You are the only thing in this screwed up world that`s right

Kimi & Charlie

Egyszerre minden kétség és félelem, úgy érzem elszált. Nem érzem már azt, hogy tartanom kell attól, hogy túl öreg vagyok hozzá, vagy hogy nem vagyok elég jó neki esetleg... Jó tény, hogy idősebb vagyok nála, de úgy érzem, hogy ez mit sem számít már... A szerelemben nem számítt a kor, sem a vér. Sokig mutogattak a varázstalan emberek gyermekeire, akik a Roxfort falai között tanultak. Úgy vélték, hogy ők nem mélltóak arra, hogy elsajátitsák a varázslat nemes művészetét... Csak egyett elfelejtettek, hogy a varázslat nem egy tanulható dolog, a varázslat vagy benned vagy, vagy nincs... Nem lehet megtanulni, esetleg csak fejleszteni meglévő tudásunkat. A családom egyenrengúan kezeli a muglikat is... Meg is lettünk bélyegezve ezért, de ezt senki sem bánja nálunk, vagy talán nem foglalkozik vele, kivéve Percy-t... de most ez nem tartozik ide. Hogy miért mondom mindezt el? Mert tudom, hogy Kimi félelme az, hogy ő "sárvérű" én meg "aranyvérű"... Na és? Az mellett, hogy "aranyvérű" vagyok meg vagyok bélyegezve. "Vérárúló"... így hívnak a rossznyelvek... De megtanultam nem törődni vele, hogy mások mit fecsegnek, és most meg kell tanulnom, hogy a kezembe vegyem a dolgokat ketőnkel kapcsolatban... Azt hiszem jó úton haladok.... Azt hiszem van miért bocsánatott kérnem Kimi-től, azét amilyen szánalamassan viselkedtem az elmúlt időszakban. Ideje annak, hogy férfi legyek és a sarkamra áljak. Taxit küldtem érte... Kissé furcsa lehet ez a Roxfort környékén, de mivel Londonba fog jönni itt mégsem közlekedhet egy olyan hintóval, amit láthatatlan lovak húznak. Egy olyan ember a sofőr, akinek a fia szintén oda jár ezért nem kell félnem, hogy majd kérdéseket tesz fel. Egy apró meglepetést tettem a hátsó ülésre... Remélem, nem bántottam meg annyira, hogy ne jöjjön el. Készültem egy vacsorával is... Hogy ezzel mi a célom? Szeretném ezt megbeszélni vele. Tudni akarom, hogy mi az ami még bántja. Megteritettem az asztalt, aztán leültem és vártam... Soha még ennyire ideges nem voltam, de ennyire határozott sem.

Charlie & Kimi

Oké, nagyobbrészt nem a lány szokott a fiú ajtajában ácsorogni egy csokor virággal, de a csokor virág ma este engem várt a hátsó ülésen, amivel sikerült is meglepnie, bár még nem nagyon pontosan hová tenni, de gyönyörű és nagyon tetszik és imádom. Ez most akkor egy "ne haragudj, bocsánatot kérek" virágcsokor? Bár haragról szó sincs, mert egyáltalán nem haragszom rá, nem erről van szó, csak az utóbbi időben nyomasztanak ezek a gondolatok és fogalmam sincs kivel kellene megbeszélnem mindezt, ha nem vele és különben is szeretném, ha tudná mit érzek, akkor is, ha boldog vagyok, akkor is, ha bánt valami... Tényleg akarom, hogy működjön ez a valami kettőnk között, még soha semmit sem akartam ennyire, még soha semmi sem volt ennyire fontos a számomra és abba hiszek, hogy ez csak úgy fog menni, ha szilárd alapokra, őszinteségre építjük fel, még akkor is, ha nem mindig fog tetszeni, amit hallunk. Elhallgathattam volna a dolgokat, de azzal csak magamat emésztettem volna, aminek nincs sok értelme. Inkább szeretnék vele beszélni róla.
Halkan bekopogtattam, miközben még mindig a csinos és elbűvölő csokrommal szemezgettem. Nem nagyon tudtam mire számítsak, miután már megint úgy elrohant délután, de erre aztán végképp nem gondoltam és akkor miért van egy olyan érzésem, hogy még nincs vége a meglepetések sorozatának? Valamiért az az érzésem, hogy készül valamire, más különben nem lennénk itt, más különben nem küldött volna értem valakit, szóval most már biztosan készül valamivel. Arról pedig még végképp semmi elképzelésem, hogy fogok beosonni a kastélyba... Az addig ment, hogy kilógjak... De visszafelé már egyáltalán nem olyan egyszerű. Nagyobb az esélye annak, hogy valahol, valamelyik folyosón egy tanárba botlasz, mint a birtokon.

KATT

Kimi & Charlie

Miközben Kimire vártam, muszály volt elfoglalnom magam valamivel, mert ha nem teszem valószínű beleörülök a várakozásba. Retenetesen félek, hogy nem jön el... De akkor tudni fogom, hogy mi a helyzet, hogy nem kellek neki és, hogy ne is keressem többé, mert ennek semmi értelme így... Bár nem akarok vészjósló madár lenni, de jellen pillanatban fogalmam sincs, hogy erős-e annyira ez a dolog kettőnk között, hogy most eljöjön és megbeszéljük ezt az egészet. Nem, így nem lehet vége... Sőt én nem engedem, addig még nem tud mindent, hogy miért is tettem azt amit tettem, hogy csak azért nem léptem eddig semmit, mert attól féltem, hogy tolakodásnak vesszi, majd és túl gyors ez számára, hisz felnőtt ember léttemre én sem tudom hova tenni a dolgokat. Olyan káosz volt a fejemben, hogy egy öröké valóságba teltt volna egyedül rendett rakni benne, de aztán amikor azt éreztem, hogy megbántottam és, hogy ha így fojtatom el fogom veszíten, az valahogy szikrát ütött a fejemben, hogy össze kell szedjem magam de sürgősen. Sosem gondoltam volna, hogy a pepíron álló név egy ilyen csodát takar. Mindenre számítottam csak arra nem, hogy ez a tizenhét éves lány nem egy felnőtt, érett és nem mellesleg gyönyürű nő, aki egyetlen pillantásával elkápráztatott. Azt hiszem ennél jobbat nem is kívánhattam volna magamnak. És eldöntöttem, hogy nem hagyom, hogy csak úgy kisétáljon az életemből. Ő kell nekem és ettől nem tágitok. Nem birtokolni, hanem elbüvölni akarom...
Már semmi teendőm nem marad, és a percek csak multak én pedig egyre idegesebb lettem, olyannyira, hogy már fel allá járkáltam a lakásban. Húsz perc járkálás után, halk kopogást halottam a bejárati ajtó felől. A szívem majd kiugrott a helyéről, ahogy ott állt Kimmi az ajtó előtt, a nagy csokor virág mögött. Óvatos mozdulattal öleltem meg, bár lelkesedésem nem tudtam palástolni, mert engedtem a szoritásból és egyetlen csókot nyomtam az ajkaira... Láttam a meglepetséget rajta és tudtam,hogy nem tudja hová tenni ezt a hirtelen változást. -Szia! - mondtam olyan halkan és nyugodtan, mintha nem is egy nagy dologra készülnék. - Örülök, hogy itt vagy. Már nagyon vártalak... - mosolyogtam rá, hogy azért érezze nincs semmi baj. Sigitettem levetni a kabátját, majd a konyhapulthoz léptem... - Éhes vagy? -kérdeztem, rápillantva.
Katt Ide !

Charlie & Kimi

szerintem madarat lehetett volna fogatni velem abban a pillanatban, mikor megölelt és azt hiszem meg is némultam abban a pillanatban, mert egy árva szót sem tudtam kinyögni, csak jólesően odabújtam hozzá, már amennyire ez a csokor virággal a kezemben lehetséges volt, ami nem mellékesen hatalmas és gyönyörű. A csókba pedig nem tudtam megállni halványan belemosolyogtam, mert nem tudom, hogy ez azért van csak, amit elmondtam neki délután vagy azért, mert megakart csókolni. Őszintén bevallom néha fogalmam sincs mit gondoljak velünk kapcsolatban. Egyszer úgy hiszem, úgy érzem, hogy minden a legnagyobb rendben van, máskor meg olyan távolinak érzem ezt az egészet, de egy valamiben biztos vagyok, nem akarom, hogy mindez így is maradjon.
- Készítettél vacsit? - Ő az, aki mindig megtud lepni. Fogalmam sincs mi mindennel készült még a mai estére, de történetese én is tudomást szereztem az utóbbi napokban valamiről az öccsétől, amiről Ő kétlem, hogy tudna, mégpedig a születésnapjáról és ami azt illeti én is szeretném meglepni valamivel és reményeim szerint sikerülni is fog, mert vettem neki valamit, ami nekem is örülten tetszik, köze van a sárkányokhoz és nagyon remélem, hogy még nincs is neki, legalábbis a kezén még nem láttam. Én pedig egyszerűen nem akartam ott hagyni, sőt amint megpillantottam tudtam, hogy ez az, megtaláltam a legtökéletesebb és egyedibb ajándékot a számára, ami nem is túlzás, egy kis apróság, aminek bízom benne, hogy örülni fog.
- De még mielőtt ennénk, adni szeretnék neked valamit... - Vettem ki a kabátom zsebéből a kis dobozkát, amit még a kezemben forgattam egy kis ideig, amíg közelebb sétáltam hozzá.
- Tudom, hogy csak pár nap múlva lesz, de mivel lehet, hogy nem találkozunk, így legalább én lehetek az első... Boldog szülinapot! - Léptem hozzá egészen közel, miközben körülbelül a mellkasunk magasságában felemeltem kettőnk között a kis dobozkát. Nagyon, nagyon, nagyon remélem, hogy tetszeni fog neki.

KATT

Kimi & Charlie

Vegyes érzelmek futottak át rajtam, mikor Kimi visszaölelt. De mielőtt , még bárki is félreértené, jó értelemben vegyes érzelmek. Úgy érezttem, minden áron meg kell felelnem neki, de másfelől meg valami azt súgta, hogy csak önmagamat kell adnom és minden rendben lesz. Nagyon kedvelem ezt a lányt és valószínű belepusztulnék abba, ha az én makacsságom és gyávaságom miatt vesziteném el. Csak saját magam tudom majd hibáztatni, ha ma este szomorúan válunk el egymástól. El kell mondanom neki összintén, hogy miért is hívtam ide, és mit is érzek valójában. Minden reggel amióta csak ismerem, Ő az első gondolatom ébredékor és az utolsó lefekvéskor. Ez valamit csak jellent? Néha azon kapom magam, hogy csak rajta jár a fejem miközben valaki beszél hozám. Mint ha ott sem lennék... Folyton azok a csókok járnak a fejemben és az az átbeszélgetett éjszaka, amikor réműletében berohant a szobámba. Sosem volt mégilyesmiben részem és számomra olyan volt mikor egy kisgyermek először üll biciklire. Vonza a kihívás és a kaland de fél attól, hogy elesik és megüt magát. Bárhogyan lesz is, én mindent megteszek annak érdekében, hogy ez a dolog kettőnkel zökenőmentessen müködjön ezentúl...
. -Gondoltam éhes vagy, és összintén még én sem ettem ma! - mosolyodtam el halványan. Azt már nem mertem elárulni, hogy nem azért nem ettem mert nem volt rá időm, hanem mert, öklömnyi nagyságúra zsugotűrodott a gyomrom az idegeségtől és valószínű eg yfalat sem csúszott volna le a torkomon.
- Most ez komoly? - mosolyodtam el, miközben kinyitottam a kis kék dobozt. Amitv benne találtam talán a legszebb ajándék amit valaha kaptmam. Teljesen eltalálta az ízlésem. - Köszönöm! Ez nagyon szép! Megtenéd....? - nyujtottam felé a csuklóm és a karláncot, hogy segitsen feltenni, mert egyedül nehezen fog menni. - De honnan tudtad? - kérdeztem a szülinapomra célozva, mert én biztos nem mondtam neki.

Charlie & Kimi

- Faggatóztam egy kicsit... - Igazából azért, mert fogalmam sem volt róla mit vehetnék neki karácsonyra és erről akartam valamit megtudni, amikor plusz információt is kaptam, hogy előbb még születésnapja is lesz és azt sem akartam kihagyni. Bár se Ronnal, se Ginny-vel nem lettem sokkal okosabb, mert mindketten csak annyit tudtak nagyjából kinyögni, hogy a sárkányok, hát ezzel nem lettem sokkal előrébb, legalábbis addig, amíg meg nem láttam ezt a karláncot, mert akkor már tudtam, hogy ez az, ez kell nekem. De úgy is addig keresgéltem volna, amíg nem találok valami megfelelőt. Nem szeretem a sablonos dolgokat, vagyis azt, amikor nem tudunk mit adni valakinek és azt veszünk neki, amiből már van neki vagy ötven darab, mert mindenki azt vesz, mert igazán senki sem figyel oda, hogy mire vágyna a másikunk. Alaposan kisétáltam magam, jó hosszú karácsonyi túra volt, mire mindent megtaláltam, amit kerestem, mert ki sem bírtam volna. Nem azt mondom, hogy hiszek a Mikulásban és a Télapóban meg a húsvéti nyusziban, a varázslatban hiszek és abban, ami az ünnepnek a valódi lényege. Ennyire egyszerű.
- Bár Ronnal meg Ginny-vel le is tagadhatnátok egymást. Komolyan, mintha nem is ismernének azon túl, hogy a bátyjuk vagy. Majd kitört belőlem a nevetés, amikor mindketten hosszas gondolkodás után annyit mondtak, hogy sárkányok, én meg pislogtam, hogy ez komoly, ennyi, sárkányok? Ezt eddig is tudtam. Köszi srácok. - Magyaráztam neki és még mindig jót mosolyogva ezen, miközben becsatoltam a láncot a karján. Azokról az arckifejezésekről már nem is beszélve. Komolyan, azt hittem kipukkadok a nevetéstől, hogy ez nem igaz. Komolyan, nem azt kérdeztem, hogy milyen zokni volt rajta négy hónapja három hete és két napja, hanem, hogy mit szeret és minek örülne...

Kimi & Charlie

- Tudtam, hogy Ők voltak... - méltatlankodtam. Nem hiszem el, hogy képesek voltak elárulni neki, hgy mikor van a szülinapom. Tudták, hogy készül valamire és mégis elárulták neki. Nem szeretem nagyon hirdetni, hogy mikor van, pont azért mert nem szeretem a meglepestéseket. Anya mindig elhalmoz bennünket mindennel, de szerintem én már kicsit öreg vagyok az ajándékokhoz, meg a meglepestésekhez. Kisebb koromban sem szerettem azt a temérdek kötött blúzt a kezdőbetűnkkel és a sok zoknit... ne is beszéljünk róla. Egy egész kolekcióm volt belőle. Mindennyian gyülöltük azokat a púlóvereket, mert retenetessen szúrt, de persze mindig úgy tettünk mintha örülnénk neki, mert nem akartuk anyát megbántani. Azért merem remélni, hogy idén nem azzal a borzalommal készül, mert akkor kezdhetem a helyet csinálni neki a szerkényben, úgyanis ha egyett kapunk, akkor még több is lesz.
- Hát igen, amióta Romániában élek kevesen találkozunk. Hiszen alig látnak. Azóta nem voltam itthon, mióta a rendelett érvénybe lépett. Ennyi idő alatt a hugom kész nő lett a báttyám megnősül és az öcséim is megváltoztak... - Bevallom néha ugy hiányzik az Odú. Hiányzik az a zsivaly ami minden reggel fogadott, és az élet ami ott van. De azért néha a csend is jól esik... Bár a mostani helyzetett nézve magam sem tudom, hogy mi is lenne a helyes...
- Remélem éhes vagy... - mosolyodtam el, miközben az asztalra tettem az ételt. Lehet hogy fura neki, hogy tudok főzni, de muszály volt megtanulnom. Elvettem a virágot és vázába tettem, hogy kibirja a melegett ami itt ben van. - Ne haragudj, hogy ma úgy elrohantam... - kértem bocsánatott mert tudom, hogy kiváncsi miért is hivtam ide... Nagy dolgot akarok vele közölni és nem szeretném elrontani. Ideges vagyok, de tudom ha most nem teszem meg, akkor soha nem lesz elég bátorságom hozzá.

Charlie & Kimi

- Tőled mégsem kérdezhettem és ki mást, ha nem őket? - Bár nem voltak túlzottan nagy segítség, azt leszámítva, hogy azt még tudták mikor van a szülinapja, de azon kívül annyival lettem velük okosabb, mintha meg sem kérdeztem volna őket minek örülne a bátyjuk, mert annál a pontnál lefagytak, mintha ez lett volna öt milliós kérdés, de mindegy is, mert egyedül többre mentem. Általában csak akkor kérdezem meg valakitől, hogy mit szeretne, ha több napos gondolkodás után is tanácstalan vagyok, de azért túlnyomórészt ismerem annyira azokat, akik körülvesznek, hogy megtudom lepni őket valamivel. Charlie volt most a kivétel, mert Őt még annyira nem ismerem, de már ebben a dologban is haladunk, addig legalábbis eljutottunk, hogy őszintén kimondjuk, amit gondolunk és ha nem tudjuk hogyan is kezdjünk bele, akkor csak kimondjuk ami van. Én is ezt tettem ma és őszintén szólva jobban érzem magam, hogy egymagam őrlődőm rajta még mindig, hogy velem van-e a baj, velünk vagy Ő megpróbálta, de akkor sem tud úgy nézni rám, ahogy kellene... Szörnyű érzés lett volna ezen töprengeni és előbb-utóbb magamat ismerve kibukott volna belőle, más nem, mert azt csak észrevette volna, hogy valami bánt, méghozzá napról-napra egyre jobban.
- Mindig ezt csinálod velem... - Húztam el a szám. - Én meg maradok és pislogok hitetlenkedve, hogy ez nem igaz, már megint... - De remélhetőleg most nem fog elrohanni. Már másodszor műveli ezt velem és mindig akkor, amikor mondania kellene valamit. Ha én csinálnám azt, akkor én egyből gyerek lennék, de ha Ő akkor mi? Mert néha fogalmam sincs mit gondoljak.
Ültem közben asztalhoz, mivel Charlie, amint látom mindenre gondolt és mindent meg is csinált, mire ideértem, szóval nekem már csak le kell tennem a fenekem és remélem hallgatnom, mert ugye Ő fog beszélni, ugye?

Kimi & Charlie

- Azért köszönöm.... - pilantottam le a kezemen lévő láncra. Kimi valahogy ösztönösen ráérez arra, hogy én milyen vagyok. Nem is tudja, hogy ki vagyok vagy mit szeretek és mégis elsőre eltalálta, hogy mi lenne az ami tökéletesen illenne az izlésemhez. Olyan mintha egy láthatatlan zsinórral össze lennénk kötve. Ez olyan mint az ikreknél, hogy azonnal érezük, ha a másiknak valami nyomja a lelkét, vagy épp boldog. Érzem azt, hogy most feszült és aggódik a miatt , hogy mit szeretnék mondani. Látom a tekintetében a réműletett,és hogy érzi a feszültséget bennem, de nem tudja, hogy mi lesz ennek az egésznek a vége... Igen valójában rettegek attól, hogy hogyan fog reagálni, de tudom, hogy többé nem halasztgathatom a dolgot. Joga van tudni, hogy én mit szertnék kezdeni a kapcsolatunkkal, hisz ennek az egésznek Ő is részese. - He haragudj! Kissé össze voltam zavarodva... - sóhajtottam. Hát mondhattam volna úgy is, hogy gyáva voltam ahhoz, hogy elmondjam mit is érzek valójában, így a könnyebb utat választottam. Itthon is csak fel alá járkáltam a lakásban, mert képtelen voltam lecsilapitani magamat, de amikor azt mondtam neki, hogy este legyen a birtok kapujában, már legbelül tudtam, hogy el fogom mondani neki a teljes igazságot. Hogy mindezt hogyan teszem, még fogalmam sem volt de abban biztos voltam, hogy vagy így vagy úgy de ma ma meg fog tudni mindent. A vacsora alatt végig hallgadtunk, még csak rá sem mertem nézni... Tudtam azt, hogy csak a mondandómra vár. Elpakoltam az asztalról és átültünk a kanapéra... Miközben felnyitottam a bort belekezdtem a mondandómba. - Gondolom arra vagy kíváncsi, hogy mit is akarok mondani? Nos sajnálom, hogy az utóbbi időben igy viselkedtem, hogy olyan voltam mint egy félős gyermek. Tudod mindig attól féltem bármit teszek, vagy mondok akkor esetleg megijesztelek vele, vagy túl rámenősnek tartasz majd. Kimi én nagyon kedvelek téged és tudom, hogy gyáva voltam és nem tudtam kimutatni az érzéseim de rájöttem hogy te igenis megérdemled, azt hogy ezeket a dolgokat elmondjam neked. Te vagy számomra a legfontosabb dolog az életemben, és nem akarlak elvesziteni... Mostmár mindent tudsz. El sem tudod képzelni, hogy hányszor gondoltam olyan dolgokra, amikre még gondolni is erkölcstelen nem hogy kimondani... - hajoltam egész közel hozzá. - Kimi, azt hiszem én..... - akadt el a szavam. Óvatosan értem hozzá ajkaihoz. Láttam amint becsukja a szemeit... Fetérdeltem a kanapén, hogy közelebb tudjam huzni magamhoz, egyik kezemmel a hajába turtam a másikkal a derekát simogadtam... Pillanatra elöntött a mámor, amikor éreztem ahogy vissza csókol... Semmi sem volt fogható ahhoz az érzéshez...

Charlie & Kimi

- Én még mindig össze vagyok zavarodva. - De nincs hová rohannom, mert a válaszokat csakis Tőle kaphatom meg és nekem szükségem van rájuk, épp úgy, ahogy rá is, szóval nekem most itt van a helyem és nagyon remélem, hogy ez így is fog maradni, hogy mindig így és ezt fogom érezni, hogy nekem itt vagyis mellette van a helyem, mert most ezt érzem. Most először érzek így és ami a különös az egészben, hogy nem furcsa érzés. Ellenkezőleg, könnyednek érzem magam vele.
Vegyes érzelmek kavarogtak bennem, amíg csak hallgattam. Nem akartam félbeszakítani, inkább megvártam, amíg szünetet tart vagy elmondja, amit akart, mert ez most mindkettőnknek fontos és mert tudni akarom mi játszódik le benne, mert nem csak zavaros még ez az egész és nem csak neki vannak kételyei mármint nem egymással kapcsolatban, hanem önmagunkkal. Nekem is vannak és inkább ki sem mondanám őket, mert még magamnak sem tudom kimondani...
- Nem fogsz elveszíteni. - Simítottam tenyerem az arcára, miközben végig a szemébe néztem. Őszintén nem hittem volna, hogy erre gondol, arra, hogy elveszíthet, mert ez butaság. Nem akarom, hogy ez így legyen és én sem akarom elveszíteni, mert az utóbbi időben a Ő legjobb dolog az életemben, Ő az én szilárd biztos pontom, akire számítok és akiben megbízom és akiről tudom és remélem, hogy mindig itt lesz nekem. Ő tart most egyben, még ha ezt nem is tudja, mert ha valaki olyasvalakivel kellene még pluszban elfogadtatnom magam, aki sosem értékelne vagy venne emberszámba, aki önző, akkor egész biztosan szétesnék. Az egyszerűen már sok lenne.
Beleborzongtam az érintésébe, ahogy közelebb húzott magához. Egész testemmel hozzá similva csókoltam vissza, miközben kezeimmel végig sÍmitva a mellkasán, arra eszméltem fel, hogy egyre követelőzőbben csókolom Őt és csak még inkább magam felé húzom... Fogalmam sincs mi ütött belém, de amíg ha nem állít le, akkor én sem akarok leállni. A következő pillanatban pedig már az ingén lévő gombokkal babráltam és szép lassan el is kezdtem őket kigombolni....

Kimi & Charlie

- De én szertném, hogy tisztán láss. Hogy tud, hogy nem veled van a baj, hanem velem... Még mindig nem hiszem el, hogy egy ilyen nő mint te egyáltalán szóba áll velem. - fogtam meg a kezét miközben lehajtottam a fejem. - Tudod még nem tudtam, hogy te ki vagy, tartottam attól, hogy esetleg te másvalakit szeretsz, vagy tudomis én.... Tudom, hogy ez a rendelett téged is megvisel, akár csak engem. De azt hiszem szerencsés vagyok, hogy a te neved áll abban a paírban. - mosolyogtam rá. Akarom, hogy tudja ha akkor amikor összefutottunk a folyóson, már akkor furcsa de kellemes érzés árasztott el vele kapcsoltaban. Már akkor tudtam, hogy kettőnk között valami történik, hogy még találkozunk valamikor. Akkor még nem tudtam, hogy Ő az a lány akit nekem rendelt a "sors". Azt hiszem ha nem is az Ő lett volna az a lány, akkor is találkoztunk voln a még. Tudom, hogy ez bűn lett volna, de akkor ez egy cseppett sem érdekelt a dolog. És amikor a fejemben összeállt a teljes kép egyszerre voltram ijedt és izgatott is. Megréműltem, hisz nem számitottam rá, hogy ilyen hamar összefutok a "sorsommal", de izgatott is voltam mert elsőre látrszott, hogy Ő egy különleges lány. Ő a legjobb dolog az eddigi életemben. - Remélem, hogy ez így lesz... - Mindent meg fogok tenni annak érdekében, hogy ez így maradjon. Szertném, ha nem arra gondolnánk állandóan, hogy csak a rendelet miatt vagyunk együtt... Nem, én nem csak ez miatt vagyok vele, hanem mert Ő a legcsodálatosabb lány akit eddig ismertem és mert azt hiszem amit legbelül érzek az több mint amit mondtam neki. Többett érzek annál mint, hogy kedvelem.
Éreztem, ahoyg közelebb húz magához, éreztem a teste melegét. Követelőző volt a csókja, de az enyém is... Egyre jobban kívántam az érintését és a csókjait. Éreztem, ahogy lassan gombolja ki az ingem, jéghideg ujjai a melkasomhoz értek közben. Óvatosan hajtottam félre a fejét, hogy bele tudjak csókolni a nyakába. Éreztem a hajának kellemes gyümölcsös illatát. Ahogy óvatosan érintettem ajkaim a nyakához ézetem ahogy a hajamba túr ujaival. Óvatosan kitűrtem a derekán a blúzát... egész tenyeremmel érintettem meg csupasz bőrét... Nem tudom elmondani, hogy mi játszódik le bennem... De nem fogok tudni leálni, akármenyire is tudom, hogy ezt nem lenne szabad még.

Charlie & Kimi

- Miért? Nem igazán tudom hová tenni a kétségeid, de leginkább azt, hogy miért ragaszkodsz ilyen makacsul ahhoz, hogy valakihez nem vagy elég jó? Ez butaság... - Talán érthető, mert hasonlóképp megvoltam győződve arról, hogy ehhez a kapcsolathoz kevés vagyok, nem vagyok elég, de az én oldalamról ez sokkal inkább magyarázható, mint az övéről. Miért ne? Miért ne lehetne valakinek elég jó? Komolyan nem értem, viszont már nem először említi meg, vagyis tényleg így gondolja és nagyon makacsul ragaszkodik is ahhoz, hogy ez így is van. De valahogy akkor is elfogom feledtetni vele.
- Akárhogy is lett volna, mindenki megérdemel egy lehetőséget. Én pedig mindenképp adni akartam egyet ennek a dolognak, mert hogy mondhatnám azt, hogy nem működne, mert ez meg az, ha meg sem próbáltam. Épp ezért nem arra kellene gondolnod, hogy nem vagy elég... Próbáld meg és ha akarod, akkor menni is fog. Ugyan már Charlie, van eddig valami, amit nem értél el az életedben, amit nagyon akartál, amire vágytál? - Minden lehetséges, csak akarni kell. Nem próbálni, hanem akarni. Én pedig nagyon is kedvelem ahhoz, hogy hagyjam, hogy ilyen gondolatok ássák be magukat a fejébe, mert őszintén szólva el se tudnék képzelni jobbat.
- Így lesz. Bízz bennem. - Nem fog elveszíteni. Nem akarom, hogy elveszítsen, mert az azt jelentené, hogy fájdalmat és csalódást okozott, azt pedig nem szeretném, mert azzal össze is törne.
Én ebbe még nem gondoltam bele... Mármint ennyire még sosem kerültünk közel egymáshoz, még amikor együtt aludtunk, akkor sem, most pedig egyszerűen nem tudok megálljt parancsolni magamnak. Vágyom az érintésére, a csókjára. De nem akarok semmit sem elhamarkodni. Halk sóhajok hagyták el ajkaimat, ahogy nyakamat kezdte el csókolgatni és érzem, hogy lassan a józan eszem ki fog kapcsolni, ahhoz túlságosan akarom, hogy ne hagyja abba. Lassan kigomboltam az ingét... - Hű... - Csúszott ki a számon, mire majd elnevettem magam, de Ő most lehet, hogy elfogja. De nem, ha nem hagyom. Ismét ajkaira tapadtam, miközben ujjaim végighúztam izmos felső testén. Beleborzongtam az érintésébe, ahogy hideg kezével a bőrömhöz ért és egy pillanatra elszakadtam ajkaitól, mintha csak a józanabbik eszem szólal volna meg, hogy kislány, innen már nincs megállás, biztos ez?
- Charlie... Biztos most akarjuk ezt? - Néztem egy pillanatra a szemébe, majd lehajtottam a fejem, mert iszonyú kínosan éreztem magam. Most én érzem azt, hogy nem vagyok neki elég jó.

Kimi & Charlie

- A baj az,hogy én sem tudtam, hova tenni őket.... - Fogalmam sincs, hogy mostmár mit is gondoljak valójában. Olyan a fejem, mintha egy játszótér közepén álnék és az tetes-tele lenne visitozó gyerekekkel, és agyszerüen képtelenlennék a saját hangomat hallani. Azt a hangot, ami megmondja, hogy mit is kell tennem, hogy mi at amit valójában érzek.
- Igen van.. ..- haboztam egy kicsit. - Még soha sem volt egy olyan lány sem az életmeben, aki tényleg szeretett volna... magamért. Igen, KIviddics bajnok voltam, csapatkapitány voltam, kitűnő tanulók között voltam, azt a munkát csináltam, amire mindig is vágytam... de az igaz szerelmet nem ismerem meg eddig. És amikor hirtelen magával ragadnak ezek az érzések, megijedsz és úgy érzed ott álsz egy gyümölcsökkel teli kertben, de ha egyett is szeretnél az azzonal eltünik... Tanácstalan vagy és csak azt várod, hogy legyen valaki aki megfogja a kezed és megmutatja, hogyan kell csinálni... Kimi nekem sem jött össze minden és az ismeretlentől minden ember fél.... - Én is rettegtem, hogy mindent jól csináljak és pont ez volt a baj. Minnél jobban rágörcsölsz, annál nagyobb az esélye annak, hogy valamit rosszul csinálsz.
- Bízom benned.... - csókoltam mohón az ajkait. A vágy amit most érzek mindennél erősebb, még annál a gondolatnál is, hogy ez nem biztos, hogy a legokosabb dolog, amit csinálunk. Tudom, hogy nem hejes mégsem akarom abbahagyni... Óvatos mozdulattal huztam ki mindkét kezem az ingemből, miközben még mingig Kimi nyakát csókoltam... Éreztem ahogy hudeg ujai végigsiklanak a mellkasomon... halottam hallk megjegyzését, amit gondolom a sok edzésre kaptam elismerésképp... - Nem erre számitottál, mi? - mosolyodtam el, két heves csók között. Éreztem, ahogy az agyamat elönt a mámor és tudtam, hogy most van a döntő pillanat, de még mielőtt bármit is mondhattam volna, Kimi kicsit eltolt magától és még előttem kimondta. - Talán kicsit elsietnénk a dolgot. .. -megcsókoltam a homlokát, majd halk nevetésbe törtem ki. - Baszus ez kinos... - ültem le a fenekemre a térdelő helyzetből. Nem mondom most kissé kellemetlenül érzem magam.

Charlie & Kimi

- Akkor az lesz a legjobb, ha nem gondolsz rá. - Mert értelmét az egésznek hiába is próbálnánk keresni, mert egyszerűen nincs. Az egyetlen megoldás, ha nem gondol rá ls lassacskán elfelejti, mert szerintem addig hajthatnám a magamért, ameddig csak akarom, nem lenne sok értelme, mert neki kell elengednie ezeket a gondolatokat.
- Charlie Weasley emberemlékezet óta az egyik legjobb játékos... Igen. Tudom. - Bár nem vagyok fanatikus rajongója a játéknak, azért ezt-azt tudhatok róla, nem igaz?
- Tudom... - Fogtam meg a kezét. - De én arra gondoltam, hogy semmi sem pottyant az öledbe, amire csak vágytál. Azért érted el, mert akartad és sikerült. Akkor ez miért ne menne? - Szerintem már eddig is ment és csak ezzel kapcsolatban igazából csak neki vannak kétségei, mert amióta találkoztunk magamhoz sem térek ebből az érzésből és szerintem minden nagyon is jól csinál. Itt szerintem nem is ez a probléma, hanem valami más.
- Talán előbb magadnak kellene megfelelned. - Szerintem igazán most tapintottunk csak rá a lényegre. Ő nem számomra nem elég, Ő önmagának nem elég jó és fogalmam sincs, hogy én ezen tudok-e változtatni.
Elnyíló ajkakkal döntöttem oldalra a fejem és adtam át magam Charlie édes puha csókjainak, amiket a nyakamra lehelt. Nem akarom, hogy abbahagyja, de holnap sem akarok kétségekkel a fejemben ébredni, hogy biztosan nem hamarkodtuk el a dolgot és szerintem Ő is pontosan ugyanezt gondolná.
- Azt nem mondtam, de egy hűhát azért megérdemel. - Mosolyodtam kicsit huncutul, miközben ujjbegyeimmel kidolgozott kockáit jártam körbe-körbe.
- Igen... - Hajtottam le a fejem. Ettől valahogy most nem lett jobb, hogy egyetértett velem, mert minden tényleg nagyon jó és mámorító volt, vágyom arra, hogy megérintsen, hogy megcsókoljon.
- Ez nagyon kínos. - Tettem hozzá, miközben éreztem, hogy valósággal lángol az arcom. Mégis elmosolyodtam, ahogy felpillantottam rá, de csak mert Ő még nem tudja, hogy készülök is valamire. Feltérdelve a kanapéra mindkét kezemmel a mellkasára tapadtam és ellentmondást nem fogadva hanyatt döntöttem a kanapén, arra persze nem gondoltam, hogy így megint csak egy érdekes helyzetbe kerülünk és azt sem tudtam megállni, hogy ne hajoljak le hozzá és csókoljam meg ismét, de most nekem is uralkodnom kellett magamon. Befúrva magam mellé, na jó félig-meddig inkább rajta feküdtem, mint a kanapén és bújtam oda hozzá.

Kimi & Charlie

- Veled nem lesz nehéz elfelejtenem... - simitottam végig puha arcbőrén. Láttom és érzem azt, hogy mindent elkövett ezért, hogy elfeledtetse velem ezt az elmebajt, ami miatt halálra gyötröm magam. Örülök, hogy ennyire törödik azzal, hogy mit érzek, vagy hogy mi a bajom. Örülök, hogy foglalkozik velem egyáltalán. Érzem azt, hogy minden szava nyugtató hatással van rám. Talán sikerül elüznie a fejemből ezeket a rossz gondolatokat és tévhiteket magammal kapcsolatban.
- Hát igen... Szenvedélyesen szerettem a kviddicset és ez meg is látszott. Büszke vagyok arra, hogy bekerült a bajnoki cimem abba a szekrénybe, ahol olyan nagy nevek vannak min James Potter... - Választhattam volna azt is, hogy beállok abba a csapadba és ma már egy ünnepelt sztár lennék a varázsvilágban, de én mégis a sárkányokat választottam ,és ez így van jól. nem vágyom a hirnévre, Romániába is a nyugalom miatt mentem, és azért mert ott azt csináltam amit szeretek.
- Menni fog...Veled igen... - szoritottam meg a kezét. Tudom, hogy segiteni akar, és ez úgy érzem sikerülni is fog neki. Minden mondata megnyugtatóan hatt rám, és segit megértenem, hogy nincs mitől tartanom. Bele kell vágnom a dolgokba. Ideje annak, hogy végre a saját életemmel foglalkozzam és ne agódjak semmi miatt. Kedvelem Őt és nem hagyom, hogy ez az egész csak úgy elmúljon. Érzem azt, hogy Ő is ezt éri irántam és ez már épp elég a kezdethez...
- Hát köszönöm... Igyekszem nem telezabálni magam.. - nevettem el magam. Hát igen, anya főztje mellett nehéz tartani a vonalait mindenkinek a családban. Ginny az egyetlen aki soha egy dekát sem hizik, fügetlenül attól, hogy mennyit eszik. Mindig amikor innen hazatérek plusz öt kilóval teszem, mint amennyivel jöttem. Mivel sárkányok és nem kiskutyák után rohangálok ezért nem olyan nehéz letornázni azt a pár kiló pluszott.
- Ne agódj, most én is azt érzem mit te.. - mosolyodtam ismét el. Számomra is retentően kinos, de viccnek fogom fel, hisz nincs mit szégyelnünk. Azt hittem ennyivel letisztáztuk, de egyszere csak azon kaptam magam, hogy fölém kerekedett és ismét csókot lehel ajkaimra. A kezem autómatikusan mozdult, hogy megfogjam a derekát. A következő pillanatban már mellém furakodott és néhány perc múlva békésen szuszugott a mellkasomon. Óvatosan kihúztam maham alóla, és karjaimba vettem, hogy bevigyem az ágyba, mert ott sokkal kényelmesebb. Olyan nyugodt volt és békés... Letettem az ágyra mikor kinyiltak a szemei és egyenesen rámnézett. -Semmi baj...aludj csak. - sutogtam halkam, majd betakartam.

Charlie & Kimi

Annyi mindent elért már eddig is anélkül, hogy közben bárkinek is megakart volna felelni. Egyszerűen csak a vágyai, a céljai, az álmai hajtották és nem volt, ami meggátolhatta volna abban, hogy megvalósítsa, mert az álmokat nem kergetni kell, hanem megvalósítani. Az én fogalmazzunk így álmom valami egészen másról szól, Ő viszont nagyon is jó úton halad afelé, hogy valóra váltsa és nem akarom, hogy közben meg ilyeneken gondolkodjon, hogy Ő ehhez kevés meg hasonló értelmetlen dolgokon, mert ezeknek semmi értelme, már miért lenne kevés? Nem túlzás, ha azt állítom, hogy a legjobb ember, akit ismerek, akivel valaha is találkoztam. Ezt azért elég nehéz lenne felülmúlni. Én pedig iszonyat szerencsés vagyok azért, mert én lehetek az a bizonyos lány az életében. Neki nem a kapcsolatépítéssel van gondja, hanem önmagával és ezt sem igazán értem, de ebben a dologban ennél többet nem tudok tenni, minthogy Ő bebeszélte magának, én pedig megpróbálom valahogy elfeledtetni vele ezeket a gondolatokat, amiknek odabent nagyon nincs helyük, legalábbis ameddig én itt vagyok és más különben sem.
Ugyanazt érzi, amit én. Hát ettől most nekem nem nagyon lett jobb, de még mielőtt butaságok jutnának az eszembe, hogy ehhez vagyis hozzá nem vagyok elég jó inkább kihasználtam a kínálkozó alkalmat és befészkeltem magam mellé, mondjuk az elképzelés egyszerűbb volt, mint a kivitelezés, de azért próbáltam nem lelökni a kanapéról és minél kisebb helyen is elférni, amit úgy oldottam meg, hogy félig-meddig inkább rajta feküdtem, mint a kanapén. Mindaddig nem is éreztem, hogy álmos lennék, amíg mellkasára nem hajtottam a fejem. Hosszú percekig csak hallgattam egyenletes szívverését, majd elaludtam. Nem tudom meddig aludhattam, arra ébredtem fel, hogy már nem a kanapén, hanem az ágyában fekszem. Arra ébredtem fel, hogy már nem érzem magam mellett, nem érem a testének a melegét. De épp csak egy pillanatra nyitottam ki a szemem, a következő másodpercben már aludtam is tovább.

» Nobody in the world - Charlie & Kimi
» http://mystery-world.hungarianforum.net

*You are the only thing in this screwed up world that`s right*

You are the only thing in this screwed up world that`s right