Cornelia Averay

Cornelia Averay || Lia || 15 || Avril Lavigne

Teljes név: Cornelia Averay
Születési idő: 1981. 08. 14.
Születési hely: Nagy Britannia, Birmingham
Élőhely: Dánia, Jerup/Roxfort
Pálca: 14 hüvelyk, Rózsafa, sárkányszívizomhúr
Foglalkozás: tanuló

Ilyen vagyok....

Mégis mi közöd van hozzá?! Ha annyira érdekel, akkor ismerj meg! Leszámítva, ha mugli vagy, akkor ajánlom, hogy messziről kerülj el, mert ilyen szentségtelenül egyszerű lényekkel én nem vagyok hajlandó foglalkozni, ahhoz én túl rangos vagyok! Természetesen amúgy semmi problémám velük, ha már megszülettek, akkor hajlandó vagyok megtűrni őket - túl jó szívű vagyok, tudom -, viszont tartsák meg az illő távolságot tőlem.
Amúgy én kedvesnek, szorgalmasnak és segítőkésznek tartom magam. Mármint azzal, aki azt meg is érdemli. Másokkal nem vagyok hajlandó foglalkozni, mi vagyok én baby-sitter?! Természetesen nem! Arra vannak a professzorok és a prefektusok. Szeretek tanulni, legalább is, ami érdekel, abból kitűnő vagyok.
Hogy külsőre hogyan nézek ki? Nézzél rám! Nem hiszem, hogy vak lennél. Ha pedig mégis, akkor elárulom, csak, hogy le ne maradj róla: hosszú szőke haj, körülbelül a hátam közepéig ér, ha nem tovább, benne egy rózsaszín melír csíkkal, kék szem, egy orr, egy száj és két fül. Ugye milyen elképesztő? Ha véleményeznem kéne magam, akkor az megegyezne mások véleményével: szép és elbűvölő vagyok. Akár egoistának hiszel, akár nem. Szeretem sminkelni magam, lényegében változó, hogy milyen ruhákat hordok, főleg szín terén, bár rózsaszínt és az ilyen rondábbnál rondább divatszíneket nem vennék fel soha, és ha hajlandó lennél mindenféle faggatózás helyett rám nézni, akkor ezzel hamarabb is végeztünk volna. Többet pedig nem vagyok hajlandó mesélni magamról, mivel ez az állandó faggatózás már zaklatásnak minősül, és ha nem akar az aurorok elé kerülni, akkor abba fogja hagyni. Mert mindig az van, amit én akarok, megértette?

Az én történetem....

És már megint ez a faggatózás! Kezd elegem lenni már belőle, mintha csak a Tracy nagynéném gyilkossága után ülnék az auroroknál... Nagy unalmas, ugye tudják?
Amúgy is, ha annyira érdekli önöket, akkor elmondom: az édesanyám Hillary Averay, az édesapám Jonathan Averay, valamint van egy öcsém, Christian Averay, aki 2 évvel fiatalbb, mint én. Az öcsémet nagyon imádom, egyszerűen szeretni való egy kölyök! Ő is ide fog majd járni, ha a szüleim úgy gondolják, hogy ez egy megfelelő iskola lesz a számára is. Igen, a szüleim nagyon aggodalmaskodó típusok, főleg mióta a nagynénémet megölték. Ők és még sokan úgy gondolják, hogy a halálfalók lehettek, viszont az egyszerűen lehetetlen! Az aurorok is megmondták, a Minisztérium is megmondta, hogy halálfalók már nincsenek. Ők viszont akkor is ezen agyalnak a napjuk éppen szabadon töltött részében. Én nem tudom, hogy mit kell ezen annyit gondolkodni. Az aurorok megmondták, hogy valószínűleg egy másik varázsló tehette, bár az is igaz, hogy a holttestet nem nézhettük meg, ami az én drága, paranoiás szüleimnek bőven elég ahhoz, hogy mindenféle hülyeséget beleképzeljenek. Néha nagyon idegesítőek tudnak lenni, de hát ők csak aggódnak értünk. Én természetesen nem hiszek ebben. Az auroroknak igazuk volt, csak egy másik, irigy varázsló ölhette meg, hiszen a mi családunkra ki nem irigykedik? Gazdagok vagyunk, magasan állunk a ranglétrán, és természetesen hatalmas a befolyásunk. Egyértelmű, hogy van olyan, akinek ez szúrja a szemét, de hát aki ilyen kis semmirekellő mitugrász, azzal mit lehetne kezdeni? Majd az aurorok elkapják és akkor megkapja a méltó büntetését az Azkabanban. Teljesen felesleges ennyit aggodalmaskodni. Főleg itt Dániában, itt minden tökéletes: az életünk, a családunk és persze a biztonság is. Igaz, rengeteget kell utazgatnunk Angliába a minisztériumi ügyek miatt, de ezzel szerintem semmi probléma sincsen. Ők akartak annyira idejönni a haláleset után, mert itt szerintük teljesen biztonságos. Még ha csak egy nyaraló is, tökéletes biztonsággal és szolga sereggel van felszerelve a számunkra. Én pedig szeretem ezt a vidéki, de mégis fényűző életet, ahogy az öcsém is. Enélkül már el sem tudnám képzelni a dolgokat, minden fantasztikus. Szerencsére a környékünkön mindenki aranyvérű, egyetlen mocskos mugli ivadék sincs a közelünkben. Persze ez is csak annak köszönhető, hogy senki sem akarja, hogy itt legyenek. Mindenki tudja, hogy semmire sem jók. Meg hát az a negyed, ahol mi lakunk már vagy 3 éve itt Jerupban, mégis csak az, úgymond "gazdag negyed". Ide ilyen emberek még csak szolgaként sem tehetik be a lábukat! Igaz, még mi is újaknak számítunk, de mi be tudtunk illeszkedni. Nekünk meg van hozzá a pénzünk, na meg édesapám és édesanyám állása a Minisztériumban sokat dobott a hírnevünkön. Na meg a befolyás. Itt nem is lehetne megélni anélkül. Bezzeg Angliában! Ott mindenkit elfogadtak, úgy ahogy van. Én ezt tűrhetetlennek tartottam, ahogy a családom is. Persze, volt még pár család, akik velünk tartottak, de olyan sokan támogatták a mugli aranyvérű keresztezést, hogy az már botrányos! Aztán meg még jött ez a rendelet is... Ezzel rengeteg embernél betelt a pohár, de főleg nálunk. Ez teljességgel elfogadhatatlan! Még, hogy én és egy sárvérű korcs?! Azt már pedig biztos, hogy nem! Előbb a halál, és azt elhihetik, hogy nem az enyém. Az öcsémnek ilyen téren szerencséje volt, ő legalább egy félvért kapott, igaz, ez sem a legjobb, de minden jobb mint egy mugli... Természetesen, amikor megkaptam a levelemet teljes mértékben kiakadtam. Ez még Angliában történt, és egy kisebb törést-zúzást sikerült is végbe vinnem. A szomszédok hívták ki ránk a rendőrséget. Talán túl hangosra sikerült, ahogy a felháborodásomnak hangot adtam, de mégis ki az az elvetemült, aki képes lenne bemocskolni az aranyvérét egy ilyen mocskos korccsal?! Én biztos, hogy nem, soha nem fogok engedni a büszkeségemből. Még ha van is ilyen elvetemült, az megérdemli, hogy lecsússzon olyan mélyre. Igen, sokan gondolhatják ezután, hogy nem is a halál eset miatt költöztünk el, hanem mert balhéztam és ennek híre ment a környéken. Viszont az, aki ilyenre gondol, az rossz helyen tapogatózik, mert egy ejnye-bejnyénél nem lett több belőle. Valószínűleg volt ott is pár értelmes ember, aki megérti a nézeteimet, miszerint az aranyvért nem szabad ilyen felesleges emberekre elpazarolni.
Remélem ennyi elég volt maguknak, mivel most sem vagyok hajlandó többet mesélni, ennél többet nem kell rólam tudniuk. A viszont látásra!