NYÍLT buli mindekinek

Vendég

És láss csodát Viktor Krum is megjelent!
- Hát..öhmm...köszi - mondtam kicsit megszeppenve, mikor a hajam dicsérte. Nagyon szerettem Viktort. Mármint nem úgy, hanem a játékát. Kitűnő kviddicsjátékosnak tartottam. Ott voltam két évvel ezelőtt a Kviddics Világkupa döntőjén. A Vronszkij - műbukás, amit véghezvitt, valami eszméletlen volt! Azóta ő az egyik kedvenc játékosom.
- Akkor mi legyen? - kérdeztem mosolyogva. A lányok nagy valószínűséggel táncolni akarnak majd, de én nem fogok. Utálok táncolni. Nagyon utálok. Az egyetlen dolog, amit jobban utálok a táncnál az talán csak az előbbi mardekáros lány, aki a hajam kritizálta.

Vendég

Az érkezőknek sorban biccentettem a cigifüst mögül. Üdv, heló, csá és miegyéb... nem volt túl izgalmas társaság, én pedig szorgalmasan ittam a kis whiskey-met, hogy majd talán felpörgetem a bulit. Azonban, a frissen érkező Lisa elővett egy kis szütyőt, amiben Csillagpor volt. Hallottam róla, hasonlatos volt - csak ütősebb -, mint az az Skót növény, amit az elmúlt nyáron próbáltam - és aminek a pontos nevére már nem is emlékszem, mert kurvára leszartam -, a hírhedt road trip-em alatt, amiről szinte mindenki hallott - és vagy megbotránkozott rajta (inkább ez volt a jellemző), vagy lereagálta egy elkerekedett szempárral és egy 'Merlin szakállára' megszólalással.
- Lisa, innentől kezdve te vagy a bulikirálynő a szememben - mosolyodtam el szélesen, célozva arra, hogy a jóból nem szándékozom kimaradni és meghívhat egy csík Csillagporra.
Hamarosan Viktort is erre sodorta a szél, aminek valljuk be: megörültem. Annak méginkább, hogy odalépett hozzám, átkarolva derekamat. A kávézói, hivatalos randi óta nem találkoztunk, ezért köszöntöttem halkan, szinte suttogva úgy, ahogy:
- Heló, Idegen - azonban ajkam szegletében mosoly játszott és én is átkaroltam derekát. Kicsivel lazább voltam, mint amúgy, nem olyan 'szögletes' és kimért. Ez a whiskey-nek volt betudható, amiből már vagy négy-öt - basszus, számolja a halál... - pohárral megittam az elmúlt idő alatt.
Thjalf kérdésére nem reagáltam, elmémet teljesen elbódította Viktor jelenléte, az a nagyobb mennyiségű whiskey, ami már bennem volt és a Csillagpor hívogató gondolata.

Vendég

Nem tudtam mit mondani, én nem vagyok a nagy bulik vendégje, majd bele tanulok a dologba..-Csillagpor? Az mi?-Kérdeztem nagyon kíváncsian. Ránéztem Lanára, akin látszott, hogy kicsit túl adagolta a Whiskey-t. Felálltam, talán mennem kéne nem hiszem, hogy szívesen látnak..-Talán megyek, okés?-kérdeztem. Mit képzeltem, hogy itt talán jól fogadnak? phff... Elsétáltam az ajtóig és kicsit vártam hátha valaki még mond valamit, esetleg..Még utoljára ránéztem Lanára, lehet, hogy Krum is hatással van rá nem csak a whiskey.. Igen, nekem még fura becsípett embert látni, én magam se voltam ilyen helyzetbe, és mást se nagyon láttam így..

Vendég

- A Csillagpor az egy elég erős anyag - mondtam - Hasonló, mint a mugliknál a drog. Ezt is elég nehéz beszerezni, de viszont nem káros, és nem okoz függőséget. - fejeztem be kiselőadásomat a Csillagporról, amiről jómagam is körülbelül csak ennyit tudtam.
- Te tudod - mondtam a távozni készülő lánynak egy kacsintás kíséretében. Nem is bántam, hogy elmegy. Ennyi mardekáros túl negatív hatással lett volna rám.
Odaléptem Lisához, és kértem egy kis Csilagport. A hatása szinte azonnal érződött. Boldogság töltötte el egész testemet, végtagjaimat a melegség járta át. Még magamnál voltam, de éreztem, hogy pár pohár whiskey után már máshogy fogom ezt gondolni.

Vendég

Értem..- Kíváncsi voltam még mindig, talán túlságosan is..- Hát, nem hiszem, hogy örülnétek ha maradnék.. Ezért megyek.- magyaráztam, nem is tudtam miért magyarázkodok. Úgy gondoltam, megyek és meg ünneplem a szülinapom, egyedül.. Kicsit még gondolkoztam, de láttam az arcukon a "menj már" kinézetet, ezért meg fordultam, és kisétáltam, kicsit vártam hátha valakinek mondani valója van. Visszanéztem, nem tudom, hogy látták-e, de olyan tetetett "jól el vagyunk"-ot láttam.-Oké, akkor megyek és ünneplek..Boldog szülinapot nekem!-beszéltem magamban.

Tárgy: Re: NYÍLT buli mindekinek Csüt. 29 Aug. 2013, 19:19

Kicsit beütött az alkohol, nem kellett hozzá két pohár sem és elvesztettem a számontartását, hogy ki jön és ki megy, mert bizony a hely egy kviddics meccsé változott számomra; hol ide kaptam a fejem, hol oda.
Ahogy megemlítettem a poromat több érdeklődő szempár és felém fordult, aminek hatására felnevettem. Amúgy is ott díszelgett folyamatosan az arcomon a levakarhatatlan vigyor. Már elértem azt az állapotot, hogy nem érdekel, ha hülyének néznek.
- Kérdezed, hogy mit tud, aztán megmagyarázod...- nevetgéltem Thjalfon, majd kimértem neki egy kis adagot, amit úgy gondoltam, hogy jó lesz. - De tévedsz, még a csokibéka is okozhat függőséget! Viszont eddig még nem próbáltam.- vontam vállat jókedvűen és magamnak is adagoltam.
Figyeltem, hogy szívja fel a srác és követtem a mozdulatait. Eddig még mugli droggal sem próbálkoztam, csak egyszer láttam valahol.
- Akkor ezennel Lana, királynői kincstárasommá nevezlek ki!- pukedliztem ügyetlenül, majd felé dobtam a szütyőt.
Ahogy az anyag szétáradt bennem csillagokat kezdtem el látni és csak tompán érzékeltem, hogy a seggem alá valami került. Hogy a földön ülök, vagy valami széken... ki tudja?

Vendég

Lisa szavain elgondolkoztam....és tényleg. Először megkérdeztem, utána el is magyaráztam. Úgy tűnik máris megártott a whiskey. Tudtam én, hogy nem lenne szabad zsinórban három napon át másnaposnak lenni, de hát mit tehettem volna, ha egyszer kedvet kaptam az iváshoz? Pénteken volt is egy kis összetűzésem Piton professzorral emiatt, ugyanis az ónüstömet telepakoltam a gyomrom tartalmával, ami nem volt túl jó húzás. Főleg Piton óráján nem, de ha egyszer ez van?
- Dehogy okoz a csokibéka függőséget... - jelentettem ki már kicsit kábán, majd Lisa mögé settenkedve rácsaptam formás fenekére.

Vendég

Nem bírtam elviselni. Sarah Mendler nyávogása bántotta a fülemet és rosszul voltam tőle.
- Mendler, ne sírj, inkább hagyd szépen a nagyokat játszani, te pedig lődd fel a pizsit. Szia, jó éjt! - integettem neki, számat gonosz mosolyra húztam. Oké, nem voltam túl kedves, mentségemre szolgáljon, hogy a pia beszélt belőlem. Kíváncsian vártam, hogy vajon lelép-e, vagy nekem kell kirúgdosnom...
Amikor Lisa felém dobta a szütyőt - amiből egyébként kettőt láttam... - elkaptam és egy vastag csíkot szórtam az asztalra. Persze, még bőven maradt benne, nem vagyok én irigy. Csak kedvelem a jó cuccot, ennyi. Leültem a kanapéra és egy összehajtogatott papírt vettem elő bőrdzsekim belső zsebéből, egy helyre söpörtem az ezüstösen csillogó port, majd felszívtam. Ahogy kell.
Hamarosan ezüstös csillagok táncoltak szemem előtt és kibaszott jókedv uralkodott el rajtam. Könnyűnek éreztem magam, mégis, mintha kicsit húzott volna a fejem. Még nem téptem be olyan durván, realizáltam a dolgokat, amik körülöttem zajlottak, de határozottan laza voltam. A lazánál is lazább... kibaszottul laza.
A szütyőt a bőrdzsekim belső zsebébe rejtettem, a bal mellem fölé, majd újra Viktorhoz simultam.

Tárgy: Re: NYÍLT buli mindekinek Csüt. 29 Aug. 2013, 21:44

Mivel úgy képzeltem, hogy valami szilárdon ülök, így hátradőltem, kicsit megtántorodtam és nekiestem a fiúnak. Olyan kedvem volt, hogy megöleltem.
- Mondd, ó te magas fa, hol vannak azizmosférfijak? - kértem tőle útmutatást.
Azt hiszem ilyen érzésem még életemben nem volt. Kényszerítenem kellett magamat a gondolkodásra, de nem nagyon jártam sikerrel.
A legbiztonságosabb talán leülni lett volna és egy helyben várni, hogy elmúljon, de mivel senki nem ültetett le, úgy gondoltam ténferegni viccesebb.
Odamentem Lanához és csak úgy puszta szeretetből lesmároltam. Majd kicsit hátrébb húzódtam és pár pillanat alatt tudatosult is bennem, hogy mit tettem.
- Oh, legalább teizmosvagy! Aaaaazthiszem hogy hukk kellevegőfriss. - Azzal elkezdtem az ajtó felé botorkálni.

Vendég

A pornak köszönhetően minden jellegű rideg magatartás messziről elkerült, így Viktorhoz simultam, kezemet mellkasán pihentettem, arcomat nyakába fúrtam néha. Egy ideig bódultam figyeltem a történéseket, ajakmon mosoly játszott.
Mikor hirtelen egy barna folt, egy hajzuhatag lépett hozzám. Közel. Túl közel. Ajka az enyémre tapadt, nem tartott sokáig, mindössze pár másodperc volt, de eléggé ledöbbentem. Nem csókoltam vissza, felvont szemöldökkel néztem utána, majd elvéve az asztalról egy majd' tele töltött kristálypoharat, legurítottam torkomon. Egyszerre. Az egészet.
Nem haragudtam Lisára, mivel valószínűleg csak a por hatása volt ez a hirtelen és igen különös, kissé leszbi menyílvánulás.
- Már a csajok is bomlanak utánam - súgtam Viktornak, hogy csak ő hallja. - Veszélyben vagy, Drága... - erre hamiskás mosolyra húztam a számat. Persze, vicc volt, de kurva jól hangzott ezt így kimondani úgy, hogy csak ketten tudunk róla. Fesztelenül viselkedtem, elengedtem magam. Na jó, optimális esetben ennyire nem vagyok laza, de Viktor végre láthatta, hogy milyen vagyok, ha kényelmesen érzem magam a bőrömben - és ezt még a csók sem befolyásolhatta.

Vendég

Tulajdonképpen én nem voltam ellene a Csillagpornak, de miután a csajok elkezdtek tőle majdnem gurulni, jobbnak láttam szilárd pontnak lenni egyenlőre. Arra kevésbé számítottam, amit a következő pillanatban láttam, miután visszafordultam Lanához a meglepettségből, hogy a szőke lány ilyen hamar lelépett. Panaszkodnom kellett volna? Nem éreztem úgy, s Lana megjegyzésére csak egy mosoly kúszott az arcomra.
-Őt nem ütöm le, ha nem haragszol. De ettől még befutó leszek. - A túlzott magabiztosságot nem éreztem negatívnak, helyette rákacsintottam a hosszú hajú gyerekre.
-Egyébként meg én izmosabb vagyok nálad. - vigyorogtam szélesen a mardekárosra, mielőtt kisajátítva egy üveget beépültem volna egy fotelbe, lehúzva az ölembe őt is.

Vendég

Úgy tűnik, a lányoknak erősen megártott a Csillagpor. Kétségkívül jó cucc volt, és én egész jól bírtam. Legalábbis nem képzeltem senkit fának, és nem csókolóztam velem azonos neműekkel. Szegény Lisa bírta a legkevésbé ezt a varázsdrogot vagy mit. Viktor pedig még csak nem is kért belőle.
Azért egy kicsit elszédültem tőle, és hát Lisa formás feneke láttán beindultak bennem a vágyak. A Csillagpor egyre jobban hatni kezdett, már-már alig álltam a lábamon. Ám ekkor Lisa derekát elkaptam, és magam felé húztam a lányt. Ennek az eredménye az lett, hogy mindketten beestünk az asztal alá, az egyik mézboros üveg pedig a fejemen landolt. A hangulat nagyszerű volt. Tényleg nagyszerű.

Zúgott a fejem és nem láttam tisztán. Az ajtó felé botorkáltam, de csak sejtéseim voltak róla, hogy merre lehet. Ezért nem leltem rá egy jó darabig.
Nem volt elég gyors a felfogásom, hogy a hurkot a derekamon felismerjem kezekként, csak az jött át, hogy már nem a lábamon állok és esek. Aztán megláttam az alattam levő előbb ölelt személyt.
- Kidőlt a fa.- fordultam a hátamra és a semmibe bámulva kezdtem el nevetni. Józanul valószínűleg megijednék önmagamtól és soha nem gondolnék arra, hogy ilyesmi bármikor megtörténhet velem.
Kis bambulás után rájöttem, hogy amire nézek az egy asztal alja!
- Hé - folytattam közbeszurdalt kacagásrohamokkal.-, bunkerben vagyunk! Tudod mi vagy?- fordítottam felé a fejemet, az egyetlen testrészemet, amit képes voltam most mozgatni.- Varázslatos - újabb nevetés-, egyszerűen varázslatos!

Vendég

8 éves koromban egy vérfarkasnak köszönhetően megkaptam a farkaskórt, így az életem teljesen megváltozott. Jó pár éve vagyok már farkas a bárányok között, így megtanultam elrejteni a jelenlétemet. Gyakran csak az utolsó pillanatban veszik észre, hogy én is ott vagyok valahol, már ha észre veszik.
Ez a bulinak nevezett valami is tökéletes példa rá, hogy a jelenlétemről alig tudnak. A távolból figyelem Lisát, aki eléggé kiütötte magát, ráadásul egy srác épp rápályázik. Ez azonnal feldühít, így hát elindulok az irányukba.
Út közben előveszem a varázspálcámat és meglengetem a fejem fölött, mintha varázsolnék. Ez természetesen csak egy álca, hogy ne derüljön ki a farkas kilétem. Pár pillanat múlva pedig már meg is kezdem részlegesen az átalakulásomat:
A karjaim meghosszabbodnak, izmosabbak lesznek. A testem is megnyúl, feldagadnak az izmok, azonban a tartásom kissé meggörnyed. Mindenki láthatja, hogy bestiális külsőm van. Ráadásul így meghaladom a két méteres magasságot is.
Dühödten lépek az asztalhoz, ami alatt Lisa van. Egyik kezemmel megragadom az asztal egyik lábát, majd könnyedén a magasba emelem és olyan helyre dobom, ahol nincs senki. Ezután a srácot szúrom ki magamnak. Megragadom a vállát, megszorítom, majd lerántom a lányról.
- Hagyd őt békén! - üvöltök rá mély, hörgő hangon.

Vendég

Amilyen unalmas kis bulinak indult ez, úgy lett ez egy király este. Lisa nagyban hozzájárult ehhez. Na, nem a csókkal, hanem a Csillagporral. Nagy puffanások közepette valami bútor alá estek. Asztal. Asztal volt. Aztán ott feküdtek még egy ideig, de nem is foglalkoztam velük sokáig, mikor Viktor először közel húzott magához, majd az ölébe.
- Na persze... Lisa imád engem - mondtam halkan, egészen közel hajolva hozzá, balommal átkarolva a széles vállát. - De azért tényleg ne üsd le - nevettem. Jobb kezem ujjai nyakát simították végig, mígnem kulcscsontján pihent meg.
- Én is erős vagyok - mondtam végül, szélesen elmosolyodva -, csak nem látszik.
Ekkor épp valami fontosat akartam mondani, mikor az asztal, ami alatt Lisa és Thjalf feküdtek, a helyiség másik felében landolt, darabokban. Rögtön kiszúrtam a vérfarkast, mely Thjalf fölé magasodott és amely rávicsorgott a fiúra.
Azt hittem, csak hallucinálok... de rövidesen rájöttem, hogy egyáltalán nem erről van szó.

Vendég

A másodpercek gyorsan elrepültek, a következő pillanatban már egy vérfarkas szorítását éreztem a nyakamon.
- Hé tesó, semmi gond... - kezdtem bele mondandómba, mire a nyakamon lévő karmos kezek szorító hurokká váltak. A fejem lila színt öltött, a vér arcomba tódult. Nem kaptam levegőt. Aztán a kétségbeesett kapálózásaim után a szőrös kéz egyszer csak elengedte a nyakam. Én jobb kezemmel a nyakamhoz kaptam, majd simogatni kezdtem a vérfarkas ~~keze~~ lába helyét, és úgy vettem a levegőt, mint aki most lélegez először.
A farkasember még mindig morgott rám hatalmas fogsorát csattogtatva. Szájából arcomba fröcsögött a nyál.
- Hé, nyugi! - mondogattam a farkasnak, akiből már kettőt láttam. Kicsit meg is dőltem, mikor szavaimat kimondtam, de szerencsére meg bírtam állni a lábamon.

Színes táncoló fényeket és foltokat láttam mindenfelé, beleszédültem, pedig feküdtem. Csak hosszan tartó koncentrálás után sikerült bármit is felfognom az engem körülölelő világból. Azt hiszem, most tiszta aggyal megfogadnám, hogy soha többé csillagpor. De ebben a pillanatban nagyon tetszik és csak nevetek és nevetek.
Nem tudom, mi történik, mi zajlik, hangos a zene, de morgást hallok. Talán végre beindult a buli!
De a pilláim olyan nehezek, hogy muszáj becsuknom őket, csak egy picit! Utána majd én is csatlakozom a bulizókhoz!
Így történt, hogy a Szükség szobájának közepén egy vérfarkas morgása mellett könnyű álomra szenderültem.

Vendég

//Nem alakultam át teljesen, még emberein nézek ki, csak kissé púpos lettem, illetve a végtagjaim hosszabbak lettek picivel. Ja és Thjalf, a válladat fogtam meg, nem a nyakadat Very Happy

Elnézést, hogy csak így bepofátlankodtam...//

Miután megragadom a srácot, arra leszek figyelmes, hogy annyira kiütötte magát annak a szernek köszönhetően, hogy egyszerűen semmire sem lenne képes Lisával. Így hát "óvatosan" a földre dobom, majd újra előveszem a pálcámat, hogy álcázzam a vissza alakulásomat. Elvégre senki sem tudja, hogy mi vagyok valójában, csak néhány tanár és Lis. A részleges átalakulásnak köszönhetően pedig még fel sem ismerhetnek, legfeljebb azt hiszik majd, hogy valami speciális varázslatot hoztam a szülőhazámból.
Amint visszaváltoztam normális alakomra, gyengéden megfogom Lisát és a vállamra veszem, szegény nagyon kiütötte magát.
- Menjünk, pihend ki magad... - mondom neki, bár úgysem hallja, hisz már elaludt.

Vendég

//Nos, tudom, hogy a vállam fogtad meg, de a nyakam jobban hangzott, meg nem jött az ihlet, így muszáj volt egy kicsit átírnom Very Happy

Egyébként azt is írhattam volna, hogy időközben a vállamról a nyakamra tetted a kezed, de nem akartam nagyon irányítani a karaktered, habár egy kicsit sikerült :DD Arra is foghatom, hogy kába vagyok, és nem láttam hova tetted a kezed XD//

Kábán álltam egy helyben, körülöttem a társaság többi tagja, valamint az előbb fél-farkassá lett srác. Talárja kissé szétszakadt az előbbi dolog miatt. már higgadt volt, teljesen emberi alakban állt előttem, habár még mindig dühösen nézett rám. Lisa eközben csukott szemmel hevert a terem padlóján. Valószínűleg elaludhatott.
A farkas-gyerek úgy tett, mintha Lisa fontos lenne neki, lehet hogy az is volt? Nem tudtam, hiszen olyan kába voltam, akár egy...akár egy...szóval kába voltam, elég kába. Ez a Csillagpor nem gyakorolt túl jó hatást rajtam, persze ebben nyilván közrejátszott a pár pohárka Lángnyelv - Whiskey is, valamint a mézbor és vajsör.
Pár perc múlva már körbe - körbe forgott velem a világ, azt sem tudtam hol vagyok, de azért nagyjából ki tudtam venni a körülöttem sündörgő emberalakokat. Mindenesetre Lisánál jobban bírtam.

Vendég

Ez a buli lényegesen érdekesebb és izgalmasabb volt, mint az eddigiek, főleg mert itt nem dirigált egy basáskodó, tollas tyúkanyó. Ez meglehetősen feljavította a hangulatot. Kissé vágyakozva pislogtam még a Csillagporra, majd inkább az immáron ölemben ülő Lanára figyeltem.
-Miért, honnan tudod, hogy én nem? - kérdeztem kissé méltatlankodva. Tulajdonképpen még tényleg nem tartottam az imádat szintjén, no de no. Jó munkához idő kell. Szemmagasságba emeltem Lana az enyémhez képest jelentősen vékony karját, majd rávigyorogtam az üvegem fölött.
-Nem kétlem. - Aztán a figyelmem végül egész más irányba kanyarodott, habár a dolgok meglehetősen gyorsan történtek és nem is értettem, hogy honnan került elő egy vérfarkas és csak döbbenten bámultam rá néhány másodpercig. Mire azonban eszembe jutott, hogy felkeljek, már nem volt ott, így kissé zavartan ráztam a fejem és Lanára néztem.
-Te is láttad? - tulajdonképpen felmerült bennem, hogy hallucináltam és nem igazán értettem, hogy mitől. Kérdő tekintetem aztán Thjalfra vándorolt. Nem értettem az egészet.

Vendég

Felvont szemöldökkel mosolyodtam el, szémhoz emelve a whiskey-vel telt kristálypoharat egy kortyért. A pia és a csillagpor sem volt elég viszont ahhoz, hogy Viktor megjegyzéseire ne emlékezzek, ahogy arra a hallucinációnak hitt rémségre. Mire pálcánt rántottam és bemértem a bestiát, az már tovább is állt, magára hagyva Thjalfot.
- Pont ezt akartam kérdezni - magyaráztam. Mikor úgy tűnt, a veszély, ha volt, elmúlt, bőrkabátom belső zsebébe próbáltam eltetnni a varázspálcámat. Mikor sikerült, újra Viktor széles vállát átkarolva, saját felkaromra hajtva a fejem, arcának támasztva homlokomat. A hangzavar ellenére simán el tudtam volna aludni.
Ehelyett azonban a zene ritmusára - éppen Guns n Roses ment, a Knocking on Heaven's door - doboltam ujjaimmal a fiú vállán.
- Imádom - mondtam halkan, a zenére értve. Hangom kissé karcos volt a cigitől, de szám sarkában apró mosoly bújkált.