Jason Derrick Howell

Mit is mondhatnék? Nem állítanám, hogy kitűnök a sokaságból, különleges tulajdonságok sem adattak meg nekem, de hogy jót is mondjak: barátságos vagyok és közvetlen. Társasági embernek tartom magam, és bár nem tartozik céljaim közé, hogy mindenáron a középpontba kerüljek, könnyedén megtalálom a közös hangot az emberekkel. Humoromat általában mindenki értékeli, aki fogékony az idióta viccekre.  A komolyság éppen nem tartozik az erényeim közé, hajlamos vagyok mindent elhülyéskedni, talán néha túlzásba is viszem a dolgot, amivel nem mindig aratok osztatlan sikert és néhányan már erős hajlandóságot mutattak rá, hogy a következő ilyen alkalommal egy rémdenevér rontással ajándékoznak meg. A leghírhedtebb iskolai csínytevések közül nem egy kapcsolódik a nevemhez, és ami a legszuperebb, hogy Hóborccal is már-már baráti kapcsolatot ápolok. Azt hiszem, a csínyekből sosem fogok kinőni, de az utóbbi időben azért némileg megkomolyodtam. Mindig is határozottan kiálltam véleményem mellett, és bár úgy tűnhet, az életet csak egy nagy játéknak képzelem, valójában sosem dugtam homokba a fejem és képes vagyok felismerni, mikor fordul komolyra a helyzet. A Redelet pedig nem vicc. Bár gyakran igyekszem nevetség tárgyává tenni, ezzel könnyítve magam és mások helyzetén. A griffendélesek nevezetes tulajdonságai közül talán a forrófejűség az, ami kevésbé jellemző rám, nyugalmam ugyanis általában a végsőkig kitart, bár ha neked még ezt a távoli határt is sikerül átlépned, sok jóra ne számíts. Ha dühös vagyok, rossz szokásom, hogy káromkodom méghozzá kifejezetten irigylésre méltó, színes szókinccsel.

Azt hiszem, egész vállalható külsővel rendelkezem. A kviddics megtette hatását, 190 centis magasságomhoz megfelelően izmos, sportos testalkat társul. Bár a repülésben kifejezetten ügyes vagyok, biztos kézzel irányítom a seprűt, amikor két lábbal állok a földön, gyakran tűnhet kissé esetlennek a mozgásom. Igazság szerint néha úgy érzem magam, mint elefánt a porcelánboltban. A hajam barna, a szemeim kékek, a lányok szerint megfelelően kisfiús arcom van – azt hiszem körülbelül ennyi, amit elmondhatok magamról.

Anya: Miranda Howell – Mugliszármazású – A Szombati Boszorkány szerkesztője
Édesanyámnak mindig is meggyűlt velem a baja. Rosszcsont kölyök voltam, aki előszeretettel tört borsot mások orra alá, ezt a bajkeverési hajlamot pedig csak tetézte, amikor kezdtek felszínre kerülni mágikus képességeim, amik hatékony eszköznek bizonyultak a szomszéd és annak macskája ellen folytatott háborúmban.   Anya szívesen mond anekdotákat ezekből az időkből, ami különösebben nem zavar, hiszen még mindig jobb, mintha régebbre nyúlna vissza. Kapcsolatunk ma is nagyon szoros, szeretem és tisztelem édesanyámat, nem mellesleg pedig imádom a főztjét.

Apa: Gregory Howell – Félvér – Auror
Édesapámra mindig is felnéztem, pályája sokáig példaként állt előttem. Bár azóta már sikerült belenyugodnom, hogy nem túlságosan hasonlítok rá, így pedig az sem valószínű, hogy követni fogom példáját, ettől függetlenül változatlanul tisztelem. Az apám rendkívül fegyelmezett és precíz, kissé talán merev ember, munkáját szívvel-lélekkel végzi, viszont mindig családja az első és legfontosabb számára. Bár tudom, hogy húgomat egy fokkal jobban szereti nálam, kapcsolatunk jó, baráti.

Testvér: Jenna Howell –Félvér – Diák
Egyetlen kishúgom, két évvel fiatalabb nálam és jelenleg a Roxfortban, ötödikes griffendélesként koptatja a padokat. Ha éppen nem megy az idegeimre állandó csacsogásával, egész jól elvagyunk. Szerencsémre nem vagyok az a megszállottan aggódó báty, aki tűzzel-vassal próbálja távol tartani kishúgától a nem kívánatos udvarlókat, így a béke lassan kezd állandósulni köztünk. Mellesleg Merlin irgalmazzon azoknak a hímnemű egyedeknek, akik megsértik bájos húgomat, mert Jenna biztos, hogy vérdíjat tűz ki a fejükre.



Negyedéves voltam, amikor terelőként bekerültem házam kviddics csapatába, de már egészen kiskorom óta szenvedélyem a repülés és a kviddics. Nem lepne meg, ha kiderülne, előbb tanultam meg a seprűlovaglást, mint a járást. Minden érdekel, ami a kviddiccsel kapcsolatos – szeretem játszani és nézni, emellett pedig minden a kezembe akadó könyvet, ami a játékról szól, elolvasok. Terveim közt szerepel, hogy az iskola elvégzése után már nem csupán hobbi szinten űzzem a sportot. Egy haverom, aki a Porpicy SC-ben játszik, felajánlotta segítségét, és bár a tavalyi válogató nem sikerült éppen fényesen, nagy eséllyel még ebben az évben üresedés lesz a terelői poszton, ami nekem pont kapóra jön. Persze ahhoz hatalmas mázli kellene, hogy elsőre sikerüljön a dolog, de jelenleg a tartalék játékosi címmel is megelégednék.


- Kviddics
- Varázslósakk: Régen Jennával sokat játszottunk, és általában kiegyenlítettek voltak köztünk az erőviszonyok. Nem úgy, mint sok háztársunkkal szemben, akiket sorra vertünk el hideg, téli estéken, amikor mindannyian a klubhelyiségbe gyűltünk. Emlékszem, még kisebb szurkolócsapatok is alakultak. Egy ideje viszont kezdenek elmaradozni ezek az alkalmak, és már csak otthon kerül elő néha a sakktábla.
- Csajozás: De tényleg, egész jól megy. Nem is kell túlságosan megerőltetnem magam, valamilyen rejtélyes oknál fogva a lányok bomlanak utánam. Ettől függetlenül nem vagyok nagy szoknyapecér, inkább a minőséget részesítem előnyben a mennyiséggel szemben.


- Tanulás: Veszettül lusta vagyok és a könyvekkel sem ápolok túl jó viszonyt. Legfeljebb altatónak jók, kivétel, ha a kviddicsről van bennük szó. A szorgalom teljes hiánya jegyeimen is meglátszik, tulajdonképpen mindent egy lapra tettem fel. Ha a kviddics játékosi pálya nem jön össze, nem kis pácban leszek.
- A nők megértése: Azt hiszem, ezen nincs mit részletezni.
- Szabályok betartása
- Engedelmeskedni valakinek/valaminek, akivel/amivel nem értek egyet.  Konkrétan a rendeletre gondolok. Egyetlen épeszű ember szerint sem létezhet olyan ok, ami szükségessé és elfogadhatóvá tesz egy olyan törvényt, ami megfoszt minket szabad akaratunktól és természetes jogunktól, hogy magunk rendelkezzünk az életünk felett. Elkeserítő ez az állapot, de nem csupán a rendelet dühít. Az emberek válaszát, tétlenségét sem értem. Bárhogy is nézem a helyzetet, csak azt látom, hogy birkák szó nélkül sorolnak be oda, ahova irányítják őket.
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor szeptemberben a Roxfort Expressen összefutottam kirendelt párommal. Clara - akivel hét éve egy házba járunk, csapattársak és barátunk vagyunk - és köztem a rendelet által vájt szakadék tátongott. Clara eltávolodása meggyőzött, hogy ez az állapot tarthatatlan és ez kibillentett habozásomból. Döntésre jutottam: ha veszélybe is sodrom családomat és magamat, sem hallgathatok tovább. A rendeletet el kell törölni.

KÓD: Griffendél 7/5 fiú
KIRENDELT PÁR: Clara Flowers
PLAY BY: Liam Hemsworth