KezdőlapKezdőlap  Legutóbbi képekLegutóbbi képek  KeresésKeresés  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  

Lépj be
Várünk rád
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chat
beszélj hozzánk

Fürge ujjak
vajon most ki üzent?
» Elkészültem a karakterlapommal!
Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Emptyby Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:59

» Babette Wheaton
Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Emptyby Babette Wheaton Csüt. 09 Jún. 2016, 12:58

» Charlie & Kimi ღ True love is inmortal
Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Emptyby Kimberly Williams Vas. 24 Ápr. 2016, 20:10

» Skulduggery
Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Emptyby Vendég Hétf. 04 Jan. 2016, 17:04

» Avatarfoglaló
Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Emptyby Abigail Evenheart Vas. 13 Szept. 2015, 15:54

» Lilleby - a kisváros
Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Emptyby Kimberly Williams Hétf. 17 Aug. 2015, 13:30

» Daiyu és Tanner
Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Emptyby Daiyu Qian Kedd 11 Aug. 2015, 15:18

» Caelestis infernum
Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Emptyby Kimberly Williams Hétf. 10 Aug. 2015, 12:14

» Madison Beer
Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Emptyby Madison Beer Csüt. 06 Aug. 2015, 19:33

Statisztika
világunk lakossága
lányok: 56 fő
fiúk: 35 fő

Hugrabug: 9 fő
Griffendél: 17 fő
Mardekár: 20 fő
Hollóhát: 16 fő
Boszorkány: 12 fő
Varázsló: 12 fő
Mugli/Kvibli: 1 fő
Mesélő: 0 fő
Mentorált: 0 fő

Szájhősök
csacsogjatok csak

 

 Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé

Go down 
SzerzőÜzenet
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptySzer. 02 Júl. 2014, 04:13

Megittam azt a kávét, de azt hiszem kevésnek bizonyult, legalább is olyan fáradtnak érzem magam, hogy akár itt helyben is el tudnék aludni. Persze ezt inkább nem próbálom ki, fetrengjen ott az, akinek nincs jobb dolga, vagy nem jut neki más! Én inkább megmaradok az ágyikómnál a Mardekáros hálókban.
Felsóhajtok. Nem látom, nem is hallom, viszont már azóta érzem a tekintetét rajtam, amióta elköszöntem Mr Delaytől. Mintha csak kialakult volna egy hatodik érzékem rá ezalatt az 5 év alatt, hogy ha figyel engem. Fel a suliig, át a megszokott ösvényen, egészen idáig, végig éreztem, mintha csak itt jönne mögöttem, viszont akárhányszor csak visszapillantottam, nem jött ott senki. Ez egyszerre nyugtatott meg és gondolkoztatott el azon, hogy esetleg nem örültem-e meg. Bár arra kevés esélyt látok, inkább csak azt érzem, hogy egyre jobban gyülemlik fel bennem a düh, amit egészen a suli való besurranás előttig képes voltam visszatartani. - Cseszd meg Jacob, tudom, hogy itt vagy, egészen idáig éreztem, hogy figyelsz engem, másszál elő, de most rögtön, akárhol is rejtőzöl! - Ordítottam a mögöttem lévő sötétségbe. Na igen, ez egy nagyon elegáns besurranás... Na mindegy, eloltom a Lumost és beosonok, miután kilihegtem magam az ordítás után. Még egy kis időt adtam neki, hogy előmásszon, de még csak megrezzenni sem láttam egy bokrot. Tényleg megőrültem volna? Áh, nem! Inkább csak a képzeletem játszott velem, biztosan a fáradtság miatt van.
Az előcsarnokban megálltam. Elidőztem egy kicsit a homokórák előtt és örömmel állapítottam meg, miközben csípőre tettem a kezem egy elégedett mosoly keretében, hogy még mindig a Mardekár vezet.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptySzer. 02 Júl. 2014, 04:30

Szinte minden egyes mozdulatát követtem, még Kendrick-ékkel sem mentem le a Három Seprűbe, pedig igazán rám fért volna valami kávéféle koffeinbomba, de csak azért is ébren maradtam, mert tudtam, hogy ilyen későn készült valahová, és tudni akartam, hogy épségben visszaér-e. S mivel ha már egyszer animágus vagyok, akkor miért ne használnám ezt ki? Az éj leple alatt könnyű követni őt, főleg, hogy sose gondol arra, hogy felpillantson, pedig akkor megláthatna.
Az előcsarnok előtt elüvöltötte magát. Ha sólyomként tudtam volna mosolyogni, akkor elég szélesen vigyorogtam volna. Nem vette észre, hogy ott verdesek néhány méterrel felette a szárnyaimmal. Könnyedén beröppentem fent az ajtónyíláson, majd a lépcsőfordulóban leszálltam, és visszaváltoztam.
Zsebre tett kézzel kiléptem az előcsarnokba, és rámosolyogtam Corneliára. – Engem kerestél? – Könnyedén átugrottam néhány lépcsőfokot, majd lassan odasétáltam hozzá, és megálltam előtte. – Tudod, nem kellene ennyit idegeskedned feleslegesen. És ha már inkognitóban akarsz maradni, akkor főleg nem kellene a semmibe üvöltöznöd, mivel nemrég jöttem le a klubhelyiségből, és csak annyit hallottam, hogy valami elmebeteg a nevemet kiabálja.
Az arcát fürkésztem. Szinte biztos voltam benne, hogy megint dühös lesz, de már hozzászoktam, hogy Cornelia mellett lenni olyan, mintha egy robbanni készülő bombán ülnél. – Mi a baj? Miért kerestél ennyire? – kérdeztem halk, nyugodt hangon. Azt persze nem árultam el neki, hogy nem tévedett, valóban követtem őt. Erről neki nem kell tudnia, ahogy arról sem, hogy hivatásos őrangyalként vigyázok rá. Oké, inkább őrsólyom, de a lényeg ugyanaz. Megakadályozni, hogy bármi baja essék Corneliának, megakadályozni, hogy bárkinek baja essen Cornelia miatt és nem utolsó sorban megakadályozni, hogy Cornelia dührohamot kapjon. Ezek az elsődleges céljaim, csak sajnálatos módon mindig felidegesíti magát rajtam, pedig igazán jót akarok neki.
Felsóhajtottam. – Már megint azt képzelted, hogy követlek? Kezdesz paranoiás lenni, nem? – nevettem fel halkan, majd a homokórákra pillantottam. – Hogy mennyi pontot össze tudtatok csalni…– csóváltam meg a fejem lemondóan. Valóban nem voltam képes felfogni, hogy a Mardekár a legbalhésabb és leglustább ház, mégis hogyan lehet nekik ennyi pontjuk, amikor mi sokkal eszesebbek és szorgalmasabbak vagyunk nálunk. Mindegy, számomra nem fontos a házkupa.  
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptySzer. 02 Júl. 2014, 15:50

Semmi választ nem kaptam és igaz, ami igaz, eszembe nem jutna felnézni a fejem fölé, hogy vajon ott repked-e felettem. Mégis ki az az elmebeteg retardált, akinek az lenne az első gondolata, hogy ha nem látja sehol a kirendelt párját, akkor felnéz, hátha ott repked-e felette?! Dühösen szusszantok egyet és megmasszírozom a homlokomat, amikor felbukkan előttem az az idióta, azzal a kiállhatatlan mosolyával. - Igen, képzeld el, pont téged kerestelek. - Azt hiszem harapósabb kedvemben nem is lehetnék jelenleg, még a fáradtság is csak úgy elillant, ahogy megpillantottam őt és a gyilkos düh foglalta el a helyét. Jelen pillanatban még arra is képes lennék, hogy megfojtsam! Mégis mit képzel magáról, hogy még éjnek-évadján is mindenhová követ engem és beleüti mindenbe az orrát?! Kiállhatatlan egy alak, mellette semmi magánéletem nincs! Ez teljesen felháborító!
- Mi az, hogy elmebeteg?! Jacob Nicholas Holmes, mégis mióta számítok én elmebetegnek? - Oké, kiakadtam, teljes mértékben kiakadtam. Belegázolt az önbecsülésembe és vérig sértett ezzel a kijelentésével, de nem, nem hagytam faképnél, viszont tettem felé két fenyegető lépést is, míg a jobb kezem ökölbe szorult. Nagyon is kelletét érzem annak, hogy most behúzzak neki egy hatalmasat. Talán abból tanulna végre ez az idióta.
- Hogy miért kerestelek téged, hogy miért?! Hát azért te idióta, mert egész hajnalban a nyomomban voltál, azért! - Komolyan, hová lett az a szelíd Cornelia, aki az előbb még kedvesen cseverészett Mr Delay-el, és, hogy tudott ilyen gyorsan átváltozni a jelenleg Jacob-bal ordítozó Corneliává? Elképzelni nem tudom, de a vörös köd - aminek a rendelet szerint inkább rózsaszínnek kéne lennie, de hát ki nem szarja le azt a nyamvadt rendeletet! - jelenleg teljesen elborítja a fejemet. Megint megszólal, már lassan tényleg afelé közelít a srác, hogy megjutalmazzam egy jól begyakorolt jobb horoggal... - Paranoiás? Tényleg? Hát képzeld el te idióta, hogy hallottam, ahogy Kendrick kétszer is a neveden szólított! És elhiheted, hogy nem szokásom pont a te nevedet beképzelni magamnak, mert rohadtul nem vagyok rá kíváncsi, miközben más dolgom is akad! - Ordítok ismét, lehet, hogy már sikerült felébresztenem az egész iskolát, de jelen pillanatban pont leszarom, mert csak Jacobnak akarok egy hatalmasat behúzni.
- Mi az, hogy összecsalni? Ha nem tudnád, akkor elárulom, hogy rengeteg Mardekáros kitűnő tanuló, én is az évfolyam elsők közt vagyok. - Sziszegtem összeszorított szájjal, miközben karba fontam a karomat a mellkasomon, és egyre jobban szorítom a karomat, nehogy esetleg tényleg eltörjem az orrát, vagy az állkapcsát.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptySzer. 02 Júl. 2014, 16:16

Már szinte szórakoztató volt, ahogy láttam eltorzulni az arcát a dühtől. Tipikus Cornelia. De szerencsére már hozzászoktam, ráadásul ilyenkor nem szabad lereagálni különösebben az üvöltözését, szóval ott álltam előtte nyugodtan, és mosolyogtam rá. – És szabad tudnom, hogy miért tartasz hirtelen, ilyen későn igényt a társaságomra? – érdeklődtem kedvesen, és a tekintetét látva tettem hátra egy lépést, mielőtt vészesen közel kerülne hozzám, mert tudtam, hogy bármikor képes erőszakot alkalmazni, és bár kivédhettem volna, mégsem akartam, hogy baja essék.
Csak azért követtem mindenhová, hogy vigyázzak rá. Az más kérdés, hogy ő ezt sose értékelte, de nem lenne nyugodt a lelkiismeretem, ha nem tudnám, hogy minden rendben van-e vele.
Folytatta az üvöltözést, de én még mindig szelíden mosolyogva hárítottam. – Azóta Cornelia, hogy indokolatlanul üvöltözöl és felidegesíted magad. Hidd el, az, hogy ilyen pukkancs vagy, csak neked árt. – Sokan rácsodálkoztak már, hogy milyen nyugodtan tudom kezelni az ingerült embereket, nos, ez az ötödik évem, hogy Cornelia idegtépő próbáit kiállom – igazából ez csak számára idegtépő, mert én mindig is nagyon türelmes voltam vele szemben. Szóval egyáltalán nem okozott számomra problémát, hogy higgadt és tárgyilagos maradjak mellette.
Közelebb lépett hozzám, és láttam, hogy ökölbe rándult a keze. Tényleg nagyon ideges lehetett, de ezúttal nem léptem hátra, csak nyugodtan fürkésztem az arcát. – Nem akarsz megütni – jegyeztem meg halkan. Különben is számítottam rá, hogy meg akar ütni, így felkészültem rá. Szerencsére nagyon gyorsak a reflexeim, ezért könnyedén kitérnék előle.
Felsóhajtottam. Még mindig csak kiabált. – Ki mondta, hogy a nyomodban voltam? Épp egy krimit olvastam, ahol a főhős mindenáron meg akarta védeni a szerelmét a veszélytől. Megmutassam a könyvet? – néztem rá felvont szemöldökkel. Természetesen, volt ilyen könyvem, csak már kiolvastam, de ettől függetlenül magamnál tartottam, hogy tudjak alibizni. Elgondolkoztam azon, hogy vajon hogyan vett észre. Biztosan nem akkor, amikor sólyom voltam, mert akkor már rég leüvöltötte volna fejemet azért is. Nem, biztosan Kendrick óbégatását hallotta meg. Az ostoba! Pedig hányszor mondtam neki, hogy ne hangoskodjon…
– Biztos csak emlegetett, vagy valaki más volt – rándítottam meg a vállamat. Nem sértődtem meg azokon, amiket a fejemhez vágott, csupán egy betettem egy képzeletbeli dobozba az összes többi sértése mellé. – Néha nem igazodom ki rajtad, Cornelia. Szerintem csak képzelődtél, mert én végig itt voltam – sóhajtottam fel. Hihetetlen ez a lány! Jókat mosolyogtam rajta, de most igyekeztem elfojtani a mosolyomat – kevés sikerrel.
Tudtam, hogy azon is ki fog akadni, hogy a pontokkal viccelődöm. Szörnyű, hogy milyen ritkán tud nevetni, pedig jól állna neki, s mégis inkább kapna agyvérzést, minthogy mosolyogjon. Sose értettem, hogy miért ilyen ingerlékeny, de elfogadtam őt úgy, ahogy van. Igazán elfogadhatna egyszer ő is engem.
– Ha, te mondod, elhiszem – feleltem halkan, de azt nem tettem hozzá, hogy véleményem szerint mindig csaltak valahogyan. Mint már említettem, engem nem izgat különösebben, hogy kinyer.
– Szóval, tulajdonképpen hol is csavarogtál? – kíváncsiskodtam, de végig készen voltam arra, hogy bármelyik pillanatban megüthet. – Mellesleg még szép, hogy az elsők között vagy. A kirendelt páromnak okosnak kell lennie – mosolyogtam rá halványan, bár benne voltam a pakliban, hogy most már tényleg robbanni fog. Üsse kő, legalább lenyugszik, ha kiordibálta magát.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptySzer. 02 Júl. 2014, 23:46

Oh igen, az a mosoly... Na attól aztán tényleg falra tudnék mászni! - Pont, hogy nem tartok! Azt már sikerült nagyjából megszoknom, hogy egész nap a nyakamon lógsz, de mi az, hogy még ilyenkor is követsz engem?! - Emeltem fel a hangomat. Azt hiszem megijedt, mert tett hátra egy lépést, de ez csak egy kis elégedettséggel töltött el. Legalább tudja, hogy félnie kell.
- Az nem elmebetegség, hanem dühkezelési probléma! – Kiabáltam. Azt hinné az ember, hogy ha már ennyire nagyokos, akkor legalább ennyivel tisztában van... De nem! Vagy csak szimplán sértegetni akar, de most örömmel közlöm vele, hogy igen! Sikerült vérig sértenie, és nagyon is megjegyeztem ezt neked Jacob Nicholas Holmes!
- Oh Jacob... – Nevettem fel, bár semmi humor nem volt a hangomban. – Nem is tudod elképzelni, hogy mennyire meg szeretnélek ütni most... – Na igen, az a bizonyos vörös köd jelenleg itt kúszik előttem és gőzerővel biztat, hogy húzzak be neki egyet. Igaz, az előbbi Mardekáros eredményeinket, amelyre olyan büszke voltam, igen megcsonkítanám vele, de ez a kísértés! Nagyon szimpatizálok vele, bár tudom, hogy fel van készülve rá és sajnos van olyan ügyes, hogy kivédje... Így pedig már semmi szórakoztató nincs benne. Veszek egy mély levegőt. – Hatalmas szerencséd Jacob, hogy nem akarom lerontani az eredményeinket, mert lehet, hogy most egy hatalmasat behúztam volna neked... – És fújom ki a levegőt.
- Ugyan már, ne nekem próbáljál hazudni! Azt a nyamvadt kis krimidet bármikor elolvashattad. – Tettem csípőre a kezem. Még van képe a szemembe hazudni? Én meg még azt mertem róla feltételezni valaha is, hogy egy egyenes ember! Hah, Jacob Nicholas Holmes, most hatalmasat csalódtam benned. Bár ez még a jobbik eset, biztosan lett volna súlyosabb dolog is, ami még rosszabbul esett volna, viszont ez akkor sem teszi jóvá. Most már biztos, hogy nem fogok benne megbízni. Egyáltalán nem érdemli meg.
- Dehogy emlegetett, utánad szólt! Meg amúgy is, csak a banda volt ott, azok között pedig nincs még egy idióta, akit Nick-nek hívnának. – Sziszegtem a fogaim között kiszorítva a szavakat. Azt hiszem a szemeim már villámokat lövöldöztek Jacob felé. Nagyon nagy szerencséje, hogy szemmel nem lehet ölni... – Dehogy képzelődtem, ne hazudozz! Ez a legundorítóbb dolog a világon, amit tehetsz bárkivel szemben! – Ordítottam. Tényleg hatalmasat csalódtam most benne. Soha nem gondoltam volna, hogy képes lenne bárkinek is hazudni, de ez még mosolyog is! Elképesztő, ennyire félreismertem volna? El sem tudom hinni.
Rávillantottam a tekintetemet, mert a szörnyülködés közben valahogy tova siklott a lépcsők felé. – Ahhoz semmi közöd. – Vágtam rá rögtön, még mindig nagyon is ingerülten, bár mondhatjuk, hogy a dühöm nagy részét sikerült lenyelnem. Jacob nagyon nagy szerencséjére.
Felvontam a szemöldökömet. Azt hiszem nagyon közel vagyok egy agyvérzéshez, mert már a fejem is el kezdett fájni. Az eddig karba font kezembe vájt körmeimet kifeszegetem és a jobb kezemmel kicsit megmasszírozom a homlokom. Az lenne a legegyszerűbb, ha nem is reagálnék rá semmit. Lehet, hogy még a saját dolgomat is megkönnyíteném vele, de az már nem is én lennék, ha szó nélkül hagynám. – Ne hidd, hogy azért vagyok az elsők közt, szimplán annyi, hogy jó korrepetálóm van. – Talán a legjobb kifejezés arra, ahogy most sikerült megszólalnom, hogy elé köptem a szavakat. Nem-nem, a tisztelet valahol elmaradt...

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptyCsüt. 03 Júl. 2014, 00:12

Nem feleltem neki, amikor már igencsak megemelte a hangját. Bíztam benne, hogy minél tovább tudom halogatni, hogy eláruljam neki, valójában miért követtem. Talán jobb lett volna, ha visszasurranok a klubhelyiségbe, és abban a hitben hagyom, hogy képzelődött.
Felsóhajtottam, majd a talárom zsebéből elővettem a cigis dobozomat. Hihetetlen, hogy Kendricknek sikerült rászoktatnia. Egy szálat a számba helyeztem, majd meggyújtottam. Beszívtam a füstöt, majd lassan kifújtam, de közben kicsit elfordítottam a fejemet, hogy ne Corneliára menjen. – Igazából egyik se jobb a másiknál, és mindkettővel orvoshoz kell járni, szóval… – feleltem, és ismét szívtam a cigimből, majd kifújtam a füstöt, és figyeltem, hogy milyen lustán tekergett felfelé.
Felnevetett, mire felvont szemöldökkel pillantottam rá. Nem viccnek szántam. – De úgysem fogod megtenni – válaszoltam nyugodtan. Párszor már megfenyegetett azzal, hogy megüt, és még egyszer se váltotta be a fenyegetőzéseit, nem hittem, hogy pont most állna neki.
Vele ellentétben én roppant nyugodtan szívogattam a cigarettámat. Egyáltalán nem tudott sem megijeszteni, se felbosszantani, csupán megmosolyogtatott a dühkezelési problémájával.
– Hatalmas szerencséd Cornelia, hogy meglepően jól kezelem a kitöréseidet, és leállítanálak, ha pofozkodni támadna kedved. – Lepöcköltem a hamut a cigimről, majd továbbra is nyugodtan tűrtem az üvöltözését. – A nyamvadt kis krimimet valóban nemrég fejeztem be Cornelia… – Pontosan akkor, amikor még nem indult el visszafelé a Mardekár klubhelyiségébe, és még javában edzett. Az más kérdés, hogy ő nem vett észre, de ha úgy vesszük, az nem is olyan régen történt.
Hiába próbáltam hárítani, hogy bizonyára tévedett, Kendrick ügyesen leleplezett. – És te mióta is ismered ilyen jól a barátaimat? Tudtommal nem foglalkozol velük, mert a többségük nem aranyvérű – tekintettem rá kérdőn, de azt is ügyesen figyelmen kívül hagytam, hogy feltűnt neki, hogy Kendrick utánam kiabált. Egyszerűbb kérdésekkel válaszolni a támadásaira, ráadásul, így talán könnyebben össze tudom zavarni.
Amikor már arról üvöltözött, hogy hazudtam neki, halkan kuncogtam, ledobtam a cigit, és eltapostam. Majd hirtelen előreléptem, lefogtam a kezeit, és átöleltem. – Ugyan már, Lia! Csak kíváncsi voltam, hogy valóban lebuktam-e előtted. Igazad volt. Tényleg ott voltam, de csak azért, mert tudni akartam, hogy nem esik-e bántódásod. Sajnálom, hogy ennyire felidegesítetted magad ezen, de igazán tudhatnád, hogy féltelek, ezért nem szívesen engedlek el egyedül sehová az éjszaka, bár ez téged nem érdekel, de attól még aggódom érted – suttogtam gyengéden a fülébe, és addig nem eresztettem el, amíg nem éreztem, hogy valamelyest lehiggadt. Akkor elengedtem, és elhúzódtam tőle.
– Igazad van, valóban nincs közöm a dolgaidhoz, csak arra kérlek, hogy ne mászkálj ilyenkor egyedül. Legalább Judy-t vitted volna magaddal! – sóhajtottam. A cigaretta maradékát egyszerű takarító bűbájjal eltűntettem, majd zsebre vágott kézzel és bűnbánó arccal ismét a lányra pillantottam.
– Csak vicceltem, Pukkancs. Tudom, hogy nem azért vagy ott, hanem azért, mert megdolgoztál érte – mosolyogtam rá halványan. Szörnyű, hogy mennyire fel tudta idegesíteni magát. – Egyébként, le a kalappal előtted, hogy kihallottad a lényeget Kendrick rizsájából.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptyCsüt. 03 Júl. 2014, 16:33

Felvonom a szemöldököm, amikor Jacob rágyújt. Tudok róla, hogy cigizik, nem arról van szó, de a jófiú Jacob az iskolán belül cigizik? - No-no Jacob, jófiú létedre ilyet csinálni? Hát nem szégyenled magad? - Húzódik az ajkam egy gúnyos mosolyra. Igaz, a hangomban még mindig csak árnyalatnyi humort lehetne felfedezni, de mondhatjuk, hogy javult a hangulatom, persze nem ennek a hülyének köszönhetően.
- Hát nem teljesen te idióta. - Köpöm oda neki. A dührohammal lehet élni, de elmebetegséggel... Na azzal már nem annyira. Elhúzom a számat. - Ez a marha nagy szerencséd. - Felelem neki kissé ingerült hangon. Azt hiszem mielőtt visszamegyek a hálóba, még teszek egy látogatást a Szükség szobájába, hogy egy Jacob babát laposra verhessek.
- Nem tudom szerencsének mondhatom-e, akkor legalább nem lógnál a nyakamon. Amúgy is, volt már rá példa, hogy nem sikerült, és pórul jártál vele, úgyhogy szerintem ne akarj ezzel próbálkozni. - Morrantam rá. Hát igen, amikor nem őt akartam megütni, akkor eltaláltam, meg kell jegyeznem elég rendesen, mert kórházba is kellett vinni szegény. Bezzeg amikor őt akarom megütni azt kivédi! Hihetetlen egy alak. Felvonom a szemöldököm. A pumpa megint kezd felmenni a fejemben és a vörös köd megint kezd visszaszállingózni. - Akkor is csak egy nyamvadt kifogás! - Feleltem neki, miközben a hangom megint egyre magasabb erősséget üt meg.
- Én nem ismerem őket, de Judy volt olyan kedves is megjegyeztette velem az összes idióta nevét, pont az ilyen helyzetek végett. Amúgy is, ne tereld el a témát Nick! - Sziszegtem maró gúnnyal a nevét. Judy is szokta így hívni, vagy csak szimplán szőke hercegnek, mert hülye.
Aztán hirtelen támadásba lendül. Teszek egy lépést hátra minden gyorsaságomat beleadva, bár ebben a magassarkúban talán felére csökken a sebességem. Utálom ezeket a nyamvadt szarokat... - Ugyan, ne Liá-zál, azt is csak akkor szoktál, amikor hízelegni akarsz! Amúgy is, ez nem mentség arra, hogy hazudtál nekem. - Morogtam, bár mondhatjuk, hogy egy kicsit megenyhült a szívem. Ez persze nem jelenti azt, hogy meg is fogok neki bocsátani. Arról el is feledkezhet.
- Ez nem olyan ügy volt, ahol Judy-nak ott kellett volna lennie. Ez teljes mértékben magánügy volt. - Jegyeztem meg, de nem vagyok hajlandó ennél többet mondani. Most már felhúzta az agyam úgyhogy nem fogok vele tárgyalni.
Felvonom a szemöldököm a "bókjára". Elengedem a fülem mellett, vagyis válaszra nem méltatom, de azért megjegyzem. Újabb piros pont a sok fekete mellé Mr Holmes. Gratulálok.
- Nem volt nehéz, a te nevedet mindennél hangosabban ordítoztak, mintha csak nyúznák. - Fintorodtam el.

Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptyCsüt. 03 Júl. 2014, 17:19

Halványan mosolyogtam a gúnyolódó szavaira. Nem különösebben izgattam magam a piszkálódása miatt. Kifújtam a füstöt, majd nyugodtan feleltem neki. – Attól még, hogy elszívok egy cigit nem leszek rossz, Cornelia. Nem értem miért kellene szégyellnem magamat, amikor úgyis el fogom takarítani. Ráadásul, tudományosan bizonyított tény, hogy a nikotin serkenti a központi idegrendszer működését, javítja a reflexeket, csökkenti az álmosságot és az étvágyat. Sherlock is ezért pipázott – vontam meg a vállamat. – Különben se lenne szerencsés, ha itt, állva elaludnék, mert nekem találnál esni… – jegyeztem meg.
Nem különösebben figyeltem a hangszínére, sokkal jobban lekötött a füst kígyózása és az a gondolat, hogy vajon hogyan buktam le előtte.
Nem reagáltam rá. Tudtam, ha még szólalok csak még jobban ideges lesz, és elég nekem a puffogását hallgatni, mert azt még képes vagyok kezelni, de ha teljesen eluralkodnak rajta az indulatok… Akkor már én se tudnám megfékezni.
Ismét elmosolyodtam. – Túl jól ismerlek már, Cornelia. – Valóban, ismertem már annyira, hogy tudjam mikor kell tisztes távolságon belül tartózkodni, ahogy azt is volt szerencsém megfigyelni, hogy hova szeret a leginkább ütni.
– Ha ennyire zavarlak, el is mehetek. Elvégre, te üvöltözted a nevemet. – A szokásos, nyugodt hangnememben beszéltem hozzá, miközben egy halvány mosolyra húzódott a szám. Az a tipikus féloldalas mosolyom volt, ami annyira bosszantani szokta Corneliát, de nem tehetek róla, én így tudok mosolyogni. – Az is csak azért volt, mert mást védtem – tettem hozzá. A mai napig emlékszem milyen volt, amikor behúzott nekem, akik látták az esetet nagyon megijedtek, mert attól tartották, hogy eltörte valamimet. Én előbb csak a tömérdek vérre emlékszem, ami az orromból folyt ki, Cornelia öklére, ahogy az arcomnak csapódott és arra, hogy mennyire meglepődtem a hirtelen jött ütés miatt. Azóta mindig bennem volt, hogy vigyázni kell ezzel a lánnyal, és hacsak a közelében vagyok az összes izmom pattanásig feszülve várja, hogy mikor kell ismét kivédenem valamelyik csapását.
A kifogásra csak megrándítottam a vállamat. Nem tudtam mit felelni neki, különben is, most már valóban elég ingerült volt a hangja. Ilyenkor nem lenne szabad továbbhergelni, ezért is igyekeztem kerülni a témát, amennyire csak lehetséges volt.
– Ó, tehát, vagy Judy-val figyeltetsz engem, vagy pedig a barátnőd annyira unatkozik, hogy nincs jobb dolga azon kívül, hogy utánam és a barátaim után koslasson – vontam le a következtetéseket. Talán nem ártana, ha mostantól jobban szemmel tartanám Judy-t. Veszélyes lehet, és ha megtudja, hogy animágus vagyok, akkor akármikor elmondhatja ezt Corneliának, az pedig nem lenne szerencsés fordulat. Aztán felvont szemöldökkel tekintettem rá. Nick? Sose szokott így hívni. – Nocsak, a Jake is nehezen áll a szádra, erre most már Nick-ezel? Mi történt Cornelia?
Megöleltem, bár nem nagyon akartam, mert belőle még az is kitelne, hogy rálép a lábamra, vagy hasonló, de valahogyan meg kellett nyugtatnom. Amikor láttam hogyan próbált hátrálni akaratlan is elvigyorodtam. Most én voltam a gyorsabb. – Soha nem szoktam hízelegni neked. Ha Liának hívlak, akkor azt akarom, hogy lenyugodj. Ha meg bókolok neked, akkor meg azt nyilván azért teszem, mert komolyan gondolom. De hízelegni! Azt sose szoktam, senkinek. Azt hittem, ismersz már ennyire – feleltem, majd lemondóan felsóhajtottam. – Akkor legyél rám dühös, de fogadd el, hogy féltelek téged, és szeretném, ha biztonságban lennél.
Még percekig nem eresztettem el. Nem lett volna szerencsés, mert ha nem mozdulok olyan gyorsan, akkor képen törölhetett volna, így egy olyan pillanatban kellett elhúzódnom tőle, amikor épp nem számított rá.
– Lehet, hogy magánügy volt, amit azzal a pasassal tárgyaltál, de igazán elkísérhetett volna. Mit gondoltál? Hogy az éjszaka kellős közepén egyedül lesétálsz innen Roxmortsba, majd vissza? Bármikor bajod eshetett volna! – A beszélgetésünk alkalmával most először nem tudtam kontrollálni a hangomat, és igencsak kicsengett belőle az aggodalom. Néha megfordult már a fejemben, hogy szándékosan szórakozik velem, és azt akarja, hogy halálra aggódjam magam miatt.
Aztán ismét összeszedtem magam annyira, hogy ismét nyugodtan tudjak beszélni hozzá. Sose szerettem, amikor kiérződött a hangomon, hogy valójában mik is zajlanak le bennem. Arról senkinek nem kell tudnia.
Halkan felnevettem a válaszára. – Ez igaz. Pedig reméltem, hogy nem figyelsz annyira, de hát Kendrick szereti hallatni a hangját. Nem kellett volna mutatkoznom előttük – sóhajtottam. – De kérlek, ne legyél rám e miatt dühös. Csak jót akarok neked.
Tekintettem rá kérlelően, amit mások inkább „kiskutya pillantásnak” neveznek. Valóban nem akartam, hogy ennyire megharagudjon. Igazán megérhetné, hogy tényleg nagyon féltem őt. Lehet, hogy nem kellene, de… Mi lenne, ha egyszer olyan helyzet adódna, amiből nem tudná kivágni magát, és én nem mellék mellette? Ha valami baja esne, azt sose bocsájtanám meg magamnak.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptyCsüt. 03 Júl. 2014, 23:22

- Oké, hogy elszívsz egy cigit, tőlem aztán vagy százat is elszívhatnál, amíg nem kell szagolgatnom téged, de arra gondoltam, hogy a sulin belül. Mi lenne veled, ha valaki meglátna... - Forgatom meg a szemem. Nem aggódok érte, de még a végén engem is belekevernének, amiért itt ácsorgok vele. - Ne akard úgy beállítani, mintha valami jó dolog lenne. Szerintem rémes szokás. - Rántom meg a vállam, egy kisebb grimasszal az arcomon. Soha nem bírtam sem a cigit, sem a szagát. Szerintem undorító dolog, de van, akinek erre van szüksége... Felvonom a szemöldököm. - Igaz, hogy szívesen megvernélek, de nem akarok rontani a Mardekár eredményein csak miattad. Majd megverlek a nyáron, abból nem lesz akkora baj. - Jegyzem meg és bár csak hirtelen felindulásból mondtam ezt, elég jó tervnek tűnik. Az egyetlen buktató csak Christian lenne, de ha megverem az ő kirendelt párját is, akkor biztosan nem köpne be.
Nem reagálta le. Kicsit magasabbra csusszant a dühmérő bennem, de nem. Nem fogok kiakadni, nem szabad...
- Elhiheted, hogy okozhatok még meglepetéseket, csak adj rá lehetőséget. - Morrantam oda és ez nem csak fenyegetőzés. Tanultam pár új gyakorlatot és nagyjából be is tudtam gyakorolni őket. Már csak egy áldozatra van szükségem, hogy leellenőrizhessem, hogy működik a valóéletben.
- Igen, mivel egész éjjel követtél! - Csattantam fel. Ez a hülye még engem akar rossznak beállítani, miközben kivételesen most ő van abban a szerepben! - Tehát meg kell támadnom mást, hogy behúzhassak neked egyet? - Vontam fel a szemöldököm, azt hiszem nem árt egy kis gúnyolódás. Lényegében jó stratégia lenne, de jelenleg Jacob-on kívül nincs kedvem mást megverni. Elhúzom a számat. - Minek figyeltetnélek, hiszen folyton a nyakamban vagy! - Inkább túlugrottam a Judy-s részen. Lehet nem köszönné meg nekem, ha lebuktatnám a nyomozó képességeit.
Hangosan sóhajtok egyet. Megmasszírozom a homlokom és jelenleg képes lennék csak összezuhanni itt helyben. Azt hiszem most zuhant a nyakamba az egész este fáradtsága és, hogy még Jacob is ilyen kis értetlen, ez azt hiszem már tényleg sok volt. Kicsit megroggyannak a térdeim, ez a nyamvadt cipő pont nem alkalmas hosszútávon való álldogálásokra!
Na igen, ő volt a gyorsabb, most, de amint lekerül rólam ez a nyamvadt lábbeli változni fognak a viszonyok! - Én is sok mindent hittem rólad. - Morogtam tényleg csak az orrom alatt. - De én tudok vigyázni magamra, engem nem kell félteni. - Szusszantottam, de azt hiszem sikerült lenyugtatnia. Egy kicsit még lágyabb is lesz a hangom, nem olyan éles, mint ahogy eddig Jacob-bal ordítottam.
Kicsit furcsa volt a hangja, amire csak enyhén zavarttá válik a tekintetem. - Ugyan már, az ég világon nem jár arra senki, csak néhány részeg diák, vagy teliholdkor pár vérfarkas! - Legyintettem. Nem, még nem igazán volt dolgom vérfarkasokkal, de mi másért tanulunk varázsolni, ha nem azért, hogy megvédjük magunkat? Na ugye!
- Nem volt nehéz nem figyelni az ordítására. - Jegyeztem meg kicsit egyhangúan. Amellett, hogy izgultam az aláírás miatt, a másik ami miatt izgultam, az az volt, hogy Kendrick még a végén felismer és lebőget engem. Ez már tényleg elég ciki lett volna. - Jól van na... - Sóhajtok. Oké, azt hiszem lenyugodtam, bár pont nem Jacob Kölyökre emlékeztető tekintetének köszönhetően.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptyPént. 04 Júl. 2014, 00:04

– Amúgy se szoktál szagolgatni, szóval nem értem mi a bajod. Egy nap max három szállal szívok el, semmi több. Tudok mértéket tartani. És nem kell aggódnod, nem jár erre senki rajtunk kívül, szóval nem buknék le. – Valóban azon aggodalmaskodott, hogy nehogy lebukjak, vagy szimplán azért zavarta, mert mellettem ácsorgott? Nem tudtam eldönteni, végtére is Corneliáról volt szó, de ha jobban meggondolom, talán az utóbbi lenne igaz. Sose szokott aggódni értem, sőt néha megkérdőjeleztem magamban, hogy egyáltalán bosszúságon kívül érez-e mást a közelemben, mert én mást nagyon nem néztem ki belőle.
– Ha állandóan szívod, akkor tényleg rémes szokás, de mint az imént is mondtam, mértékkel nem annyira káros. – Elképesztő, hogy mennyire ingerlékeny és ideges. Vajon van olyan tulajdonságom, vagy szokásom, amit nem utál? Mert csak általában mindig dühös szokott rám lenni, és néha már tényleg nem tudom eldönteni, hogy mit gondol rólam. Az ironikus pedig az egészben az, hogy én így is, úgy is szeretem őt. Még ha ő nem is hajlandó felfogni ezt a tényt.
Elvigyorodtam. – Ó, igazán figyelmes vagy a háztársaiddal kapcsolatban. Egyébként meg, ha azzal fenyegetsz, hogy megversz nyáron, akkor elintézem, hogy ne kelljen elmennem, vagy ha megversz, akkor szólok a szüleidnek. – Nyugodtan fenyegethetett, nekem is meg vannak a módszereim, hogy megússzam azt a verést.
– Adjak lehetőséget? Állandóan a közeledben vagyok, nem? A lehetőségek mindig adódnak, egyébként nem hiszem, hogy már bármivel is meg tudnál lepni. – Egy valamivel tényleg meg tudna lepni. Ha szeretne. Akkor igencsak meglepődnék. De ő maga közölte, hogy ez soha nem fog előfordulni, így hát nem is hiszem, hogy ez bekövetkezne. Ahogy a barátaim szokták mondani: reménytelenül romantikus vagyok.
A felcsattanását sem reagáltam le, mert ha úgyis tudja, hogy követtem, akkor minek ismerjem be? Azzal nem értem volna el semmit.
– Nem, mert most már arra is számítok, hogy akkor is megütsz, ha valakit védek. Nagyon figyelek ám rád, Cornelia. Ismerem az összes kis trükködet. – Nagyon türelmes voltam vele. És meg is volt az eredménye annak a sok éber órának, amikor az edzéseit figyeltem. Kitapasztalhattam, hogy mik azok a helyek, ahová szívesen ütni szokott, vagy hogy mik a kedvenc fogásai. Azt hiheti, hogy nagyon keveset tudok a szokásairól, pedig rengeteg apróságot megfigyeltem már vele kapcsolatban. Mire nem jó, ha az ember animágus?
– Ez igaz. De akkor Judy miért figyel annyira a barátaimra? Mit akartok tőlük? – kérdeztem kicsit gyanakodva. Judy kezdett egyre gyanúsabbá válni. Oda kell rá figyelnem. Sőt, szólnom kell majd a többieknek, hogy legyenek óvatosak.
Azért is öleltem meg, mert láttam megroggyanni a térdeit, és meg akartam tartani. Még csak az kellett volna nekem, hogy összeessen, és kitörje a bokáját. Nem vagyok én gyógyító, nem tudtam volna rajta segíteni, azon kívül, hogy cipelhettem volna fel a gyengélkedőig.
– Miért? Miket gondoltál rólam? – faggatóztam, mert nem értettem ezt a kis megjegyzését.
– Attól még féltelek, Cornelia. Tudom, hogy neked ez furcsa, de aggódom érted, mert fontos vagy – jegyeztem meg egy lemondó sóhaj kíséretében.
A tekintetét látva, én is eléggé zavartan pillantottam rá. Ennyire árulkodó a hangom, ha nem figyelek rá? Megmasszíroztam a homlokomat. Szörnyű, hogy milyen könnyen leolvashatóak az érzéseim, ha nem vagyok nyugodt. Aztán egyszerű poénként kezeli le az aggodalmamat, mire vetettem rá egy szkeptikus pillantást. – Igazad van. Valóban nem kell aggódni a részegek, a perverzek, a részeg perverzek, a pszichopaták, a tolvajok és a vérfarkasok miatt – feleltem talán kicsit ironikusan. Bármi történhetett volna vele, ő meg elintézi egy legyintéssel. Szörnyű egy nőszemély! De én így szeretem.
A kendrick-es témát lezártnak tekintettem, így arra már nem is feleltem. A sóhajtozására meg csak kérdőn fürkésztem az arcát. Néha azt kívántam bár rájönne már, hogy mennyire fontos nekem, és nem viselkedne mindig így, de aztán… Aztán rájöttem, hogy nem bírnám elképzelni őt szerelmesen.
Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptySzomb. 05 Júl. 2014, 01:20

- Nem is azért mondtam, mert szagolgatni akarnálak, hanem mert anélkül is érezném, hogy milyen büdös vagy, hogy megszagolnálak. - Húzom el az orrom. Apámtól sem tűröm el, hogy a jelenlétemben rágyújtson és ott bűzölögjön, nem hogy majd Jacobnak! - A fene se tudja kik járnak erre, hidd el nekem, hogy elég éjjeli bagoly van, aki erre tévedne. - Jegyeztem meg, és nyugodtan mondhatom, hogy ez tapasztalat. Például Judy is hamarosan erre tévedhet, mert azt ígértem neki, hogy hamarosan jövök... Már ha nem aludt be ez a hülye lány is, mert ő még arra is képes lenne. Bár az is igaz, hogy nem olyannak ismertem meg, aki a szükség pillanatában bealudna, maximum úgy tenne, hogy kihallgathasson másokat.
Megforgatom a szemem, nekem akkor is ugyanúgy káros. - Annyira... De akkor is káros. - Jegyzem meg kötözködve és nem fogok engedni az igazamból. A cigaretta káros és egészségtelen. Nem is értem, hogy hogyan találhatták ki ezt...
Felnevetek. - Na mi van, visszatértünk az oviba? - Vigyorodom el. Na, ez tényleg poénos volt. - Na hidd, hogy nem tudom magam kimagyarázni a szüleimnél, meg amúgy is, csak elzárnának tőled, azzal meg mind a ketten jól járnánk. - Rántom meg a vállam. Tényleg nem rossz ötlet, de majd meglátjuk, hogy kivitelezhető-e, mert sajnos nem 100%-os a sikerem.
Elhúzom a számat. - Ne hidd, hogy nem tudok előrukkolni semmi újjal, oké? - Ez már komolyan sértő. Ilyen bénának néz engem? Na majd én megmutatom neki! Úgy is dolgozunk most Marton-nel egy új fogáson, talán azzal majd pont őt lepem meg.
Összehúzom a szemeimet és elég rondán pillantok rá. - Mégis honnét veszed ezt? - Vonom kérdőre, de most inkább a gyanú lobban fel bennem, mint a düh. Talán megfigyelt? De mikor? Sosem láttam... Lehet rá kéne állítanom Judyt. Ő úgy is kiderít majd mindent.
Megrántom a vállam. Honnét tudjam, hogy Judy miért kémkedik mások után? Engem aztán nem érdekel! - Unatkozik, akkor szokott ilyeneket csinálni. - Rántom meg a vállam, majd felvonom a szemöldököm. Komolyan azt hiszi, hogy minket bármennyire is érdekel az ő hülye kis bandájuk? Hát nem. - Semmit, pont hidegen hagynak minket a kis hülyeségeitek. - Rántom meg ismét a vállam, ezen az estén már sokadszorra. De legalább nem áll be.
Legyintek, ez csak kicsusszant a számon. - Ugyan semmiség Jacob, csak egy ide nem illő gondolat volt, felejtsd el. - Rendezem le egy könnyed hangnemmel. Nem kell neki tudnia arról, hogy mit gondolok. - Jól van, akkor féltsél, de legalább nyugtot hagyjál nekem. - Szusszantok megint egyet. Nem szeretem, ha valaki félt engem, olyan idegesítő.
- De Jacob, nem történt semmi, ott voltál te is, akkor meg miért aggodalmaskodsz? - Sóhajtottam fel, azt hiszem a hangom már kezd egyre nyúzottabbá válni a sok kiabálás, majd meggyőző hangsúly után...
A kérdő pillantására felvonom a szemöldököm és tipikusan a "mi van?" tekintetemmel nézek rá.


Vissza az elejére Go down
Vendég
Vendég
Anonymous



Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé EmptySzomb. 05 Júl. 2014, 13:21

Felsóhajtottam. –Mondd csak, Cornelia, van olyan tulajdonságom, amivel nincsen problémád? Mert bajod van azzal, hogy vigyázni akarok rád, az is a problémád, hogy cigizek, azt is utálod, amikor mosolygok… Akkor mit csináljak, hogy te is örülj?– Elképesztő ez a nőszemély. Hogy neki soha semmi nem volt jó. Én bolond pedig állandóan csak próbálkozom, hogy boldoggá tegyem, de ezt nagyon ritkán érem csak el.
– Hidd el, megérzem, ha jön valaki – válaszoltam. Elvégre a hallásom és a látásom is nagyon jó, azt pedig kötve hiszem, hogy bárki képes lenne olyan halkan közlekedni, hogy ne halljam meg a talárja suhogását, vagy a cipője kopogását. Mellesleg, igazából csak a tanárok miatt kell ilyenkor figyelni meg Fricsre, de a tanárok ebben az időben főként aludni szoktak, azt pedig már megfigyeltem, hogy Frics ilyenkor inkább a Hollóhát klubhelyisége körül kódorog, szóval az egyedüli gond az Mrs Norris lenne, de ha akkor látnám meg a macskát, amikor egyedül vagyok, akkor átváltozok, és még annak a bundásnak se jut eszébe felnézni. Tehát, elkaphatatlan vagyok.
– Lehet, hogy kicsit káros, és aztán? Kötve hiszem, hogy az egészségem miatt zúgolódsz, téged inkább a szag zavar… – vontam meg a vállamat. Nekem határozottan szükségem volt a nikotinra, és úgy gondoltam, amíg mértékkel cigizek, addig nincs olyan nagy gond. Még mindig jobb, hogy naponta elszívok három szállal, mintha drogoznék… Így hát nem is értettem, hogy Cornelia miért idegeskedik, mert én nem fújtam rá a füstöt, ő úgyse fog engem szagolgatni, akkor meg semmi köze ahhoz, hogy cigarettázok. Nem fogok leszokni róla, azért, mert őt zavarja. Esetleg akkor tenném le, ha a barátnőm lenne, de mivel határozottan ellenkezik ez ellen, ezért ilyen téren én sem fogok engedni.
A piszkálódására elmosolyodom. – Csak miattad kényszerülök lesüllyedni az ovisok szintjére. Ha én is ovis lennék, akkor már rég a hajadat húzogatnám, neked meg sírnod kellene ezért, de mivel nem vagy olyan lány, ezért inkább behúznál, akárhányszor a hajadhoz érnék – viccelődtem, majd megforgattam a szememet, amikor azt magyarázta, hogy el tudná érni, hogy elzárjanak minket. – Ó, hidd el, azért szerintem kicsit kételkednének az állításodban. És ki mondta, hogy én örülnék annak, ha elzárnának minket? – kérdeztem vissza, mert én biztosan szenvednék attól, hogy nem lehetek a közelében.
Elhúzta a száját, ez az arckifejezése mindig megmosolyogtatott. – Én egy szóval se mondtam, hogy kételkedek benned, csupán azt, hogy ismerlek – feleltem ugyanolyan nyugodt hangon. Szörnyű, hogy az előbb még nevetett, most meg ölni tudna a tekintetével. Hát igen, ez Cornelia. Az én kirendelt párom.
Ismét elmosolyodtam. – Mint mondtam, ismerlek Cornelia. – Ennél többet úgysem tudott volna kihúzni belőlem, mert nem voltam olyan ostoba, hogy eláruljam magamat azzal, hogy bevallom, hogy valóban megszoktam őt figyelni, ahogy azt sem kell tudnia, hogy animágus vagyok. Mindig is nagyon gondosan ügyeltem arra, nehogy észrevegyen. És amilyen forrófejű ez a lökött nőszemély, úgyse keresne soha ott, ahol lenni szoktam. Erre a gondolatra ismét vigyorognom kellett.
– Nos, mindenesetre, szerintem mindenki nevében beszélek, amikor megkérlek téged, hogy szólj neki, hogy keressen másokat, akiket megfigyelhet, mert semmi köze a dolgaikhoz – szólaltam meg kissé tárgyilagosan. Judy-nak miért az én baráti körömet kell unalmában megfigyelnie? Nagyon jó, pont most veszítette el az egyik srác a nagyapját, és őt próbáljuk támogatni. Senkinek nem árultuk el, hogy mi a baja, mert megkért rá minket, de akkor lehet, hogy Judy erről is tud. – Elhiheted Cornelia, hogy nem szoktunk hülyeségeket csinálni. A mi baráti körünk nagyon rendes, és azért is vagyunk, hogy vigyázunk a gyengébbekre. Hogy megvédjük őket, az olyan hirtelenharagú emberektől, mint amilyen te vagy. Láttam ám, hogy mi történt azzal a két griffendélessel. Alig bírtuk leszedni őket! Aztán menni akartak McGalagonyhoz, az a szerencséd, hogy lenyugtattam őket, és megígérték, hogy nem szólnak egyik tanárnak se. Komolyan, Cornelia, ha hülyeséget csinálsz, legalább tiszta fejjel tedd – sóhajtottam.
És az aggodalmamat megint lerendezte egy legyintéssel. Elképesztő, hogy mennyire hidegen hagyják őt az ilyesmik. – Dehogy felejtem el, amikor ilyen ostobaságokat beszélsz! – ráztam meg a fejemet. Nem, őszintén szólva cseppet sem nyugtatott meg. Csak egyre bosszúsabb lettem a miatt, hogy ennyire könnyedén kezeli azt a tényt, hogy éjszaka egyedül bármi baja eshet.
– Mert mi lett volna, ha épp nem vagyok ott?! Cornelia, nem mindig tudok majd melletted lenni… És, ha bármi bajod esne, amikor nem vagyok melletted, akkor tudod milyen dühös lennék magamra? Ezért kérlek téged arra, hogy vigyázz magadra, mert szeretnélek épségben tudni. – A nikotin okozta felélénkülés kezdett alábbhagyni, és mivel egész éjszaka őt követtem, ezért éreztem, hogy most az álmosság igyekszik rám telepedni. Vele ellentétben nekem nem volt időm kávét inni, és az, hogy egész éjjel talpon voltam, csak még jobban kimerített.
A tekintetét azzal viszonoztam, hogy felvontam az egyik szemöldökömet, majd egy halk sóhaj kísértében megkérdeztem: – Nekem akarod levenni azt a cipőd? Láttam, hogy az előbb is majdnem összeestél benne. Ha akarod, felőlem hozzám is vághatod…
Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom





Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty
TémanyitásTárgy: Re: Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé   Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé Empty

Vissza az elejére Go down
 
Jacob és Cornelia, azaz úton a suli felé
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Alyssha és Jacob
» Jacob Nicholas Holmes
» Cornelia Averay
» Jarret és Cornelia
» Cornelia & William

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Hogwarts :: Archívum-
Ugrás: