Hermione Granger & Draco Malfoy

Hermione Granger


Egyszerűen nem is értem, hogy miért kell mindenkinek ezen a hülye Minisztériumi rendeleten rágódnia. Már a Mardekár klubhelységében sem lehet megmaradni. Nincs olyan olyan ember aki nem erről sugdolózna. Muszáj levegőhöz jutnom. Idegesítenek a többiek. Főleg, hogy látom az arcokon a kíváncsiságot, a reményt és a félelmet.
El kell menem valamerre sétálni csak, hogy kitisztuljon a fejem. Nem nagyon érdekel, hogy merre megyek, csak a Pincébe ne maradjak. Gondolkoznom kell, de nem ott.
Sejtettem, hogy kíváncsiak lesznek, hogy melyik lányt kaptam, ez természetes, hiszen én egy Malfoy vagyok, nem kaphatok akárkit. De ezek csak gondolatok. Hiszen, ha megtudnák, hogy én egy griffendélest kaptam, aki nem más, mint Potter egyik legjobb barátja, Hermione Granger, az tuti, hogy mindenki ki fog akadni. És semmi kedvem sincs hallgatni a hülyeségeiket és látni sem akarom az arcukat, amint lesajnálóan bámulnak rám, akárhányszor találkozok egy mardekárossal. Na, és a griffendélesek szivatását se akarom hallgatni. De Weasley és Potter fejét megnézném, amikor megtudják. Remélem Grangernek még nem járt el a szája. Igz azt már régóta tudnám, hiszen Potter nem bírná ki, hogy ne tépjen szét azonnal, ami úgy se menne neki, de próbálkozni lehet…
Nem tudom Pansy megkapta-e már a levelét. Ha igen akkor nem értem, hogy eddig miért nem kereset meg. Szóval inkább maradok annál a gondolatnál, hogy még nem került a kezébe. Tudja a rendeletett, hiszen apáink közölték velünk, hogy ez ellen nem tehetnek semmit, de biztos le fog támadni, hogy én kit kaptam és azt a beszélgetést jobb halogatni. Ezzel szerintem mindenki így lenne a helyemben.
Észre se vettem, hogy már ennyi lépcső fokot elhagytam csak mentem a lábam után. Mikor megálltam észre vettem, hogy az Ötödik emeleten álldogálok. Érdekes, nem is tudtam, hogy a könyvtár ilyenkor még nyitva áll. Nem is nagyon szoktam lejárni a könyvtárba. Legtöbbször ha kell valami leküldöm valamelyik elsőst, hogy vegye ki nekem. De ha a Madam nem adja ki nekik akkor muszáj feljönnöm ide. Igazából, ha jobban körül nézek elég jó kis hely ha bujkálni akar az ember. Főleg ha mardekárosokról van szó. Azok nem igazán járnak le ide, maximum még a kicsik, de nekik elnézzük ezt. Ahogy beljebb haladtam körbe néztem hátha nem lesz itt senki. Keresnem kell egy olyan helyet ahol még ha nagyon körbe néznek akkor se látnak meg. Beljebb mentem és megláttam valakit.
Nem lehet igaz! Pont Ő neki kell a könyvtárba lennie ilyenkor. Amúgy is mit keres az ember ilyenkor egy poros könyvtárban ahol nincs semmi, csak könyvek. Ja, el is felejtettem, hogy Hermione Grangerről van szó, az évfolyamunk kis eminenséről. De várjunk csak. Ő alszik? Komolyan elaludt a hőn szeretett könyvei között?! Ilyet még életemben nem láttam. Muszáj lesz közelebb mennem hozzá. Ahogy oda értem az asztalához elnézegettem, hogy milyen könyvek feküdtek mellette. Igazi stréber. Csak Ő képes ilyenkor is a házival foglalkozni.
Elidőzött tekintettem az arcán, ahogy ott pihent. Nem gondoltam volna, de sárvérűhöz képest nem is néz ki olyan rosszul. Göndör fürtjei arcára hullottak, majd egy könnyedt mozdulattal kisimítottam őket onnan. Mi lenne, ha?! Vagy ez egy szerencsétlen ötlet?! Végül is egyszer mindent ki kell próbálni… Közelebb hajoltam a lányhoz és egy könnyed csókot leheltem ajkaira.
Kiegyenesedtem és csak figyeltem a griffendélest. Elkezdett mocorogni, így hát jobbnak láttam fogni magam és lelépni. De azért még vissza néztem az egyik könyves polc mögül egy percre de már menetem is. Nem az én asztalom a magyarázkodás és a bátorság.

Draco Malfoy

Megpróbáltam minden erőmmel a feladatra koncentrálni, de az a sok stressz ami mostanában ért úgy döntött, hogy most jön ki rajtam. Frusztráltam masszíroztam meg egy kicsit a fejemet, de a fejfájásom ahelyett, hogy csökkent volna, inkább erősödött. Úgy döntöttem, hogy egy kicsit pihentetem a szemeimet, így becsuktam a gyógynövénytan könyvemet, fejemet a kezeimre hajtottam és egy lehunytam a szemeimet. Nem tettem mást, mint hallgattam a könyvtárban uralkodó, tökéletes nyugalmat árasztó csendet. Ezért szerettem idejárni, mert hála madam Civikkernek egy diák sem mer a suttogásnál hangosabban beszélni. Olyan ez mint egy menedék a zajos világ elől, mondjuk a Szükség szobájába is mehetnék ezért, de ott Harryék hamar megtalálnának, ide ellenben nem szívesen jönnek.
Ahogy egyre hosszabb ideig hallgattam a csendet a könyvtár képe lassan szertefoszlott a szemem elől és egy mese szép réten találtam magamat. A fű olyannyira zöld volt, hogy azonnal tudtam, hogy ez csak egy álom lehet. A távolban egy patak csobogását hallottam, tehát elindultam arra, hogy a következő pillanatban néhány unicornist pillantsak meg, akik a patak vizéből isznak. Nem mentem hozzájuk közelebb, hiszen tudtam mennyire félnek az emberektől így csak a távolból figyeltem őket. Hallgattam a patak vizének halk csobogását, a szél pedig táncra hívta barna fürtjeimet, az egész kép annyira idilli volt és megnyugtató. Még akkor is ha tudtam hogy ez csak egy álom, nagyon jó érzés volt, hiszen gyerekkorom óta, nem voltak álmaim, ha nem számítjuk a rémálmokat, amelyek néha felbukkantak amikor negyedikben Voldemort visszatért. De azok igen hamar elmúltak, aminek kimondottan örültem. Ebből az álomból azonban nem akartam felébredni, nem voltam tehát túl boldog, amikor lépteket hallottam magam mögül. Hátrafordultam, de nem láttam senkit sem a tisztáson, így értetlenül néztem körbe, de az eredmény ugyanaz volt.
A következő pillanatban a szemeim teljesen tágra nyíltak a pániktól, mivel ajkakat éreztem meg a sajátomon. Viktor és én egyetlen egyszer csókolóztunk csak, de pontosan tudtam, hogy ez egy csók, csak azt nem hogy ki adta, mert még mindig nem láttam senkit Viszont a periférikus látásomnak hála érzékeltem, hogy az álom világ, amely eddig körülvett kezd szétesni. Majd egy pislogást követően, már újra a könyvtárban találtam magamat a könyveimre borulva. Idegesen pattantam fel és egyik kezemmel akaratlanul is megérintettem a számat. Még meleg volt, valaki másnak a csókjától! Reszketve szedtem össze a könyveimet és minden behajigálva a táskámba, azonnal elindultam a klub helységbe. Valaki megcsókolt és még csak azt sem tudom hogy ki!!! Kifelé menet senkivel sem találkoztam... akárki is volt, már elment.

//köszönöm^.^//