Mr.Goldstein & Mrs, Blackburn

To Thony

Válaszára felvontam szemöldököm és fürkésző pillantást vetettem rá. Egyszerűen a szavai és a tettei tökéletes ellentétben álltak egymással. Szereti a barátnőjét, de gondolkodás nélkül csalja meg. Milyen álszent. Én sem vagyok éppen az erények mintaképe, de nem álltatok senkit az ellenkezőjével, szükségtelennek tartom. Viszont tegyem ezt bármilyen megfontolásból, akkor is becsületes eljárásnak mondható, főleg Goldstein módszereihez képest. Úgy tűnik nem csak, vagy nem éppen a mardekáros kígyók az alattomosak.
Megjegyzésére hidegen felkacagtam, tekintetemben gúny csillogott, amikor ránéztem. Bár mostanában mindenkinek a külsőségek a fontosak, én jobban szeretem az emberek lelkét birtokolni. A testét kínálja fel, ami legfeljebb rövid szórakozást jelent, de én hosszútávon szeretek játszani az emberekkel. Az emberek érzéseivel, az életükkel. Szeretem látni, ahogy elvesztik ezeket, szeretem nézni, hogy porba hull mindenük. Gondolataimba merülve simítottam le róla az inget és hajoltam ajkához, birtokba véve azt. Nem voltam teljesen jelen, ezért hagytam, hogy Goldstein rövid ideig átvegye az irányítást. Amikor a csipkés, fekete bugyin kívül minden ruhadarab lekerült rólam, hagytam, hogy Goldstein az egyik padra ültessen. Nyakamba hajolva, édes, forró csókokat lehelt bőrömre, de mélyebb lélegzetvételeimen kívül semmi sem jelezte, hogy élvezném a helyzetet. Rövid bajlódás után, kattant övének a csatja, majd rövid úton ő is megszabadult maradék ruhadarabjaitól. Erőteljesen húztam magamhoz, kezeit combomon vezettem végig, csípőm vonaláig, hogy követhessem példáját. Még egy szál bugyiban is túlöltözöttnek éreztem magam. Közben ajkam a nyakán futott végig, vörös foltokat hagyva maga után. Durván szívtam és harapdáltam puha bőrét, míg számban meg nem éreztem az ismerős, fémes ízt. Nyelvemmel végigsimítottam a felsértett felületen, majd hirtelen eltávolodtam tőle. Csillogó szürke szemeimet tekintetébe fúrva, végignyaltam ajkam. Egy rövidke pillanatot szántam véleménye felmérésére, tudni akartam, hogy undorítják e perverz szokásaim, mint, hogy imádom a vért. A vér ízét, mely pontosan olyan kábító, mint a lángnyelv whisky, és őrjítőbb bármilyen piánál vagy drognál. Sötét vigyorra húzódtak ajkaim, de a következő pillanatban megrándult szám, halkan felszisszentem, amint durván belém döfte férfiasságát. Kezeimmel magam mögött támaszkodtam meg, fejemet hátravetve átadtam magam kedvenc szórakozásomnak. Vagy nevezzük inkább előjátéknak, ugyanis az igazi élvezet a szex után jön. Édes a bosszú, a legédesebb, amit valaha ember tapasztalt.

note: x

Vendég

Mivel,már Rose-val úgy is tönkre ment a kapcsolatunk gondoltam vágjunk bele. Öntelt,erőszakos egoista lettem. De, amit Melissa csinál velem az még fantasztikusabb élmény. Nem,szólalok meg inkább hagyom hogy élvezze a velem töltött perceket. Milyen,hülye kis szuka ha azt hiszi tényleg belé szerettem. Csak,a "szex" miatt jó vele lenni. És,hogy még egy Mardekárossal én??? Nem,semmi csávó vagyok..De, tulajdonképpen mintha a belsőhangom azt suttogná élvezzük ki ezt,a csodás pillanatot amég lehet. Majd, csönd után megszólaltam.
-Csinálj,amit akarsz velem baby! A testem csak a tied.-Mikor,széthúzta az ingemet lehet rajtam látni a kockákat és hogy el van tőlem ájulva. Imádom, ha játszanak velem a lányok amikor az alsó nadrágomhoz és én hamarabb megelőztem. Levettem, a harisnyáját majd fionam benyultam..aztán,pedig a szoknyáját vettem. Ez,egy igazi istennő. Hagytam,hogy én írányistak mindent neki. Szeretem,sőt akár még bele is szerettem.

To Thony

Egy pillanatig eltöprengtem rajta, hogy miért is teszem ezt. Miért hagyom, hogy egy félvér hozzámérjen, akiben a külsején kívül semmi sem vonz. Ő is csak ugyanolyan, mint a többi naiv idióta.
De én mindenképpen jól járok; a kezemben tarthatom, hiszen az előbb volt olyan hülye, hogy elárulta, barátnője van. Lelkiismeret furdalás nélkül tenném tönkre a kapcsolatukat, bár ha Goldstein másokkal is ilyen rámenős, akkor rám nem is lesz szükség. Viszont, ha tényleg olyan fontos neki, ahogy mondta, akkor nagyobb árat fog fizetni a röpke percekért, amit velem tölthet, mint sejtené. Naiv, ha azt hiszi, hogy betartom a szavam.
- Csak nehogy megbánd – jegyeztem meg halkan, miközben ajkával végigsimított nyakamon. Lehet, hogy nem is hallotta vagy figyelmen kívül hagyja szavaimat, pedig kivételesen igazat mondtam. Ajkam gúnyos mosolyra görbült. Meg fogja még bánni minden kiejtett szavát, és, hogy utánam rohant, amikor elfogadhatta volna a vereséget. Kifürkészhetetlen mosollyal néztem rá, majd először apró csókot leheltem szájára, aztán a nyakát kezdtem simogatni ajkammal. Eleinte finoman, majd durvábban harapdálni kezdtem, miközben lassan kigomboltam az ingét, időt hagyva, hogy meggondolja magát.

note: (:

Vendég

Meglepődve,néztem ahogy Meilssa magához húzott.Nem, akartam ellent mondani sőt..ez az amire inkább a legjobban vágytam. Bár,kicsit féltem amikor, a pálcáját elővette, de lám bezárta az ajtót. Megért,hogy nem akar botrányt és én sem akarok. Amikor,megláttam a melltartóját már megint nem tudtam mit kezdeni vele. Szenvedélyes, volt az is ahogy az ajkaimat végig húztam a nyakán és lefelé. Ez, az eset most más. Teljesen, Melissába szerettem hiszen, most megtehetek vele bármit. Majd,a szórakozás után megveszem neki az ígért blúzát,mosolyodtam el magamba.
-Igazad,van! Egyszer élünk és soha nem lesz alkalmam ezt kipróbálni.- Arcomon,gúnyos vigyor ült végig. Imádta azt, ahogyan durvaságot és szenvedélyt csináltam vele. Most,is ezt fogom tenni. Ajkammal végig húztam a testén, majd levetettem óvatosan melltartójának pántját és a földre hullott. Elkezdtem,őt végig csókolni kiült rajtam a merészség. Megakartam, mutatni hogy nem csak holmi kölyök vagyok aki bárki bármikor szórakozhat mert most,én fogok szórakozni. Megmutattam,neki ki a főnök. Igaz, még csak 16 vagyok de na...Van, annyi merszem hogy férfiank nevezzem magam. Szeretek,vele játszani. Amikor, szenvedélyesen végig csókoltam testét majd újra megcsókoltam és a nyakát fogtam,hogy élvezzen. Viszont,én imádtam ha egy lány,élvezik. Melissa, az egy kincs...Tudtam,hogy mire céloz Melissa,hogy álljak ellent. Most, nem érdekelt engem se Rose se senki hanem, élvezni akartam minden egyes érintését és pillantását, ami most nagyon jól esett nekem.

To Thony

Icipicit +16!
Mondjuk úgy, szabadszellemű vagyok, aki nem tulajdonít túl sok jelentőséget egy éjszakának. Szórakozás, semmi több, semmi mélyebb tartalom. Sok pasi fordult már meg az ágyamban, de egyetlen komoly kapcsolatom sem volt. Egyszerűen nincs rá szükségem. Nem tudom, milyen érzés az, amikor az ember hasában pillangók röpködnek, sőt egetrengető marhaságnak tartom az ilyen dolgokat. De hogy Goldstein a folyosón esik nekem, ahova bárki, bármelyik pillanatban betévedhet, azt én sem nyelem le. Nem kell a pletyka, a botrány és végképp nem kell, hogy abban a hitben ringassa magát, hogy ő irányít. Berángattam a legközelebbi terembe, majd egy padon foglaltam helyet, dühös és dacos pillantással méregetve a fiút. Közelebb lépett. Vártam, hogy válaszoljon valamit, de csak fölém hajolt és lágyan megcsókolt. A csókban semmi sem maradt az előbbi szenvedélyből és durvaságból, amit szeretek. De, ha így akarja folytatni, akkor akár rögtön leléphet. Alig, hogy elhajolt rögtön zavaros mentegetőzés félébe kezdett, mintha megbánta volna az előbbit. Édes Merlinem!
- Kitelne tőled – húztam el a számat gúnyosan, majd gyorsan folytattam, mielőtt félreértené. – De meg ne próbáld! – Rendkívül tapasztaltnak mondanám magam ezen a téren, de Goldstein volt az első, aki, miután letépte rólam a ruhát, gálánsan felajánlotta, hogy vesz másikat. Nevetséges. Komolyan, azért is bocsánatot kérne az aktus után, hogy megdöntött? Száműztem ezt a gondolatot mielőtt hangosan felnevettem volna, és, amint közelebb lépett, belekapaszkodtam az ingébe és még közelebb húztam magamhoz. Először a nyakamon simított végig ajkaival, majd tovább haladt melleim felé. Finom volt, túlságosan is óvatos, ez pedig idegesített. Hiányzott a vadság, az erő és a szenvedély. De ezekkel a gondolatokkal sem foglalkoztam, tudtam, mit kell tennem, hogy Goldstein félredobja óvatosságát. Hátravetett fejjel hagytam, hogy kedvére tevékenykedhessen, bal kezemmel az asztalon támaszkodtam, jobbommal pálcám után nyúltam. Egy mozdulattal nonverbálisan kulcsra zártam az ajtót, de mielőtt újra teljes figyelmemet Goldsteinnek szentelhettem volna, ő elhúzódott. Végighallgattam nosztalgikus családi történetét, majd hősszerelmes vallomását, mire halkan felkacagtam. Milyen romantikus! Pfujj. Leugrottam a padról és megálltam előtte.
- Ez csak szórakozás. Minden máson ráérsz később gondolkozni – suttogtam csábosan, tekintetemet szemeibe fúrva, miközben lassan lecsúsztattam vállamról a melltartó pántjait. Kihívóan elmosolyodtam. Két választása van: ellenáll, ezzel hűséges marad a barátnőjéhez, de bebizonyítja, hogy bizony nem több egy megszeppent kisfiúnál vagy igazi férfiként viselkedik. Álljon ellen a csábításnak, ha tud! Hirtelen közelebb húztam magamhoz, és tekintetét fogva tartva kezeit a melltartó csatjához vezettem.
- Egyszer élünk – biztattam. Tekintetemet az ajkára szegeztem és vártam, hogy a melltartóm végre a földre hulljon. Kérését, ami szinte már könyörgésnek hatott, figyelmen kívül hagytam. Ha okosan viselkedik, senki sem tudja meg, ha nem…meglátjuk, a barátnője, hogy viseli a meglepetéseket.

note: (:

Vendég

Éreztem,hogy tök hülye voltam bele szólni ebbe az egészbe. Azt, sem akartam tényleg, hogy bármelyik felügyelő diák meglátna minket,hogy itt molesztálom a lányokat, prefektus létemre. Nos...Megmutattam Melissának ki is a főnök. Természetesen, a főnök kizárólag csak is én lehetek. Amit, bent mondott a szobába jelzem"megdughatsz" ott el nevettem magam. Ki, akar itt még is erről beszélni? Csak, meg akartam neki mutatni hogy nem vagyok holmi kisfiú. Hamár, úgy is bent voltunk a szobába végig néztem rá és eljátszottam a gondolataimmal. Felé közeledtem majd lassan megcsókoltam. Annyira, be vagyok rá indulva,hogy a lentinek nem, tudok parancsolni. Tényleg,próbálok uralkodni magamon de, egyszerűen nem megy. Szegénynek, a kedvenc felsőjét is tönkre tettem így elnézést kértem tőle.
-Bocsáss, meg nem akartam! de, ha szeretnéd szívesen veszek neked egy másikat!- Ajánlottam, fel neki kedvesen a segítségemet majd mellé ültem az asztalhoz. Szívem, egyre hevesebben vert amikor közeledtem felé. Ismét, vettem egy nagy levegőt és belecsókoltam a nyakába majd szépen haladtam, tovább. Bárcsak, mintha egy megvalósult álom lenne de, nem az. A hátát végig simogattam érdes kezemmel. Egyszerűen, nem tudtam uralkodni magamon. Nem, hiszem el én tényleg ilyen lennék? Tettem, fel magamba a kérdést de, Melissa végül is csak, meg hallotta amit mondtam. Aztán, egyre kezdtem el távolodni tőle majd leültem a kanapéra. Ezt, most már tényleg be kell fejeznem, ez nem én vagyok. Engem, nem így neveltek a szüleim. Melissa csak bámult rám...Gondolta,hogy megint valami rossz vicc vagy tényleg, komolyan is gondolom aztán, elmondtam neki az igazat.
-Tudod..ez nálunk egy családi örökség. A nagypapám volt, ilyen egoista falta, nyalta a lányokat és a nagyim elhagyta én nem szeretném az ő példáját mutatni. Nekem, tényleg tetszik egy lány csak.. ezt be kellene fejeznem. Érte, bármit megtennék.- Néztem, rá kissé elkeseredett arccal és valóban igazat mondtam, most az egyszer a családomról.
-Könyörgök Melissa! ezt, senki sem tudhatja meg!!- Könyörögtem, neki... Tudom, miféle szerzet egy Mardekáros lány...

To Thony

Éreztem elszánt pillantásának tüzét, testemet bizsergés járta át, de ebből semmit sem mutattam. Íriszeim fagyos csillogását semmi nem olvaszthatta fel, sem a vágy, sem a harag és legfőképpen a fájdalom nem. Megtanultam minden érzelmet elrejteni a külvilág elől, és mennyivel könnyebb volt így, a hűvös és gőgös álarc mögött élni. Legalább az illúzióját fenntarthatom, hogy még élek. Gondolataim messze kalandoztak és csak erővel tudtam őket visszaterelni Goldsteinhez, akivel még nem végeztem. Magatartása hirtelen változott meg; erőszakos lett. Elképedve hagytam, hogy a falnak szorítson, majd magához húzva egyszerűen az ölébe vegyen. Lábaimmal szorosan átkulcsoltam csípőjét. Arcára gunyoros kifejezés ült ki, mire elégedetten elmosolyodtam, de szavaira arcom elkomorult, szemeim dühösen villantak meg. Minek rontja el az összképet bugyuta kérdezősködéssel?! Pedig egy pillanatig még komolyan is vettem.
- Engedj el! – förmedtem rá, de hiába rángatóztam, szilárdan tartott, úgy szorította kezeimet, hogy az már fájt. Halkan felszisszentem, de amint találkozott pillantásom az övével, dühösen összeszorítottam ajkaimat. Téved, ha azt hiszi, velem bármit megtehet. Ha akarom, akkor játszom vele, de ne merészelje azt gondolni, hogy ő irányít. Kacagása olaj volt a tűzre majd, amikor egy mozdulattal letépte rólam felsőmet, kihasználva, hogy kezeim szabadok, teljes erőmből pofon vágtam. Egy pillanatra megtántorodott és elengedett. Visszahúztam melltartóm pántját a vállamra, ami akkor csúszott le, amikor megpróbált ettől a ruhadarabtól is megfosztani, sikertelenül. Hátradobva tincseimet beletúrtam hajamba, és diadalmasan elmosolyodtam. Egyáltalán nem zavart, hogy melltartóban álltam előtte, sőt élveztem a helyzetet. Pálcámat persze készenlétben tartottam, de nem szándékoztam használni.
- Az egyik kedvenc felsőmet tetted tönkre – sóhajtottam színpadiasan, és közelebb lépve hozzá megragadtam a karját, majd az egyik terem felé húztam, mielőtt egy ügyeletes tanár a folyosóra tévedne, és olyan látványban lenne része, amiben nem kellene. Becsaptam az ajtót, majd az egyik első padra leültem. Keresztbe tettem a lábamat, karjaimat összefontam mellem előtt.
- Én nem vagyok egy ribanc, akit ahol kedved tartja, megdughatsz! – Hangom higgadtan csengett, de tekintetemből nem tűnt el az izzás. Nem romantikát vagy felesleges érzelgősséget vártam, azt gyűlölöm. De a tiszteletet megkövetelem, főleg, hogy hálaimát rebeghetne, amiért egyáltalán egy pillantásommal méltattam.

note: (:

Vendég

Még is mi a fenét képzel magáról ez a lány? velem nem szórakozhatnak tétlenül de, még is csak visszacsókolt. Szenvedélyesen beleszerettem. Mivel, senki sem járt arra így gondoltam neki támasztom egy falhoz,és ajkam az ajkához ér, aztán majd szép lassan lépésről lépésre hozzám csalogatom. Imádok, a lányoknál kezdeni, egyszerűen nem tudtam az érzéseimnek parancsolni. Lépnem, kellett Melissánál az tény,hogy nem egy egyszerű dolog de, azért még is. A falnál megemeltem a lábát és a derekamhoz kulcsoltam, nem engedem el. Aztán,majd így feleltem neki.
-Na, mi van? Még, mindig kicsinek tartasz?- Kérdeztem, tőle gúnyos vigyorral a számon kiülve amikor,próbált kiszabadulni a karjaimból csak én nem engedtem neki. Minden, lány olyan hogy úr Isten lefeküdt velem, de neki nem hagyom,hogy ezt tegye velem. Erőszakos, vagyok hozzá, ha kell gőz erővel kierőszakolom belőle azt amit tudok,úgy sem fogom engedni,hogy elmenjen mellőlem. Hiába, is próbál a kezemből kiszabadulni. Gúnyosan felnevettem, majd letéptem róla a felsőjét és megszabadítottam az egyik fehérneműjétől. Imádok,gonosz lenni hiszen, ő kihozta belőlem az állatot amit, persze mások nem. De,ő vonzó és sexy azért, vagyok vele ilyen feldúlt. Azt,sem érdekel ha a barátnőm meglátja amit csinálok, Melissával mert nekem egyedül csak ő kell. Ha, tetszik neki, ha nem. Boldog vagyok,hogy végre majd magamévá tehetem. Remélem, azért a végén ő is élvezni fogja ezt, a helyzetet amibe ő van. Neki, támadtam és most az a célom vele,hogy lefeküdjek mint a többi lánnyal. Koránt sem, érdekel az engem,hogy ki mit gondol rólam tartsák meg ők maguknak a gondolataikat. Addig,is élvezem a meghitt helyzetet. A pálcámra azért vigyázok, nem akarom,hogy bármi baja is essék, amíg Melissával vagyok.

To Thony

Pár lépést tettem csak, amikor valaki a vállamra tett kezével megállított. Dühös tekintettel fordítottam oldalra fejem, hogy egy megsemmisítő pillantással elvegyem az illető kedvét a további akadékoskodástól. Meglepetésemre Goldsteinnel találtam megint csak szemben magam, mire elhúztam a számat. Mint egy pióca, képtelenség levakarni magadról, ha egyszer utadba sodorta a balsoros.
- Téged – vontam meg a vállam és már indultam volna tovább, ha nem fogja meg a karom, és húz vissza. Fülem mögé tűrte rakoncátlan tincseimet, majd lágyan az arcomhoz ért. Egy pillanatra elfeledkeztem magamról és hagytam, hogy ajka találkozzon az enyémmel, de hamar észbe kaptam. Mellkasának támasztottam a kezem, majd egy hirtelen mozdulattal eltaszítottam magamtól. Egy kis lépésnyi távolság volt csupán köztünk, de nem hátráltam. Nem zavart és egyáltalán nem feszélyezett közelsége, nevetséges is lenne ilyesmit feltételezni, de társasága már annál kellemetlenebb volt számomra. Az előbb küldtem el a francba, akkor mégis mit akar? Szavaira elmosolyodtam. Szóval a kihívást látja bennem, mert nem érti miért nem fogtam padlót tőle. Kis buta! Hogy gondolhatja, hogy engem azokhoz a szánalmas, hisztis rózsaszín ködben, a felhők fölött lebegő libákhoz lehet hasonlítani?!
- Akkor tisztázzuk. Nem vagyok oda érted, és soha nem is leszek. Én nem csorgatom a nyálam senki után és, akiben van egy szemernyi büszkeség, az egyetért velem – Államat megemelve, komolyan, mosolytalan arccal néztem rá. Hányingerem volt azoktól, akik a női nemre szégyent hozva, megalázkodva loholnak egy férfi után. – De, ha bebizonyítod, hogy tudsz nagyfiú lenni… - Ajkamat sokat sejtető vigyorra húztam, és szándékosan elharaptam a mondat végét. Szemeimben egy zsákmányra éhes macska tekintete villant meg, aki egy különösen ízletes egérkére akadt.

note: (:

Vendég

Na, erre nagyon bemérgesedtem.. Még,hogy én kicsi? Még is kinek képzeli magát ez a lány? Prefektus vagyok, az ég szerelmére és még is kicsinek mer engem nevezni? Erre,nem tettem semmit fogtam a gitáromat és utána rohantam.-
-Melissa...Kit, mersz te kicsinek nevezni?- Nevettem el magam mérgembe. Félre, toltam a haját a kezeim közé vettem és megcsókoltam. Azért, álljon már meg a menet,hogy engem kicsinek mert nevezni. Beleszerettem Melissába az tény meg az , is hogy Mardekáros de, nekem csak egy célom van. Még pedig az,hogy lefektessem. Mosolyodtam, el magamba és egy pár percre el is felejtettem hogy még mindig velem szemben, áll a lány. Szerintem,kezdte magát kicsit kellemetlenül érezni de, ez nem zavart mert a gondolatom csak ő rajta jár. Eljátszottam a gondolattal,hogy vajon mit kezdhetnék-e gyönyörűséges és bájos lánnyal. El, kellett valahogy érnem hogy belém szeressen.
-Tudod..Minden,lány rólam áradozik na jó kivétel Tallulah tudod az a szöszis csaj és te.. De, miért pont te nem áradozol rólam? Még is mi bajod van velem? Hiszen, semmi rosszat nem tettem veled kapcsán vagy ha még is így lenne, akkor előre is elnézést kérek tőled. - Mondtam, ott állva a lánynak. Igaz, a Roxfortban nem látszom önző egoistának de, azért még is a lányok 100%-a rólam áradozik és a 40%-a pedig csúnya históriákat mondanak rólam. Sokan megszokták, tőlem kérdezni az igazságot. Én magam tudom jól,hogy mi az igazság!!! Az igazság,hogy egy önző egoista vagyok.. Tudom,hogy valahol Melissa is ezt gondolja róla de, ezt még meg bánja! A szívébe kell férkőznöm.. Fogalmam sincs még hogyan de, ezt kell csinálnom.. Meg kell hódítanom a szívét és majd rájön ,hogy nem vagyok egy kisfiú akit az édesanyjáék nevelnek hanem egy igazi rossz gyereke aki egoista bújt a bőrébe. Meg kell őt ismernem, nem érdekel,hogy mit gondol rólam ha egyszer én ezt találom helyesnek. Nem adom fel egykönnyen!!!

To Thony

Meglepődtem, amikor újra megszólalt. Eddig sem igazán voltam tisztában hirtelen jött szerelmével, bár mindig is egy mosolyommal az ujjaim köré tudtam csavarni, akihez kedvem volt. De Goldsteinre még csak egy röpke pillantást sem vetettem és egy szót sem váltottunk soha. Nem múlatom az időmet félvérek társaságában, akik nem érnek fel hozzám. És most sem szándékoztam huzamosabb ideig folytatni a már rég értelmét vesztett beszélgetést.
- Nem tudsz te semmit – Édesen fájdalmas képet vágtam, miközben ajkam gúnyos félmosolyra görbült. Leplezetlen lenézéssel méregettem. Már nem láttam értelmét játszadozni vele vagy akár csak még egy fél percemet rá pazarolni. Meguntam, mint általában az olcsó játékokat szoktam. És, az az élvezetet, amit ilyen esetekben a játék nem tud megadni, pótolja az unalmassá vált cikk eldobása. Tagadhatatlanul ez a kedvenc részem, ha emberekről van szó.
- Csak akkor tudnálak elhagyni, ha lett volna köztünk valami. De ilyen legfeljebb az álmaidban történhetett meg – mosolyodtam el bájosan, gúnyosan megnyomva minden egyes szót. Közben ártatlanul rebegtettem szempilláimat, de tekintetemben sötét káröröm izzott.
Következő megnyilvánulására hangosan felkacagtam.
- Csak egoista, önző, a lányokat játékszernek tekintő pasival volt eddig dolgom. Ők meg tudják adni, amire vágyom– Elmosolyodtam. Minden egyes szavam mögött Raveltet láttam megjelenni. Hiába számomra ő jelentette a nagybetűs férfit, a többiek hozzá képest csak tapasztalatlan kisfiúnak tűntek. De egyikük sem jelentett semmit – kivétel Ravelt, de ő más lapra tartozik. Ő egy méregdrága játék, a kedvenc szórakozásom. – De te csak egy kisfiú vagy. – Gúnyosan elhúztam a számat, majd tincseimet hátradobva, diadalmas arckifejezéssel hagytam ott Goldsteint. Ajkam ördögi vigyorra húzódott; élveztem, hogy nyíltan belegázolhattam, mert olyan naivan tálcán kínálta magát. Pedig figyelmeztettem, hogy rosszul jár az, akinek köze van hozzám.

note: (:

Vendég

Amikor,visszacsókolt egyszerűen csodálatosan éreztem magam. Hiszen, a többi lány nem, tenné meg ezt, amit ő. Amikor,megkérdezte,hogy mire vélje ezt,én válaszoltam neki.
-Szeretlek Melissa! Tudom,hogy te mást szeretsz és tiszteletben,tartom de...Ha,most elhagynál nem, tudnék nélküled élni! Jelentettem, ki neki hangsúlyozva a válaszom. Nagyon,tetszik a lány és nem akarom, ezt a lehetőséget elhalasztanom. Az, nem érdekel engem, hogy Hollóhátas vagyok, ő pedig Mardekáros. Ha, akarja ha nem engem, nehezen lehet levakarni. Nem, adom fel, egykönnyen. Küzdeni,fogok ezért a lányért. Istenien,csókol és a haja pedig,mesébe illő. Szóval,elé álltam és elmondtam neki mindent.
-Figyelj! Tudom,hogy egy egoista önző barom,vagyok aki csak kihasználja, a lányokat! De,én szívemből szeretlek téged Melissa....Tudom,hogy ezért nem szeretsz engem,és hogy Hollóhátas vagyok! De,én nagyon!Habár,nem ismerjük egymást,az érzéseim tiszták...De,ha mást szeretsz elfogadom!- Fogtam a gitárom,vissza leültem az ablakhoz és bámultam a gyönyörű szép kilátást. Szívem,egyre jobban hevesen ver mert látom és nem érinthetem meg. Majd,egyszer úgy is eljön az ideje.

To Thony

Nem én vagyok a tapintatosság mintaképe, az egyszer szent, de kivételesen viszonylag kedves voltam. Már ha kedvességnek lehet nevezni az elutasítást gúnyos hangsúllyal és hűvös tekintettel fűszerezve. De ez van, ezt kell szeretni. Érdekember vagyok, aki csak akkor fecsérli energiáját az illemre, amikor valamiféle hasznot remél vagy, ha olyan személlyel áll szemben, aki megkívánja a tiszteletet. Ilyenek az aranyvérűek, akiknek a körében mozgok és úgy általánosságban a mardekárosok, ha jó kedvemben találnak. De Goldstein hollóhátas.
Szavaira nem reagálok kitörő érzelmekkel, sőt arckifejezésem egy szikrányit sem változik. Nem érdekel, nem izgat, teszek az egészre. Ha pedig csak a bolondját járatja velem, nem fogok beugrani neki.
- Ezt te sem gondoltad komolyan – jelentettem ki, mintha pontosan tisztában lennék gondolataival. Még, hogy szeret! Jobb, hogy nem tudja, mit jelent engem szeretni; jobb, hogy fogalma sincs, mit mondott. – Mit? Mit ne tegyek? – vontam fel szemöldököm és tártam nagyra sötét íriszeim. Kezdtem elveszíteni a beszélgetés fonalát. Következő mondatát hallva viszont már biztosra vehettem, hogy halvány sejtelmem sincs miről hablatyol. Ám utolsó szavait hamar megmagyarázták tetteit. Megcsókolt. Visszacsókoltam. Nem volt okom, hogy ne tegyem.
- Szóval, mire véljem ezt? – Változatlan nyugalommal fürkésztem arcát, de szemeim hideg csillogásába némi érdeklődés is vegyült. Kíváncsivá tett, hogy mi ez a nagy felindulás, amikor nem is ismerjük egymást. Nem mintha érdekelne, szórakozni bárkivel lehet, aki megüti az elvárásaimat külsőre. Amúgy pedig egy éjszakánál többet senkitől sem akarok, kivétel talán Ravelt-től. Ő függővé tett, egy érintésével megőrjít. De tőle függetlenül is szeretek játszani.

note: (:

Vendég

Mikor,azt mondta,hogy nem játszhatok neki kicsit rosszul esett. Jó,benyomást akartam neki tenni neki.Nagyon,megszerettem szinte,azt hittem,hogy a legjobb barátok leszünk. De,úgy látom ugyan olyan,mint a többi Mardekáros. Elmondom,hát neki mit érzek iránta...Tudom,rossz döntés,amit tenni fogok lehet,hogy megfogom ezt bánni. De végülis csak,elmondtam neki.
-Szerelmes,vagyok beléd Melissa! Kérlek,ne tedd ezt velemSírva,mondtam ezt neki! Foglalmam sem volt arról,hogy mi ütött belém. Egyszerűen,csak kimondtam neki. Annak,örültem,hogy elkisérhettem hiszen,úgy is együtt vagyunk órán. Különben is nehéz,lesz majd úgy,rá nézni ahogyan eddig. Szinte,elbűvölt engem, a látványosságával. Nem,tudom egyszerűen magamba folyatni a szót. Hiányzik, ahogyan ránézhetek,hogy a szemébe tudom mondani neki,hogy szeretlek. Hiba,volt egy Mardekáros lányba esnem.
-Melissa,hiba volt beléd esnem de,még is meg kell,ezt tegyem.- Ekkor,félre toltam a haját a két kezembe,temettem arcát,és megcsókoltam. A szívem,döntése lány iránti szerelem. Megkellett,tennem mert féltem,hogy akkor más tezsi meg helyettem. Gyűlölltem,magam ezért amit tettem.

To Thony

Szemöldököm felszaladt homlokom közepére, a helyzet abszurdumát egyszerűen nem lehetett nem észrevenni. A srác elmosolyodott és kezébe vette a falnak támasztott gitárját, mintha azt hinné, hogy ez az egész akár egy cseppet is érdekel engem. Nagyot tévedett. Minden mugli dolgot rühellek, kezdve a mugli hangszerektől, magukig az emberekig. Tisztában vagyok vele, hogy a lányok egy jó része már a gitár látványától is hanyatt dobja magát, ha pedig a bohóckodáshoz még egy nyálas dal is tartozik, amit maga a herceg vonyít el, már tárják is szét a lábukat; ilyen sekélyes libák pedig még a Mardekárosok között is akadnak, csak éppen én nem tartozom közéjük. Amúgy is a hangszereket meg lehet bűvölni, ezért tökéletesen felesleges megtanulni rajtuk játszani. Kislány koromban vettem pár zongoraórát, de miután nemes egyszerűséggel kiadtam a tanár útját, anyámék lemondtak a dologról. Talán feltűnt nekik, amikor elsétáltak a tanulószoba nyitott ajtaja előtt, hogy egy cseppnyi zenei érzék nem sok, annyi sem szorult belém. Másrészt pedig utálom a zenét; utáltam akkor és az érzelmeim azóta sem változtak.
- Megsértelek, ha nemet mondok? – néztem rá ártatlan kiskutyaszemekkel, tökéletesen imitálva, hogy számít a válasza. Tulajdonképpen meglehetősen kedvesem közöltem vele, hogy k*rvára nincs hozzá kedvem, szóval a minimum, hogy értékeli eme nemes gesztusomat.
- Elkísérhetsz – döntöttem oldalra fejem, hűvös tekintetem rá szegeztem. Kísérgethet, hátha mondjuk ezidő alatt bezsebel egy igazolatlan órát, vagy egy kis büntetőmunkát, amiért rosszkor volt, rossz helyen. Nekem megfelel. – Gyógynövénytanom lesz a hetes üvegházban. – Csak, hogy tudja, hova megyek. A neve nem mondott sokat, legfeljebb annyit, hogy biztosan nem aranyvérű. Fantasztikus. Pazar. Remek időtöltés lesz.

note: (:

Vendég

Hmm--Valahogy,sejthettem,hogy nem kérdezi meg a nevemet. Kíváncsian,ránéztem a lányra és méregettem. Nagyon,megtetszett nekem,Mardekáros ellenére.Kicsit,mintha megijedt volna,attól,hogy meszólítottam mert,úgy gondoltam,most olyan,jó egy kis társaságra vágyni.Gondoltam,még azt is megkérdezte,mit szeretnék így,merészül válaszoltam neki.
-Semmit..Csak,azon,töprengtem nincs-e kedved,meghallgatni egy számot,én írtam és ha,még lenne hozzá kedved szívesen,elkisérlek ahova mész-Mosolyogtam,majd előkaptam a gitárom. Melissa szinte,tágra nyílt szemekkel,figyelt engem,hogy tudok ezen,a micsodán játszani.Elakartam,őt kápráztatni,tudom,hogy Michael Corner és Terry Bootal jóban vagyok, de ezt, a lányt mintha angyalok küldték volna, felém. Szerintem,ő észre vett valamit rajtam,hogy nem hiába szólítottam meg. Minden,percben vele akarok,lenni,szeretném érezni az illatát és egyszer csak,egyszer az arcát érínteni. Nem,tudom,hogy ő viszont szeret-e engem. Hisz,még a nevemet se, tudja.De,szeretném megismerni őt,jobban és talán, együtt leszünk vagy,nem.Pusztán,nem csak barátságot,szeretnék a lánytól,hanem sokkal többet. Mert,egy igazi egoista vagyok,de őt nem fogom kihasználni. Nem,nem és nem. Ha,kikosaraz ám,legyen én odébb állok. Az,csak nekem lesz rosszabb. Mert,ha kikosarazna engem,akkor egész,nap a klubbhelységembe énekelnék és nem,mennék semmilyen,órára sem.Pontosan,helyesen kell cselekednem így elmondtam,neki a nevem.
-Anthony Goldstein vagyok-Mosolyogva mondtam neki.

To Thony

Bűbájtan órán - bizton állíthatom - remekeltem. Eddig sem lehetett kétbalkezesnek nevezni ebből a tárgyból, de mióta Kalestina a szárnyai alá vett, messzemenően javult a teljesítményem. Jobban uralom a varázslatot, és, ami eddig csak ösztöneimnek köszönhetően sikerült, azt most tudatosan idézem elő. Példának okáért, az első órámon Kalestinaval, a kígyója, Héra megtámadott. Akkor csakis az ösztöneimnek köszönhettem az életemet. Ha akkor lett volna időm gondolkozni, nem tudtam volna előidézni a varázslatot, most viszont gond nélkül menne. Áldom az eszemet, hogy felkerestem Kalestinat és nem futamodtam meg az első percben. Talán tényleg nem hasonlítok a szüleimre.
Gondolataimba merülve sétáltam végig a folyosón; már majdnem a fordulóhoz értem, amikor egy hang megállított. Nem hittem volna, hogy nekem szól a kérdés, de azért a hang irányába fordultam. Az ablakpárkányon egy barna hajú, hollóhátas fiú ült, aki mosolyogva nézett rám. Felvontam a szemöldököm.
- Melissa – válaszoltam színtelen hangon, tekintetem az övébe fúrva. Szokásom keresni a szemkontaktust azzal, akivel beszélek, ugyanis az illető reakciója általában többet árul el, mint amennyit a szavaiból megtudhatok. – Blackburn – mosolyodtam el, egy pillanatnyi szünet után. Főleg azért tartottam fontosnak megemlíteni, mert egy Hollóhátasról -, aki valószínűleg nem is aranyvérű - volt szó. Jobb, ha tudja, kivel beszél, már ha egyáltalán dereng neki valami halvány kép a névről.
- Mit szeretnél? – tértem hamar a lényegre. Nem kérdeztem a nevét, bár fogalmam sem volt róla, hogy kivel csevegek, még ha ismerősnek is tűnt az arca.

note: (:

Vendég

Nem,tudtam már magammal mit kezdeni,így a klubhelységből kijövetel,gondolkoztam.Még,a lépcsőn is, kedvem volt,gondolkodni egy,igen fontos valamin. Igaz,nekem két lány,tetszik.Egyik,a Mardekáros azt,hiszem valami,Blacknek hívják,a másik pedig,Rosenak akit,nagyon megszerettem és jó,barátom.Amikor a lépcső,megállt gyorsan,futottam a folyosón és néha, már hülyének éreztem magam.Miután,szaladtam csak,szaladtam ahogy,a lábam bírta majd,megálltam egy üres helyen,ahol senki,nem volt. Később, leültem,az ablakpárkányra és néztem,a kék eget.Nem,kellett bele több,se múltak,a percek és ott,termet előttem egy,lány.Merészen,megszólítottam.
-Szia!Hogy,hívnak?-Mosolyogva,kérdeztem tőle és vártam,a válaszát.Addig,mosolyogva, méregettem a lányt,és gondolataim hamar elszálltak. Mindenhol,jártak de,természetesen csak,a lányon.Nagyon,csodálatosan néz ki.Csillogó szem, szép mosoly.Remélem,jó barátok leszünk,mert én ezt,szeretném.De,lehet,hogy még barátságnál is több,fog lenni??

» Játszótárskereső
» Melissa Blackburn