Zack T. Diamond

Zack egy értelmes és okos ember, aki az indulatait nem mindig tudja kezelni, de akkor már nagyon ideges.
Ha rossz kedve van akkor mindenkivel bunkó, és arrogáns, de ha jó kedve van akkor bárki akármit mond vagy tesz ő akkor is boldog marad. Amiktől ilyen boldog azok a galleonok, amelyek nagyon motiválják. Utálja a rendetlenséget, ha az van akkor neki az első dolga azt rendbe hozni.
Általában szereti az embereket, azonban mindig a rosszra gondol.
Szereti azokat akik elkényeztetik őt, akik jutalmazzák, akik segítenek neki.Szereti a kókusztejet is. A kedvenc gyümölcse a banán. A rossz benne még az, hogy nagyon lusta, és ezzel néha gondjai vannak, de ha valamira eltökéli magát akkor azt addig nem fejezi be amíg meg nem csinálta. Pl:Elhatározta, hogy a vizsgáit jóra megfogja írni és sikerült. Egész álló nap tanult (leginkább törire és bioszra.)Zack egy jól fésült, izmos gyerek. Ruházata inkább divatos. Szereti a rockot ezért néha úgy is öltözik. A haját koncerteken feketére festi. Amikor a koncerten van akkor minden "halálfejes pólót" megvesz. Ha épp nincs koncerten akkor általában állatos ruhákat hord. Télen farmernadrágot, nyáron hawaii mintájú nadrágot visel. Télen állatos pulcsit hord, míg nyáron inkább hawaii mintájú inget.
Rendes színű a bőre ( Kicsit barnás) Fehérek a fogai, ha mosolyog akkor jó benyomást kelt magáról.
Amit csinál azt nem mindig lehet felismerni, ezért elmondom:
Ha csak bólogat a kérdésedre akkor biztos, hogy a nőkön jár az esze. Ha azt mondja, hogy rendben értettem akkor az nála ezt jelenti: Mivan fogalmam sincs miről beszélsz. Ha a szemedbe néz és félmosolyt látsz az arcán akkor tuti, hogy tetszel neki. Ha beszélsz és ő oldalra néz akkor inkább fejezd be a mondatot, mert akkor már tiszta "idegbeteg".
Kb. 176 cm. A családja nagyon magas így ő kis korára már magas lett. Ha vele akarsz a kézműveskedésről beszélni akkor nagyon rossz emberhez fordultál. Szemüveges, bár szégyenli, és ezért kontaklencsét hord.

Gyerekkor:

1986.decemberét írjuk.
Lianne Johnson furcsa fájdalmakat érez a szíve alatt.
Adolph Diamond beviszi őt a kórházba. Négy nap múlva elkezdődött a szülés. Ez három óra alatt megvolt, és megszülettem. Születésemtől egészen öt éves koromig nem tudom miért, de nem emlékszem semmire.
6 éves koromban elkezdtem iskolába járni. Nagyon szerettem, mert érdekelt a tudomány, agyam szivacsként szívta magába az újabb és újabb ismereteket. Két barátom lett: Thomas és Gregory, akikkel még mindig tartom a kapcsolatot. Egy borús délután épp a könyvtárból tartottunk haza, amikor belebotlottunk egy csapat idősebb suhancba, akik pár kedves szó, néhány ökölcsapás és rúgás után felajánlották, hogy a továbbiakban segítenek elkölteni a zsebpénzünket, és elfogyasztani az uzsonnánkat. Nagyon megijedtünk, de mire hazaértem elhatároztam, hogy ilyen többet nem fordulhat elő, meg kell védenem magamat és persze a barátaimat is. Megkértem a szüleimet, hogy segítsenek eldönteni, mit sportoljak, végül a karatéra esett a választás. Szorgalmasan edzettem, aminek már néhány hét elteltével kezdett látszani az eredménye. Az életemet egyre inkább a tanulás és a sport töltötte ki, nagyképű lettem, amit a barátaim is egyre nehezebben viseltek, de kitartottak mellettem. Mások viszont gyakran belémkötöttek, provokáltak. A karate önuralomra is tanít, de ezt nekem nem mindig sikerült betartani. 10 éves lehettem, mikor az osztályteremben annyira elfajult egy veszekedés, hogy egy gyerek anyámat kezdte szidni, mire én elhomályosult aggyal dúvadként rontottam rá. Szerencsére Thomas és Gregory észnél voltak, és sikerült leszedniük a fiúról. Ami ezután történt, az akkor még megmagyarázhatatlan volt számomra: kigyulladtak a könyvek. Annyira meglepődtem, hogy szinte azonnal elszállt a haragom, és pár pillanat múlva a terem olyan volt, mintha semmi sem történt volna. Csak társaim furcsa arckifejezése árulkodott valami szokatlan dologról. Megkérdeztem Thomast, hogy mi történt, erre ő azt válaszolta, hogy:
" Hirtelen meggyulladtak a könyvek, és te elájultál. 2 órát feküdtél kómában az orvosnál. Aztán Lianne néni vitt téged haza.
-De akkor hogyan láttam, azt, hogy nem égnek a könyvek?
-Na erre nem tudom a választ. A tanárnő hívta a tűzoltókat, akik akkor jöttek meg amikor a mentők elvittek. A tűzoltók még el tudták oltani a tantermet. Sajnos a javítás az nagyon sokba kerül. Adolph bácsi azt mondta, hogy az összes megtakarított pénzt rá kell áldozni. De most mennem kell szia és jobbulást."
Ekkor apám lépett be hozzám.
"-Fiam most nagyon figyelj rám! Fontos dolgot kell megbeszélnünk!
-Igen apa?
És akkor elmesélte hogy ők varázslók, a Roxfortos éveit, hogy játszott a kviddiccsapatban fogóként, stb
Nagyon izgultam, hogy apa mikor mesél még ilyen történeteket.
Egy nap apa Egy kibontatlan levéllel lépett be az ajtón.
Látszott rajta hogy nagyon izgult, de én még nem tudtam, hogy miért.
Leült mellém és a kezembe adta a levelet azzal a mondattal, hogy bontsd csak ki, nagyon fogsz neki örülni.
Én csak a feliratot olvastam el:
”Zack T. Diamond részére!”
  Kibontottam és elolvastam.Megkérdeztem apát, hogy mi ez ő pedig ezt válaszolta:
"-Ez egy meghívó a Roxfortba.
És akkor elmondott minden egyes részletet, Gringottstól, Olivanderen át a Tiltott rengetegig. Ezután elindultunk az Abszol útra.
Mikor odaértünk az Abszol útra apa azt mondta, hogy menjek el Olivanderhez, ott megvehetem a varázspálcát, addig ő megveszi nekem az állatot. Meg is vettem a pálcámat. Apa vett nekem egy baglyot aminek a neve Transward (trenzvárd)lett.
Miután minden fontosat megvettünk hazementünk.
Már nagyon vártam, hogy kezdődjön a tanév.
Augusztus 31-én elindultunk az állomásra. Mikor odaértünk
elköszöntem apától és mondtam neki hogy adja át üdvözletem anyának. (mert ő éppen beteg volt.)
A vonaton leült mellém egy gyerek. A neve Harold volt, rögtön össze is barátkoztunk.
Az úton ezt beszéltük:
"- Szia én Zack vagyok, te?
-Szia én Harold vagyok.
- Hogy vagy?
-Jól, és te?
- Jól, köszönöm a kérdést.
- Hanyadikba fogsz járni?
-Elsőbe, és te? Amúgy milyen érzés volt amikor megkaptad a levelet?- kérdezte Zack
- Én is, és Nagyon jó, izgultam, hogy milyenek lesznek a tanárok.
-Én ugyanezt éreztem.
- És milyen az iskola? Vannak ott barátaid, mármint a mugliiskolában.
-Hát igen van két barátom akikkel nagyon jóban vagyunk.
-És, hogy ismerkedtetek meg?
-Minden úgy kezdődött, hogy egyedül ültem az iskola padban, amikor odajön mellém Gregory. Persze akkor még nem ismertem. Megkérdezte tőlem, hogy miért nem megyek oda hozzájuk. Mivel ő Thomas mellett ült. Így ismertem meg Gregoryt és Thomast, és neked vannak barátaid a suliból?
-Igen - és ő is elmesélte a történetét, de gondolom az övére nem vagytok kiváncsiak.
- Te nem vagy már éhes?- kérdezte Harold
-Hát még nem nagyon.
-És ismered a varázslókajákat?
-Persze.
-Akkor mondj legalább 2-őt.
- Csokibéka, Bagolyberti híres drazséja

Haroldról egy kis tudnivaló: Aranyvérű és dúsgazdag családból származik.


Háborús évek:
A szüleim nagyon nagy szerepet töltöttek be a háborúban. Sok embert mentettek meg a dementorok elől. Ők igazából orvosok, és úgymond katonák is voltak egyben. Több ezer varázsló életét mentették meg..- Én ennyit tudok a háborúról. A béke időszakban állításuk szerint engem neveltek békében, fenyegetések nélkül. Mindenkivel jó kapcsolatuk volt, senkivel nem voltak ellentétjeik. Ahogy mondták:
"-A béke időszakban jól ki tudjuk magunkat pihenni és szövetségeseket találni."
( 8 éves koromban hallottam amikor az ajtó mellett hallgatóztam, és akkor jöttem rá, hogy miért volt nálunk minden hétvégén annyi ismeretlen ember.)



Ez Zack története.