Margaret Waldorf & Draco Malfoy

Margaret & Draco

Ezer másik sokkal jobb programot el tudok képzelni szombat délutánra, de persze nekem inkább a könyvtárban kell rostokolnom az idióta tanárok idióta házi feladata miatt. Legszívesebben a szokásos módszert vetném be és valamelyik kis gólyát küldtem volna fel a könyvekért, amik kellenének nekem, de sajnos a Madam gondolom rájött, hogy a felsőbb évesek a kicsiket küldik fel a nekik szükséges könyvekért. Elég sokáig tartott mire rájött. Hiszen minek kellenének egy elsőévesnek a hatodikosoknak szóló könyvek…
Szóval elindultam a könyvtár felé. Mikor beértem éppen csak biccentettem a könyvtárosunknak. Utálok könyvtárba járni. Minden tele van porral és magoló diákokkal. Így hát körbe sem nézve, nehogy lássak egy ismerős arcot indultam el a polcok sokasága felé. Elég nehéz megtalálni azokat a könyveket, amik Mc Galagony óráira kellenek. Az a nő néha tényleg olyan, mintha szándékosan kínozná a mardekárosokat. A griffendéleseket pedig ajnározza a pontokkal. Ezek a kivételezések… Nekünk bezzeg nincs olyan tanárunk, aki így viselkedne velünk szembe… maximum Piton, de ő alapból nagyon élvezi ha a griffendéleseket szégyenítheti. Mi csak éppen egy kicsit segítünk neki ebben.
- Na végre megvagy! –mondtam a könyvnek amit éppen leemeltem a polcról, majd kerestem egy jól eldugott asztalt a feltűnés elkerülésének érdekében. Megfogtam a legközelebbi széket leültem és elkezdtem fellapozni azt az óriási könyvet, mikor egyszer csak lépteket hallottam.
Na ne már, most ki nem akar békén hagyni?

- Draco, Draco, Draco... Mit keresel itt, ahol még csak a madár se jár?
- mondtam, majd a számba dugta a kisujjam és a szőke sráchoz simultam. Mosolyom azonban hamar keserűvé vált. Ellöktem magamtól és leültem a legközelebbi székre.
- Te jóba vagy Pitonnal, nem? Lenne egy kérdésem... - mondtam majd a szemközti könyvespolcot kezdtem el vizslatni.
Draco letette elém a kezében tartott könyvet, majd gúnyos mosollyal rám nézett.
Nos?

Margaret & Draco

Sejthettem volna. Történetesen, aki nem akart békén hagyni, az nem volt más, mint Margaret Waldorf. Hetedéves mardekáros, csak hogy félvér. De sajnos már az ilyen embereket is beválogatják közénk. Nincs mit tenni, ez van. Bár ahhoz képest, hogy milyen is a vére, igazán a mardekárba illik. Mindenki hátába képes kést döfni, ha barát, ha ellenség. Gyanítom ezért is nincsenek barátai. Egy kicsit olyan, mint a mesékben a rút banya, aki megpróbál ezért férfiakkal vígasztalódni.Ezért mászik rá mindenkire akire tud a mardekárosokon belül természetesen, mert a többi házban élők gondolom nem méltók hozzá. Valahogy így gondolkodhat.
- Csak egy kis könnyű olvasmányt átváltoztatástanra. Na és te? Nem láttalak még könyvtárba ezelőtt. -mondtam. Nem mintha én annyira ideszoktam volna, de hogy Ő egy könyvtárban? Nem igazán tudtam volna róla elképzelni.
- Igen. Mond! - mondtam szinte utasítva, hogy mit akar. Nagyon érdekel, hogy minek kell neki az én keresztapám. Eddig egy ember sem kérdezgetett felőle sohasem az iskolában, sőt az iskolán kívül se nagyon, maximum apám néha-néha, hogy meg van-e még az a vén denevér. De ezen kívül senki sem.szóal ez egy elég érdekes helyzet lesz, azt hiszem...

- Nos... - mondtam közelebb húzódva a szőke jófiúhoz, majd körülnéztem, hogy nem figyel- e valaki. Amikor megbizonyosodtam arról, hogy valóban senki nem tartózkodik a közvetlen közelünkben, megnyaltam a szám és úgy közöltem a hírt:
- Mióta kedveli ENNYIRE a diákjait? Mert Serenát NAGYON kedveli...- bájosan elmosolyodtam, majd jó kislányhoz híven lapozgatni kezdtem az asztalon fekvő, barna, bőrkötéses könyvet.
Remélem most figyelsz Serena, mert megtettem!

Haha. Ez tényleg nagyon jó vicc, mondhatom. Még, hogy majd az én keresztapám egy elkezd vonzódni egy diákjához? Az mondjuk igaz, hogy mardekáros, de félvér. Igaz Piton is az, de akkoris. Ez nagyon furcsa és undorító lenne. Úgy hogy ez biztosan nem igaz. Margaretnek érdekes elképzelései vannak... És ezekből az elképzeléseiből mindig egyre csak több és több lesz. Már nagyon kezdem unni. Főleg, hogy az iyen kreálmányokkal még engem is untat, főleg mikor éppen házit írnék. Gondolom valamiféle hatalmi harc van közte és Serena között és valamilyen úton-módon Pitonnak is sikerült valahogyan belekeverednie ebbe az egészbe... Kíváncsi lennék, hogy mit tenne, ha ezt hallaná. Mert ez így egy egész vicces elképzelés...
- Hát persze... Ugyan miért kedvelné Serenát? Csak nem láttál valamit? -kérdeztem tőle mohó kíváncsisággal. Mert azért valljuk be, ha mégis történt valami, én meg csak úgy eltaszítom ezt a kis pletykát, mintha semmi lenne, akkor azt az idő múlásával igen megbánnám. Amúgy meg szívesen látnám az én drága keresztapámat szerelmesnek. Nem is tudnám igazából elképzelni, hogy az milyen lenne... Hiszen ő maga hideg, mint a jég. Minden ember számára. Nincs olyan akinek ő valaha is megnyílna... Főleg nem egy Serenának.

- Látni? Ugyan... Ne is álmodj róla, Draco! - oldalba löktem, majd felemelkedtem a székről és búcsúzóul megeresztettem egy újabb mosolyt, csak, hogy lássa, mennyire kedvelem.
- Teljesen mindegy. Neked elég volt ennyi információ is.
Megsimogattam a haját, mire ő elkapta a fejét én pedig elővillantottam fehér fogsorom, majd sietve elkopogtam a könyvtár zajos csendjéből.