Bill Weasley

BILL WEASLEY || BILL, WW || 26 || DOMHNALL GLEESON

Teljes név: William Weasley
Születési idő: 1970. november 29.
Születési hely: Anglia, London
Élőhely: Anglia, Cornwall, Kagylólak
Pálca: 15 hüvelyk, bodza, sárkányszívizomhúr
Foglalkozás: átoktörő

Ilyen vagyok....

Kezdjük a külsőmmel, az egyszerűbb. Legtöbbször vállig érő, vörös hajam van, de megesik, hogy hosszabbra növesztem, vagy rövidebbre varázsolom. Szemem óceánkék, állítólag ez tetszett meg Fleurnek elsőként. Volt egy időszak, mikor nagyobb szakállat növesztettem, de a család női tagjai lebeszéltek róla, és így utólag én is bevallom, hogy szörnyen nézett ki. Így most maradok a borostánál, vagy a teljesen sima arcnál. A bal arcomon található egy hosszú vágás, ezt Fenrir Greybacktól szereztem a minisztériumi csatában. Szerencsére nem volt átváltozva, így csak a húst szeretem kicsit véresebben. Az öltözködésem nem megszokott a varázslók között, mivel előszeretettel húzok mugli ruhát. Valahogy nem bírom mostanában a talárokat, így sokkal jobban vonzanak a mugli öltönyök, ingek, más ruhadarabok. De nem néznek rám furán, csak egy vállrándítással elintézik: még egy mugliimádó Weasley.
A belsőmről kicsit nehezebb téma, nem szeretek magamról beszélni. Mármint ezek a belső tulajdonságos dolgok nem mennek, szóval leírom, ahogy a tesóim, szüleim meg persze Fleur látnak. Az öcséim és húgom valamilyen szinten példaképként kezel, de szerintem csak azért, mert én vagyok a legidősebb. Szinte mindenki viccesnek tart, és nagyon szeretek nevetni. De így, a harminchoz közelítve komolyodtam egy kicsit, legalábbis meg tudom oldani a problémáimat anélkül, hogy ezt a barátnőmön (remélhetőleg hamarosan feleségemen) kívül mással meg kéne beszélnem. Anya persze továbbra is a pici fiának tart, de ez szerintem 60 éves koromba sem fog változni. Apánál érzem a legjobban, hogy felnőttem. Komolyabban beszél velem, több dologba beavat. Ez a testvéreimről viszont nem mondható el, mármint a komoly beszélgetés része. Ők - testvérként - mindig is beavattak a dolgaikba. Ugyanúgy őrültködünk, együtt irtunk kerttörpéket ha otthon vagyok.

Az én történetem....

Arthur és Molly Weasley első gyerekeként születtem 1970-ben. Szerető családban nőttem fel, boldog gyerekkorom volt. Anyáéknak még a pénzzel sem volt annyira baja, hiszen egyedül voltam. Egészen két éves koromig, mikor megszületett első öcsém, Charlie. Talán vele vagyok a legszorosabb kapcsolatban. Volt együtt négy magányos évünk, aztán megszületett Percy. Ha már így elmondtam Charlie-ról, elmondom róla is, hogy vele meg a legtávolabbi a kapcsolatom. Sosem szerette a társaságot, korán megtanult olvasni, azóta meg csak falja a könyveket és tanul. Mi is piszkáltuk néha, de biztosan az volt a két legszebb éve. És akkor két éves korában jött Fred és George. Még egy évesek nem voltak az ikrek, már szegény srácot molesztálták. Ő rendíthetetlenül próbálta tanítani őket, de ahelyett, hogy azt mondták volna: "apa", inkább meghúzták a haját, satöbbi, satöbbi. Engem sosem szívattak, csak a barátságos keretek között, ahogy két fiú piszkálja a másikat. Charlie is megúszta, de mikor 10 éves koromban jött Ron... Hát, ő már nem. Valamennyire kímélték őt, de csak addig, amíg meg nem tanult járni. De mire ez megtörtént, én betöltöttem a tizenegyet, és kaptam egy levelet. Vagyis A Levelet. Igen, a Roxfortból jött. Szóval én megkezdtem tanulmányaimat, a többiek meg otthon ölték egymást, addigra már egyetlen lánytestvérünkkel, Ginny-vel.
Rengeteget hallottam apáéktól és másoktól, főleg Percy-től - igen, elolvasta a Roxfort történetét. De sem egy könyv, sem egy mese nem adhatta vissza, amilyen igazából. Csodálatos, büszke, nem folytatom, mert nincs elég szó. Szóval ott voltam, örültem, csodálkoztam, ámuldoztam, izgultam. A beosztás miatt, természetesen. Azt tudtam, hogy a szüleim a Griffendélben voltak, a Mardekárban meg sok halálfaló, meg maga Tudjukki. Apa szerint a Hugrabug nagyon rendes emberek járnak, a Hollóhátba meg nagyon okosak. Végigálltam a beosztást, utolsóként kerültem sorra. El nem mondhatom, addigra mennyire izgultam. De nem volt semmi különös, leültem egy székre, felvettem a Teszlek Süveget, az motyogott valami olyasmit, hogy rég látott Weasley-t, aztán elordította magát, hogy "GRIFFENDÉL!".
Első és második évemet barátkozással, tanulással, apróbb csínytevésekkel töltöttem. Aztán meg jött Charlie. Vele sokkal jobban elvoltam, mint a legjobb barátaimmal, így talán kicsit hanyagolni kezdtem őket. Eddig is szerettük mind a ketten a kviddicset, de így, hogy együtt szurkolhattunk a házunk csapatának, újult erővel tört ránk a sport imádata. Én személy szerint közönség előtt nem szerettem játszani, de Charlie imádta a rivaldafényt. Másodéves korában jelentkezett az egyetlen megüresedett helyre, a fogóéra. Természetesen megkapta a posztot, és olyan legendássá vált, mint Harry. Ekkor írtam anyáéknak, hogy a hamarosan elkövetkező szülinapjára kapjon Char egy seprűt. Megkapta. Amíg ő szorgalmasan edzett, én kiültem a lelátóra és a történelemkönyveket bújtam. Ekkoriban kezdett el vonzani az átoktörés, de véglegesen csak egy évvel később, az RBF-ek előtt döntöttem el. Még Binns is támogatott! Ez annyiban nyilvánult meg, hogy megjegyezte a nevem, meg ilyen lehetetlen dolgok. Szintén ebben az évben lettem prefektus, aminek anya nagyon örült. Venni is akart nekem valamit, de mivel ekkor már kilencen voltunk, visszautasítottam ezt. Sikeresen, kiválóval tettem le minden vizsgámat, ezért még egyszer vissza kellett utasítanom az ajándékot. Hatodévemben Charlie-t elkezdték érdekelni a varázslények, így összehaverkodott a vadőrrel, Hagriddal, akihez emiatt néha lejártunk teázni. Azok a sütik fegyvernek minősíthetők, én mondom! És a hetedév. Megjött Percy, így az ikrek minden figyelme Ronra fordulhatott. Azt hittem, hollóhátas lesz, de a Griffendélbe került. És jött a búcsú a Roxforttól, hatalmas vizsgadrukk a RAVASZ-ok előtt, minden egybefolyt. Végül kiválóan végeztem mindenből, így megkaptam az iskolaelső címet. Ekkor már nem utasítottam vissza az ajándékot: azt kértem, hogy apa keressen valami kapcsolatot, hogy biztosan bekerülhessek a Gringotts tanfolyamára, hogy utána Egyiptomban dolgozhassak átoktörőként az ő szolgálatukban. És ez sikerült is.
Két éve viszont találkoztam Fleur Delacoural, akibe első látásra beleszerettem. Ez még a Trimágus Tusán volt, akkor még nem mutattam ki. De egy évvel később ő Angliába jött, a Gringottshoz irodai munkára. Elkezdtünk beszélgetni, segítettem neki nyelvet tanulni, elmentünk ide-oda, aztán pedig elmondtam neki, hogy azt hiszem, belé szerettem. Aztán nagy meglepetésemre azt mondta, hogy nagyon kedvesnek tart és vonzódik hozzám. És akkor járni kezdtünk. Miatta vállaltam itt, Angliában irodai munkát, hogy többször találkozhassunk. Először féltem bemutatni a családnak, mert tudtam, hogy Ron a Tusa alatt teljesen belehabarodott, de végül megbeszéltük. Anya és Ginny először nem kedvelte, de Voldemort halála után ez megváltozott. Annak köszönhető, hogy ő kikötötte: attól, hogy van egy vágás az arcomon, ugyanúgy szeretni fog.
Most épp azt tervezem, hogy megkérem a kezét. Szorítok, hogy igent mondjon!