Clary & Lau

Amikor felébredtem a - számomra szokatlan - délutáni alvásomból, felpillantottam a falon lógó, hangosan ketyegő órára, mi éppen akkor ütött négy órát. Egy picit még ültem a meleg ágyamban, és fejben elhatároztam, hogy ma ha törik, ha szakad lemegyek Roxmortsba, a Szárnyas Vadkanba. Gyorsan kiugrottam az ágyamból, és kicsit megigazítottam a ruhám, meg a hajam, majd kirohantam a hálóteremből. Végig futottam a lépcsőkőn, és egészen addig meg sem álltam, amíg a harmadik emeleten, a Púpos Boszorka szobrához nem értem. Nem tudtam róla sokat, sőt, szinte semmit, de annyi információm volt róla, hogy itt van a titkos út, ami Roxmortsba vezet. Abban is biztos voltam, hogy van egy nehéz jelszava, ami most... épp nem jut eszembe. Idegesen, ajkamba harapva, gondolkodtam a jelszón, amit eddig sikerült megjegyeznem.
Amikor végre eszembe jutott, körülnéztem, hogy nincs-e valaki a közelembe, és suttogva, megszólaltam.
- Főtt bogarak. -
Egy nem túl széles rés nyílt a szobor mellett, amin én - ha kicsit nehezen is - átfértem. Egyik lábam beletettem a lyukba, majd a másikat is, és már suhantam is. Olyan volt, mintha egy játszótéri csúszdán lennék, annyi különbséggel, hogy egy kicsit több idő lecsúszni, de a felejthetetlen élmény élmény garantált. Imádtam így menni Roxmortsba, mert nem csak kényelmes, és nem kell rengeteget gyalogolni, hanem még gyorsabb is.
Amikor megérkeztem, egy WC szerűségbe érkeztem, és figyelmetlenségből a földre estem. Gyorsan felkeltem a földről, és leporoltam a ruhám, majd kiléptem a vécéből, és egyből a Három Seprűbe érkeztem. Éppen az az időszak volt, amikor sok ember látogatja ezt a helyet, de ez soha sem zavart. Odasétáltam a bárpulthoz, felültem egy székre, és a pultoshoz szóltam.
- Egy vajsört kérek. - mondtam kifejezéstelen arccal.

Unatkoztam... Elegem volt már az állandó hétvégi tanulásokból és a jó kislányokból mindig annak tüntettem ki magam. Így arra az esetre gondoltam mivel este nem tudtam elaludni a fejembe sok volt a zsivaj és elegem volt már kiakartam szedni a fejemből a régi emlékeket azon tanakodtam, hogy lemegyek a Szárnyas vadkanban meginni valamit. Gyorsan magamra kaptam a ruhámat a pizsamától megszabadulva és egy kényelmes ruhába és cipőbe mentem ki a Mardekár ajtaján. Még volt időm ezért lementem a lépcsőkön a púpos hölgyig. Bár...mondjuk nekem sem volt foggalmam róla a történetértől de a jelszó eszembe volt.
-Főtt bogarak Mondtam kicsit megfázós hangon. Bementem a titkos alagúton keresztül tehát senki  nem vehetett észre engem, legalább is remélem. Mikor beértem a Vadkanban megláttam a púltnál ülő egyik ismerőst. Claire McQuillent. Griffendéles lehetett láttam rajta de engem ez nem zavart odaültem mellé.
-SziaKöszöntem rá mosolyogva majd egy lángnyelv whiskyt kértem .