Sirius & Lana

Sipor most is kitett magáért. A házimanó olyan jót főzött, mint még soha! Az erőlevese egyszerűen fenséges volt. Miután végeztem a levessel, nekikezdtem a sült oldalasnak. A falatokat (mint mindig) vörösborral öblítettem le. Az oldalashoz nagyon illett a jó magyar tokaji aszú, melyet Sipor szerzett be nekem. Az ebédemet egy kopogás szakította félbe. Bár az esőcseppek erősen kopogtatták az ablakokat, a kopogás így is hallatszott. Reméltem, hogy nem megint az öreg Croovey lesz az. Az öreg mindig elvarázsolja a feleségét (általában kecskévé vagy szamárrá), de mindig elfelejti az ellenátkot, és tőlem akar segítséget kérni. Ezen a héten már vagy háromszor járt nálam ezzel az ürüggyel. De elhessegettem az öreg Crooveyt a fejemből, és ajtót nyitottam. Egy lány állt előttem, még valószínű iskolába járhatott. Fekete haja teljesen elázott. Kezében egy seprűt tartott. A sűrű esőcseppektől nem bírtam elolvasni, hogy melyik típus, de minden kétséget kizárólag egy Nimbusz volt.
- Miben segíthetek? - kérdeztem a lánytól - Kerülj beljebb! - mondtam neki, hisz mégsem hagyhattam kint a szakadó esőben.

- Én meg Sirius vagyok, Sirius Black. Bár gondolom ezt már tudod - mondtam Lanának, majd rámosolyogtam - Szóval szeretnél a Rend tagja lenni...értem - motyogtam - Nos, a főhadiszállás csupán az én házamban van berendezve, de a vezető az Dumbledore. Nem tudom, hogy csatlakozhatnál-e. Ami azt illeti, nagyon fiatal vagy még. Hány éves is vagy? - kérdeztem a lányt, miközben befelé invitáltam a konyhába, és levessel kínáltam. Jobban megnézve a haja nem is fekete volt, hanem sötétbarna. Biztos az eső miatt tűnt annyira sötétnek. Szép lány volt, nem is értettem, miért akar a Rendhez csatlakozni. Hogy a halálfalók darabokra szaggassák? Vagy csak harcolni akar a gonosz erők ellen? Ki tudja. Ilyen fiatal lánynak még elég veszélyes a Rendhez csatlakozni - töprengtem magamban.

- Jogos amit mondasz Lana. Tudod mit? Ha annyira szeretnél csatlakozni a Rendhez, akkor mutasd meg mit tudsz! - mondtam - Persze én elhiszem neked, hogy tényleg van tudásod, de azért nem árt egy próba, ugye? - kérdeztem a lánytól. Ő mosolygott és bólintott: jelezve, hogy készen áll a "próbára".
- Máris jövök - mondtam, és gyorsan felszaladtam az emeltre a gyakorlóbábukért. Mindig van itthon egy - két bábu az ilyen helyzetekre. Mikor végre megtaláltam a bábukat, levittem őket a konyhába.
- Ha befejeztük az ebédet akár el is kezdhetjük, rendben? - kérdeztem.

- A Tiltott Rengetegbe. Egy Főnix Rendje tag nem ijed meg az ottani élőlényektől - mondtam mosolyogva - de csak ha nem félsz - majd ismét Lanára mosolyogtam.
- Akkor hát Lana...fogd a seprűd, mindjárt hozom én is a sajátom. A pálcád megvan? - kérdeztem, mire a lány bólintott, én pedig elindultam a tárolóhelység felé. Mikor kinyitottam a helység ajtaját, egy doboz rám esett a polc tetejéről. A dobozból megszámolhatatlan apró kis lény repült ki. Apró szárnyuk volt, testük pedig leginkább egy ronda hernyóhoz hasonlított, ami megevett egy karórát. Fogalmam sem volt, hogyan kerültek a lények ide, de elhatároztam, hogy elviszem őket Hagridnak, aki majd megszelídíti őket. Gyorsan beletereltem e lényeket a dobozba, amit gondosan lezártam. A seprűmet kivettem a helyéről, és visszaballagtam Lanához a konyhába.
- Ezt a dobozt kérlek majd add oda Hagridnak, Lana. Mondd neki, hogy én küldtem - adtam át a dobozt a lánynak.