Roxanne H. Fuller

R. H. Fuller || Roxi ||17|| MILA KUNIS

Teljes név: Roxanne Hilary Fuller
Születési idő: 1976, december, 24
Születési hely: Nagy Britannia - London
Élőhely: Nagy Britannia - Lonond
Átváltozási idő és hely: olyasmi még nem történt meg… de ki tudja
Pálca: 15,5 hüvelky, szilfa, grifftoll
Foglalkozás: tanuló – legalább is papíron

Ilyen vagyok....

Természetéből fakadóan vad, temperamentumos és akaratos. Ha valaki előhozza belőle, és egyszer elindul a folyamat, ott bizony nincs megállás. Ha egyszer mérges lesz kő kövön nem marad. Mindig is szerette a csínyeket, szerette bosszantani az embertársait, erről kiskora óta nem tett le, akár hány éves is most. Kicsapongó életvitelére is számos példa van, ám úgy tűnik ez változni látszik, de nem veti meg a jó társaságban való időtöltést. Túlélő típus, amit a különösen vegyes jellemének köszönhet. Egyszerre tud segítőkész és odaadó lenni, amellett mennyire távolságtartó, undok és rideg, ha megköveteli a helyzet. nem szimpatizál a tőle ellentétes emberekkel, annak szeret hangot is adni. Az iskolán belül a maga háza diákjaival segítőkész, nevelő célzattal, de egyébiránt hideg és elutasító mindenki mással elsőre.

Valamikor tizenöt éves korában megállt a növésben, összesen 157 centit sikerült produkálnia, mellyel kilóg családtagjai közül. Testalkatát tekintve nem mondható hétköznapinak, és az sem igaz, hogy a mostani csontkollekció divatot követné, hiszen egy kis plusz mindig felfedezhető volt rajta, ez azonban sosem zavarta, hiszen többnyire arányosan oszlik el rajta. Hosszú barna hajzuhataga mostanra már csak hátközépig ér, azonban egyre többször hordja kontyban, mivel nincs ideje sokat vacakolni vele. Nagy, barna szemei vannak, melyekkel remekül tudja manipulálni az embereket. Egyes pletykák szerint a család vérvonalában három véla is felfedezhető, ám ezt eddig senki sem erősítette meg, igaz cáfolni sem cáfolta

Az én történetem....

Van valami veszettül idegesítő abban, ha hajnali fél hétkor, lábdobogásra riad – nem, még véletlenül se kel – fel az ember lánya. Olyankor én mindig megmagyarázhatatlan késztetést érzek aziránt, hogy varangyot fabrikáljak Sashaból, de aztán csak rádöbbenek, mihez kezdenék én nélküle.
- FOGD. BE. ÉS. ALUDJ – förmedek rá, miközben a fejemre húzom a párnát. Nem foglalkoztat különösebben, hogy a vizsgájára gyúr, ilyenkor marhára nem vagyok empatikus. Apropó vizsgák. Nekem se ártana rákészülni, de maaajd, legrosszabb esetben hát… improvizálok, abban úgyis jó vagyok.
- Most komolyan, nem elég, hogy a nyakamba varrták Cornert, még te is az idegeimen akarsz szaltózni – ülök fel egy jól szituált nyögést követően. Napok óta ezen vagyok kiakadva, konkrétan nem kapok szikrát. Hogy lehet… mekkora idióta az, aki szerint én és ő, összeillünk? Kit érdekel a hülye létfenntartás, vagyunk így is elegen…
- Na mizu? Még mindig itatjátok az egereket- látom meg Ian vigyorgó arcát – nem, fogalmam sincs, hogy keveredett ide – mit rövid úton el is takar egy párna, mit személyesen tőlem kapott.
- Csak ő – vadul vigyorogva mutat rám Sasha, mert ő megfogta a főnyereményt. A mázlistája.
- Hát az szívás – ül le az ágyamra a haverom anélkül, hogy megkérdezné, hajlandó vagyok-e osztozni vele. Amúgy rendszerint nem, és amúgy ez rendszerint nem is érdekli. Hát kellenek ennél jobb barátok? Komolyan…
- Skacok tipli van, valaki még szunyálna – dőlök el teljesen megrökönyödve, mert a zsigereimben érzem, ez már veszett ügynek bizonyul.
- És mégis ki? Fuller, miért nincs még felöltözve? – na igen, már csak a házvezetőnk hiányzott. Rendszerint minden reggel, na meg napi még párszor felbukkan, mert „ezen a szobán rajta tartja a szemét”. Puszi érte.
- Mert emlékeim szerint, ez egy iskola, és nem katonai akadémia – mindezt még egy angyali mosollyal is megspékelem, ezzel is elérve, hogy a nő arca a színskála összes színét váltogassa alig egy perc alatt.
- Még mindig nincs humorérzéke. Na, öt perc múlva a klubhelyiségben szeretném látni… felöltözve – teszi hozzá a mihez tartás kedvéért, mert előfordult már, hogy pizsiben lejtettem le. Kivel nem?
- Logan maga meg velem jön – néz szúrós szemekkel Ianre – igen, ő Ian Logan, neki marha jó név jutott. Mégis milyen már a Roxi Hilary… pfejj -, ki azon nyomban fel is pattan.
- Magával akár a világ végére is – kiáltja teátrálisan, mire én felröhögök. Sose volt normális. Ez a tíz tény Ianről harmadik pontja, ami megjegyzem, ki van aggatva a KH falára, mert Ian már csak ilyen menő srác. Amúgy mindenki tojik a fejére, csak ő szereti ezt hinni.

Nos, egy ilyen reggel után képzelhetitek, milyen jó napom volt… á mindegy is.