Iason B. Bloodworth

IASON BYRON BLOODWORTH || IAS || 17 || JAMIE CAMPBELL BOWER

Teljes név: Iason Byron Bloodworth
Születési idő: 1979, Május, 16
Születési hely: Egyesült Királyság, Manchester
Élőhely: Egyesült Királyság, Manchester + Roxfort
Pálca: 12 hüvelykes, rózsafapálca, egyszarvú szőr maggal
Foglalkozás: tanuló, bejegyzetlen animágus (fehér nyúl formáját tudja felölteni)

Ilyen vagyok....

Jellem: Semmi sem lepi meg, semmi sem indítja meg, semmi nem kelt benne csodálkozást, és nem is lelkesíti. Ő nyugodt megfigyelő marad. A mindennapokban ez a magatartás néha ingerlő. Nem ragadják el az érzések, legyen az öröm vagy gond, bosszúság vagy az élmények özöne. A túlfeszített helyzeteket nyugodtan, esetleg ironikus mosollyal szemléli. A nyugtalanságra feltűnően határozottan reagál. Ha belép valaki melegszívűen és lelkesedve, ő hideg lesz, mint a jég. Ha valaki megvan telve a világ nyomorúságai miatti panasszal, pesszimistán, akkor optimistább, mint valaha, és elviselhetetlenül gúnyolódik. Ha megjelenik valaki színültig telve tervekkel és javaslatokkal, akkor számára a legnagyobb élvezet, ha lelkesedésére hideg vizet önthet. Kiegyensúlyozott gondolkodásával és éles elméjével könnyűszerrel rámutat az illető ötleteinek gyengéire. Ha enged ennek a kevéssé kellemes vonásának, másokat kínzó, kellemetlen alakká válhat, aki csak annál jobban ingerli a többit, mert saját nyugalmát soha el nem veszíti. Rendkívül jól szórakozik, miközben mások dühöngve bosszankodnak. Ő lustább, mint a többiek és igyekszik minden erőfeszítést elkerülni. Opportunista. Ez a vonása arra vezethető vissza, hogy undorodik minden fáradozástól és kényelmetlenségtől. Jobban érdekli az, ami könnyen és fáradság nélkül megoldható, mint az, ami jó és igazságos. Mások iránt közönyös. Sem nem kemény, sem nem brutális, de hideg. Ha valaki segítséget kér tőle, és cselekvésre ösztönözhető, akkor barátságos és szeretetreméltó. Egyébként visszahúzódik, mert alaptermészetéhez tartozik az a vágy, hogy lehetőleg ne zavarja senki. Így biztosítja saját kényelmes életét, hogy ne kelljen törődnie mások gondjaival és bajaival. Fölényes. Iason leginkább hajlamos a gőgös közönyre, amelyet önteltségnek is nevezhetünk. Temperamentuma kiegyensúlyozott. Csupán érdektelen megfigyelője annak, ami körülötte történik. Nyugalmával és éleslátásával minél inkább észreveszi az emberek ostobaságát, hiúságát és önzését, annál inkább kialakul benne mások megvetése. Magatartása fölényessé válik. Pontosabban: tanulmányozza az embereket, de alig érdeklődik irántuk.

Kinézet: Iason szavaival élve: Kíváncsi vagy milyen a külsőm kis csibe? Akkor ne habozz, gyere nézzünk bele abba a hatalmas tükörbe ami pont véletlenül itt áll előttünk. Szeretnéd, hogy elmondjam én mit látok benne? Oh igen. Ennek most nagyon örülök, tudod beszédes kedvemben vagyok és szívesen mondom el mi az amire fel kell figyelned. Hé ki engedte meg neked, hogy a saját külsődben vessz el?! Tudom, hogy a tükör hatalmas és a te figyelmed egyre jobban lankad, ha nem kezdek el lényeges, szemmel látható külsőségekről beszélni. Látom, most már rám figyelsz és képes vagy belenézni azokba a kék szembogarakba ami az én birtokomban áll. Szépek ugye? Őszintén szólva, büszke is vagyok rájuk. Szóval nézz csak bele mélyen a szemeimbe. Csak beléjük ne szeress, mert a végén nem tudom elmondani neked a folytatást. Ne piszkáld a szőke hajam, szeretem ha beletúrnak ne érts félre, de ne most miközben épp papolok neked magamról. Látod az arcom igaz? Mondd milyennek tűnik? Boldognak, szomorúnak netán elkeseredettnek? Bármelyiket is lásd, ne keseredj el! Az arcmimikám rengeteg olyan érzést képes mutatni neked, ami kifejezi milyen sokszínű a temperamentumom. Tudod ez az egész, ez a szinte mindenki felé magasodó lényem azt tükrözi milyen vagyok. Szóval nem kell félned, hogy te vagy az egyetlen aki főlé magasodom, mert valljuk be én nem vagyok alacsony. Legalábbis az elmúlt időben úgy látszik rengeteget nőttem. Jaj ne félj! Még nem ért véget a mondókám! Van amit még meg kell említenem neked? Oh hát persze, biztos kíváncsi vagy mennyit nyom a mérleg alattam, de őszintén szólva fogalmam sincs. Nem méretkezem, de mint látod nincs rajtam plusz zsírfelesleg. Tessék fogd meg a karom, érzel itt valahol zsírfelesleget? Nem, hát persze, hiszen az izom átveszi a helyét, szerencsére. Jaj, csak arra kérlek, hogy így a beszédem végére a frissen kivasalt fehér ingemet ne akard letépni! Tudod te mennyit kellett azon fáradoznom, hogy ilyen tökéletes legyen? Sokat, de megengedem, hogy szépen hozzá érj. Tisztában vagyok azzal, te is megszeretnéd érinteni az ingemet. Csak azt ne mondd, hogy a rajongóm vagy máris! Mert akkor tényleg kikészülők és még jobban magamra húzom a nadrágomat, ami amúgy farmertól elkezdve a sportos nadrágig bármi lehet. De most, mint látod nem a sportos nadrágom van rajtam, szóval jogosan kérlek arra amire. Mondd, hogy nem hagytam ki semmit és mindent láttál abból amit a tükör is mutat nekünk. Elégedett vagy? Jó, akkor most ne csimpaszkodj a nyakam köré és nyomás a dolgodra!

Az én történetem....

Oh hát izé, én inkább odaadnám a napló jegyzeteimet, minthogy arról kezdjek el mesélni milyen volt megszületni egy ikertesó társaságával, megszokni egy nagyobb testvér jelenlétét, hallgatni rá, aztán várni, hogyan születik meg még egy kis öcsi. Szóval rémes, pont ezért, ha megfelel a jegyzeteim adom oda. A legkedvesebb és legrosszabb emlékeimet is lejegyzeteltem amire még emlékeztem kis koromból, szóval jó olvasást!


Első bejegyzés címe: Mi lenne velem, ha te nem volnál?
Kiről szól leginkább: Az öcsémről, Christian-ról
Mikor történik az esemény: 7 éves koromba, amikor ő még csak 5 éves
Helyszín: Elvileg a családi házunkban és a kertünkben

Hangosan sikítozni kezdett mint valami hisztis kislány, pedig én csak véletlenül estem el és a vizet sem akarva irányítottam rá. Nem tehetek arról, hogy szeretem a virágokat és anya kinevezett a család kiskertészének. Bár ilyenkor jobb lenne ha ő is a házban maradna, nem pedig itt a homokozóban építgetné az úgynevezett kastélyát. Régebben én is szerettem a homokozóban játszani, de az az idő lejárt, most biztos nem fogok lesüllyedni Chris szintjére. Már hét éves vagyok, tudom mi a helyes és inkább nézek rajzfilmeket minthogy homokvárat építsek. Persze, hogy sírt a hideg víz miatt, anya és apa meg munkában van a bébiszitter meg nem most fog visszajönni a vásárlásból.Anthony persze vele ment, mint valami illedelmes kiskutya aki mindig mindenkinek segít, Joe meg gondolom elaludt a tévé előtt. Remek! Nekem kell elintéznem ezt a sírós babát.
– Ne sírj már, csak én voltam. – persze neki ez nem volt elég, hiszen sírásból sosem elég. Csak azt nem tudom elképzelni, hogy Joe miért nem szalad ki egyből ennek a szép száll kiskirálynak a megmentésére. Na de nem is baj. Legalább engem márthat be a bébiszitternél nem pedig Joe-t.
– Te olyan… goo…gonosz vagy…Iasoooon! – persze, hogy nem vette jó néven amikor hozzá értem és egy öleléssel próbáltam elrendezni az ügyet. Lökdösődött, meg hisztizett két percig, amíg még kibírta a haraggal. De mivel ő nem olyan és én ismerem őt, abba hagyta a hisztit. Határozottan vicces volt őt félig meddig vizesen és vizes homoktól teli kis nadrággal látni. Olyan lehetett mint a Pókember háromban a homokember. Csak neki a szép tiszta nadrágja bánta meg azt, hogy homokozott és közben levizeztem őt.
– Nem vagyok gonosz, csak véletlenül tettem. Ezt te is tudod Chris. De most szerintem öltözz szépen át, még mielőtt megérkezik a bébiszitterünk Tony-val és meglát téged így. – jó testvérhez illően meg fogtam a kezét és bevittem őt a házba átöltözni. Öt éves, úgy gondoltam fel tud öltözni egyedül és ki tudja választani azt a ruhát amit fel szeretne venni. Tévedtem, hiába öt éves az esze még kicsi és jó ha be tudja kötni a cipőjét. Fordítva vette fel a ruháját míg én kint voltam és megnéztem Joe mit csinál. Jégkrémet majszolva bámulta a tévét és amikor Chris kijött a szobájából mindketten nevetni kezdtünk rajta.
– Várj, segítek neked. Rosszul vetted fel a blúzodat ez a hátulja nem pedig az eleje. – szomorkásan felnézett rám, gondolom Joe miatt aki nem tudta abba hagyni a nevetést. Természetesen nem arról van szó, hogy vele se történt meg még ilyesmi, azonban azt mintha most jobban élvezné amit Chris-en lát, nem vele történt meg így persze előszeretettel nevetgél. Segítettem az öcsémnek, bár amikor a bébiszitter megérkezett Tony-val nem igazán örült a Chris szobájában hagyott szennyes ruhának, de annak sem, hogy Joe felfalt egy nagy doboz jégkrémet és megfájdult miatta a hasa.


Második bejegyzés címe: Mardekár allergia
Kiről szól leginkább: Az ikertestvéremről, Joseph-ről
Mikor történik az esemény: 15 éves korunkba
Helyszín: Roxfort udvara

– Te már tudod, hogy hová szeretnél tartozni? – persze, hogy érdeklődött irántam, hiszen a testvérem volt és gondolom megint rám akart sózni valamilyen tervet. Mindig segítek neki ezt ő is nagyon jól tudja, de ne akarjon most olyasvalamibe keverni amit nem szívesen tennék meg.
– Miért kérded? Talán azt akarod, hogy én is olyan legyek mint te és a nagyképű barátaiddal lógjak Joe? – elismerem egy kicsikét duzzogtam, amiért makacs voltam és nem akartam bárkinek engedelmeskedni. Jobb szeretnék egy darabig a magam ura lenni, függetlenül élni és senki parancsait se követni. Bár az vicces amikor Joe helyett én megyek az asztronómia órájára. Oh igen a terem az valami elbűvölő, de sokáig úgysem lehetek ott, hiszen ha kérdezősködni kezdenek valami olyanról, amit csak ő tud és én nem könnyen lebukom.
– A testvérem vagy Ias, én csak azt akarom, hogy ne légy egyedül. De ha nem szeretnél a barátaimmal beszélgetni akkor melletted maradok, ha kéred. – mindig ez van, két percig mellettem marad, betartja a szavát azonban ha szólítják mennie kell. Istenkém, mintha valami rabszolga lenne vagy nem tudom. Régen sokkal jobb volt, nem futkosott senki után és kitűnően összezavartuk egymás barátait, csintalankodtunk meg minden. De most. Rá sem lehet ismerni. Mindig azt hajtogatja, hogy szeret a közös szobánkban is, mert a testvére vagyok s, legalább mi tartsunk össze, de a cselekedetei mást mutatnak. Csak egyszer lenne őszinte és azt hiszem akkor igazán hinnék neki.
– Én sosem vagyok egyedül, tudhatnád, hogy ott van nekem Mandy aki lány létére igazán kedves. Nem úgy mint a te barátaid. Azt hiszem sosem fogom megérteni őket, pont úgy ahogy engem nem értenek meg ők. Mire fel az a sok piszkálódás? Úgysem leszel több tőlük. – igen, ha duzzogásról volt szó, akkor csakis édességgel lehetett kiengesztelni. Joe-nál azonban nem volt mindig gumicukor, szerencsétlenségünkre most sem, hogy ki tudjon engem engesztelni.
–Nem tudom. Szerintem vicces az amikor a Griffendélesek nyöszörögnek. Miért nem csatlakozol?– röhögve néztem fel rá, majd megráztam a fejem. Az kizárt, hogy én a testvérem segéde legyek. Még mit nem! Hogy aztán azzal dicsekedjen sikerült átvernie engem és rávenni valami olyanra, amit nem tennék meg szívesen. Plusz, eszem ágában sincs elárulni a Griffendéleseket az én Mardekáros ikertestvéremért.
– Megörültél? Én sosem fogok azokkal a trollokkal egy baráti körbe lenni, akik azt hiszik, hogy aranyvérű vagy, amikor közben nem is. Ha meg valami fontosat akarnék megtudni, majd eljátszom, hogy én te vagyok és kész. – enyhén meglökte a vállamat, gondolom ezzel azt akarta mondani, hogy jobb lenne Griffendélesnek lenni, nem pedig eljátszani az ő szerepét. Különben is, nem én tehetek arról, hogy ő bekerült a Mardekárba és én valami csoda folytán a Griffendélbe.
– Szerencséd, hogy hasonlítasz rám és beugrasz helyettem néha. De ez akkor sem jogosít fel téged arra, hogy kihallgasd a többieket. – már volt egy olyan érzésem, hogy meg szeretne fojtani amiért ennyi bosszúságot okozok nekik, de ő nem ugrik be helyettem, tehát Joe a legnagyobb hibás, nem pedig én. A Griffenélesek amúgy is felismernék őt, a viselkedésünk az ami lebuktathat minket. Plusz én amúgy sem szenvedek őszinteség rohamban, inkább megtartom magamnak a véleményemet amikor lehet és nem bosszankodom butaságok miatt. Igen, kőkeményen utálom a Mardekárosokat és csak Joe az egyetlen kivétel akit nem szeretnék felaggatni az egyik szoborra.


Harmadik bejegyzés címe: Rossz szokás, oh csak ezt ne!
Kiről szól leginkább: A bátyámról, Anthony-ról
Mikor történik az esemény: Anthony 18. születésnapja előtt pár nappal
Helyszín: Szárnyas Vadkan

Tökéletes nap volt a mai, úgy tűnt semmi sem zavarhat meg minket Griffendéleseket a mai napon és azt tehetünk amit csak akarunk a Roxforton kívül. De tévedtem ha azt hittem, hogy minden úgy fog menni ahogyan azt én szeretném. A többiek arról győzködtek, mennyire jó lesz itt kivégezni egy szál cigit, mert ugyebár erre egy ismerősünk se jár. Én szintén ezt szerettem volna hinni, akárcsak a többiek. Azonban amikor megláttam a bátyámat besétálni a kedves kis bandájával együtt, köpni nyelni nem tudtam. Nem lett volna szabad idejönnie, mert annyira azért nem szeretek nyilvánosan ennyi iskolám béli előtt rágyújtani és unott arckifejezéssel füstöt eregetni. A bátyám természetesen észre is vett és nagyon jól tudta, hogy Joe sosem barátkozna egyszerre ennyi Griffendélessel együtt. Valamiért esze ágában sem volt odajönni a kis csapatával hozzánk és kérdőre vonni, hogy mit művelek itt. Nem akart lehordani semminek, sőt okoskodni sem jött oda hozzánk, ami néhány percig jó volt, de már cseppet sem olyan nyugodtan szívtam el a maradék cigit mint azelőtt, hogy egy családtagom se tudott erről. Ő azonban valamilyen úton – módon megtudta, hogy itt vagyok a többiekkel és ez nem jó. Otthon bizonyára be fog köpni a szüleimnél és akkor vége a mosolygós pillanataimnak. Nem nézhetek boldogan a szemébe és ez nekem fog rosszul esni, mert hiányolni fogom a szeméből azt a csillogást, amiről tudom, hogy ő a bátyám aki jónak lát. De most már nem fog és én ezt tudom, bár még könnyedén letagadhatnám és azt mondhatnám neki, hogy Joe-val megint szerepet cseréltünk. Azonban van egy olyan érzésem, hiába megyek oda hozzá és mosolygok aranyosan az arcába, őt a látottak miatt ennyivel nem fogom tudni bármiről is meggyőzni. Nem vagyok szent, bár az aki nem ismer folyton egy okoskodó és jó fiút láthat bennem, Tony is ennek lát, na meg a többiek akiknek aztán fogalmuk sincs arról milyen vagyok. A testvéremet azonban nem akartam becsapni, talán pont ezért álltam én is fel akkor amikor ő és a barátai indulni készültek.
– Tony várj meg! – tudom, hogy nem volt rossz ötlet oda menni hozzá és megállítani még mielőtt úgy döntene, otthon szívesen beköpne anyáéknál.
– Valami gond van Iason? Talán elfogyott a zsebpénzed? – kétlem, hogy nem vett észre a többiek mellett, biztos látnia kellett, hiszen egyszer-kétszer még elkapta a pillantásomat is. Vajon még mindig nem tudhatja miért jöttem ide és állítottam meg őt? De, biztos tudta csak tőlem sokkal jobban szerette volna hallani, mintsem a saját szájából. Legalábbis én úgy vettem észre, hogy ezt szeretné. Pusztán jobban szereti az őszinteséget és kész.
– Nem láttál semmit ugye? – kérdeztem tőle kissé sejtelmesen, közben meg mintha legbelül komolyan abban reménykedtem, hogy nem is látott engem.
– Mindent láttam amit kellett, de nyugi ez a te életed, nem az enyém, azt teszel vele amit akarsz. – ezzel az egy mondattal gondolom azt sugallta nekem, hogy megőrzi a titkomat a szüleink és a kis Chris előtt, mert sajna Joe sokkal hamarabb rájött a rossz szokásomra mint gondoltam.
– A szüleinknek nem fogod elmondani… ugye? – gondterhelten megrázta a fejét és elment, úgy éreztem ezzel nem csak a belé vetett hitemet kapta meg, hanem a jó kedvemet is. A nap további részét már nem töltöttem el olyan hű de vigyorogva és ezt a többiek nagyon jól látták rajtam. Kérdezni azonban nem kérdeztek tőlem semmit, bizonyára azért, mert tudták, hogy ha akarom elmondom nekik azt ami bánt és ha nem akkor magamban tartom.


Negyedik bejegyzés címe: Én a tiéd vagyok
Kiről szól leginkább: Mandy-ről
Mikor történik az esemény: Egy évvel ezelőtt
Helyszín: Roxfort könyvtára

– Nagyon örülök, hogy eljöttél velem. Tudod valami különleges könyvet szeretnék elolvasni. Van ötleted, hogy melyiket lehetne? – mosolyogva nézett rám Mandy és tette fel a kérdést, amire őszintén így elsőre nekem sem volt ötletem. Nem vagyok biztos abban, hogy amit én szeretek azt ő is szeretni fogja. Pont ezért maradtam a régi jól bevált mugli íróknál, akiknek már olvastam a műveit és ha kell bátran javasolhatom azokat Mandy-nek.
– Olvastad már William Shakespeare Rómeó és Júlia című tragédiáját? – mosolyogva nézett fel rám, amit egy Igen-nek vettem, bár sosem lehet tudni ugye, hogy egy nő mikor miért mosolyog ránk? Kíváncsivá tett, ennyi az egész.
– Olvastam. Na és te? Van már kedvenc szereplőd benne? Ha igen ki? Vagy a többi fiúhoz igazodva neked is Rómeó a kedvenced? – kissé elhúztam a számat, én magát a történetet szeretem, csak ne halállal érne véget. Bár gondolom az élet után bizonyára együtt lehetnek, talán a halállal teljesülhet ki a szerelmük vagy nem tudom.
– Én nem lennék Rómeó helyében. Míg élt nem szerethette nyilvánosan Júliát, én sosem tudnék titokban sokáig szeretni valakit. Talán pont ezért a Hamlet és a Szentivánéji álom a kedvencem azok közül amit eddig elsikerült olvasnom Shakespearetől. – a többihez nem volt hangulatom, egyszerűen nem passzoltak hozzám.
– Oh értem, ezek szerint ha lenne valaki akit szeretnél arról már mindenki tudna? – hangosan nevetni kezdtem a kérdésén, majd elkomolyodtam, mert jogosnak éreztem a kérdést. Vajon ha szeretnék valakit akkor arról már mindenki tudna? Hát persze, hogy nem egészen addig a pontig amíg elhatározom magam és el nem mondom az illetőnek mit érzek iránta. Nekem most meg itt volt Mandy, iszonyat nehéz úgy a szemeibe nézni, hogy közben nem tudom mi jár a fejében és pont ezért nem mondhatom el neki, mennyire szeretem s, nem szeretnék csak egy szimpla barát lenni az ő szemében.
– Nem hiszem, bár azt tudom, hogy nekem már nem kell keresgélnem. – lehet, hogy a hangomban némi büszkeséggel mondtam ki mindezt, bár nem tudtam hogyan fogja majd ezt reagálni Mandy.
– Na és ki a szerencsés? Hadd gratuláljak neki! – enyhén meglepett az amit tenni szeretett volna, azonban előre láthatólag ő bizonyára nem fog tudni gratulálni önmagának, pont ezért kell mindezt nekem majd megtennem valahogyan.
Hogy megkezdjem a gratulációt, egy hirtelen jött ötletből az arcomon egy mosollyal magamhoz öleltem őt. Nem reméltem sokat, hogy meg fogja érteni vagy sem, azt azonban én nagyon jól tudtam, mennyire nem vagyok képes tovább titkolózni előtte.
– Hát ha tudsz gratulálni önmagadnak akkor megteheted Mandy. – tátva maradt a szája a meglepettségtől, de most már sokkal boldogabban bújt hozzám, mint ezelőtt. Most tudta, hogy őt szeretem és senki mást.
– Oh hát akkor gratulálok magamnak. – jó elismerem túljárt az eszemen és azt hittem egy pillanatra megtréfálhatom őt, de tévedtem. Őt nem lehet sem átverni, sem pedig megtéveszteni, lehet pont ezért szeretem, mert mindenkit elfogad olyannak, amilyen.
– Szeretlek Mandy. – azt hiszem sokkal jobb volt egyszer kimondani neki, mint ezerszer eltitkolni előle és hallgatni a gondolataimat, azzal kapcsolatban, hogy mondjam már el neki az igazat.
– Most már tudom, Iason. - szívesen visszakérdeztem volna, hogy ,, Na és te szeretsz engem?” de nekem muszáj volt cselekednem és a szavakhoz valamiféle tettet is kellett fűznöm. Az ajkaimmal illettem az övét, de csak mert… mert tudta az igazat és ha majd bajba kerülök miatta akkor majd tudja, hogy miért tettem azt amit.

Khm most, hogy elolvasta a jegyzeteimet, kérem vissza őket. Még nekem is szükségem lesz rájuk, tudod, sosem szeretném elfelejteni azokat a pillanatokat amelyek a szívemhez nőttek valamiért.