Znakharka

Znakharka || Zak || 17 || Pierre Brice

Teljes név: Znakharka
Születési idő: 1979. A legeltetés második hónapjának utolsó napja. (május 31.)
Születési hely: Oroszország, Szibéria, a pusztában
Élőhely: Anglia, London
Pálca: 4 láb és 7 hüvelyk, szibériai vörösfenyő, sárkányszívhúr; 12 hüvejk, tiszafa, sárkányszívhúr
Foglalkozás: tanuló, sámán
HOLLÓHÁT 7/1 fiú

Ilyen vagyok…

Még görnyedt háttal is magasnak számítok. Széles a vállam és elég erős is vagyok. A bőröm kissé sötétebb mint az átlagos angol arcok. A szemem húzott és szűk. Fekete válligérő hajamat hosszú fonatokba hordom. harminc kilenc fonat van. Minden fonatban toll van belefúzve. Tízbe sólyom toll, tízbe sastoll, tízbe varjú toll, és a maradék kilencbe pedig veréb toll. A tollak mellett állatszőr is van a hajamba fűzve. Az előzőosztás szerint tíz fonatban lófarokszőr, tízben farkasszőr, tízben medveszőr és a maradék kilencben pedig vörösmókusszőr A kezeimen egyel több ujj van mint az szokásos azonban ha valaki nem koncentrál rá akkor könnyen át tud siklani felette. A talárom felett gyakran hordok egy szürke medvebőr köpönyeget. A köpenynek van egy vászon csukja része is. Cipő helyett lovaglócsizmát hordok. A kezemen ha lehet ujjatlan kesztyű van. A pálcám (inkább bot) mindig nálam van  vagy a kezemben vagy a hátamra szíjaazva.
Mérhetetlenül türelmes vagyok. De ha valakinek sikerül kiakasztania akkor nagyon rosszul jár. Hollóhátashoz méltóan előszeretettel gyakorlom a mágiát. A kedvencem a bájitaltan. Ezenfeflül néhány nem szokványos hazai varázslatot is tudok amit azonban megőrzök magamnak ameddig csak lehet. Eddig simán ment. Regisztrálatlan animágus vagyok. Ezeket összevetve jobb neked ha nem próbálsz felbosszantani. A kinézetem miatt eléggé különc vagyok de nekem fontosak a hagyományaim így ezen nem akarok változtatni. Az első iskolai napom óta nem hagytam el a Roxfortot (egykét falusi kiruccanást és a nyarat kivéve) tehát ismerem a helyet mint a tenyeremet. Nem szeretek beszélgetni, játszani és a csínytevésekben sem vagyok élen járó. Szabadidőmben kísérletezek és olvasok.

Az én történetem....

Hosszú és nem épp vidám a történetem. Ha érdekel úlj le és és halgasd de ha rossz kedved van akkor menekülj mert ettől nem leszel vidámabb.
Egy nomád klán gyermekeként láttam napvilágot. Pontosabban villám világot. Amikor felsírtam a jurtába csapott a villám és az egész leégett. Édesanyám meghalt a tűzben. A nagy ilyedség után amikor jobban megvizsgáltak észrevették hogy több ujjam van mint annak lennie kellene. Édesapám mint egy leprást úgytartott el magától. Mifelénk ha valaki ennyi furcsasággal születik az csak is bajt hozhat a klánra. Askurnak a sámánunknak köszönhetem hogy életben maradtam. Amikor megtudta mi történt kijelentette hogy én vagyok a klán új táltosa. Magához vett és kancatejjel itatott. Amikor akkora lettem hogy megértettem a körülöttem lévő dolgokat elkezdett a sámánvarázslatra tanítani. A fonataimat akkor kötöttem meg és azóta nem bontottam ki. Gombát ettünk és füvek füstjét szívtuk. Aztán a tűz körül szellemet idéztünk. Askur többször elvitt az életfához és jártunk az felvilágban és az alsó világban is. Megtanultam szólítani a farkas a medve és a sólyom lelkeket. Askur eközben egyre veszítette el az erejét. Azt mondta csak egy sámán lehet. Most hogy átadta az erejét neki távoznia kell. Én vagyok a klán sámánja. Aznap este szólította a medve lelket és elment a faluból. Másnap amikor utána lovagoltam csak egy halott szürkemedvét találtam az egyik fának dőlve. A bőrét használom köpenyként. még ma is.
A szomszéd klán megtudta hogy a sámán halott. Amint megbizonyosodtak a hírről sereggel érkeztek. Az erős sámán védelme alatt álló klán ellen lehetetlen harcolni. Én azonban nem hogy erős de még közepes szinten sem álltam. Az ellenséges lovasok úgy hasítottak a sátrak közé mint a kés a vajba. Harcosaink nem tudtak ellenállni. Az asszonyokat és az állatokat elvitték. A férfiakat és a gyerekeket megölték. Én a sámán a fő jurta középső oszlopának tetején lógva néztem végiig a mészárlást majd azt hogy alám összegyűjtik a hullákat és meggyújtják. Az égett testekből felszálló füst olyan varázserőt adott mint semilyen fű vagy gomba az előtt. Nem tudom milyen lélek volt amit akkor hívtam de azt rudom hogy mikor magamhoz tértem harminc katona feküdt mellettem holtan. Az ellenség teljes erejéből hajszolta a lovakat hogy távol kerüljön tőlem. Menekültek ugyan de a fogjokat magukkal vitték. Hiába minden sámán erőm öt éves fejjel nehezen tudtam magam túltenni a történteken. Az egyik kódorgó lovat elkaptam és vágtattam ameddig le nem szédültem a fáradságtól. A harmadik nap egy városhoz értem. A koszos fáradt talpig véres gyerek szánalmat keltett egy helyi asszonyságban. Megmosdatott megetetett és elvitt egy Szentpétervári árvaházba. Az árvaházban egy hónapot tölthettem amikor egy angol házaspár jött és minden áron engem akartak örökbe fogadni. Sosem mondták hogy kerültek Oroszországba. Sosem mondták hogy mért látogattak árvaházat. Nem mondták hogy mért tagaszkodtak hozzám. Akkor még engem sem nagyon érdekel. Volt ezer más bajom is. London belvárosában laktunk egész tíz éves koromig. Akkor érkezett a levél a Roxfortból. Nevelőszüleimet alog lepte meg a dolog. Nem tudom hogy a fura hajviseletem, a szobámban magamban kátálás vagy a farkassá változás miatt hitték el hogy varázsló vagyok de elhitték és ez a lényeg. Beirattak és azóta a Roxfort tanulója vagyok. Csak nyaranta járok haza. Nevelőszüleimet ez megkönnyebbüléssel tölti el mert ha szeretnek is egy kissé azért kilógok a sorból.
A Roxfortban bekerültem a Hollóhátba. A hollóhátasok amúgy sem a legnépszerűbb egyének az iskolában. Mindenki tanul. Én mazonban még közülük is kilógtam. Amit tanultam varázslás az teljesen más volt mint amit itt kell tanulni. A kinézetem és az öltözékem sem épp beilleszkedős öltözet. A szótlanságom sem segített a helyzetemen. Így maradt a kísérletezés és a magolás. Kísérleteztem a szellemek isdézésével. McGalagony vett észre egyszer és azonnal hívta a mágia ügyi minisztériumot hogy animágus vagyok. A pökhendi miniszter beült a puffos székbe és várta az atrakciót. Én ahogy kérték hívtam a sasszellemet majd a medveszellemet és a farkasszellemet. Minden szellem után egyre jobban elkerekedett a miniszter szeme. Amikor ismét visszatértem a miniszterúr felállt és kijelentette: “Nem animágus. Csak egy állattá tud átváltozni az animágus. Ez csak valami szemfényvesztés.” Mondhattunk akármit nem hitt el semmit. McGalagony még büntetést is kapott hogy feleslegesen zargatta a mágia ügyi minisztert. Azóta vígan változok át mind a három állattá mégsem regisztrálnak soha. A másik kísérletem a pálca alakítása volt. Nem tudtam megfelelő pálcát találni magamnak. Valami mindig hibádzott. Elkezdtem levelezni Olivander úrral. Két év kísérletezés után szereztem magamnak egy Szibériai vörösfenyő rudat és hozzá egy orosz sárkány szívhúrját. A hosszas tanulmányozásom sikereként egy Négy és fél láb körüli töképetesen illeszkedő bot került ki a kezem alól. Azóta azt használom ha nincs megszabva a pálca. Néhány tanár és jogszabály tiltja hogy ilyen nagy legyen. Ez esetben a kevésbé kényelmes 12 hüvejkes tiszafa sárkányszívhúr pálcát használom. Azonban koránt sem olyan jó mint a sajátom. A harmadik konfliktusom Python professzorral volt. Egyik téli szünetben amikor nem volt az iskolában lelopództam a laborba és összefőztem a gombáimat és pár alkotóelemet a nagyobb mágikus hatás elérés érdekében. Ez mind szabad és engedélyezett csakhogy elfelejtettem rendesen kipucolni az üstöt. Az ismeretlen alkotóelem a következő óra anyagával keveredve és jól felfőzve 12 tanulót juttatott a gyengélkedőbe. Pyton talán még ezt is elnézte volna csakhogy a robbanás összeburította az alapanyagos polcot és az értékes és ritka növények mind pocsékba mentek. Egy hónapig a közelébe sem mehettem az üstöknek. (Ez persze nem jelent azt hogy nem is mentem.)
Most így az iskola vége felé közeledve lassan ideje lenne elgondolkogni mihez kezdek majd az életben. Bát ez még mindig elég távol van. Majd előbb utóbb meglátjuk.