Rod & Bella - 'Idilli' házasság

Vendég

Rod & Bella

'Idilli' házasság

Vaknak kellene lennem, hogy ne vegyem észre, Roldolphust jobban megváltoztatta az Azkabanban eltöltött idő, mint mutatja. Annak előtte egyszer sem mondta vagy mutatta ki igazán, hogy mit érez irántam, csupán apró jelekből tudtam következtetni érzéseire, nem úgy, mint most. Nem mondhatnám, hogy ismerem a férjemet, sőt akár egy idegen mellett is aludhatnék, az sem lenne furcsább, mint a színjáték, amit játszunk. Évekkel ezelőtt sem volt ez másképp, akkor sem fogtam fel igazán, mi köti Rodolphust hozzám, most pedig nem tudom, miért van még mellettem, miért nem hagyott el. Talán komolyan gondolta, amit mondott, és valóban szeret? Pedig nincs oka rá.
- Tudom, és nem érdekel – húztam széles vigyorra ajkaimat, ujjaim közt egy tincsemet csavargattam. Még szívesen hozzátettem volna, hogy pont azért hívom így, mert rettentően szórakoztat elsötétült képe, amit ilyenkor vág, de inkább ajkaimba haraptam, és meglátásomat megtartottam magamnak.
- Ahogy érzed, Kedvesem – gúnyolódtam. – Mit szólsz egy romantikus muglikínzáshoz? Vagy mire gondoltál? Epekedve várom csodálatos ötleteidet – pislogtam rá szempilláimat rebegtetve, és hangosan felkacagtam mondandóm végén.
- Szóval dupla randi, egy bájos, nosztalgikus teadélután Madam Puddifoot kávézójában? – Ezt már nem állhattam meg fapofával, minden második szónál fuldokolva felnevettem; kifejezetten jól esett gúnyolódni, és egy cseppet sem érdekelt, hogy ő talán komolyan gondolta szavait. Nem mellesleg nehezemre esett elképzelni Kalestináról, hogy komoly kapcsolatban él; az igazat megvallva nem hittem, hogy szeret és tud kötődni valakihez, ahhoz túl független természet.

Vendég

Ahogy , sejtettem. Bella nem bírt tovább, nélkülem lent maradni. Igaz, éjfél volt még fent maradtam. Annyira, szeretem Bellát nem akarok tőle, elválni sokat gondolkoztam, rajta. Majd, megfordultam s ezt, mondtam neki.
Bella! Ne hívj így tudod hogy nem szerezem. De téged, igen! Kicsit, többet kéne, együtt lennünk na mit szólsz?- Szemeibe, néztembmajd megcsókolotam. Elfelejtettem, már a csókja ízét de, olyan kellemesen őrjítő volt, hogy az hihetetlen. Legutóbb, a házasságnál csókoltam, meg utoljára de, azért, az más. Sok, az hogy nem csókolhattam meg, pedig mindig vágytam, váhyok rá csak, ő nem akarja. Szemeibe, nézek majd ezt mondom gúnyos mosollyal.
Tellanora szerelmes lett Zornerbe! Tellanora unokahúga pedig, itt van Londoban! Violettának hívják! Harringtonék, után látogassuk, meg Tellanorráékat! Mit, szólsz szívem?- Gúnyos, mosolyt eresztettem, el az arcomon. Láttam, hogy Bellának is tetszett az ötlet. Imádom, és bár minden bizonnyal szerelmes, a nagyúrba el kell fogadnom. Ez, van nem tudok mit tenni, ellene.

Rodolphus Lestrange

I Love you Bella

Vendég

Rod & Bella

'Idilli' házasság

Kezeim ökölbe szorultak, körmeim belevájtak bőrömbe, éreztem, ahogy szivárogni kezdett a meleg nedű, majd kezeimre pillantva láthattam is az ujjaim közt megjelenő vörös anyagot, mely lassan végigcsordogált kezemen. Erősen összeszorítottam ajkaimat, de nem a fájdalom hatására, így próbáltam visszafogni dühömet, de Rodolphus újabb szavaira már elpattant a cérna. Vicsorogva pattantam fel, és ha nem áll köztünk a kristály dohányzóasztal, bizonyára a torkának ugrok, de így csak a legközelebb eső tárgyat kaptam fel, ami az asztalon álló félig kiürült vörösboros üveg volt, és Rod fejére célozva férjem felé hajítottam. De éppen időben mozdult, így az üveg pár centire a feje mellett repült el, és mögötte a falnak ütközött. Szilánkok repkedtek, a bor a szőnyegre fröccsent és vörösre festette a falat. Mennyivel szebb lenne, ha bor helyett Rod vére terítené be a szobát!
- A Nagyúr él, csak az olyan gyáva férgek, mint te, inkább hazugságban éltek, mint, hogy feláldozzátok a biztonságotokat a felkutatásáért! – kiáltottam utána, amikor hátat fordított és nyugodt léptekkel a lépcső felé indult. Mondandójának többi részét figyelmen kívül hagytam, mindössze annyi jutott el tudatomig, amit a Nagyúrról mondott. De én tudom, hogy mindenki hazudik, és ha képesek elhitetni a kitalációikat, senki sem fog a Nagyúr keresésére indulni. Erre megy ki a játék, ez a céljuk.
Lihegve visszahulltam a fotelba, könyökömet térdemre támasztva arcomat kezeimbe temettem. Pár másodperc múlva újra felálltam és járkálni kezdtem a szobában. Nem törődtem az arcomon végigcsordogáló vérrel, mely felsértett kezeimből származott, egyszerűen, amikor megéreztem számon, végignyaltam ajkaimat, megízlelve az édeskés anyagot. Pár percig járkáltam, majd újra leültem, de így sem bírtam sokáig és ismét felpattantam. Így ment ez, míg az óra másodszor is ütött. A hangra felkaptam a fejem, és döbbenten konstatáltam, hogy már hajnali kettő van, vagyis másfél órája hagyott magamra Rod. Óvatosan, gondosan ügyelve arra, hogy ne keltsek zajt felmentem az emeletre, és hangtalanul a Roddal közös szobánkba osontam. Nem a tapintatosság késztetett rá, hogy így járjak el, inkább a lehetőség. Miért is ne? Ha alszik, végzek vele. – határoztam el halkan kuncogva, majd benyitottam a szobába. Rod az ágyon ült, ujjai közt a gyűrűjét forgatta – vagyis nem küldöm a másvilágra.
- Nem tudsz aludni pici Rodi? – gügyögtem füléhez hajolva, miután az ágyra huppanva közelebb másztam hozzá. Utálta, ha így hívtam, én pedig imádtam, hogy utálja. – Tudod, gondolkoztam és arra jutottam, hogy kellesz nekem – bólogattam, kiskutya szemekkel pislogva rá.

Vendég

Ahogy, ezeket mind kimondta Bella elhervadt, a mosoly az arcomról. Szeretem, őt komolyan majd újra, rágyújtottam a szivaromra, majd ezt mondtam neki.Természetesen, nem akartam kiabálni vele úgy, hogy inkább kicsúszott a számon ez a hangnem.
Még, hogy él? Nem a Potter terjeszti Bella. Te, annyira beleszerettél hogy te rontod el a házasságunkat! Igen, szeretlek. Próbálok, feléd nyitni csak, te nem engeded. Mindig, magadba zárkózól! Bella! Szeretlek, csak te nev veszed észre- Azzal, a tudattal eloltottam, a szivarom majd felmentem, az emeletre. Elővettem, a régi albumjaim amivel, Bellával voltam régen. Eltettem, hátradöltem majd, a gyűrűmet forgattam, az újamon. A régi, emlékek vissza jöttek. Nem, tudom hol áll a fejem. De, az at egyet tudom hogy szeretem Bellát. Nem, akarom elveszíteni.

Rodolphus Lestrange

I Love you Bella

Vendég

Rod & Bella

'Idilli' házasság

Rod hangját hallva, szemem sarkából felé pillantottam, majd kérdésére válaszolva alig észrevehetően bólintottam.
- Nem szokásom félrebeszélni – szűrtem fogaim közt, mert egyrészt dühített idegessége, bár fogalmam sincs mi okból, és mert egyszerűen jól esett piszkálódni és tovább húzni amúgy is pattanásig feszült idegeit. Harringtonról szólva, annyira nem izgatott, hogy gyereke van, bár nem néztem ki belőle, hogy ilyen idióta legyen, és felvállalja a bébi csősz szerepét. De ennek már semmi jelentősége sincs, hiszen holnap minden jelenlegi és elkövetkező problémájától megszabadítom.
- Hallgass! – kiáltottam hisztérikusan, hirtelen felpattanva a fotelből. Fekete tincseim rendezetlenül hulltak arcomba, és kissé megemelkedtek, majd visszahulltak, ahogy kifújtam az eddig visszatartott levegőt. - A Nagyúr nem halt meg! – Fenyegetően összehúztam szemeimet, és úgy meredtem rá, mint aki csak egy hajszálnyira van attól, hogy pálcát rántson. Hogy képes ilyen meggyőződéssel állítani, halott? Hogy képes tényként kezelni olyan információt, amit Potter és társai terjesztenek? Nincs bizonyíték rá, hogy a Nagyúr valóban meghalt, és ha a saját két szememmel látnám kihűlt testét, sem hinném el. Én tudom, érzem, hogy él, hiszen nélküle én sem létezhetnék. Ha Ő halott, akkor én is az vagyok.
- A Nagyúr él, ebben biztos vagyok. Csak…eltűnt, elvesztette az erejét és arra vár, hogy egy hűséges halálfalója a nyomára akadjon, mint tizenöt évvel ezelőtt. A történelem megismételte önmagát, de most nem hagyom cserben Őt. Megkeresem, kerüljön bármibe, én meg fogom találni. – Erőtlenül visszahanyatlottam a fotelba, és bár szemeimben az elszántság vad tüze égett, szavaim inkább önmagam megnyugtatását szolgálták. Félelem kerített hatalmába, ahogy mindig, amikor a Nagyúrra gondoltam. De nem, nem bizonytalanodhatom el, hinnem kell az utolsó leheletemig, hogy él. Ő él.
- Szeretsz? – kacagtam fel hidegen. Roddal a kapcsolatunk már egy ideje mélyponton van, hiába kovácsoltak össze minket az elmúlt évek eseményei, és vált egyre szorosabbá a kötelék köztünk, én sosem voltam igazán jelen a kapcsolatunkban.

Vendég

Unatkozva, vártam a feleségem. Ahogy, mindig is szoktam rágyújtok a szivaromra. Látta, a füstöt ahogy, elszáll talán, a mi szerelmünk is így száll, el Bellával. A börtön évek, után alig nyúltam a szerelmemhez és már, szenvedélyesen vágyom rá. Érezni, akarom hogy szeret-e még, engem. De, amit mondott az, sokkal inkább sokkolt engem. Majd, Bella szemeibe néztem.
-Harringotnak, gyereke van? Ugye, most szívatsz engem?- Annyira, bedühösödtem, hogy a szivaromat szét, nyomtam a kezembe. Meg, se éreztem a fájdalmat. Ott, rohadtunk az aszkabanban amíg, ő az asszonykájának gyereket csinált? Na, ne..nem, akartam elhinni. Olyan, vörös volt az arcom ideges lettem, amit Bella mondott. Egy, cseppet sem voltam nyugodt. Majd, egy kicsit megenyhült az idegességem, és újra a szemébe néztem. Kissé, igaz kirázott a hideg, mert az esküvő óta, nem néztem a szemébe. Főleg, akkor nem mikor a rohadt börtönben senyvedtünk. Na, de újra felnéztem a szemébe és ezt, mondtam neki.
-Figyelj Bell! Holnap, megtesszük ketten! Egyébként, meg rajtunk gondolkoztam míg, őket figyelted. Annyira, elhanyagoljuk egymást. Tudom, hogy fáj neked a nagyúr halála de.. én, még reménykedem hogy van köztünk valami. Mert, még mindig ugyan úgy szeretlek ahogy eddig.-Akár, elhiszi Bella akár, nem én őt, nagyon szeretem. Soha, nem gondoltam volna hogy az életembe lesz, még egy olyan nő akit, így tudok szeretni mint, őt. Viszont, nagyon kedvelem Bellát, olyan..szenvedélyes, és szeret gyilkolni ahogy én. Ezek, vagyunk mink! A nagyúr szolgái!!! Bella, mindig is nagylelkű volt, a nagyúrhoz és habár, még mindig fáj az, amit mondott nekem, de majd csak eltudom viselni. Soha, nem nőttem fel szeretetben de, nála úgy érzem hogy szeret engem, és én is őt. Még, én reménykedek a kapcsolatunkba még ha ő nem is.
De, vajon még reménykedhetek, a kapcsolatunkba? Mert, nagyon szeretem.

Rodolphus Lestrange

I Love you Bella

Vendég

Rod & Bella

'Idilli' házasság

Pont olyan sötét és riasztó éjszaka volt, mint aznap, amikor Roddal kimondtuk a ’boldogító’ igent. Csakhogy most zuhogott az eső, mintha az ég is csak az elszállt éveket siratná, az elvesztegetett időt, az elvesztett életet. A víz patakokban csorgott végig utazóköpenyemen, és szivárgott be ruhámba, mely már egy ideje nedvesen tapadt bőrömre, de ezzel nem foglalkozva siettem végig a kihalt utcán, míg egy, a többihez hasonló ház elé nem értem, mely mégsem volt egészen olyan, mint az őt körülvevő épületek. Lakói sem voltak éppen átlagosak, és csak a hozzájuk hasonlóak láthatták az épületet, a muglik szeme átsiklott felette, mintha ott sem lett volna. A ház Anglia egy barátságos kisvárosának egyik névtelen, elhagyatottabb kerületében feküdt. A Lestrange Kúria, amit jó pár éve az otthonomnak is hívhatnék. Megtehetném, de nem teszem.
Gyors léptekkel magam mögött hagytam a lépcsőt, és pálcámat a sárkányfejes kopogtatóhoz érintettem, mire az ajtó feltárult előttem. A ház megnyitotta kapuit Úrnője előtt. Utam egyenesen a szalonba vezetett, sejtve, hogy ott találom férjemet és nem is kellett csalódnom. Rod olyan kiszámítható.
- Örömmel jelenthetem, hogy hosszas kutakodás után, de sikerült Harrington nyomára bukkannom. Holnap első dolgom lesz felkeresni skóciai nyaralójában, és végezni vele, a feleségével, és az újszülött kölykével együtt – ugyanis időközben, míg mi Azkabanban sínylődtünk, ő gyereket csinált – horkantottam gúnyosan, majd a mozgolódásra előkullogó házimanó karjába dobtam átázott köpenyem, ruhámat pedig egy szárítóbűbájjal rendbe hoztam. Kényelmesen elhelyezkedtem az egyik fotelban, és Rodnak több figyelmet nem szentelve, gondolataimba mélyedtem. Harrington már az első varázslóháború idején is a Nagyúr oldalán harcolt, és még a Roxfortban – ahol egy évfolyammal fölöttem járt - egy rövidke szerelmi afférom is volt vele, az ember pedig akaratlanul is megbecsüli az ilyen régi, jó ismerősöket, de nincs mit tenni, elárulta a Nagyurat, pontosabban egy gyáva féreg módjára megfutamodott, ezért meg kell halnia. Holnap végzek vele és mérhetetlenül élvezni fogom a dolgot.

» Bella & Rodolphus