Draco & Lana

Vendég

Éjjel tizenegy volt, a klubhelyiség üresen kongott. A sötét falakat zöldre festette a kandallóban lobogó smaragdszínű tűz. Egy ember lehet olyan elvetemült, hogy még mindig egy könyvet bújjon - A bájitaltan haladóknakot -, a fekete kanapén gubbasztva, annak ellenére, hogy egész héten azt tanulmányozta. Hát persze, hogy én! Emellett a tomboló vihar sem hagyott nyugodni; szerettem halgatni a vadul kopogó, kövér vízcseppeket, amint ostromolják Roxfortot és a környékét. A dörgés hangja valahogy nyugtató hatással van rám.
Az álló órára néztem, és lám mennyi az idő?! Éppen elég, hogy rágyújtsak - megint. Így is tettem, úgy folytattam a könyv olvasását. Végtére is hasznos volt az éjszakába nyúló tanulás: egyetlen társaságom a néha-néha arra kísértő Véres Báró volt, ő pedig nem zavart túl sok vizet.
Cipő tompa koppanását hallottam a hátam mögül, de nem fordultam hátra. Csak abban reménykedtem, hogy nem egy kiskölyök indult éppen éjszakai felfedezőútra, mert akkor muszáj lesz abbahagynom a tanulást és utána menni, aztán jól megijeszteni. Egyre közeledő léptek zaja keveredett a viharéval, a ropogó tűzzel és megsercenő lapokkal.

Vendég

Lana & Draco

Késő volt már, és én persze megint nem tudtam aludni, ami mostanság elég sokszor előfordul. Először csak valami nagyon nagy hülyeséget álmodok, vagy még elaludni sem tudok, és elkezdek szüntelenül forgolódni. Egyre idegesítőbb, de ha ez nem lenne elég még Crak és Monsto horkolását is hallgatnom kell éjjelente. Na ilyenkor szoktam fogni magam és elindulni sétálni vagy az iskola falain belül vagy éppen kívül valami nem igazán feltűnő helyen. Azért nem szeretném, ha elkapnának. Most az utóbbit választottam. Kint körbe néztem, de mivel vihar volt, ezért gyorsan be is húzódtam. Nem vagyok oda a viharokért, kiskoromban sokszor megijedtem a nagy villámcsapásoknál, és mikor utána következtek a dörgések... Édesanyám egyszer elmagyarázta, hogy mi okból vannak és miért ilyen félelmetesek, és utána már bármikor jött egy vihar én mindig édesanym mellett, magamat kihúzva álltam, ezzel jelezve, hogy nincs bennem egy cseppnyi félelem se. De ez persze nem így volt... De tudom, hogy akkor, ott büszke voltam magamra és tudom édesanyám is az volt rám. Miközben gondolataim szárnyra keltek visszaindultam a klubhelység felé, hát ha most már legalább egy keveset tudok aludni vagy legalább az a két idióta abba hagyta a horkolást, de erre igen kicsi volt az esély. De mikor beértem, nem voltam egyedül. Lana ült a kanapén, Lana Winters.
- Szia Lana! - köszöntem, majd levettem magam a vele szemben lévő kanapén. - Azt ne mondd, hogy te megint tanulsz...
Nem sokat tudok a lányról, max amit eddig hallottam róla. hetedéves ha jól tudom, és sokat tanul, és persze... félvér.

Vendég

Draco Malfoy volt az. Miközben elhaladt a kanapé mellett köszönt, én csak felpillantottam egy röpke másodpercre és biccentettem, majd leült a másik kanapéra. Hangjában némi élt véltem felfedezni.
- Neked sem ártana néha - vetettem oda, de felnézve elmosolyodtam. Csak ugrattam, de egy kicsit reméltem, hogy komolyan veszi. Beleszívtam a cigarettába, miközben a fiú arcát fürkésztem. - Nem tűnsz túl kipihentnek - szóltam tűnődve, a szeme alatti karikákat elnézve.
Draco Malfoyt mindenki ismeri. Természetesen én is, bár csak látásból. Nem beszéltünk túl sokat, sőt... igen keveset. Aranyvérű a srác, így nem lehet túl jó véleménnyel rólam - már csak elvből sem -, félvérségem miatt. Pletykákat persze én is hallottam, ó, de még mennyit!
Kíváncsi voltam, hogy vajon ez megváltozik-e a beszélgetésünk végére. Már, ha beszélgetünk. Rajtam nem múlt a dolog.
- Merre indultál? - kérdeztem meg végül. Mert az biztos, hogy nem ide, nem hozzám, de azért érdekelt.

Vendég

Lana & Draco

Igen merész húzás a lánytól, de én is tettem már ugyanezt. Bár már elég régen, talán egy fél éve volt utoljára, mikor cigarettát vettem a kezembe. Először egyáltalán nem tetszett, de lassan mikor már a harmadik szálat szívtam el, nekem is megtetszett, bár mugli találmány és nem sok értelme van, rászokni nincs értelme, de azért nem rossz.
- Aludnál Crakkal és Monstroval egy szobában, asszem te még ennyit se aludnál, mint én. - mondtam előző mondatát eleresztve a fülem mellett, de félmosolyra húzva a számat.
De ahogy elnézem ő sem alszik olyan sokat, főleg ha egész éjszakákon át itt üldögél a kanapén és csak olvas, tanul és magol. Tisztára olyan, mint Granger, csak annyi, hogy mardekárs és hogy félvér.
- Kint voltam. Mivel nem tudok aludni, valamit csak csinálnom kellett. Nem sok ember van ébren ilyenkor, hogy beszélgetni tudjak. -mondtam, s közben megnéztem mit olvasgatott ennyire.
Bájitaltan...
- Te ennyire szereted a bájitaltant?? -kérdeztem felhúzva az egyik szemöldökömet. Ilyen emberrel se találkozni mindennap...

Vendég

Néztem, ahogy a cigarettát bámulja, így végülis megkérdeztem:
- Kérsz? - nyújtottam felé a dobozt. Nem szoktam csak úgy kínálgatni a cigimet, vegye megtiszteltetésnek.
- Crack és Monstro, fúj... - fintorogtam - Nem értem, miért lógsz velük. Egy ilyen srác mint te - néztem rajta végig, tetőtől-talpig - velük... - mosolyogtam rá, majd újra a cigibe szívtam. Még viccnek is rossz volt, de tényleg. Oké, hogy a két fiú erős, meg behemót, könnyű őket irányítani, mert annyi eszük sincs, mint egy trollnak, de... akkor is! Draco Malfoy két ilyen bugyutával?! Merlinre mondom, nem értem...
Nem volt túl sok kedvem tanulni, de muszáj volt. Két évnyi lemaradás nem kevés.
- Utálom - mondtam, leplezetlenül kifejezve érzelmeimet a könyv és a tantárgy irányába. - Csak tudod, az utóbbi két évemben vadultam és nem úgy alakultak a dolgok, ahogy kellett volna. Most bele kell húznom - vontam vállat, majd behajtva az egyik lap sarkát, becsuktam és magam mellé obtam a kanapéra.

Vendég

Lana & Draco

Hihetetlen, hogy a legtöbb ember, akivel vagy akikkel leállok beszélni szinte mindig minden rezdülésemet figyelik, mintha valami kisgyerek lennék vagy valami időzített bomba. Ilyenkor a legszívesebben a képükbe ordítanám, hogy én nem az a kis szent Potty vagyok, aki elvárja ezt a bánás módot...
- Köszönöm, kérek. - mondtam és elvettem tőle egy szálat. Meggyújtottam, beleszívtam majd néztem a füstöt amit szinte egyszerre fújtunk ki.
- Ilyen srác, mint én? Mit is takar ez nálad? -kérdeztem felhúzott szemöldökkel, és egy félmosollyal. Hát igen. Ha valakinek alkalma adódik leülni velem és komolyabban beszélni, ezt a kérdést 100%, hogy mindig felteszik nekem. Igaz mind a kettő totál idióta és az ember nem megy velük sokra, de ha az ember megjelenik velük valahol, akkor nyert ügye van. a legtöbb ember tart tőlük, vagy legalábbis a két gorilla öklétől biztosan.
- Miért? mi történt abban a két évben? - kérdeztem félvállról kíváncsiságomat leplezve, miközben beleszívtam a még égő cigarettámba.

Vendég

Elvigyorodtam, amikor visszakérdezett. Nem akartam tovább növelni az egóját. Volt ott bőven, nélkülem is. Helyette vállat vontam és újra beleszívtam a cigibe.
- Azt takarja - keztem bele, hátradőlve a kanapén -, hogy szerintem, bármennyire is menő, hogy van két testőröd, nem igazán vagytok egy kategória; te és ők. - magyaráztam. Szerintem megértette, mire akarok kilyukadni.
Jajj, ne... - gondoltam, egy nagy slukkot szívva a cigiből. Nem nagyon szerettem ecsetelni az életem ezen szakaszáról, mivel nem épp 'móka és kacagás'. Nem is szoktam nagyon mesélni magamról. Ez esetben sem akartam.
- Tanulás helyett buliztam és szórakoztam - mondtam -, a nyaramat is utazgatással töltöttem. És épp itt az ideje, hogy belehúzzak, különben nem lesz jó vége... - sütöttem le a szememet, újból beleszívva a dekkbe.

Vendég

Lana & Draco

Nem vagyunk egy kategória? Hát ez természetes. Az embernek csak rájuk kell hogy nézzen, majd rám. És már akkor megtudja mondani, hogy mi is a helyzet. Ahelyett, hogy kommentáltam volna a véleményét inkább beleszívtam a cigimben és fürkésztem a lány arcát és figyeltem minden mozdulatát, miközben próbálta terelni a szót a múltjával kapcsolatban. Ez eléggé felkeltette az érdeklődésemet. Hirtelen elkapott a hév, hogy elkezdjem faggatni, de persze ennél én sokkal okosabb vagyok...
- Ha ilyen sokat buliztál és szórakoztál, akkor mi miért nem találkoztunk már előbb vagy ültünk le így beszélgetni? -kérdeztem komolyan miközben a még megmaradt cigimbe beleszívtam.
A bulizás és a szórakozás tőlem sem áll valami messze, de én legalább ezt nem tagadom. Mármint, hogy nem rejtem véka alá, hogy miket mondtam vagy tettem. Úgy volt jó.
- És egyébként kikkel járkáltál te így szórakozni? Szintén mardekárosokkal? -kérdeztem tőle érdeklődve, mikor már észrevettem, hogy a cigimet is elszívtam ez idő alatt.

Vendég

Minden korábbi tettem őrültség volt. Nagy többségében jól éreztem magam, de volt olyan is, hogy a végére megszívtam. De nem bántam. Ilyen az élet, ez vagyok én. És élvezem minden pillanatát.
Kérdésére elmosolyodtam és vállat vontam.
- Nem tudom - válaszoltam, de volt egy olyan halovány sejtésem, hogy a félvérségem állt a fiú útjába. Ezt nem mondtam viszont ki hangosan - még, ha minden porcikám is így akarta -, mert nem tudhatom. Csak valószínűsíthetem.
- Velük is - bólintottam -, de inkább egyedül. Találok magamnak társaságot, nem kell díszkíséret a bulizáshoz - húztam féloldalas mosolyra a számat, ezzel sokat elárulva arról, hogy mit is csinálhattam, többek között.

Vendég

Lana & Draco

Ez a lány teljesen más, mint akikkel eddig megismerkedtem, akár a mardekárosok közül, akár az iskola többi más házából valókkal. Mikor bejöttem a klubhelyiségbe tehettem volna azt is, hogy rá se hederítek és csak megyek tovább köszönés nélkül, ami persze érthető lenne tőlem tekintettel arra a tényre, hogy tudtam, ő félvér és nem aranyvérű. De én ehelyett inkább leültem, és elkezdtem vele beszélgetni...
Nem értem, hogy mi okból ennyire... ennyire... ellenséges. Igen, szerintem ez a megfelelő szó rá. Olyan érzésem van, mintha valamit titkolna előlem... Érdekes.
- Szóval te griffendélesekkel is összejársz bulizni? - kérdeztem gyanakvóan némi undorral. Még a végén az lenne vicces ha kiderülne, hogy ő is szent Potty barátai közé tartozik. Attól, hogy félvér, még mardekáros. Remélem ezzel ő is tisztában van. Nem teljesen olyan, mint mi, mert lássuk be, a vér kötelez, de mardekárosok ne keveredjenek a griffendélesekkel. Odáig nem szabad lesüllyednünk...
És bakker... most ismét eszembe jutott Granger és az a hülye párválasztós izé...
- És tényleg Lana, gondolom te is kaptál már párt a minisztériumi rendelet alapján... Ki is lenne az? -kérdeztem tőle érdeklődve.

Vendég

A kérdésére ideges lettem, kezem ökölbe szorult, arcomon azonban a harag legkisebb jele sem mutatkozott. Hangom is nyugottan fog majd csengeni, ha beszélek. Nagyon jól tudom leplezni az érzelmeimet - egy ideig. Aztán, majd, ha nagyon felidegesít - és nem csak ő, bárkiről is legyen szó -, majd robbanni fogok.
- Igen, vannak Griffendéles barátaim - bólintottam határozottan, egy csepp rossz érzés-, vagy szégyenkezés, bűntudat nélkül a hangomban. Nem, nem szégyelltem, hogy vannak emberek, akikkel jóban vagyok, és akik Griffendélesek. Nem az számít, hogy kinek, milyen a vére. A lényeg az, hogy megtaláljuk a közös hangot. Ez például Helena Goldlion-nel is így volt. Sokban hasonlítunk egymásra, és lám: még csak nem is ugyanabban a házban vagyunk!
És azt még nem is említettem neki, hogy életem nagy részét muglik közt éltem le és, hogy nyarakat töltöttem csak muglik társaságában...
Egyébként ez nehéz. A félvérség. Legalábbis nekem. Nem mindig, de ha elgondolkozom a dolgon, vagy rágörcsölök a dologra. Gyakran érzem azt, hogy nem vagyok ide való, hogy kilógok a Roxforti képből. De ugyanezt éreztem a muglik között is. Furcsa érzés. Nem tudom, hol kellene lennem. És ez megrémiszt.
- Igen - húztam el a számat a Rendelettel kapcsolatban. Utáltam az egészet, úgy, ahogy volt. - Valószínűleg már van jelöltjük, de erről még nem kaptam levelet. 'Nagyon' várom már, elhiheted... - a hangnem nem a fiú ellen szólt. Nem! Egyszerűen utáltam a rendeletet már csak szóba hozni is. - Na, és te? - vontam fel kíváncsian az egyik szemöldökömet, miközben egy szál cigit vettem a kezembe és meggyújtottam. A dobozt Draco felé nyújtottam, hátha kér.

Vendég

Lana & Draco

Ne gondoltam volna, hogy felvállalja azokat a... azokat a griffendélesek. Valamiért titkon reméltem, hogy mardekáros létére majd letagadja, vagy valamivel hárítani fogja a kérdésemet vagy valami hasonló. Ehelyett inkább csak annyit nyög ki, hogy igen vannak griffendéles barátai. Ezt senki nem ismerné be a mardekárosok közül, még a félvérek se... Mármint a egtöbb biztos nem. Főleg nem így.
- Értem. Hát, te tudod, hogy kikkel akarsz keveredni. - mondtam neki vállatvonva. De azért remélem tudja, hogy mit csinál... Nem sok embert fogadnak be a mardekárosok, akik Potty táborát erősítik, vagy legalábbis griffendélesekkel szórakozgat meg bulizgat.
- Ugyan, csak nem lehet olyan rossz a választásuk. Téged amúgy sem köt semmi olyasmi, mint az aranyvérűek szokásai vagy hasonló dolgok. - mondtam a legtermészetesebb hangon. Lehet nem tetszett neki, de ez az igazság. Nincs mit tenni.
- Én? Hát nem, még én se kaptam levelet. - hazudtam majd gyors elvettem egy szál cigarettát a felém nyújtott dobozból majd gyorsan rá gyújtottam.

Vendég

Nem lepett meg a reakciója. Tipikus aranyvérmániásnak tűnt. Keserédes mosolyra húztam a szám, de nem szóltam semmit. Ő ilyen. És nem fog változni.
Intelmére is vállat vontam. Ha ismerne egy-két Griffendélest és nem az alapján ítélne, ahogy nevelték - ez persze szinte lehetetlen -, akkor rájöhetne, hogy nem mindegyik Griffendéles gáz. Mert én sem tagadtam, hogy némelyikük kifejezetten idegesít, de nem mind.
- Igen, értem és igazad van - bólintottam és tényleg így gondoltam. Hála Merlinnek, nekem, ha csak a véremet nézzük, mindegy volt. Ha az akaratomat, kevésbé.
A gyors válasz meglepett, gyanakvóan fürkésztem arcát. Persze, nem tudhattam, de eléggé valószínűnek tartottam, hogy lapul egy levél valahol, amiben le van írva, feketén-fehéren, hogy ki a jövendőbelije.
- A szüleid biztosan ki lesznek akadva... - mondtam elgondolkozva, Sokat olvastam és hallottam az aranyvérű csládok házassági szokásairól. Még napjainkban is inkább a vér tisztasága volt a lényeg a nemesebb családoknak, az akarat kevésbé. És mivel Draconak csak félvér, vagy mugli származású felesége lehet, így a következő generáció vére már csak félig lesz arany - Gondolom nem örültek a rendeletnek - tettem még hozzá, komoly arcot vágva.

Vendég

Lana & Draco

Ó, ha te azt tudnád...
Az én szüleim már régen ki vannak akadva, amint minisztérium eldöntötte, hogy ezt a rendeletet ki fogja adni, az én apám már elég hamar értesült is róla. Szinte mondhatni, hogy első kézből. Őrjöngött, mindenkivel kiabált, szinte felforgatta az egész kúriát mikor hazaért ezzel a fenomenálisnak nem mondható hírrel.
Majd mikor kicsit később, úgy körülbelül két-három nap elteltével lenyugodott, rögtön elkezdett intézkedni, kapcsolatokat erősíteni, felvenni, vásárolni... igazából bármit megtett volna, hogy nekem aranyvérű feleséget találjon. Édesanyámmal napokig veszekedtek emiatt. De apám még mai napig nem akarja feladni a reményt, hogy egyszer csak történik valami vagy igazáól nem is tudom, hogy miben reménykedik, vagy hogy mitől vár csodát, hogy egy aranyvérű lánnyal fogom leélni az életemet.
- Ebben biztos lehetsz. - mondtam elmosolyosva, majd jó nagyot beleszívtam a kezemben égő cigarettából. De ha még bárki megtudná, hogy az én választottam egy... egy sárvérű. És nem is akármilyen sárvérű, hanem maga Potter egyik legjobb barátja, Hermione Granger.
- Szerintem apám még egy durrfarkú szurcsóknak vagy egy orrontó furmásznak is jobban örülne, mint ennek a minsiztériumi őrültködésnek, ami most megy. -mondtam neki nagyokat sóhajtva. - Szerinted mégis hány embernek kedvez ez az egész?
Mert nekem biztos, hogy nem... Lehet cigi helyett inkább innunk kellene valamit. Valami erőset.

Vendég

El tudtam képzelni, hogy Draco szülei mekkora perpatvart csaphattak. Ismertem őket, hallomásból leginkább, de láttam már őket az Abszol Úton. Az apját egyszer a Zsebpiszok közben is, a Borgin & Burkesben.
- Azt elhiszem - szívtam bele a cigibe. Nem gondoltam, hogy a véleményemre kíváncsi, de azért válaszoltam a költői kérdésre:
- Leginkább senkinek sem. Én nem hiszem, hogy valaha is férjhez akarok majd menni - vontam vállat. Nem láttam értelmét, hogy összekössem valakivel az életemet. Ha valakit szeretek, azt gyűrű és hivatalos papírok nélkül is szeretem. - A Minisztérium ezzel a lépésével óriási baklövést követ el. Olyanba akarnak beleszólni, amihez semmi közük sincs. Nem csak beleszólnak, egyenesen parancsba adják, hogy kivel kell leélned az életed. Ebből a jövőben hatalmas botrány lehet még; lázadások és merényletek Minisztériumi emberek ellen. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik nem hagyják magukat...
Újra beleszívtam a cigibe, miközben tekintetem a kandallóban táncoló, smaragdszín lángokra tévedt. Azon gondolkodtam, hogy valószínűleg én is ilyen leszek majd; nem fogom hagyni, hogy egy ilyen döntést meghozzanak helyettem, hogy ki legyen a férjem.

Vendég

Lana & Draco

Elég elszánt lány ez a Lana. Nem is gondoltam volna róla, hogy ennyire értelmes, és hogy ilyen jól látja a dolgokat meg azok értelmét. Egy kicsit meglepődtem rajta. De nem tudom, hogy tisztában van-e azzal, hogy mi lesz azokkal a varázslókkal és boszorkányokkal, akik ellent mondanak a minsiztériumnak.
Tudja-e, hogy vissza kell kerülnie a muglik közé és soha többé nem varázsolhat? Tudja-e, hogy akkor ez a hét éve a kárba ment és nem ezzel a tudással nem fog menni semmire se azok a mocskos muglik között? Tud-e ő bármit is a jövőjéről, ha ő most itt mindent fejben eldönt és elhatározza, hogy meg is teszi azt?
Á, dehogy tudja. Nem tud ő erről semmit se. Most, ebben a pillanatban tűnt fel nekem, hogy mennyire naiv is ez a lány.
- Nekem mondod? Az aranyvérűek mind lázadni fognak, hogy senki ne merje bemocskolni az ő évszázadok óta tiszta vérüket. - mondtam, majd beleszívtam a cigimbe és folytattam. - Kíváncsi vagyok, hogy a minisztérium meddig fogja életben tartani ezt a rendeletet, és hogy hogy fognak megbírkózni a mágus családokkal.
Mert persze, hogy egy aranyvérű sem akar elvenni egy félvért vagy egy mugliivadékot. Mint ahogy én sem. Nem akarom Grangert, ahogy ő sem akar engem. Ez egyáltalán nem lenne előnyös házasság... senkinek sem.
- Egyébként tudod, hogy mi lesz azokkal, akik nem házasodnak össze a kirendelt párok közül? - kérdeztem tőle komolyan. Kíváncsi vagyok ő mit és mennyit tud erről.

Vendég

Nevetés szalad ki a számon. Nem az a jóízű, inkább az a szarkasztikus kacaj.
- Persze, hogy tudom! - mondtam. Tisztában voltam vele, hogy a lázadó varázslókkal mi a Minisztérium terve. De egy szóval sem mondtam neki, hogy én is köztük leszek. Pedig de - erről azonban Draconak nem kell tudnia.
Csak én olyan leszek, mint egy alattomos kígyó. Nem véletlenül a Mardekár lett az én házam. Beférkőzöm a Minisztérium falain belülre és ott ültetem az emberek fülébe a bogarat. Az egész rendszer belülről kezd el majd rohadni, oly' annyira, hogy megállíthatatlan lesz a folyamat. Csak elég ember, egy kevés bátorság és rettentő nagy összefogás kell hozzá. Ez így soknak is tűnhet másvalakinek, de nem nekem. Csak a megfelelő embereket kell megtalálni.
- Mit gondolsz, ha egy sárvérűt kapsz, elveszed? - kérdeztem felvonva egyik szemöldökömet.

Vendég

Lana & Draco

Még, hogy tudja! Nem tud ő semmit sem, csak hiszi, hogy tud valamit. De hadd éljen ebben a reményben, majd meglátja, hogy téved-e vagy nem.
- Honnan veszed, hogy nekem pont egy kis sárvérűt aggatnának a nyakamba? -kérdeztem nyugodtságot színlelve és beleszívtam a cigarettámba, majd folytattam. -Kaphatok valami félvért is. Kitudja?
Hirtelen egy percre még a vérem is megfagyott Lana kérdésére. Persze általános és ártalmatlan kérdés volt, nem más. Egyáltalán nem sejtheti, hogy ki lett a kirendelt párom. Honna is tudhatná? Hiszen neki nincs bejárása csak úgy a minisztériumba és kérdezősködni vagy küönböző kapcsolatai... ő csak egy félvér kis boszorkány. Semmi több. Elég durva lenne, ha ő vagy bárki más, aki a mardekárnak tagja, vagy bármelyik háznak a Roxfort falain belül, hogy én pont azt a tudálékos Grangert kaptam. Azok után biztosan nem tudnám, hogy mit kezdjek a helyzettel, bááár Potternek és annak a Weasley patkánynak megnézném a fejüket mikor megtudják. Az lenne ennek az egész minisztériumi hülyeségnek a tető pontja, vagy a legjobb része. Helyesbítek, az egyetlen jó része.

Vendég

Persze, nem tudhattam és nem is akartam kíváncsiskodni, mert nem rám tartozott.
- Csak felvetettem. Megtörténhet - vontam vállat, beleszívva a dekkbe. Teljesen jogos volt a gondolat, hogy mugli születésű lesz majd a felesége. Rohadtul nem sajnáltam. Nekem sem tetszett ez a hülye rendelet, igen, tény, nem tagadom! Azzal is tisztában vagyok, hogy ha kivételeznek egyes 'rétegekkel', abból még sokkal nagyobb botrány lehet majd a jövőben. Az aranyvérmániások azonban megérdemlik. Elvből utáltam mindenkit, aki elítélt, vagy bántott egy mugliszármazású boszorkányt vagy varázslót, csak a vére miatt.
A Mardekárosok egy része is - a Halálfalók gyermekei, vagy egyszerűen azok a kölykök, akik a Sötét Nagyúr követőinek hozzátartozói - eléggé kétszínű volt és álszent ezen a téren, hiszen Voldemort is félvér volt, mégis hogy imádják egyesek.
Ezért valószínűleg kevés Mardekáros volt oda, meg vissza értem. Hát ez van. Nem sírom tele emiatt a párnámat.
- Mik a terveid a suli utánra? - kérdeztem. Itt persze nem a házasságra gondoltam, ejteni akartam a témát, mert csak idegesebb leszek tőle. Az érdekelt, milyen munkát végezne szívesen. Már, ha akar dolgozni. Elképzelhetőnek tartottam, hogy fölösleges, mivel egy nagy halom pénzük van a Gringottsban.

Vendég

Lana & Draco

Megtörténhet... Megtörténhet... De itt már az a legnagyobb baj, hogy ez meg is történt, még ha ez a lány nem is tud róla. Azaz pontosabban még nem tud róla. Lana igen agyafúrt. Nem hiába került be a mardekárba, holott pedig félvér. Amit nagyon tudni akar azt megtudja. Gondolom kiszokta nyomozni vagy megkér valakit hogy helyette járjon utána a dolgoknak és őt tájékoztassa mindenről... Nem tudom, hogy működik az ördigi agya, de jelenleg nem is vagyok annyira kíváncsi rá. Maximum majd akkor ha szükségem lesz rá.
- Terveim konkrétan nincsenek, de az apám már eltervezte, hogy én is a minisztériumban fogok dolgozni. - mondtam lazán. Hiszen nálunk, aranyvérűeknél, sosem az van amit a gyerek kigondol, hanem amit a szülei jónak vélnek. Van, hogy már születésünk előtt, de az ritka, inkább születés után a szülők már rögtön eltervezik a gyerekük jövőjét...
A gyereknek ott kell tanulnia, ahol a szülei tanultak. A gyereknek ott kell dolgoznia, ahol a szülei dolgoznak avgy dolgoztak. A gyerek mindig mindent úgy kell csinálnia, ahogy természetesen a szüleinek is kellett.
- És neked mik a terveid a jövőre? Hiszen te hetedéves vagy. Neked már el kellett rég döntenek, nem? - kérdeztem tőle érdeklődve. Ilyenkor örülök, hogy van még egy évem itt a Roxfortban.

Vendég

Furcsa ábrázatára felfigyeltem, ahogy kimondtam, 'megtörténhet'. Ez után még utánanézek... - döntöttem el magamban.
Nem tartottam furcsának, hogy az apja már eltervezte neki. Ebből a szempontból király volt, hogy apám nem része az életemnek: magam döntök, a magam útját járom, nem szól bele senki sem. Szabad vagyok. Kibaszott szabad. És ez minden tekintetben jó.
- Ühüm... értem - bólintottam - Mondd, téged nem zavar, hogy az apád, vagy a szüleid tervezik meg az életedet, nem pedig te? - tudtam, hogy az aranyvérű családoknál ez így szokás, ebben nőnek fel és ez az egyértelmű, de azért érdekelt, hogy a fiú hogy áll a témához. Lehet, hogy ezen a téren - ha másban, ami az aranyvérűekkel kapcsolatos, már nem is, de ebben -titokban renegát, szabályszegő. Kételkedtem benne, de persze ez is megtörténhet.
- Én auror akarok lenni és mióta ráálltam a tanulásra, nagyon úgy tűnik, hogy kiváló RAVASZ vizsgákat fogok letenni, ami király - mondtam, felvonva egyik szemöldökömet, nem leplezve büszkeségemet és nagyképűségemet. Bár, nem tudtam, hogy a fiú mit fog szólni, nem tudtam, hogy áll az aurorokhoz...

Vendég

Lana & Draco

Hogy zavar-e engem, hogy már születésemtől fogva mást se hallok csak azt, hogy a jövőmmel kapcsolatban szinte már mindent megterveztek, amit csak tudtak a szüleim? Hát ez melyik lázadó korszakban lévő gyereket nem zavarná?! Most komolyan. Tudom, rengeteg az olyan aranyvérű, aki kötelezettségeibe belenyugodva megteszi amit tőle elvárnak. Nálunk ez a természetes. De azért nálunk is két nagy csoport van. A lázadók és a eletörődők.
Én eddig eletörődtem a dolgokba. Úgy voltam vele, hogy ők a felnőttek tudják, hogy mit csinálnak. Ők már rengeteg mindent megéltek szóval tudják, hogy mi lesz a jó nekem. De mikor már a minisztérium akar bele szólni az életembe... akkor orultam ki, és akkor jöttem rá mindenre. Hogy igazából mi csak bábok vagyunk a szüleink kezében és ők azt tehetnek velünk amit csak akarnak... De ezzel vége a hatalmuknak felettem.
- Az igazat akarod hallani? -kérdeztem tőle komolyan miközen előre dőltem a kanapén. - Kurvára zavar, hogy semmi véleményem nem lehet.
Egy mardekáros, aki auror szeretne lenni. Vannak még csodák. Ha ilyen jól tanul és tényleg vannak álmai, amiket a maga módján valóra válthat, hát akkor tegye meg. Ha nem az lennék, aki most vagyok, nagyon szívesen lennék én is az, sőt buzdítanám őt is, hogy helyesen választott. De én ezt nem tehetem. Nem ez az, amit elvárnának tőlem.
- Auror? Hát sok sikert hozzá. - mondtam közben a kandallót bámulva.
Igaz fiatalabb koromról rengeteg rossz emlékem van az aurorokról, hiszen állandóan jártak hozzánk és mindenáron át akarták túrni az egész házunkat tiltott tárgyakat keresve. Apám a halálfalók közé tartozó személynek számított és ez akkoriban nem volt egy nagyon jó lépés tőle, de hát ha egyszer ezt kívánták meg tőle...

Vendég

Elégedett voltam a válasszal, amit kaptam, bár nem értettem, hogy akkor miért nem tesz semmit. Persze, tisztában voltam azzal is, hogy náluk, mármint az aranyvérű családoknál, ez teljesen másképp van, mint a mugliknál vagy a félvéreknél. Így volt ez rendjén náluk. Nem is firtattam tovább a dolgot, mivel nem láttam értelmét. Neki elege van belőle, de még - egyelőre! - 'fejet hajt' szülei akarata előtt, erről én sem tudnám lebeszélni, fellázítani sem akarom. Nem tartozik rám, így hagyom a dolgot. Ahogy mondta viszont, hogy cseszettül elege van a dolgok jelenlegi állásából, el tudtam képzelni, hogy az örökös 'szófogadás' a végét járja.
- Kösz - biccentettem és tekintetét követve én is a tűzbe bámultam.Szótlanul hallgattam, ahogy az eső veri, ostromolja a kastély ódon falait. Szerettem ezt a hangot. Jó volt a csönd. Dracoban bírtam, hogy nem az a szószátyár típus, képes csöndben lenni és az sem zavarja, ha én sem beszélek. Fejemet nem fordítottam felé, csak szememet vontam rá és tovább figyeltem, mint terveztem. Hirtelen kaptam el a tekintetem, nem láttam, hogy ő rám néz-e, vagy csak az irányomba.

Vendég

Nem tudom, hogy Lana mennyire figyelte mit hogyan mondok vagy ejtek ki a számon. Nem tudom figyelte-e a hangsúlyomat mikor kimondtam a véleményem az aurori hivatásra,amit választott, vagy figyelte-e egyáltalán, hogy sok sikert kívántam neki és, hogy azt tényleg teljes szívemből tettem. Már amennyire ez észrevehető nálam. Amire elég kevés az esély, hiszen én egy vérbeli mardekáros vagyok, ami persze nagy részben azt takarja, hogy légy ravasz. De ott van az a rész, ami sok embernek nem megy. Takard el az érzelmeidet. Ne nyomja rá a bélyeget a mondanivalódra. Legyél ebben is rejtélyes és ravasz. A legtöbb emberrel szemben ez természetes bejön, de sajnos nem mindenkinél.
A Köszre nem tudtam mást tenni, csak biccenteni. Inkább mélyen hallgattam és néztem ki a fejemből. Pontosabban menekültem a gondolataim elől. Már semmi kedvem nincs ahhoz, hogy a jövőmet firtassam a varázsvilágban, ha egyszer az nem fog összejönni. Bár a muglikhoz sincs semmi kedvem sem. Egyszerűen nem tudom, hogy azok mit tudnak csinálni egésznap varázslás nélkül...
Érzékeltem, hogy a lány engem fürkészett egy ideig, persze ő is rejteni próbálta, de különösebben nem zavart. Csak fogtam magam és elköszöntem.
- Akkor én most megyek is lefeküdni. Szia Lana. Jó volt veled beszélgetni. - mondtam komolyan is gondolva. Majd fogtam magam és elindultam a fiúk a hálószobái felé.

» Draco Malfoy
» Helena & Draco
» Laurel Domus - Draco Malfoy
» I'm alone... or not? ~ Pansy & Draco
» Sally & Draco