Lili & Draco

Draco & Lili

Kicsit sem tipikus reggelem volt ma! Kezdve azzal, hogy milyen korán keltem. Jobban mondva zuhantam ki az ágyamból! Valami nagyon rosszat álmodhattam, mert a takarómmat magam köré csavarva, fél lábammal az ágyon, kezeimmel hadonászva találtam magam mikor egy halkabb sikítással lepottyantam az ágyamról!
Meg kell mondanom sajgott utána a hátsó felem! Beletelt vagy tíz percbe mire kikecmeregtem a takaróm szorításából. Még soha életemben nem csavarodtam bele ennyire a takarómba. Már akkor tudtam, hogy lesz valami baj ma. Így kedvetlenül indult a napom. Mégis mosolyogva ágyaztam be.
Kicsit káromkodtam ugyan mikor az öltözésre került a sor. Ugyanis észrevettem, hogy mindegyik ruhám, amit szeretek éppen nincs felvehető állapotban! Így fogtam magam és felvettem az egyik krém színű ingem, meg a fekete farmeromat, valamint természetesen az ezüst színű kendőmet a fejem köré csavarva. Csizmámba szokás szerint bele volt dugva a pálcám.
Gondolatban összeszedtem, hogy mit kell ma magammal cipelnem. Számmisztika, SVK, Gyógynövénytan -fujj!- Bájitaltan, Asztronómia... Hosszú napom lesz és szinte biztos, hogy Piton rengeteg leckét fog adni! Minden esetre összeszedtem a dolgaimat, beletettem a táskámba és elmentem reggelizni!
A szokásos reggelimet ettem. Két darab barack lekváros pirítóst és egy kis kalács szerű valamit. Megittam a szokásos naracsteámat és ennyivel le is tudtam mindent. Mosolyogva indultam el egy kisebb sétára, ahogy mindig szoktam, ha sokkal hamarabb kelek a kelleténél.
Miután befejeztem a sétát elindultam az első órám helyszínére. Gyorsan szedtem a lábamat a hatalmas lépcsőket. Egyensen fel a számmisztika terembe. Már útközben elővettem az egyik pergamenem. Határozottan nyomtam le a kilincset és molyogva foglaltam el a helyemet. Szokás szerint a lehető legközelebb ahhoz a helyhez, ahol majd a tanár fog állni.
Senki sem volt a teremben. Szeretem mikor ekkora a csend. Ilyenkor nem zavar senki az olvasásban! Teljesen a gondolataimba merülhettem ilyenkor. S most is ezt tettem. Mélyen belehajoltam a pergamenbe és olvastam, mint a jó kisdiák. Titkon reméltem, hogy jó sokáig maradhatok egyedül! De ismerem a háztársaim, nem is olyan sokára mind itt fog nekem ordibálni.