Harry Potter

Milyen vagyok én valójában? Ki ne ismerné a hírekből Harry Pottert, akink a nevéhez előszeretettel ragasztják hozzá ’a Kiválasztott’ jelzőt. Ha engem kérdeztek az az idő elmúlt reményeim szerint.Voldemort eltünt és én megint csak egy srác vagyok a tömegből, aki szeretne egy normális életet. Céltudatos vagyok és kitölességtudó, sosem hátráltam meg a kihívások, veszélyek elől. Az utolsó percig hűséges leszek a barátaimhoz és azokhoz, akik kitartottak mellettem minden harcban.
Ginny tökéletes lány nekem. Minden apró részletét szeretem és hálás vagyok, hogy ő lett a kijelölt párom, bár nem valószínű, hogy akkor is így alakult volna az élet, ha nem én vagyok Harry Potter.

Külsőre mindenben édesapámra hasonlítok, az egyetlen, ami az anyámé az a szemem színe, ezt természetesen mindenkitől meghallgatom, aki ismerte őket és először találkozik velem. Kiskorom óta szemüveges vagyok, hajam mindig methetelenül és kezelhetetlenül kócosan pihent a fejemen.

Azt hiszem mind félünk egy kicsit. A jövőnkről döntenek egy irodában ezzel elvéve a szabad döntés és jövőválasztás minden alapját. Ez azt is jelentené, hogy minden szabadságunkat elveszik? Voldemort előtt nem volt példa ilyen jellegű korlátozásokra, mint egy pár kijelölése, kirendelése. Féltem-e? Természetesen. Mire eljött ez az idő fülig beleszerettem a vörös tincsekbe, aminek az életét először még másodikban mentettem meg a Titkok Kamrájában. Ginny Weasley volt a lány, akiért az életemet is feláldoztam volna, sőt akkor meg is tettem, hiszen a baziliszkusz mérge halálos mindenkire. Egyedül a főnix könnyek hoztak vissza a halál torkából.
Most pedig lehet, hogy elveszítem őt, de hogyan engedhetném őt el? A válasz egyszerű sehogy. Nem lenne azonban önző dolog csak azért a Minisztérium ellen dolgozni, mert nekem nem tetszik a döntésük? A helyes és a könnyű út már régen különvált egymástól. Ez azt is jelentené, hogy a boldogságunkról is lemondunk?
Már legalább fél órája ülök a hófehér boriték fölött, amire a nevem és a címem volt felírva. Lehet, hogy ki se kellene nyitnom, csak megvárnom a tökéletes időt, már ha az létezik egy ilyen súlyos dologhoz. Pálcám vége szikrázik a lumos varázs segítségével, hogy világosságot adjon nekem a sötétség rejtekén. Halkan felsóhajtok miközben még egyszer megforgatom ujjaim között. Görcsbe rándul a gyomrom ahogy egy hirtelen elhatározásból feltépem a boríték tetejét és kirántom belőle a fehér pergament. Hosszú ünnepélyes megszólítás és bevezető után arany, kacifántos betűkkel olvashattam el a nevet és hirtelen úgy éreztem, hogy az elmúlt fél év minden terhe leszakadt rólam. Ginny. Ő lett az én kinevezett párom, akit feleségül fogok venni, a törvény és a kirendelés értemében.
Azonnal lerohanok a klubhelységbe, ahol már látom Hermione-t a kibontott levéllel a kezében. Mielőtt megkérdezhetném, hogy mi áll benne egy vörös lobonc csapódik testemnek és két vékony kar ölel át a nyakamnál. Ösztönösen ölelem át a derekánál és gyengéd csókot lehelek nyakára, hiszen arcát a nyakamba temeti. Valószínüleg mindketten ugyanazon az érzelmi viharon mehettünk át, hiszen egyik szakadékból a másikba zuhantunk volna, ha még egymást is elveszítjük.
Hermione irányába fordulunk, aki falfehér, rezzenéstelen arccal mered a tűzre. Egyből tudom, hogy nem az a név állt a pergamenen, amit látni szeretett volna. Amikor melléülök egyből megértem, hogy mi törte ennyire le. Az életét ahhoz kellene kötnie, akit a Roxfortba való belépésünk óta gyűlölünk és megkeseríti az életünket, de főleg az övét a születése miatt. Átkarolom a vállánál és gyengéden magamhoz húzom.
-Kitalálunk valamit..-abban a pillanatban megfogalmazódott bennem, hogy hiába vagyok kivételezett helyzetbe ez nem azt jelenti , hogy a többieket is sorsukra hagyhatom.

KIRENDELT PÁR: Ginny Weasley
PLAY BY: Daniel Radcliffe