Ron Weasley

RON WEASLEY || RON || 16 || RUPERT GRINT

Ilyen vagyok....

Külső tulajdonságom azt hiszem nyilvánvaló, hogy a tüzesen vöröslő hajamat úgy világítja meg a napsugár, hogy még az égő tűz is eltörpül mellette! Nem tűnök izmos, edzett fiúnak, de egy varázslónak miért is fontos a kinézet, főleg ha olyan, mint én, akire ránéznek és tudják, hogy ő bizony a hírhedt Ronald Weasley! Mellesleg anya szerint nagyon aranyos füleim vannak, ő sosem hazudik, így igazat adok neki. Azt hiszem elmondhatom magamról, hogy barátságos és kedves típus vagyok, aki bármit megtesz a barátaiért és segíti őket. Sok támadás ér a családom miatt, de ez cseppet sem tántorít el attól, hogy élvezzem az életet és ne menjek emberek közé, ha úgy adódik. Szeretek viccelődni, enni, hallgatni apa meséit a muglikról és a szokásaikról, hogy mennyi dologban egyezünk velük, és gyakorlatilag sok különbség nincs is köztünk. Szeretem a családom, a barátaim, meg a kisebb állatokat, kivéve a pókokat, azokat a testvéreimnek hála ki nem állhatom...

Az én történetem....

A vörös hajviseletem miatt egyből leszűrik az emberek, hogy a Weasley családhoz tartozom, akik eléggé híresek a varázslók és boszorkányok világában. Ennek a névnek megvan az előnye, ám a hátránya is. Előnye mindenképpen, hogy ehhez a fantasztikus, összetartó családhoz tartozhatok a hat testvéremmel együtt, hiszen nem ismerek nálunk jobban összetartó családot, még ha a muglikat is belevesszük. Viszont az előny, a hátrány is egyben, mert sok család megvet minket, amiért aranyvérűek révén, mégis barátságosan fogadjuk, a mugli, esetleg félvér embereket. Az ilyen szintű kitaszításokat már pár generációval ezelőtt is megkaptuk, mégis mind itt vagyunk, erős lélekben, erős szeretetben. Mikor először megláttam Harryt a pályaudvaron, eltanakodtam, hogy kettőnk között kialakulhat egy barátság, hiszen neki is új volt a varázslók és boszorkányok társasága, de annak ellenére, hogy az összes családtagom ebbe a kategóriába tartozik, féltem, hogy szégyent hozhatok a családomra, hisz csak a testvéreim csibészkedését, történeteit tapasztaltam meg varázsolás formájában, én mondhatni abszolút kezdő és ügyefogyott voltam ezen a téren. Mikor Harryt megláttam egyedül ülni a fülkében, rögtön tudtam, hogy ez nem véletlen, a sors akarta így, hogy barátja legyek annak a fiúnak, aki túlélte. Nem hittem volna, hogy az a fülke, amiben ültem megadja a második embert az életemben, aki nagyon fontos lett, Hermionét. A sors összehozta mindhármunkat, ott a vonaton, és ott az iskolában, mikor a süveg beosztott minket a Griffendél házába. Már első év közben tapasztaltuk, hogy nem legfőképp a zöld, sziszegő kígyó jelképű zászló alatt lévő diákokkal fog minket az élet összetűzésekbe hozni, hanem a rettegett varázslóval, akit Voldemortnak hívtak. Igen, ma már kimondhatom a nevét ennek a szörnyű gazfickónak! Minden évben keresztbe akart nekünk tenni, de a barátság és a szeretet ereje, meg persze Harry elintézte, hogy már csak múló emlék legyen, egy rossz példa annak, aki a sötét utat akarja választani ebben a világban. Emlékszem, mikor elsőben elindultam az ösvényen, karöltve Hermionéval és Harryvel, emlékszem Malfoy és a csőcselék társainak minden egyes gúnyos megjegyzésére, amit nekem, a családomnak, vagy a barátaimnak szenteltek. Emlékszem, hogy egy nagy családban milyen kicsiként indultam, milyen óvatosan és settenkedve lépkedtem az utamon, amin keresztül eljutottam ide, a célomhoz. Most itt vagyok, és nem tudom hova tovább, hisz elértem az életben mindent, amit egy egyszerű ember elérhet. Nagyszerű családot, fantasztikus, hű barátokat, nem utolsó sorban tiszteletet és megbecsülést. Nem tudom még milyen izgalmakat hoz a most elkövetkező időszak, de azt tudom, hogy a családom és a barátaimmal együtt élvezzük a jót, és leküzdjük a rosszat, ami ránk vár...