Hermione Granger - Draco Malfoy = Number 2

Draco Malfoy

A néhány nappal ezelőtt történt furcsa eset a könyvtárban nem hagyott nyugodni. Harry és Ron persze látták, hogy valami miatt ideges vagyok, de Ginny segített hogy kihúzhassam magam a rendes válaszadás elől. Meglehet azt hitte még mindig frusztrál a Malfoyjal való párba kerülésem, amiben nem tévedett, de akkor más volt az okom. Mégsem kérdezhetem meg Rontól mond csak néhány napja nem te csókoltál meg a könyvtárban, miközben aludtam? Bele sem merek gondolni mekkora botrány lenne belőle, ha kiderül hogy nem ő volt az. Ha viszont nem ő volt akkor meg még is ki a fene akarna velem csókolózni az iskolából?! Senkivel kapcsolatban nem tűnt fel, hogy túlságosan is közeledett volna az irányomba. Névtelen szerelmes levelet sem kaptam, tehát komolyan nem értem, hogy még is mi a fene folyik itt mostanában.
Ilyen gondolatok közepette indultam el reggel egyenest az átváltoztatástan terem felé, kihagyva a reggelit. Valahogy nem volt kedvem beülni a tömegbe, egy kis csendre vágytam. Ahogy haladtam a folyosón észrevettem, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki úgy tűnik kihagyta a reggelit. Nem sokkal előttem Draco Malfoy lépkedett történetesen teljesen egyedül. Ami azt jelentette, hogy itt a tökéletes alkalom, hogy végre letisztázzuk ezt a tömegkatasztrófát, amelyet a minisztérium idézett elő. Már éppen megszólítottam volna, amikor lépteket hallottam magunk mögül, idegesen kaptam el Malfoy karját majd az utolsó pillanatban betaszítottam a trófeaterembe, majd becsukva annak ajtaját egy hangszigetelő bűbájt is kiszórtam.
- Eszem ágában sincs hozzád menni sem most, sem 100év múlva, remélem ezzel tisztában vagy! - közöltem mindenféle kertelés nélkül, azt amiért végül is ide félre rántottam, de a pálcámat nem tettem vissza a taláromba. Egy mardekárosnál, főleg Malfoynál sosem lehet tudni, hogy még is mikor dönt úgy, hogy esetleg megátkoz mert hozzáértem.... idióta!

Hermione Granger

Nem tudom, hogy mi történthetett velem a könyvtárban. Már napok óta ezen rágódom, hogy , hogy mehetett el ennyire az eszem, hogy én kezdeményezzek Grangernél. Azóta se tudok napirendre térni e tettem felet. Ha lehetséges ilyen, talán még jobban kerülöm a könyvtárat, mint eddig. Persze, kényelemből is, mert minek fárasszam magam, hogy odáig elmegyek egy vacak könyvért mikor megteheti ezt nekem egy kis taknyos elsős is. Ezért is imádok prefektus lenni.
Ahogy sétáltam végig a folyóson Grangerrel találtam szemben magam. Nem volt valami rózsás hangulatban. De ha elkezd velem itt kiabálni a folyosó közepén esküszöm, hogy szétátkozom. De nem ez történt. Ez a kis sárvérű megragadta a karomat és berántott a Trófea terembe. Csak nem rájött, hogy én csókoltam meg a könyvtárban?! Áhh nem hiszem, akkor már régen megkeresett volna, meg persze aludt engem nem is láthatott. majd figyeltem ügyködését az ajtóval.
- Eszem ágában sincs elvenni téged Granger, efelől megnyugodhatsz. Írtam a szüleimnek levelet, apám utána is járt, de nem lehet változtatni a rendeleten. – mondtam neki hanyagul.
Ezek szerint akkor nem is tudja, hogy én voltam ott vele a könyvtárban. Hah, egy fegyver ami a kezemben van, most már csak lehetőség kell, hogy felhasználjam ellene.
- Ennyire tartasz tőlem, hogy még a pálcádat sem mered elrakni? – kérdeztem tőle gúnyosan. – Te rángattál be ide, nekem kellene pálcát ragadnom.
Mit hitt, hogy majd rátámadok?! Biztos, hogy hozzá sem érnék... Ő támadt rám a suli folyosó kellős közepén. Ezek a griffendélesek tényleg nagyon zakkantak. Idióták.

Draco Malfoy

Kinézem belőle, hogy csak úgy heccből megátkoz, bár nem hiszem hogy feltűnt neki hogy egy hangszigetelő bűbájt szórtam ki. Az pedig neki sem lenne túl nagy öröm, ha csak úgy kihajít innen egy átokkal a folyosóra, ahol már nem lennénk egyedül. A mardekárosok biztosan röhögnének rajtam, persze csak addig amíg fel nem merülne a kérdés, hogy mit kerestük mi ketten a trófeateremben. Igen határozottan kíváncsi lennék, hogy erre vajon mit felelne ez a szőke nagyokos, de annyira azért nem hogy esetleg kiprovokáljam a dolgot.
- Örülök, hogy ebben egyetértünk. Akkor már csak egy kérdésem van. Hogy létezik hogy annyira nagyra vagy az apáddal, amikor ezt képtelen elintézni?! - kérdeztem tőle mérgesen emelkedett hangerővel, mert képtelen voltam visszafogni magamat. Egészen az elmúlt négy évben azt kellett hallgatnunk, hogy az ő apja ilyen befolyásos, olyan nagy dolgokat tehet és hasonlók, de most amikor a fia jövőjét kellene megmentenie nem tehet semmit, hát ez hazavágja az egészet. Arról nem is beszélve, hogy mennyire kétségbe ejt a dolog, hiszen Lucius Malfoy legalább annyira nem akar a családjában tudni, - ha nem jobban mint a fia - hogy nincs semmi olyan amit meg ne tenne, hogy ezt elkerülje. Ez pedig azt jelenti, hogy hamarosan megtudjuk mi is az a büntetés amely érint minket a rendelet be nem tartása miatt. De mindegy bármit elviselek, csak ne keljen hozzámennem.
- Malfoy, te egy görény vagy, benned nem lehet megbízni. - közöltem a tényállást, és egy kicsit mosolyt csalt az arcomra amikor Harry elmondta, hogy az ál Mordon hogy változtatta őt fehér görénnyé. Ez is bizonyítja hogy a halálfalók még egymásra sincsenek tekintettel, csak akkor, ha van valami céljuk azzal, hogy a másiknak segítenek. Ezért tehetetlen most Lucius Malfoy is, mert már senki sem fél tőle most hogy Voldemort eltávozott végre az élők sorából ezúttal ténylegesen.

Hermione Granger

Nem hiszem el, hogy pont Granger az, aki számon kér engem a szüleimről. Az Ő szülei még ennyit sem tudnának tenni az ügy érdekében, mint amit az enyéim tettek és tenni fognak. Nagyon remélem, hogy apám nem fogja fel adni és megpróbálja elintézni, hogy ne egy ilyen nagyszájú sárvérűt kelljen elvennem. Eddig sem számítottunk „nagy embereknek” mióta a Nagyúr meghalt, de ha még elveszem ezt a nőszemélyt még jól körbe is röhögnek minket az emberek. A nagymúltú Malfoy család nem mehet így tönkre, egy lány miatt.
- De legalább az én szüleim megpróbálták, nem úgy, mint a tieid. Ja, bocs, ők muglik. – vágtam az arcába.
Nehogy már még Ő legyen az aki számonkér engem ez a hülye helyzet miatt. Remélem a Minisztérium felfogja majd, hogy én nem veszem el ezt a lányt. Legyen bármi a következménye, de én nem fogom megtenni, undorító lenne.
- Hidd el, én se bízok meg benned, hiszen te is Potter egyik híve vagy. Már messziről süt rólad, mint azokról az idióta Weasleyékről. – mondtam neki cinikusan.
Kellett nekem felhozni Weasleyéket, most majd hallgathatom a beszédét , amiben Weasleyéket pártolja és Pottert védi. Újabb üres, nekem semmit mondó szavak. Ezt nem bírnám ki egy életen át, elég a Roxfortban elviselni és még van aki úgy hiszi, hogy baromi jó ötlet minket összeházasítani. Annak is töklé lehet az agya helyén.

Draco Malfoy

Nem tudom felfogni, hogy még is hogyan keveredhettem bele ebbe a helyzetbe, hiszen nem tettem semmit sem a minisztérium ellen. Ha nem számítjuk persze, hogy az én fejemből pattant ki a DS, meg hogy csúnya átok érte el Mariettát amiért beköpött minket tavaly Umbridgenak. És igen Harryvel mi csaltuk ki őt Gróphoz az erdőbe, de ezért még nem érdemelhetem azt, hogy Malfoyjal kelljen leélnem életem hátralévő részét! Inkább zárjanak az Azkabanban még azt is örömmel viselném el, de ez az életfogytiglan vele a legrosszabb ami csak megtörténhet.
- Pontosan és százszor jobban a tieidnél. Ami viszont azt illeti akkor feltételezem téged sem érdekel a büntetés. - közöltem szárazon, lévén még most le akartam vele rendezni mindent. Nem akartam megkockáztatni hogy a következő beszélgetés alkalmával esetleg valaki rajtakapjon minket. Az lett volna csak igazán az aznap reggeli pletyka csúcsa... már látom is hogy mindenhova kivont pálcával kell mennem ha nem akarom, hogy Parkinson megátkozzon, mert valami csúnya balsors miatt két szót mertem váltani a szőke cic... akarom mondani görényével. Na nem éppen elég lesz kikerülni Malfoyt, nem óhajtok még azzal a lánnyal is foglalkozni.
Ahogy Harryt és Ron említette, na akkor szakadt el nálam az a bizonyos kötél, amely már a minisztériumi levél kézhezvétele óta folyamatosan csak vékonyodott. Hihetetlenül dühösen léptem elé és szabad kezemmel akkora pofont adtam neki, hogy a csattanás erőteljesen visszahangzott a helységben.
- Nekem legalább tőled és a kedves barátaidtól eltérően van eszem és használom is! - kiáltottam és nem kellett tükörbe néznem ahhoz, hogy tudjam a szemeim nem egyszerűen szikráznak, hanem tűzijátékot szórnak Malfoyra. Eddig még soha senki nem tudott kihozni a sodromból annyira, hogy ilyen messze elmerészkedjek. De Malfoy nem hogy nem értelmes hanem még csak nem is lány, hanem egy faragatlan görény! Egy troll aki még mindig nem adja alább az egóját annak ellenére sem, hogy Vldemort már nincs.

Hermione Granger

Látszik, hogy Granger mugliszületésű. Nem tudja értékelni a varázsló vért. A mi vérünk tiszta és sebezhetetlen, azaz arany. Az én véremet nem fogja be mocskolni egy sárvérű kis senki. Ennél azért még mindig többet érek. Nem értem a Minisztérium ezt miért nem tudja észrevenni. Remélem aki meghozta ezt a rohadt rendeletet, annak a gyerekét is valamelyik félnótáshoz adják! Az ilyen nem normális embereket kellene bezárni az Azkabanba.
- Inkább száz büntetés, mint te. Egyáltalán nem vagy az esetem. – mondtam neki nem törődöm hangon.
Ilyen helyzetben Ő még csak most jutott el odáig, hogy hidegen hagyja a büntetés? Merlinre! Látszik, hogy ez egy griffendéles. Gúnyos mosolyra húztam a számat és akkor… lekevert nekem egy hatalmas pofont. Ilyet utoljára apámtól kaptam. Az ütés erősségétől elfordítottam az arcomat. De mikor visszanéztem remegtem az indulattól és rögtön a pálcámhoz kaptam és elő is rántottam azt majd a nyakához szegeztem, csak közelebb, mint Ő nekem harmadikban.
– Ide figyelj Granger, lehet, hogy az én barátaimnak nincs eszük, de legalább ők tudják hol a határ. – kiabáltam az arcába.
Nő még soha nem emelt rám kezet Grangeren kívül és ez azért elég szánalmas volt tőlem. De most itt nincs aki megvédje. Nincs itt se Potter se Weasley. Elegem van már abból, hogy sokszor én maradok alul és rajtam röhögnek miatta és a hülye haverjai miatt. Pontosan erre mondják, hogy édes a bosszú.

Draco "Görény" Malfoy

Komolyan mondom Malfoy abba a kategóriába esik aki egyáltalán nem tanul sem mások, sem pedig a saját hibáiból. Pedig ha másból nem legalább a sajátjaiból tanulhatna, hogy azok ne következzenek be újra, de úgy néz ki, az egója minden helyet elfoglal a fejében és nem hagyja érvényesülni a szürkeállományát. Már ha van neki egyáltalán olyan, mert ebben jelenleg nagyon de nagyon kezdek kételkedni.
- Megnyugtatlak Malfoy az érzés kölcsönös. - közöltem vele kedves kis mosollyal az arcomon a tényeket. Tekintve, hogy annyi fiú szaladgál a Roxfortban, akik kedvesek, rendesek, okosak és tudnak viselkedni, de neeem, nekem éppen őt kellett kapnom. Én a helyében komolyan elgondolkodnék azon., hogy vajon melyikünket akarnak vele büntetni engem vagy őt, esetleg az apját. Igen ez sem egy utolsó szempont, hogy így akarják megleckéztetni a Malfoy családot. Ebben az esetben azonban egyenesen a Miniszterhez fogok bejutni, hogy közöljem vele, ha ennyire meg akarja leckéztetni Malfoyékat akkor keressen valaki mást helyettem, vagy menjen hozzá ő, mert engem hidegen hagy! Arról nem is beszélve, hogy még is milyen ember az aki pokollá teszi egy harmadik személy -esetünkben az enyém- életét pusztán azért mert ő ki akar tolni valakivel?! Caramel eddig sem volt normális de ezek után...
- Csak hogy tudd, én velük ellentétben nem félek tőled! Azt akarod, hogy újra betörjem az orrodat? - kérdeztem az arcába sziszegve egyáltalán nem hátrálva meg a pálcája elől. Bár tény és való, hogy a helyzet elég veszélyes volt, de megbíztam a reakcióimban, hogy ki tudom védeni az átkát, mert elég gyors vagyok. Hogy van bőr a képén még fenyegetni engem? És még hogy én nem tudom hol a határ? Ezt inkább én mondhatnám neki!

Hermione Granger

El se tudom képzelni, hogy Granger fejében milyen ötletek cikáznak, de hogy egy értelmes sem lehet köztük az is biztos. Még, hogy megint betöri az orromat?! Nincs olyan helyzetben, hogy fenyegessen de ezt persze Ő is tudja. Mennyire észre vehető, hogy ki milyen társasági körökben forog. Granger Potterrel van jóban és ez látszik is, mivel pont úgy játsza meg magát, ahogy az a mitugrász ragyafej szokta. Majd Ő megmenti magát és mindenki mást a nagy gonosztól. Ez már több, mint szánalmas.
- Ne aggódj, nem féltem magam tőled. De te egy csöppet tarthatnál tőlem. – mondtam neki majd a képébe mosolyogtam és csak bámultam rá.
Nyaranta elég sokszor látogatott el hozzánk Bellatrix nénikém, sőt szinte már nálunk is lakik. Tőle elég sok mindent eltanultam az emberek kínzásának terén. Igaz anyám nem sok mindent engedett meg neki azzal az indokkal, hogy én még csak egy ártatlan gyerek vagyok, de anyám nem mindig volt ott. Remélem Granger az ilyen lehetőségekre is gondolt. Azért mégis többet ér az, amit az én drága egyetlen Bellatrix nénikémtől tanultam, mint amit Ő és a többi idióta tanult el Pottertől meg a hőn szeretet könyveiből.
- Ismered a nagynénémet Granger? Emlékszel még Bellatrix Lestrangere a Nagyúr leghűségesebb halálfalójára? Volt amikor Ő tartott nekem kiképzést párbajozásból na és persze az apám. – mondtam neki jelentőségteljesen, de az utolsó mondatomnál megeresztettem egy gúnyos mosolyt. – De gondolom neked az ilyen információk nem újak, hiszen te mindig mindent tudsz, nem?
Elhiszem, hogy a „barátaim” (vagy nem is tudom, hogy minek nevezzem Crakot és Monstrot) nem éppen az eszükről híresek, de legalább tudnak hallgatni és mindig igazat adnak nekem, még most is, hogy a Nagyúr meghalt. Hiszen mindenkit és mindenki családját aki a szolgálatában állt a Nagyúrnak azokat lenézik. Ezért pártolnak ők hozzám. Ebben az egyben megegyezek ezekkel az idióta gorillákkal. Ez az én szerencsém…

Draco Malfoy

Egyébként is még is mit művel, hogy ennyire közel jön hozzám?! Ha még egy lépést tesz előre lassan összeér az orrunk, de akkor esküszöm, hogy nem állok jót magamért. És azt sem fog érdekelni, hogy esetleg meglátják a diákok, vagy egy tanár, de Draco Malfoy úgy fog keresztül repülni azon az ajtón, mint egy sugárhajtású rakéta! Erről saját kezűleg fogok gondoskodni ha valami disznóságra készül, ez a barom.
- Ha lenne eszed még elképzelhető is lenne. - közöltem vele nyersen, de ügyeltem rá hogy ne hajoljak előre, mi több hátrébb húztam a fejemet. Nem vágytam rá hogy ennél közelebb kerüljek hozzá, sőt már ez is a túl közel kategória volt. Tartsuk csak meg szépen azt az 5-10 méteres távolságot, elvégre párbajozni úgy kell. Mert ahogy a pálcáját a nyakamhoz szorongatja egészen biztosan csak párbajozni akar, lévén közelharcban esélye sem lenne. A testhelyzete nyomán olyan ingatag az egyensúlya, mint egy fél lábon álló gólyának. Azzal viszont tisztában voltam, hogy ha nem vagyok elég ügyes, akkor nem számít, hogy mennyi töklé van a fejében, attól még a mardekáros ösztönei veszélyesek. Ezek azok amikre oda kell figyelnem nem pedig arra, hogy mit tanítottak neki vagy mit sem. Bár az is fontos szempont, viszont vigyáznia kell milyen átkot szór, mert ha a hatás hosszútávon egészen biztosan rosszul jár. Mondjuk akinek nincs esze azt nem feltétlen érdekelheti hogy kicsapják-e egyáltalán.
- Remek szóval most meg kéne ijednem? Nos, nincs kedvem! - kérdeztem majd némi szünetet tartva közöltem, hogy bocsi ez mellé ment. Felemelve a térdemet istenesen a gyomrába rúgtam, mert azért annyira én sem vagyok kegyetlen, hogy övön alul célozzak. Nem, mint ahogy azt már korábban is megvitattam magammal nem akarok a nyakamban egy Parkinsont. Nélküle is van éppen elég bajom, amelyik éppen itt van előttem. És ha már a fájdalomnál tart kikaptam a kezéből a pálcát, majd elhagytam a közvetlen környezetét.
- Azt hiszem mindent megbeszéltünk. Ugye egyetértesz? - kérdeztem tőle ezúttal fáradt hangon. Kimerítő dolog Malfoyjal szót érteni komolyan mondom. De most legalább biztos lehetek benne, hogy nem fog nyilvánosan megjegyezést tenni erre az elfuserált jegyességre, mert neki még kínosabb, mint nekem.

Miss Tökéletes Granger

Nem gondoltam komolyan, hogy Granger azt hiszi, hogy majd lenyelem a sértéseket amiket a fejemhez vágott. Tudományos tény, hogy minden normális embernek van agya. Természetesen a barátait megint nem említhetjük ezek az emberek közé, mint mindig.
- Granger engem ne hasonlíts a barátaidhoz. Elhiszem, hogy nehéz a hülyéket megtűrni, de én erre nem vagyok kíváncsi. – mosolyogtam továbbra is.
Csak nem kezd kényelmetlen lenni a helyzet a kisasszonynak?! Ahogy látom nem tetszik neki ez a szorult helyzet. Egy pár ember igazán megtanulhatná elrejteni az érzéseit. Gondolok ilyenkor Grangerre. Szinte már a homlokára van írva, hogy milyen eszement gondolatai vannak. De mondjuk Potternek se ártana egy pár oklumencia óra, már ha tudja egyáltalán, hogy mi is az.
- Egy szóval sem mondtam, hogy ijedezned kéne, ahhoz képest látszik rajtad, hogy keresed a kiutat ebből a „szorult” helyzetből. – mondtam neki. Egyszerűen levakarhatatlan a mosolyom, ha így folytatja még a végén a képébe is fogok röhögni.
Erre nem számítottam volna ettől a kis sárvérűtől, hogy gyomron rúg és elveszi a pálcámat. Eddig se voltam képes sokat enni, de most elintézte, hogy egy jó ideig ne is egyek egyáltalán semmit.
Leültem a földre és kezemet a gyomromra tettem. Nem tudtam, hogy ennyi erő van ebben a lányban. Legalább most már tudom, hogy csak távolról lehet rá támadni, ha élve is akar maradni az ember. Még a levegőt is kapkodnom kellett. Soha nem éreztem még magam ennyire rosszul. Hirtelen hányingerem is lett és elkezdtem rettenetesen izzadni. Lehet, hogy ez „Miss Tökéletesnek” nem tűnt fel, de egyáltalán nem éreztem magam jól.
- Hogy ne. Csak hagyj most békén! – nyögtem ki halkan.
Ha nem vette volna észre éppen szenvedek a hülyeségei miatt.

Draco "majd meghalok" Malfoy

- Na látod, akkor már tudod mit érzek jelenleg. - utaltam ezzel arra, hogy lehet hogy egyes hülye embereket, mint például a barátait nehéz megtűrni de az olyanok, mint ő, még nehezebb! Láttam rajta, hogy tudja mennyire kényelmetlennek tartom ezt a helyzetet, legalább is ebben a testhelyzetben feltétlenül. Ha mondjuk jó 5 méterrel távolabb lenne tőlem, és úgy szegezne rám pálcát akkor a fejem sem fájna. De ahogy az édesapám mindig mondta, semmi sem fog az öledbe hullni, ha nem teszel érte semmit sem. Nos, mivel engem így neveltek, így cselekedtem is, ha nem is éppen békésen, de legalább sikeresen igen szép távolságba kerültem Malfoytól.
- Nos, a kiutat már meg is találtam. - közöltem vele, lévén ő most a terem ellenkező sarkában gubbasztott én pedig mindössze két lépésre voltam az ajtótól, ami pedig hír, tekintve, hogy hamarosan kezdődik az átváltoztatás tan óra, és nem szeretnék elkésni. Ezek szerint mindent megbeszéltünk, vagy is, hogy ő nem akar elvenni én pedig nem akarok hozzámenni és hogy vállaljuk a minisztérium büntetését, nincs már okok itt maradni.
- Ezer örömmel. Akkor majd még biztos látjuk egymást. - közöltem egy vállrándítás kíséretében, majd a pálcáját odavittem és letettem mellé, persze nem olyan közel, hogy csak ki kelljen érte nyújtania a kezét, de úgy voltam vele, hogy egy sérült emberért ennyit igazán megtehetek. Én nem vagyok egy gonosz mardekáros, aki még bele is rúg egy földön fekvőbe és hasonló, de azért kimondtam magamra nonverbálisan egy pajzsbűbájt ha még is úgy döntene hogy hátba támad. Majd ezt követően nyugodt léptekkel elhagytam a termet.

//Köszönöm^.^ Élmény volt//