Elsa McQueen

Elsa McQueen || El, Elsa || 21 || Gemma Arterton

Teljes név: Elsa McQueen
Születési idő:1975. november 21.
Születési hely: London
Élőhely: London
Pálca:11 hüvelyk,1 szál véla haj,eperfa
Foglalkozás:Munkakerülő

Ilyen vagyok....

Ha mélyen belenézek a tükörbe nem igazán látok ismeretlen vonásokat, vagy éppenséggel nem megszokott látványt. Jó talán a hajamat egy kicsit elaludtam, de ez most nem lényeges. Amire biztos, hogy mindenki kíváncsi az a hajszínem, hát mi más is lenne? Nem fekete, nem szőkés barna és nem, nem vörös. Csak simán barna. Szemem szintén valami hasonló árnyalatot kapott, amit persze az anyukámnak köszönhetek. Mindig mindenki mondja, hogy mennyire hasonlítunk, de ha engem kérdeztek, nem értem milyen hasonlóságot látnak… Mondhatni teljesen átlagos vagyok.  Szeretem a sminket, és a hajamat birizgálni, ha unatkozok. Mindig figyelek a külsőmre, és ez az öltözködésemben is meglátszik. Habzsolom az életet, könnyen barátkozok, és nagyon szeretem kiélvezni a társasági élet minden pillanatát. Igen ám, de ha valaki felhúz, akkor szívesen adok ki a szokottnál magasabb hangerőt, és nyilvánítom ki a nem tetszésemet. Makacs is vagyok, és rendkívül kíváncsi. Nem szeretem ha irányítanak, és megmondják mit tehetek. Hiszen a korlátok azért vannak, hogy átlépjük őket, nem? Persze nem mindig vagyok ilyen. Aki egy kicsit közelebbről megismer, tudja, hogy ennek ellenére vannak, időszakok mikor szeretem a magányt, és egy sarokban ülve a kedvenc regényemet olvasgatom. Fontos számomra a család, és a szüleim véleménye.  A vad és bátor arc mögött egy nyugodt és kiegyensúlyozott lány bujkál.

Az én történetem....

21 évvel ezelőtt láttam meg a napvilágot, London egyik aligha híres kórházában. A sors úgy hozta, hogy teljesen átlagos „mugli” szülők gyermeke lettem. Olyan furcsa ezt így kimondani, de az igazság az, hogy senki nem számított arra, hogy nem vagyok átlagos. A kicsi Elsa kiköpött anyukája volt, legalábbis mindenki ezt gondolta. Nem tudom pontosan, de talán 7 éves voltam mikor anyukám furcsa dolgokat kezdett el észlelni körülöttem. Próbált nem foglalkozni vele és azt gondolta majd kinövöm. Minél idősebb lettem annál biztosabb volt benne, hogy valami nem stimmel és ez nem olyan amit ki lehet nőni. Félt elmondani bárkinek is, de az apám rájött… Egy idő után már neki is feltűnt a dolog, de nem tettek semmit. Vagyis jobban mondva nem is tudtak ellene tenni, hiszen fogalmuk sem volt, hogy mi van velem. Orvostól orvoshoz jártak és próbáltak rájönni, hogy mi a baj velem. Azonban mindenki ugyanazt mondta „Ennek a gyereknek semmi baja!” Persze nem az orvosoknak kellett egy olyan lánnyal élni-e, aki ha dühös tárgyakat röptet. Ezután az életem már változáson ment keresztül. A szüleim állandó veszekedése, és az attól való félelem, hogy mikor fog romlani a helyzet, vagy kiderülni mások számára, hogy nem vagyok normális megpecsételte a családom életét. Az iskolában rengetek barátom volt, szerettem már akkor is ha figyelnek rám.  Azonban egy alkalommal mikor nagyon dühös voltam, felgyújtottam egy iskolatáskát, pusztán a gondolataimmal. Ezzel nem is lett volna baj, ha nem a barátaim előtt történt volna. Mindenki látta, és ezek után rettegtek tőlem. Még most is emlékszem a rémült arcokra, amik rám meredtek. A szüleim azonnal kivettek a suliból, és magántanuló lettem. Az apám képtelen volt tovább egy „szörnnyel” élni egy fedél alatt, ezért elhagyta anyámat, na meg persze engem is. Ekkor még csak 10 éves voltam és nem teljesen értettem, hogy mi folyik körülöttem. Akkoriban azt már megtapasztaltam, hogy nem vagyok olyan mint az átlag. Azonban egy levél teljesen megváltoztatta az életem. Meghívást kaptam a Roxfort Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolába. Onnantól az életem ismét jó irányba kezdett előrehaladni.  Elvégeztem az iskolát, és rengetek barátra tettem szert. Minden annyira szép volt, egészen addig, míg a Mágiaügyi Minisztérium újabb levelet nem küldött és fel nem forgatta az életemet. Pár hete kaptam meg a levelet a párom nevével, immáron másodszorra. „Jonathan Willkinson” állt a levélben, amit persze a megnézés után azonnal el is dobtam…  Nem tervezek házasodni egy vadidegen férfivel, akit még csak soha nem is láttam. Még fogalmam sincs, hogy mi lesz, de azt már most tudom, hogy bármit képes vagyok megtenni, hogy megakadályozzam ezt a házasságot!