Viktor Krum

VIKTOR KRUM || VIKTOR || 20 || STANISLAV IANEVSKI

Teljes név: Viktor Krum
Születési idő: 1976. május 16.
Születési hely: Bulgária, Szófia
Élőhely: Bulgária, Szófia
Pálca: tíz és egy negyed, gyertyán, sárkány-szívizomhúz
Foglalkozás: A bolgár válogatott fogója

Ilyen vagyok....

Alapvetően nem vagyok egy különösebben bőbeszédű ember. Nehezen nyílok bárki felé, így jobb szeretem, amíg ők beszélnek, nem pedig én. A legtöbb ember szeret egy agyatlan tuskónak elkönyvelni, én pedig nem tagadhatom, némi igazságtartalma azért van a dolognak, mert túl sokat nem járatom az agyamat, de ez inkább arra vezethető vissza, hogy inkább cselekszem, mint Zs-tervig kovácsolok mindent. Amíg nem adnak rá okot többnyire elég rendes alak tudok lenni és szeretek kviddicsezni (ki hitte volna).

178 centi, robosztus testalkattal rendelkezem és ennek rendszerint igen nagy haszna is van. A hajam rövid és fekete, a szemem nem rövid, de fekete. A ruhák annyira nem érdekfeszítenek, többnyire előnyben részesítem a meleg és praktikus holmikat, és azért igyekszem igényesen öltözködni, próbálom megtalálni az arany középutat a ficsúr és a hajléktalan között (ehhez mondjuk annyira nem kell törnöm magam).

Az én történetem....

1976-ban születtem Bulgária fővárosában, Szófiában. Aranyvérű családban nőttem fel egyke gyerekként. A Durmstrang Varázslóképzőben végeztem a tanulmányaimat és még a végzős év előtt bekerültem a Bolgár Válogatottba. Tagadhatatlanul ez volt életem egyik legjobb élménye, mert kicsi korom óta szeretek kviddicsezni és mindig is a válogatottba akartam kerülni. No meg aztán a lányoknál sem jelent ez hátrányt…
1994-ben részt vettem a Roxfortban megrendezett Trimágus Tusán. Elég gáz volt, mert akkor tért vissza a Sötét Nagyúr és majdnem megölte az egyik bajnokot is. Pedig egyébként jó kis verseny volt, én élveztem. Megismertem egy csinos lányt is, Hermione Grangert, akinek már azóta megtanultam rendesen kimondani a nevét, ugyanis problémáim vannak az angollal. Azt mondjuk annyira nem élveztem amikor pont őt rabolták el a második próbához. Az utolsó feladatból viszont nem sokra emlékszem, mert Imperius Átkot szórtak rám, szóval csak az elmondások alapján tudok ezt-azt a történtekről. Miután a Tusa végetért, visszatértem Bulgáriába sulival és még hosszú ideig leveleztem Hermionéval. Szerettem volna, ha meglátogat, és esetleg lehet a dologból valami, de végül sosem jött.
A háború után aztán teljesen család nélkül maradtam. A Halálfalók megölték a szüleimet, azóta leginkább a barátaimra támaszkodom. Nehéz idők jártak rám utána. Bosszút akartam állni a szüleimért… Na jó, igazából erről még mindig nem tettem le. De a lényeg, hogy jó időbe telt, mire kihevertem a dolgot. Potternek egy valódi aranycikeszt küldtem ajándékba, miután legyőzte a nagyurat, aki végül is a szüleim haláláról tehet. Mi tagadás, persze jó lenne saját családot alapítani, ami nem fogja pótolni ezt az űrt, de azért javítana valamelyest a dolgon. Ez azonban még várat magára.
Iskolai évek: Egy évvel tovább végeztem az iskolát, mint a többiek, mivel lemaradtam a többiektől a kviddics miatt, de ezt én cseppet sem bántam. Sokan mondják, hogy a Roxfort a legjobb mágusiskola, de én jobban meg voltam elégedve a magunkéval. Nálunk valóban biztonságban voltak a tanulók a háború alatt is (mivel a Durmstrangot nem ostromolták Halálfalók). Ugyan nem ilyen nagy a kastély és nem ilyen világos, de azért nem olyan kényelmetlen ott sem. Én mondjuk nem készültem semmi magas szintű Minisztériumi pályafutásra, nekem ott a kviddics, de aki éppenséggel oda tart, az mindent megtanul nálunk. Sokan elítélnek minket, hogy nálunk tanítanak sötét varázslatokat is, de ez valójában merpben más. Nem lehet valami ellen védekezni, amit nem ismersz. Ezt Karkarov igazgató úr jól tudja, így bevezette a tantervbe. És igazán nagy áldozatot hoztak, hogy befejezhettem késve a tanulmányaimat, főleg, hogy igazából nem nagyon szeretek tanulni.