsan elsiklottam felettük.
Vadul nézhettem Siriusra. Vajon ezt hogyan értette? Először majdnem rákérdeztem, aztán rájöttem, hogy felelőtlenség lenne. Sirius jó ember, biztosan nem feküdne le velem. Meg aztán én semmiképp se vele. Nem Blackkel volt a baj, csak valahogy azóta a francia szemétláda óta nem tudtam egy pasira se gondolni úgy.
- Örömmel- feleltem amikor már túltettem magam a kérdésén. Pár perc alatt átalakítottam a házat úgy, hogy felért egy luxusszállóval is. Mivel a kunyhó nem volt nagy, ezért a helyhiányt a falról lehajtható rugós ágyakkal oldottam meg. Praktikus volt, és még jól is nézett ki. Az ágyak aljára ugyanis tükröt varázsoltam- Így jó lesz? - tördeltem a kezeimet. Reméltem tetszik Siriusnak.

- Persze, így tökéletes - mondtam neki, majd arra kértem, hogy egy fürdőszobát is kreáljon. Helena gondolkodás nélkül teljesítette kérésemet. Pár perc múlva pedig már a fürdőszobában zuhanyoztam. Helena eközben egy konyhát, egy nappalit és egy étkezőt is csinált. Az eredeti helyiség pedig szobaként funkcionált. Amikor hálóköntösömben megláttam, hogy a lány pár perc alatt egy komplett házat alkotott, leesett az állam a döbbenettől. Én birtokba vettem az egyik ágyat, míg Helena a fürdőben tisztálkodott. Mikor végzett, és megjelent egy szál hálóköntösben a gondolataim kicsit elkalandoztak egy bizonyos irányba, de ez csak természetes - gondoltam. Szóval gyorsan elhessegettem a képet magam elől, majd mikor Helena is elfoglalta az ágyát, behunytam a szemem.