Bill Weasley & Helena Goldlion

Éppen egy gyönyörű napsütéses nap volt- talán az utolsók egyike ebben az évben, de pechemre mehettem fel a hatodikra mágiatörténetre. Valahogyan nem volt kedvem sietni, és titkon reméltem, hogy most is lesz valami ürügyem a késésre. Nem gondoltam, hogy megint összefutok Draco Malfoyjal, ezért reménykedtem, hátha lesz valaki más, aki elém áll. Vagy ha nem teszi, és állok elébe.
A gyógynövénytan óra egész jól telt, és sokáig szöszmötöltem a kisásók rendezgetésével, de végül Bimba professzor rászólt, menjek már. Ekkor jöttem rá, hogy már csak én vagyok ott a teremben.
Kissé elgondolkoztam, miközben beléptem a kastélyba, és átvágtam az előcsarnokon. Vagy átvágtam volna. Nem tudom, hogy hogyan lehetek ennyire figyelmetlen, de neki mentem valakinek. Először a vörös hajat vettem észre, így azt hittem, Ron Weasley lesz az. Sokat nem tévedtem, hiszen a bátyja, Bill állt előttem. Kapkodva megszólaltam:
- Bocsánat, nem akartam neked menni!- igyekeztem megbánó arcot vágni. Éppen indultam volna tovább, amikor Bill is hasonlóan cselekedett. Megint összeütköztünk. Nekem ezen már muszáj volt nevetnem, és ha jól láttam ő is mosolygott egy picit. Ő is az emeletek valamelyike felé igyekezett, de hogy konkrétan hová, azt nem tudhattam.
Ekkor jöttem rá, hogy az, aki mellettem áll, nem más, mint egy átoktörő a Gringotts megbízásában. Ettől teljesen felpörögtem, kérdeznem kellett tőle minél többet, remélve, hogy nem hajt el. Ugyanis, ha aurornak nem vettek volna fel, az átoktörői állas foglalkoztatott a legjobban.
- Kérdezhetek valamit?- válaszra nem várva, megtettem- Nagyon nehéz bejutni az átoktörők közé? Sok veszéllyel jár a szakma?- reméltem, hogy igen, mert engem az unalmas dolgok nem nagyon érdekeltek.

Ezer éve nem jártam a Roxfortban! Na jó, igazából kettő, amikor a Trimágus Tusa harmadik próbájára jöttem anyával. Milyen kicsi volt még Ron, Harry meg Ginny! Most meg már mindjárt végeznek, Ginny-nek és Harry-nek örökre összekötötték az életét, Ron meg még keresi, hogy kihez láncolták hozzá. Én úgy érzem, szerencsés vagyok Fleurrel. Mindenki szerint tökéletes párost alkotunk, bár a család női tagjai néha morognak. De már tényleg nem tehetnek semmit a rendelet miatt. Nincs senki az egész varázsvilágban, akihez hozzáerőszakolhatna bárki. 11 és 30 éves kor között egyetlen boszorkány sincs, akinek ne lenne párja. Maximum muglival házasodhatnék. De most boldog vagyok. Nem csak Fleur miatt. Caramelt lecserélték, és Kigsley lett az új miniszter! El sajnos nem törölheti a törvényt, de közzétett néhány kibúvót: igaz, hogy össze kell házasodniuk, de ettől függetlenül nyugodtan megcsalhatják egymást. Ez most így lehet furán hangzik, de ahogy ez nyilvánosságra került, rengetegen lélegeztek fel.
Közben már fel is értem a kaputól az előcsarnokba, de ezt csak azért vettem észre, mert nekimentem egy lánynak. Vagy ő jött nekem. Nem lényeg. Mikor megpróbáltuk kikerülni egymást, megismétlődött az előbbi eset, amin kénytelen voltam elmosolyodni, ő meg felnevetett. A következő pillanatban láttam valami csillanást a szemében, és megeredt belőle a szó. Az átoktörőkről kérdezett. De hé, honnan ismer? Ennyit áradoztak volna rólam a kedves öcséim? Fogadjunk Ron volt, amikor három éve mindenkinek azt az újságcikket mutogatta... Biztosan elsorolta a neveket is.
- Nem nehéz, ha a megfelelő tantárgyakat rendesen megtanulod. Ilyen a Sötét Varázslatok Kivédése, az Átváltoztatástan, és ez furcsán fog hangzani, de a Mágiatörténet. Sokat kell tudnod a múltról, az átkokról és ellenátkokról. Jól jön még a Bájitaltan, ha esetleg olyan helyzetbe kerülsz - kezdtem a választ mosolyogva. Teljesen elképesztett a lelkesedése. - Hogy veszélyes-e? Az attól függ, hogy hol dolgozol. Amikor Egyiptomban dolgoztam, volt néha egy-két húzósabb eset, de annyira nem halálos, mint aurorként szemtől szemben párbajozni a halálfalókkal. Jelenleg az itteni irodában dolgozom, itt a legnagyobb veszély, hogy elvágod az ujjad egy pergamennel
Remélem, segíthetek neki. Mostanában mindenki auror akar lenni, az átoktörő szakma eszébe sem jut senkinek.

Örömmel hallgattam Billt, nagyon örültem, hogy válaszolt nekem. Azonban, hamarosan lehervadt a mosoly az arcomról.
- Mágiatörténet!? Neeee- sóhajtottam, majd szokásomhoz híven magyarázkodni kezdtem- Mindenből kiváló RBF-et kaptam, és szerintem kiváló RAVASZ-t is szerzek, kivéve mágiatörténetből. Abból Elfogadható lett csak az RBF-em- horgasztottam le a fejemet- Akkor marad az auror szakma- húztam a számat. Miért kell ehhez Binns hülye óráján jónak lennem!? Csakúgy fortyogtam magamban, majd egyből megfeledkeztem dühömről, amikor Bill a veszélyekről tett említést. Én azt hittem, hogy sokkal izgalmasabb munka- Azt hittem, egy picivel izgalmasabb- nem rejtettem véka alá a véleményenet most sem- Valahogy sokkal jobbnak képzeltem el- körbenéztem, ki hallhat, és amikor megbizonyosodtam róla, hogy senki, folytattam- Nem is magával a mágiatörténettel lenne bajom, hanem sokkal inkább Binns professzor előadásával. Most is már rég az óráján kellene lennem, de inkább feltartalak téged, mintsem odaérjek időben- reméltem, hogy Bill nem árul be az igazgatónak, vagy más tanárnak, hogy lógtam. Binns meg úgyse veszi észre.

Mindenki tiltakozik a Mágiatörténet ellen. Igen, megértem, hogy Binns unalmas, a nevedet sem tudja, és monoton a diktálása, de elmész a könyvtárba, ahol nyugi van,fogod a könyvet és elkezdesz olvasni. Úgy érdekes!
- Az még nem is olyan nagy baj, hogy az RBF-ed rossz lett, ha a RAVASZ-od Kiváló vagy Várakozáson felüli lesz, illetve jól teljesítesz a Gringotts képzésén, még lehet belőled átoktörő. Mindenki auror akar lenni, ezért szinte biztos korlátozni fogják, hogy hány embert vesznek fel. Akkor pedig nem csak a szakmához szükséges tárgyakat fogják nézni, hanem a Mágiatörténetet is. - Nem azért mondtam, hogy megsértsem, vagy elűzzem az auror szakmától, ez az igazság. Kingsley mondta, hogy akkora a túljelentkezés, hogy nem fognak tudni mindenkit felvenni, így szigorítják is az elvárásokat, és csökkentik a létszámot is.
- Ugyan, ne képzeld, hogy unalmas lesz! Ha nem múmiák támadnak meg egy piramisban, akkor sem fogsz unatkozni. Rengeteg embert megismersz, megtanulhatod a kultúrájukat, rengeteg helyre eljuthatsz, sok olyan dolgot megtanulhatsz ezek által, amit az Auror Képzőben nem tanulnál - nyugtattam meg. Nem, egyáltalán nem unalmas! - És ha nem váltok irodai munkára, nem ismerem meg a barátnőmet! - mosolyodtam el. Nem, nem tudom, hogy ezt miért tettem hozzá. Talán ösztönzésnek, talán csak azért, mert szeretek büszkélkedni a dologgal. Igen, határozottan büszke vagyok rá, hogy sikerült összejönnöm Fleur Delacourral, akiről a Trimágus Tusa idején mindenki - még a saját öcséim is - álmodozott! - Lehet, hogy a professzor unalmas, de érti a dolgát. Ha még időben odaállsz elé, hogy átoktörő szeretnél lenni, sokat segít neked, és még nem is unalmas! Én is így voltam. Nehéz elképzelni, de Binnsnek van egy olyan oldala, ami izgalmas dolgokat mesél olyan átéléssel, hogy ott érzed a régi időkben magad! Az órákon talán azért nem ezt mutatja, mert a diákok 90%-át se így, se úgy nem érdekli, a maradék 10% meg utánaolvas, vagy odamegy hozzá.

Figyelmesen hallgattam a férfit. Szükségem lesz a mágiatörténet RAVASZ-ra!? Sikítani tudtam volna. Majdnem meg is tettem ezt- Tudod, nem is csak Binnsszel, hanem alapvetően a tantárggyal van gond. Egyszerűen nem érdekel, hogy melyik korban, milyen őrült varázsló milyen bűnt követett el. A mágia történelme viszont annál is jobban foglalkoztat, de nagyon kevés könyv van az iskolában arról, hogyan is alakultak ki a varázsigék- sóhajtottam. Mindent, amit akartam, elérhetetlenné tettek számomra- Köszönöm az infót, nagyon sokat segítettél vele. Egyébként, van még egy kérdésem ezzel kapcsolatban- reméltem Bill nem un már nagyon- Az előny az aurorképzőbe való felvételikor, hogyha valaki animágus?- a férfi felvonta a szemöldökét, mire sietve hozzátettem- Csak elméletben kérdezem, persze- ennyire bénát még soha életemben nem hazudtam. Tényleg be kellene jegyeztetnem magamat, különben ennek nagyon rossz vége lesz.
Érdeklődve hallgattam tovább Billt. Tud Binns izgalmasan előadni!?- ez nálam egy picit kiverte a biztosítékot. Muszáj lesz tényleg kipróbálnom a férfi ötletét, ugyanis egyszerűen utálok nem tudni valamit. Binns izgalmasan... Na neeee!- gondoltam magamban.

- Az őrült varázslós része nem is nagyon kell, inkább a mágia és varázslatok történelme, ami érdekel is téged. Persze azért nem árt tudni, ha például valamelyik fáraó valami különleges dolgot rejtett el egy piramisban, vagy valami ilyesmi.
Felvont szemöldökkel néztem a lányra, mikor az animágiáról kérdezett. Nem hiszem, hogy csak elméletről van szó, nem először fordulna elő a Roxfortban, ha lenne egy bejelentetlen animágus.
- A rejtőzködős részénél hasznos lehet, ha nem egy - még a mágusvilágban is - különleges állattá változol - magyaráztam, majd közelebb hajoltam hozzá. - Szerintem jegyeztesd be magad. - A lány egy pillanatra megmerevedett, így gondolom igazam van. Utána tovább beszéltem Binnsről; nem akartam kínos helyzetbe hozni... ööö... kit is?
- Mi is a neved? - Nem biztos, hogy találkozunk még egyszer, de azért jó tudni egy olyannak a nevét, akinek a titkát őrzöm - már ha tényleg igazam van az animágussággal kapcsolatban. Ha már ő is megmondja, mondom én is. - Én Bill Weasley vagyok, bár gondolom tudod - mosolyodtam el, és kezet nyújtottam.
Mindig érdekes a reakció, ha Binnsről beszélek, hogy milyen jó fej, érdekes, segítőkész, tudja a nevem, satöbbi. Az évfolyam társaim is ilyen furcsa fejet vágtak, amikor megkérdezték, hogy hol töltöm a délutánjaimat, én meg megmondtam, hogy Binns professzorral, és elmondtam, hogy hogy viselkedik.

- Ennek örülök- mosolyogtam. Talán ha kicsit más szemszögből nézem a dolgokat, még meg tudom kedvelni a mágiatörit- legalábbis reménykedtem benne.
Bill azonnal levágta, hogy animágus vagyok, és kicsit lefagytam emiatt. Bár, szinte biztos voltam benne, hogy egy ilyen béna hazugság után leesik neki a dolog, mégis reménykedtem: hátha nem- Akkor számomra ez hátrány lesz, szerintem a szárnyas lovak nem mindennapiak. Vagyis pegazusok- nekem ez akkor is szárnyas ló marad, ha ezer ember is néz rám furán emiatt- Igen, már gondoltam rá, és köszi a tippet- így, hogy Bill tudta mi vagyok, felesleges volt hazudnom róla.
- Helena Goldlion vagyok- válaszoltam mosolyogva- Igen, tudtam. Sokan hallottuk már a nevedet Ron öcséd jóvoltából a Griffendél klubhelyiségében.
Jó fejnek tartottam Billt, de a Binnses dolog még nem hagyott nyugtot nekem. A legeslegelső mágiatörténet órám óta most volt először olyan, hogy be akartam ülni az idős professzor órájára. Sajnos azonban az már húsz perce tartott, így ha tényleg le is akartam ülni, és nem csak beállni az utolsó percre, sietnem kellett. Sok lépcső választott még el tőle.
- Bill, nagyon sajnálom, de nekem lassan mennem kell- vagyis gyorsan, gondoltam. Mondjuk Binns ígyse-úgyse veszi észre, hogy nem vagyok ott.