Ron Weasley

A Weasley család legifjabb fiú tagjaként kicsit mindig elnyomva éreztem magamat. Kész megváltás, hogy lett egy kisebb testvérem, Ginny, aki azonban kevesebb csíny áldozata lehet egyetlen lánygyerekként közöttünk. Nem kevés megfelelési kényszert dolgoztak belém bátyáim mire eljutottam a varázslóképzőig.
Aranyvérű családból származom, így varázslatban nőttem fel, hát természetes volt, hogy nekem elöbb utóbb felvesznek valahova. A Roxfortba járt minden idősebb testvérem, így nagyjából ismertem már az ottani járást. Az első napon ismerkedtem meg Harry Potterrel, akivel azonnal barátságot kötöttünk. Kettőnk közül ő izgult jobban, én voltam az aki varázslócsaládból származott, mégis a sebhely azonnali ismertetőjel volt. Vele szemben nagyobbak voltak az elvárások, de én voltam az, aki ismét valaki árnyába szorult. Ez azonban csakis azért nem tudott zavarna, mert Harry nem volt velem lekezelő. Soha.
Kis falkánk azonban még az első évben háromra bővült. Hermione Granger lett az, aki kiszedett minket minden bajból, hiszen velünk ellentétben, már korán reggel talpon volt és tanult a dolgozatokra. Én inkább a túlélő típus vagyok és voltam. Reméltem, hogy valami varázslatos csoda megment a jegyeimtől.

A Weasleyk minden csodálatos jegyét örököltem. Vörös lobonc, magasság, eleinte én is olyan vékony voltam, mint testvéreim, de a kviddicsnek illetve a mérhetetlen étel imádatomnak hála ezt hamar kinőttem és alkatom sokkal zömökebb lett.

Ököl méretű papír galacsint égetek a levegőben már hosszú percek óta. Szeretném kiélvezni minden pillanatát az értesítő elégetésének. Padma Patil rendes lány, nem panaszkodhatnék igazából. Az egyetlen problémám az egésszel, hogy nem vagyok belé szerelmes. Szobám sötétjébe burkolózva várom, hogy történjen valami csoda, ami elfeledteti velem az egészet. Alig kaptam meg Hermionet máris elveszik tőlem. Erre már nincs megoldás, nincs kiút, ez elől nem menekülhetünk el.
Harry mint mindig persze most is jól járt ezzel az egésszel, hiszen a Minisztérium kegyeltje. Az apám pedig hiába dolgozik ott nem volt beleszólásá pedig igazán kedvelték Hermionet. El kell őt majd engednem és ez fáj. Jobban, mint bármi, hiszen nem elég, hogy rengeteg batátot, családtagot és ismerőst veszítettünk el, még a szerelmünktől is elszakítanak.
Anyukám gyengéden kopogtatja meg az ajtót, de mivel nem válaszolok rá, így be is nyit. Tekintete megpihen rajtam egy kicsit, hiszen egyből tudja, hogy nem az a név van a levélben, akit reméltünk. Hermione mugli származásű, én aranyvérű vagyok. Én is lehettem volna a kirendeltje, csak mint a legtöbbször az élet most is ellenünk dolgozik.
-Padma Patil.-pillantok anyukám kerek arcára rezzenéstelen vonásokkal. Gyengéden mosolyog rám, de nem azért, mert ő ebben a névben reménykedett, hanem azért mert tudja, hogy ez mennyire fáj nekem. Gyengéden vállamra teszi a kezét én pedig megint a kis égő papírra nézek.
-Elvesztem őt is.-mondom csendesen és pálcámmal porig égetem az egész levelet. Elég volt a játszadozásból, a gyászolásból. Bár látnám már, hogy hol van a kiút ebből az egészből.
-Nem fogod.-hangja próbál megnyugtatni, pedig ő is tudja, hogy semmi esélye sincsen rá.
-Már megtettem.-felállok a székemből és inkább kivonulok egy kicsit a házból. Valahogy az egészet túl zsufoltnak érzem, kint a szabadlevegőn azonban üressé válok. A tetőn hallom családom kiszűrödö beszélgetését annak ellenére, hogy próbálnak halkan beszélgetni ez valahogy nekünk Weasleyknek sosem megy. Minden olyan távolinak tűnik, elérhetetlennek.
Errol nagyot koppan mellettem a cserepeken és még pont idejében kapom el mielőtt leszánkázva és a föld felé venné az útját. Megvárom, amíg ölemben egy kicsit megához tér és az óvatosság kedvéért ráerősítem a lábára a levelet, amit Hermoinenak szánok. A levél nem más, mint egy nagyon hosszú szakítólevél, amiben gyakorlatilag közlömvele, hogy el kell engednünk egymást, hiszen a Minisztérium döntött és ennek egyenlőre engedelmeskednünk kell. Elmondtam neki azt is, hogy Harry természetesen megkapta Ginnyt és ez mennyire bánt engem. Úgy köszöntem el tőle, hogy örökké szeretni fogom. Mégis hogy máshogy köszönhettem volna el attól a lánytól, aki az életet jelentette nekem? Szerintem sehogy máshogy.

KIRENDELT PÁR: Padma Patil
PLAY BY: Rupert Grint