Draco Malfoy

Draco Malfoy || Draco || 16 || Tom Felton

Teljes név: Draco Lucius Malfoy
Születési idő: 1980. június.5
Születési hely: Anlgia, London
Élőhely: Anglia, London
Pálca: 1o hüvelyk, galagonya, egyszarvú szőr
Foglalkozás: tanuló

Ilyen vagyok....

Talán egy kép, sokkal többet elmondhatna rólam, de mivel maguk személyleírást kérnek, hát akkor hurrá hajrá, vágjunk a közepébe. Platina szőke hajam van, ami így elmondva elég lányosan hangzik, de nekem feltűnően jól áll. Rikító kék szemem szinte azonnal elvarázsolja a lányokat, amire még rátesz az elbűvölő modorom is. Leginkább az aranyvérűek társaságában érzem jól magam, hiszen ők az én fajtám, én nem elegyedek szóba a sárvérű, és félvér népséggel. Hihetetlen, hogy egyes emberek kikkel képesek vegyülni. Már születésem óta, vágyom a magasba. Egy éves lehettem, mikor megkaptam az első repülő seprűmet, és az óta is folyamatosan űzöm, a kviddics nevű sportot. Egyetlen ember, akit semmibe nézek, egy Harry Potter nevű félvér, akibe annyi jó modor sem szorult, hogy még azt sem tudja, hogy a jobbakat tisztelni kell. Kedvelem az aranyvérű mágusokat, főleg azokat akik a Mardekárba járnak. Valahogy sokkal jobban vonzanak, mint a sárvérű barátai annak a Szent Potternek. A szüleim mindig is jó modorra neveltek, persze csak olyanokkal szemben akik megérdemlik.

Az én történetem....

Egy kisfiú az ágyán ül. Nevet. Kezében a műanyag pálcája.
Szőke hajtincsei a hajába hullnak, kék szeme csak úgy ragyog, miközben értelmetlen mondatokat gagyog, és mind ezt pálcaintésekkel koronázza. Nem történik semmi, de neki tetszik, boldoggá teszi. Az anyja belép a szobába, mosolyog azon, hogy a kisfia nevet. Örül, hogy a legdrágább kincsét mosolyogni látja.
A fiú, a szobája közepén áll, és keres. Szomorú.
Szemei ide-oda cikáznak, nézelődik, bár még csak hat éves, felfogja a súlyát annak, hogy az apja sosincs itthon. Hallja az anyja sírását, és egy hangot, ami édesanyját nyugtatja. Kellemes, és barátságos. Leül a földre, kezébe veszi régi pálcáját, és elmosolyodik. Emlékszik azokra a szép évekre, amikor még semmi gondja nem volt.
A fiú, a konyhában ül, az asztalnál, kezében egy levél.
Mosolyog. A szeme csillog, anyja és apja mögötte állnak, és mindketten örülnek. A levél egy iskolából érkezett, és azt hirdette, hogy a fiút felvették. Immár 11 éves, tele van élettel, most boldog.
Az anyja kezét fogja, sétál és fél.
Egy úton megy, körülötte rengeteg ember. Gyerekek és felnőttek egyaránt. Mindenhonnan vidám beszélgetés zaja hallatszik. Az anyja mosolyogva vezeti végig az Abszol úton, betérnek egy üzletbe, egy idős férfihez. A férfi mosolyog, és átnyújt a fiúnak egy dobozt, ami a szőkeség első pálcáját rejti. A gyermek szeme felragyog, amint a kezébe veszi a pálcát. Suhint, és akkor a pálca vidám csillagokat szór.
A gyengélkedőn fekszik. Egyik karja bekötve.
Gondolkodik. Hihetetlen elszántsággal harcol, hogy eltüntesse azt az embert, akit ki nem állhat. Felmosolyog, a szeme ismét csillog. Hátra dől az ágyon, önelégült arca mindent elárul.
A fiú az ágyán ül, a hálókörletében.
Kezében a pálcája. Értelmetlen szavakat mormol, és a pálca felragyog a sötétben. Mosolyog. Tetszik neki, amit lát. Boldog, ismét boldog. Mellette mindenki alszik. Szinte már egyedül van. Érzi, hogy az apja bajban van, ami megmosolyogtatja. Sajnálja az anyát, aki felnevelte, de nem tud mit tenni. Boldog, mert megszabadul az apjától.