Lélekutazás: Jade-Zak

Tárgy: Re: Lélekutazás: Jade-Zak Pént. 29 Aug. 2014, 12:00

Znakharka & Jade

Szavai nem térítettek el meggyőződésemtől, és bár szemhéjaim rövid idő leforgása alatt úgy elnehezültek, hogy csak fizikai fájdalom árán tudtam nyitva tartani őket, ez pedig együtt járt gondolkodásom lelassulásával, továbbra is kényszerítettem magam, hogy odafigyeljek Znakharkára. Hangja homályosan jutott el hozzám, és értelmüket is nehezen fogtam fel; majd émelygés fogott el, érzékeim sikítva kiáltottak nyugalomért, de megfeszítve maradék erőmet nem engedtem az ólmos fáradságnak, ami olyan hirtelen fogott, hogy biztos voltam benne, rosszullétről van szó, nem kialvatlanságról. Szemeim égtek, de nem hunytam le őket.
- Én viszont nem tudom az igazságot. Nem tudok rólad semmit, te pedig mindent tudsz rólam. – Szavaimba csak képzeletben vegyült gúnyos felhang, egyszerűen már nem volt erőm semmihez, hisz a beszéd is nehezemre esett. De eszemben sem volt ezt tudatni Znakharkával, ha esetleg elájulok, azt úgyis észreveszi. Felmerült bennem, hogy a zöldes füst, ami a gömbből szivárog, nem tesz jót, de képtelen voltam annyira összeszedni a gondolataimat, hogy ezt tudatosítsam magamban.
Talán engedtem a fáradságnak, amikor hirtelen hasított belém szavainak értelme. Megölték a családját. Nem tudom, mennyire megkésve fogtam fel ezt, de ezzel nem is foglalkozom. Jelenleg nem ment egyszerre két dolog.
- Sajnálom. – Megráztam a fejem. – Nem volt jogom kérdezősködni, nem kellett volna erőltetnem. – Túl messzire mentem, csak magamra gondoltam, úgy éreztem, ha már én kitárulkoztam előtte, ezt neki is meg kell tennie. Teljesen elfeledkeztem róla, hogy rajtam kívül más életének is lehetnek olyan részletei, amiket nem akar megosztani másokkal, főleg nem olyannal, akihez semmi köze.
- Nem szeretem a kerülőutakat. Lehet, hogy hasznosak és hatásosabbak, mint az egyenesség, de akkor sem jók. Gondolod, hogy lehet egy kapcsolat igazi, ha a felek annyira sem bíznak a másikban, hogy őszintén mernek és tudnak beszélni, anélkül hogy homályos értelmű kérdésekkel megvezetnék a másikat? Nem jó, ha tudatosan nem tudsz az érzéseidről beszélni. Persze nem ismerjük annyira egymást, hogy ennek jelentősége legyen. – Könnyebb falak mögé bújni, észérvekkel elhárítani a kérdéseket, és szépen lassan maszkot húzni.
- A kutyák olyat nyújtanak, amit ember soha sem fog. A kutyád elfogad olyannak, amilyen vagy, és mégis szeret. A rosszért is képes jóval fizetni, sokkal fontosabb vagy neki, mint egy embernek. Nem beszél, de a szavak sokszor elvesztik jelentőségüket emberek közt is – mosolyodtam el.
- Vannak perverz vágyaim, de nem ilyen irányúak – villantottam Znakharkára egy vigyort, majd lassan, érzékien végigsimítottam mutatóujjammal alsó ajkamon, közben egy pillanatra sem eresztve el a fiú tekintetét. Ismeretségünk alatt először flörtöltem vele, erre a pár másodpercre még a fáradságról is elfeledkeztem, míg vártam, hogy meghátrál vagy beszáll a játékba. Sokszor nem voltam túl nőies, ez főként viselkedésemben, meg talán szokásaimban nyilvánult meg, ennek ellenére gyakorta és szívesen fordultam női praktikákhoz. Végül is, egy férfit mivel mással lehetne könnyebben megfogni? Znakharka kerülőutakat kért, ezzel meg is kapta.
Mikor pár másodpercre csend telepedett közénk, már nem tudtam ellenállni a kísértésnek. Lehunytam szemeimet, ami végzetes hibának tűnt, ugyanis abban a pillanatban minden erőm elszállt, és lassan átölelt a sötétség. Nem tehettem mást, hagytam, hogy magába szívjon az öntudatlanság – bár abban nem voltam biztos, hogy elalszom vagy elájulok.
Hirtelen pattantak fel szemhéjaim, úgy éreztem magam, mintha fejbe vágtak volna. Nem tudtam, hol vagyok. Znakharka pár lépésre állt tőlem, mindenhol szürke füst gomolygott.
- Ezt csak álmodom? – Hangom mintha a távolból szólt volna, és mintha nem is az enyém lett volna.

Tárgy: Re: Lélekutazás: Jade-Zak Hétf. 25 Aug. 2014, 23:03

Még az én gyakorlott szemeim is kezdtek elnehezülni. A szárított és dohányszerűre aprított gomba megtette a hatását. Inkább nem gondolkoztam azon hogy Jade milyen mélyen van elmerülve a szellemtengerben. Mindenesetre ügyesen csinálja. Erősen ellenáll amíg tud. Sajnos senki nem tud ellenállni. Pláne nem egy fárasztó nap után dupla mágiatörténet után. Egyszer kétszer már lecsukódott a szempillája. Nemsokára találkozunk odaát hercegnő.
-Teljesen félreértesz.-mosolyogtam a gonosz megjegyzéseken.-Itt nem az igazság kiderítése a lényeg. Tudom az igazságot. A vonaton mindent megtudtam.-Szívtam a pipámból egyet. Nem lenne kellemes Jadenek egyedül odaát. Miután kifújtam a füstkarikát folytattam.-Én sem titkolódzni akarok. Azért jöttem Londonba mert a családomat megölték. Tessék. Ez az igazság. De egy rejtett kérdéssel olyan dolgokat is ki lehet deríteni amiket nem tudok még én magam sem. Nem a hazugság vagy az igazság a lényeg. Azt mindenki megtudja a levéltárban vagy a könyvekből. Itt a háttér a lényeg. Tudom hogy nem akarod követni az apád módszereit. Már csak az a kérdés hogy mért? Mi nem tetszik benne? Mit akarsz helyette? Mi az ami mégis visszatart? És még rengeteg kérdés. És ha egyet megválaszolsz csak még több kérdés kerül e helyére. Ha viszont kerülő úton érkezel akkor a lukak betömik magukat. És a kérdésed is értelmét veszti ha elmondod miért kérded. Elég lett volna a "Szereted a kutyákat?" így most elgondolkoztam hogy az egyébként nemleges válaszom helyett esetleg mégis egy talán megengedek magamnak. A kutya valóban hűséges és TALÁN ez ellensúlyozza azt hogy megharap. A kutya valóban a család része tud lenni és TALÁN ez ellensúlyozza azt hogy hullatja a szőrét. Nem mintha engem bármelyik is zavarna... A lényeg az hogy nem a lelkem mélyéről az érzéseim szerint válaszoltam hanem megfordult a fejemben pár észérv. Ha esetleg mással próbálod ki akkor ne mond el neki előre hogy mért ezt a kérdést teszed fel.-újabb füstkarikát fújtam a levegőbe.
-Nem. Nem szeretem a kutyákat. Én macskás típus vagyok.-válaszoltam egy perc hezitálás után.-A kutya sohasem lehet egy családtag vagy egy barát helyett kielégítő. Pótlék ahogy nagyon helyesen megfogalmaztad. Természetesen ez elmondható a macskáról és az összes többi állatról is. Kérsz valami konkrétumot is? Beszéd. Semelyik állat nem beszél veled. Ezt egyedül egy ember adhatja meg. Sőt hacsak nincs valami perverz vágyad akkor igazi szerelmet sem kaphatsz egy kutyától. Remélem nem is gondolkodtál ilyenen.
Széles vigyorral hunytam le egy pillanatra a szememet.

Aludj!:

Kinyitottam a szememet és eligazgattam magam alatt a párnákat. Ha Jade esetleg alszik akkor az ő párnáit is eligazgatom. Fő a kényelem. Egy szippantás a pipámból és ismét odaát vagyok.

Tárgy: Re: Lélekutazás: Jade-Zak Hétf. 25 Aug. 2014, 21:21

Znakharka & Jade

Válaszoltam, és választottam, de eldönteni továbbra sem tudtam, hogy helyesen tettem-e. Ezalatt pedig nem csak a homályos értelmű kérdésekre gondoltam, hanem arra, hogy most itt ültem Znakharkával szemben, és csendben figyeltem, ahogy egy réz gömböt vett maga elé, amibe némi dohányt szórt, majd közénk helyezte – hozzám valamivel közelebb, mint magához. Úgy egy fél perc elteltével zöld füstöt kezdett eregetni a gömb, amivel újra magára vonta lankadó és elkalandozó figyelmemet.
- Ez mire jó? Hangulatvilágítás vagy értelme is van? – szegeztem egyenesen Znakharkának a kérdést. Másnál elgondolkoztam volna, hogy kissé visszafogjam magam, mert éles nyelvem volt az egyik dolog, amivel gyakorta és könnyedén magamra vontam mások haragját, de ez a veszély most nem állt fenn. Znakharka legfeljebb egy vigyort ereszt meg kérdésemre, majd készségesen válaszol, de nem sértődik meg. Tudom.
- Egyszóval hazudnál. Ne, nem mond, hogy az nem lenne hazugság, mert szerintem az igazság elrejtése vagy átformálása tökéletesen kimeríti a hazugság fogalmát – mosolyodtam el halványan. – Amúgy meg, ha az embernek nincs rejtegetnivalója, akkor hosszabb megfontolás után is az igazság csak igazság marad, mindegy, mennyit agyalsz egy kérdésen és mennyi felkészülési időt kaptál.
Amikor javaslatot tett és tanácsot adott arról, hogy mit és hogyan kérdezzek, leolvadt arcomról a mosoly, és újból felöltöttem a már jól begyakorolt távolságtartó, hűvös arckifejezést. Mindezt észre sem véve tettem, megszokásból. De ha arcomnak változása nem is tűnt fel, azt éreztem, hogy a fal, amit leomlani láttam köztünk, most lassan, téglánként, de újraépül.
- Semmi szükség arra, hogy harapófogóval húzzam ki belőled a dolgokat, kiskapukat találva, bújócskázva, hogy melyikünk fedi fel előbb a másik igazi szándékát. Nem kell semmit sem mondanod, ha nem akarsz. – Ugyan elfordítottam róla tekintetem, de hangom nem változott. Ugyanolyan fesztelenséget és közvetlenséget tükrözött, mint eddig, csak amíg az utóbbi percekben úgy is éreztem magam, ahogy mutattam, ebből már nem maradt semmi. De már a látszat kedvéért is bele kellett mennem a játékba, arról nem is beszélve, hogy annak ellenére, hogy talán kicsit fájtak Znakharka szavai, amiért nem bízott bennem annyira, mint én benne, amiért kertelés nélkül nem árult volna el magáról semmit, érdekelt a múltja.
- Nézzük csak, szereted a kutyákat? Hűséges társak, melletted állnak a bajban, elfogadnak és szeretnek, legyél bármilyen; amolyan pótlékok, megadhatják azt, amit máshonnan nem kaphatsz meg. Egy mugli mondás szerint pedig egyenesen a kutya az ember legjobb barátja. Mit gondolsz erről, szerinted igaz? Lehet egy állat olyan fontos, hogy a családod és a barátaid elé helyezed? - kérdeztem, miközben megmasszíroztam halántékom. Hirtelen mintha ólmos fáradság vett volna erőt rajtam, vagy valamiféle jótékony bódulat, amit az éjszakázás és a kellemes meleg számlájára írtam. Talán nem kellett volna napokig virrasztanom - jutott eszembe. - ,de késő bánat. Előbb kellet volna gondolkoznom.

Tárgy: Re: Lélekutazás: Jade-Zak Pént. 22 Aug. 2014, 15:57

A sakk mindenkiből kihoz emlékeket. A sakk olyan játék amit mindenki játszott legalább egyszer. Jade arca elsötétült a sakk említésére. Feltehetőleg rossz emlékeket idéz az a néhány játszma amit játszott. A bábu nem is érdekelte amit az asztalra tettem. Ő a királynő és az apja a király. Legalább is az ő gondolataiban. A királynőt választotta. Magára akar figyelni. Ez jó kezdet. Határozottan elutasítja az apja rossz emlékeit. Amikor azonban a sárkány felől nyilatkozott megingott az elhatározásában. A sárkány erősebb és nagyobb. Azt keresi ami erős és meg tudja védeni. Nem látja az erőtől hogy gonosz az amit tesz. Az apja is erős és meg tudja védeni. Nem veszi észre az ő gonoszságát. Akár nehéz esetnek is titulálhatnám ha nem önszántából jött volna. Elővettem a hátam mögül egy kis lukacsos réz gömböt. A tetejét leemelve kis darab szén parázslott benne. Az asztalon lévő dohányból rászórtam egy keveset és visszazártam a gömböcskét. néhány pillanat múlva a lukakon zöldes füst szivárgott ki. Édeskés szag töltötte el a termet és a fények a koponyákban elhalványultak. Az ember ha sokáig lélegzik be ilyen füstöt szép lassan feloldódik és fogékonyabb lesz a szellemek érzékelésére. Már majdnem sámán lesz. Először a tarkója kezd el lágyan bizseregni majd szépen lassan mint a részegség elhatalmasodik rajta. Érzékei eltompulnak és a mozgása nehéz lesz. De amikor ezt észreveszi akkor már késő. A szellemek már régóta körülrajongják. A füstölő apró lyukain csak kevés füst jut ki ezért nehezen hatol az ember fejébe a füst de előbb vagy utóbb bejut és akkor az ember a túlsó világban találja magát. A válaszok alapján biztonságban leszünk. A kérdéseim ráérnek odaát is.
-Haha.-nevettem képtelen kérdésén.-Ez nem működik így. Én már mielőtt kérdeztem sokat agyaltam a válaszokon. Minden lehetőséget megfontoltam és figyelembe vettem a buktatókat is. Ha most válaszolnék neked akkor egy megfontolt és előre eltervezett álcát látnál magad előtt nem engem. De tetszik az érdeklődésed. Mit akarsz megtudni rólam? Gondold el jó mélyen mi az. Kik a szüleim? Mért vagyok Angliában amikor nem is ide tartozok? Akármire választ kaphatsz úgy hogy nem arra kérdezel rá. Szimbolikusan kell gondolkodni. Ha az ittlétem érdekel, például hogy saját magam jöttem vagy kényszerítettek akkor keress ehhez megfelelő hasonlatot. Kérdezz például a rabszolgatartásról és hogy milyen utazási módot szeretek a legjobban. A válaszokból általában elég sok minden leszűrhető értő szemnek. A lényeg hogy ne kapcsolódjon a kérdezett témához. Akkor könnyen vissza tudom fejteni a gondolatmenetedet és újból csak egy álcát kapsz. Ja és most már az itt tartózkodásom is tabu ilyen szempontból. Hajrá. Lássuk mire jutsz. A kifejtést meg majd elmagyarázom ha válaszoltam.
Egy ember aki érdeklődve figyeli a mondandómat. Milyen érdekes. Természetesen otthon ilyen emberből rengeteg van de itt Angliában? Feltűnően ritka az olyan ember aki nem menekül előlem. Jade Glouster egyre inkább rejtélyes lesz a számomra. Pont nekem aki megfejtem a rejtélyeket. Érdekes fordulat az iskola utolsó unalommal teli évei között. Talán végre nem unalmas év lesz?

Tárgy: Re: Lélekutazás: Jade-Zak Pént. 01 Aug. 2014, 20:07

Znakharka & Jade

Szavaira elvigyorodtam. Igaza van, még ha pontosan nem is tudtam, hova indulok, abban biztos voltam, hogy nem kellemes bájcsevej vár rám ma este. De hazudnék, ha azt mondanám, hogy bánom. Hülyeség, de ilyenkor akár önként is képes lennék fejjel a falnak rohanni, anélkül, hogy mérlegelném, mennyi kockázatot rejt egy izgalmasnak ígérkező kaland. Persze, ez annál több, ezt jól tudom, és bár elhatározásomból úgysem engedek, szorongással gondolok arra, hogy mit jelenthet számomra ez a ’kaland’. Znakharka már így is többet tud rólam, mint ami még kényelmes biztonságot adna bepáncélozott szívemnek, és egyáltalán nem könnyű beszélni, amikor inkább elharapnám a nyelvem, mint hogy csak két szót is szóljak magamról. De azt hiszem, bízom benne; jobban, mint másban, hisz ő volt az első, aki észrevette a felszín alatt rejlő tátongó ürességet, fájdalmat, és ahelyett, hogy elfordult volna tőlem, még érdeklődést is mutatott. Tisztában vagyok vele, hogy sámánként úgymond ez a feladata, de a tények így is tények maradnak, senkim sincs, akit az is érdekel, mi van velem. Szánalmas, de ez van.
- Ha megtanítasz, játszhatunk. A történtek után úgyis szíves örömest lealáználak valamiben– küldtem felé egy szemtelen vigyort. – Éppenséggel nem a sakkban gondolkoztam, amikor a királynőt választottam. Valami halvány, homályos fogalmam van amúgy a különböző bábukról és lépésekről, de nem esküdnék meg, hogy amit tudok, azt helyesen tudom. – Egy bizonytalan fintor jelent meg arcomon, amint próbáltam felidézni eléggé hiányos tudásomat, de túl sok sötét folt éktelenkedett ismereteimen, így inkább nem részleteztem, hogy mi az, amit tudni vélek. Mikor még kisebb voltam az apámat néha magával ragadta a vágy, hogy pótolja az anyai gondoskodást, ez pedig általában közös programok szervezésében nyilvánult meg. Például feltett szándéka volt, hogy megtanít sakkozni, de az ilyen fellelkesülései túl hamar elmúltak ahhoz, hogy ténylegesen megmaradjon belőlük valami. A sakkozásra is két alkalom után ráunt. Azóta a szekrényemben porosodnak a táblák, amiket nekem vásárolt.
- Azt kérdezted, ki a fontosabb, és én a királynőt választottam. A király az apám, a királynő én vagyok. Évekig, sőt amióta az eszemet tudom, mindig alárendeltem magam, a céljaimat, vágyaimat, gondolataimat az apámnak. Ő volt az egyetlen, aki számított, a véleménye, az elismerése, amit sosem sikerült elnyernem. Ennek vége. Többé nem akarok senkit sem magam elé és fölé helyezni.
- Itt talán némi előítélet is szerepet játszott. A sárkány erős; a királylány gyenge, más segítségére szorul, és amikor a toronyba zárva sínylődik, a sárkány őrködik felette. Az igazság az, hogy megvetem a gyengeséget, magamban és másokban is. A sárkány pedig lényegesen izgalmasabb. - A végén elmosolyodtam, hogy oldjam szavaim súlyosságát, hisz magam is éreztem, hogy tulajdonképpen a gyengeség az egyik gyenge pontom. Mindig is úgy gondoltam, hogy ha csak egy pillanatra elvesztem látszati törhetetlenségemet, elbukom. Én sosem mertem gyenge lenni. Nem is volt miért, hisz mások, ha sírnak, megvigasztalják őket, de én egyedül voltam. Csak kinevettettem volna magam.
- Keresztkérdések nélkül is tudom, mi a célom, de abban a szellemek nem nagyon tudnak segíteni – csóváltam meg a fejem. Bár nagyon hálás lennék nekik, ha tennének is valamit, mert kezdem eléggé hülyének érezni magam, hogy olyan lényektől várok segítséget, akiknek létezésében még csak nem is hiszek teljesen. Mert gyanítom nem a kastélyban tanyázó szellemek miatt vagyunk itt.
- Tudod, mi érdekelne? - Fürkésző tekintetem megállapodott arcán. - Te mit válaszolnál a kérdésekre?

| NOTE: I hope you liked it.|

Tárgy: Re: Lélekutazás: Jade-Zak Pént. 01 Aug. 2014, 16:13

-Mégis mire számítottál?-kérdeztem kuncogva magamban.-Besétáltál a szellemek világába. Örülj ha élve kikerülsz!
Széles mosolyra húztam a számat. Tetszik ez a lány. Nem félős mint mindenki más. Valami... földöntúli hatalom birtokosa talán. Természetesen a varázsképessége mellett. Nem tudom mért de eleinte zavart a sok mágiahasználó a környezetemben. Mostanra azonban lassan kezdtem megszokni a helyzetet. Nem szereti a füstöt. Hmm. Lehet hogy ez is egy zavaró dolog volt ami eleinte nagyon nem hagyott nyugodni? Lehet hogy ehhez is csak szépen lassan szoktam hozzá? A lényeg hogy ezek nélkül a füstölők nélkül mér nem is tudok rendesen figyelni a szellemekre. Félek tőlük. Még ennyi év után is. Az én világomban korlátozva vannak de ha én megyek hozzájuk akkor ott nagy gondok is előjöhetnek. Jade is jobb ha megszereti ezeket a szagokat. Illetve meg fogja szeretni ha követni akar. Az ember megszereti azokat a dolgokat amik életben tartják... Pont mint a szülőket. Az ember szereti a szüleit. Legyen bármilyen utálatos is a szaguk. Pont mint egy füstölő.
-Kár.-mondtam röviden a sakkor megjegyzésére.-Pedig játszhatnánk néhanapján. Legalább a lépéseket tudod? Tudod a királynő hogy lép? Ismered a királyt? Mért pont a királynőt választottad? Semmit nem tudsz a királyról. Mért pont a királynő a jobb?
Lélekutazás: Jade-Zak Wooden_queen_chess_piece

Lélekutazás: Jade-Zak Wooden_queen_chess_piece

-Mért pont a sárkányt választottad?-folytattam a kérdezősködést.-Mért jobb a sárkány? mért nem a királylány? Mit tud a sárkány amit a királylány nem? Mért azt választottad?
Az utolsó kérdése volt a legérdekesebb. Én sem tudom mit mondott. Ki kell deríteni mert ha odaát derül fény valamire akkor abból nagy baj is lehet.
-Nem tudom mit mondtál.-vallottam be.-De nem is lényeges. A kérdés sem és a válasz sem befolyásol semmit. A kedvenc ételedről is kérdezhettelek volna. Sokkal fontosabb hogy mért ezt válaszoltad. Sokkal jobban érdekelnek a belső indíttatásaid. Érdekel mik a céljaid.
Hátradőltem és nagyot szívtam a pipámból. Jade okos lány. Szépen ki fogja deríteni az összes dolgot maga is. Ha nem nekem kell áskálódnom akkor sokkal jobb hatást tudok elérni. Hajrá Jade.

Znakharka & Jade

Mivel Znakharka nem tett megjegyzést túlzott érdeklődésemre, körbejártam a szobát és alaposan megszemléltem az érdekesebb dolgokat, amikből itt akadt bőven. Leginkább a világító koponyák ragadták meg figyelmemet, de a kifeszített állatbőrök előtt is megálltam egy pillanatra.
- Biztató kezdet – fintorogtam, mikor ’megnyugtatott’ a biztosítékok hiányát illetően, majd megelégelve a látvány tanulmányozását, és felismerve, hogy nem illik megbámulni mások cuccait, helyet foglaltam Znakharkával szemben egy bordó párnán.
– Lehet, hogy szerinted nem rossz, de én utálom a füstölőket – jelentettem ki határozottan. Nem értem, mi jó van bennük, vagy egyáltalán, hogy mi használatuk célja, hacsak nem mások megmérgezése.
– Cigizek, de pipázni nem szoktam. Köszi. – Elfogadtam a felém nyújtott pipát, majd vetettem rá egy pillantást és ajkamhoz emeltem. Egyszer ezt is ki kell próbálni.
Ezután pár pillanatig csend telepedett közénk, mialatt kényelmetlenül feszengtem, mert nem tudtam, kellene-e valamit mondanom, vagy bízzam rá a kezdést. De ő hívott ide, az ő ötlete volt ez az egész, vagyis elég, ha türelmesen várok.
- Először is tisztázzuk, nem tudok sakkozni. Kicsit sem – mosolyodtam el halványan, amikor előkerült a sakk készlet. Figyeltem, ahogy két bábut helyezett fel a táblára, egy királyt és egy királynőt. Egy pillanatig elmerengve néztem a faragott bábukat, majd tekintetemet újra a fiúra emeltem. Lényegesebben könnyebb lett volna, ha egyértelműen fogalmaz, de erre tudom, hiába várok. – A királynő a fontosabb, és a sárkánnyal társulnék. – válaszoltam meg a vonaton feltett kérdését. – De ezzel mit mondtam? Amúgy is, lehet, hogy az egészet félreértettem.

| NOTE: I hope you liked it.|

ÉÉÉÉs itt van. Aki elveszi a medált az kipróbálja milyen egy beszélgetés velem.az már alapszabály. Nem mintha olyan sok ember vette volna el a medált eddig. És azok is mind mágusok voltak. A Londoni emberek valahogy nem kedvelik hogy egy félig medve ember beszélgessen velük. Nem is értem. Hát mindegy is. A kevés szociális interakcióm ami általában jellemez, ebben az évben most kimagaslóan sok. Mi lett velem. Blackburn kisasszonnyal is legalább egy fél órát beszéltem, bár annak az lett az eredménye hogy szétdöntöttem a szobát. Jade is beszélt velem a vonaton, bár őt is sikerült magamra haragítanom. Sebaj legalább próbálkozok. Talán most ha bejön nem kell kapásból sámán dolgokkal fogadnom. Akkor talán el tudom hitetni vele hogy nem vagyok az átlagos mágusnál zavarodottabb. Ha minden igaz most nem kellenek a szellemek. Ez egy jó lépés. Így talán nem fogok szörnynek tűnni. Az határozottan jó indulás ha már embernek nézek ki. A fal megremeg. Kezdődik a show. Természetesen én a pipázó ember nem lenyűgöző annyira mint egy világító koponya. Megértem. Nem is zavar. már megszoktam a dekorációm lenyűgözőtehetségét.
-Ki mondta hogy nem fogod megbánni.-húztam félmosolyra a számat. A metszőfogam még mindig nagyobb mint egy embernek de ezt nem tudom jobban eltüntetni. Ezzel meg kell békélnie.-Kérlek foglalj helyet. Ez a büdös nem olyan rossz. Cigizel?-azzal felé nyújtottam a még szabad pipát.
Hogy kell kezdeni egy beszélgetést? Pláne ha ilyen súlyos témákról van szó. Csapjunk bele talán? Kérdezzek rá a pasasra? Vagy a teáról kérdezzem? "Ízlik?" "Ízlik." "Megöljem az apádat?" Valahogy nem ez a megfelelő módszer.
-Hogy tudtál válaszolni a kérdésekre?-kérdeztem végül. Kiraktam elé egy csontból és ébenfából faragott sakkészletet. Csak egy király és egy királynő állt rajta. Felém volt a király az alapvonalon felé pedig a királynő. Szintén az alapvonalon. Ez már jobban tetszik. Sakkfeladványok. Ebből ki lehet indulni.

Znakharka & Jade

Nem ígértem semmit – futott ágy agyamon többször is, miközben a kihalt folyosókat róttam. Egyetlen értelmes ok sincs, amiért hinnem kellene neki – hajtogattam magamban folyamatosan, de csak gondolatban tétováztam, lábaim mintha függetlenítették volna magukat agyam akaratától, és minden gondolati ellenállásom ellenére vittek előre. A Znakharkától kapott medál most is a zsebemben lapult, de hogy miért tartottam magamnál, azt magamnak sem tudtam volna megmagyarázni. Mindig is a szekptikusok csoportját erősítettem, és a medál hatásában sem hittem. Viszont azt kénytelen voltam beismerni, hogy vélekedjek bárhogy, valamilyen okból kifolyólag mégis kiszöktem késő este, hogy találkozhassak Znakharkával, és a medáltól egyszer sem váltam meg hosszabb időre. Oké, nem tettem a párnám alá - , annyira elvetemült még nem vagyok -, de az éjjeliszekrényen azért biztosítottam neki helyet, nappal pedig a zsebemben, vagy a táskámban hurcoltam magammal. Lehet, hogy tényleg elment az eszem, de akkor remélhetőleg most megtudhatom, mi vette el azt. Lassan közeledtem a pincébe vezető kőlépcsőhöz, de mielőtt átvágtam volna a bejárati csarnokon, körbekémleltem, eloltottam pálcám végén a halvány fényt, majd gyorsan, de – egy bűbáj hatására – hangtalanul, átsiettem a helyiségen, ahol a leginkább fenyegetett a lebukás veszélye. De miután ezt az akadályt is sikeresen vettem, és a Griffendél toronytól egyetlen árva lélekkel sem akadtam össze, lassítottam lépteimen és teljes nyugalomban tettem meg a pincefolyosó végéig megamaradt utat. A bőrszíjakkal összekötözött medálhoz egy kis cetli is volt erősítve, ezt csak később vettem észre, ami a találka helyéről tájékoztatott. De most, hogy tanácstalanul álltam a csupasz kőfal előtt, cikázott csak át agyamon a felismerés, hogy fogalmam sincs, hogy juthatnék be. Fél percig állhatatosan szuggeráltam a rideg kőfalat, de miután nem jutottam semmire, elfogott a tehetetlen düh, amiért képes voltam bedőlni Znakharkának, aki most már biztos, hogy csak hülyét akart csinálni belőlem. Egy dühös fújtatással előrehulló hajtincseimet lendületesen hátracsaptam, majd éppen megpördültem volna sarkamon, amikor megmeredtem a mozdulat közben. Egy lépéssel a fal előtt termettem, közben zsebemből előhúztam a medált, és a kőhöz érintettem. Az érintkezési pontból kiindulva rezgés futott végig a kövön, aminek nyomán sötét köddé foszlott a szilárd anyag. Összegyűjtve minden elhatározásomat, elhessegetve kétségeimet, beléptem egy folyosóra. A fal rögtön visszaépült mögöttem. Hátra sem pillantva végigsiettem a folyosón, ami egy kis terembe torkollott. Znakharka törökülésben egy párnán üldögélt, de nem adta jelét, hogy észrevett volna.
- Remélem, nem fogom megbánni – mondtam halkan, köszönés helyett. – Büdös van – húztam el a számat, miközben a fal mellett tettem pár lépést, és közelebbről is megszemléltem egy koponyát, melynek szemüregei kísérteties fényt árasztottak.

| NOTE: I hope you liked it.|

A kőfal mint ha csak füst lenne elpárolog és a folyósó mintegy tíz lábnyi folytatása jelenik meg. A folyósó végén jobbra egy kis teremben nemeztakarók és alacsony teázóasztalkák között egy párnán ültem törökülésben. A falakat felakasztott állatbőrök, csontok, gyógyfűcsomók díszítették. A világításról tizenkét koponya gondoskodott. A szemükön és a szájukon sejtelmes sárga gyertyafény világlott ki. A szoba négy sarkán négy füstölő émelyítő édes illattal és halovány füsttel töltötte meg a szobát. Az asztalon két pohár tea, egy dohányosládika és egy pipa. A másik pipa a számban. Ég.

» Jade & Callie
» Lili & Jade
» James & Jade
» Josh & Jade
» Jade Glouster