1996. július, Egy estélyen [Ravelt&Melissa]

Play with me!

A nagy, kétszárnyú tükör előtt álltam, önmagam tükörképét fürkészve. Meg kellett hagyni, fantasztikusan festettem. Méregzöld estélyim követte alakom vonalát, kiemelve karcsú, ám nőies formáimat, alja a padlót söpörte. A mélyen dekoltált felső rész szabadon hagyta vállaimat, nyakamban finom megmunkálású fekete köves, gyémánt nyaklánc függött, karjaimat könyökömig fekete bársony kesztyű fedte. Sötétbarna hajam egyszerűen, lágy hullámokban omlott derekamra. Utolsó simításként bájos mosolyt varázsoltam arcomra, majd még egy utolsó pillantást vetettem tükörképemre. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat. Egyszerűen idegen volt az a lány, aki a tükörből visszanézett rám, akit nap, mint nap mutatok a világnak. Utáltam és utálom, hogy csilivili ruhákban kell parádéznom, mint egy vásári majom, és én mégis megteszem.

Lassú léptekkel sétáltam át a fényárban úszó szalonon, ahova csak alig szűrődött ki a bálterem zaja. Anyámékat hátrahagytam, ugyanis lélekölően unalmas beszélgetésbe merültek a házigazdával és pár drágakövekbe és tüllbe öltözött banyával. A bejárat előtt két, egyenruhába öltözött férfi állt, akik, mikor megpillantottak, meghajoltak és szó nélkül tárták fel az aranyozott, kétszárnyú ajtót, ami a szabadba vezetett. A park csendes volt, csak a szökőkút csobogását és a madarak csicsergését hallottam. Mélyen szívtam be a virágillatot, mely megtöltötte a levegőt és céltalanul indultam meg előre. Sötét volt, de a parkot ezernyi mágikus fény világította meg, így nem volt nehéz észrevennem a szökőkútnál csókolózó párt. Nem igazán érdekelt a dolog, mindaddig, amíg a fel nem ismertem a pár egyik tagját. Gonosz mosolyra húztam ajkaimat és utamon módosítva, feléjük indultam. Csak mikor közelebb értem váltak el egymástól és fordultak a lépések zajának irányába.
- Csak nem cserélnél le egy ilyenre, Édes? – mértem végig lenézően a lányt, majd kihívó mosollyal arcomon Raveltre pillantottam. Talán csak képzeltem, de egy pillanatra mintha bosszúságot láttam volna Egyetlenem szemeiben, ami rendkívüli elégedettséggel töltött el. A lány viszont láthatóan zavarban volt, és dühösen méregetett engem, pedig inkább hálásnak kellett volna lennie, ugyanis éppen most mentettem meg a megaláztatástól és a szenvedéstől, amit Ravelt okozna neki.
- Igazán sajnálom, hogy megzavartalak, miközben az legújabb játékszereddel szórakoztál – billentettem enyhén oldalra fejem, bájos mosolyt villantva a lányra, akinek ez már sok volt és arcát kezeibe temetve elrohant. Közelebb léptem Ravelthez, hideg tekintetem íriszeibe fúrtam.
- Hiányoztál – mondtam, mintha mi sem történt volna. Ahogy arcát fürkésztem, elmosolyodtam. Nem gúnyosan, de nem is őszintén. Valójában, nem tudom,akartam e valaha is újra látni.

note: Remélem tetszik(:

Vendég

1996. július, Egy estélyen [Ravelt&Melissa] Alex+Pettyfer+Butler+Premieres+LA+Part+6+_17bEwX3gcPl

Most is csodásan nézek ki, mint mindig. Sötét öltönyt viselek és fehér inget, aminek az utolsó néhány gombja a nyakamnál nincs begombolva. Ez és az oldalra fésült, zselézett hajam meglehetősen lenyűgöző külsőt kölcsönöz nekem. A parfüm, amit ma használok kellemes, nem túl erős, elvégre nem megölni akarom a mellettem elhaladókat, hanem a figyelmüket szeretném felkelteni.
Egyedül érkeztem meg a partira, de pár pillanat alatt összeszedtem magamnak egy társat. Nem volt nehéz dolgom vele, amint meglátott, megdobogtattam a szívét. Egy elbűvölő mosoly, egy kis udvariasság és máris az oldalamon folytatta az estélyt. Mivel nem akarom azonnal lerohanni, ezért csak lassan cserkészem be igazán. Néha egy véletlen ölelés, esetleg egy kósza érintés a fenekére. Fél óra múlva pedig kiviszem a szabadba, ahol végre kettesben lehetünk. Kissé már unalmas volt odabent, főleg hogy elég gyakran megzavartak minket. Így hát csendesebb helyre vonultunk.
A lány elég sokat csacsog magáról, mindenről amit szeret, amit nem, meg néhány dologról, ami vele történt mostanában. Nem igazán érdekel, de azért úgy teszek, mint aki figyel. Pár pillanat múlva viszont magamhoz ölelem és megcsókolom. A lány először meglepődik, de utána viszonozza azt és kissé összebújunk. Hamarosan viszont egy ismerős hang megtöri a varázst. Szavaira szúrós szemmel nézek rá. A drága Melissa érkezett meg hozzánk és szavaival pár pillanat alatt tönkretesz mindent, amit szépen lassan felépítettem. Miután a lány elszalad, nem foglalkozok vele tovább, bármikor szerzek másikat, ha annyira szeretnék.
- Te is hiányoztál... - szólalok meg. - Látom rám találtál. Igazán jöhettél volna később, már szinte a tenyeremből evett. Most majd kereshetek másik lányt, akivel szórakozhatok. - ekkor kissé sunyin ránézek.
- Hmm egész jól nézel ki! Ez a ruha pedig gyönyörűen áll rajtad. Szívesen megnézném a hálószobám padlóján! - mondom, a szavaimból érezheti az iróniát, a gúnyt.

Play with me!

Hideg tekintettel méregettem, de válaszára halvány mosoly futott át arcomon. Kötve hiszem, hogy hiányoztam volna neki vagy nekem ő. Bizonyára emlékszik, egyszer megígértem neki, hogy tönkreteszem, és bár azóta sok minden történt, az érzéseim változatlanok maradtak. Porba akarom tiporni a büszkeségét, megmutatni, hogy ellenem nem győzhet; de bosszúmnak még nem jött el az ideje. Szükségem van rá, mint szövetségesre. Ő az egyetlen ember, aki méltó hozzám.
Értettem a célzást. Látványosan végigmértem, tetőtől talpig, közben alsó ajkamba haraptam. Csak játszottam, mégis megmagyarázhatatlan érzések fogtak el. Érezni akartam őt, követelőző csókjait, ahogy testem az övének feszül…Elkaptam tekintetét, mire ajkaim gúnyos mosolyra görbültek.
- Talán őt választanád, ha megkaphatsz engem is? – suttogtam, miközben közelebb léptem hozzá. Arcunkat csak pár centi választotta el, és bár kissé zavart, hogy fel kellett néznem rá, noha magas sarkút viseltem, nem mozdultam. Azt akartam, hogy megcsókoljon, hogy ő csókoljon meg. Sóvárogtam érintése után, de eszemben sem volt kezdeményezni. Nem adhattam meg neki az örömet, hogy láthatja, megőrülök érte.
- Tudom – Éreztem hangján a gúnyt, de a mosoly nem tűnt el arcomról. Igazán felfoghatta volna már, hogy képtelen ellenállni nekem. Én mindig megszerzem, amit, vagy akit akarok, és ez alól ő sem lehet kivétel. Azt fogja tenni, ami nekem tetszik, vagy így vagy úgy.

Vendég

Elégedetten figyelem Melissa-t, ajkam pedig halovány mosolyra húzódik, amikor meglátom vizslató tekintetét és azt, ahogy az ajkába harap. Hát igen, mindig ez van, nem bírnak nekem ellenállni. Kérdésére lassan megrázom a fejemet.
- Nem, kedvesem! - szólalok meg. - Inkább mindkettőtöket választom és hármasban bújunk ágyba. Minek választanék két lány közül, ha mindkettőt megkaphatom? - kérdezem.
Nagyon kíváncsi vagyok, mit fog ehhez szólni, az arcára meg pláne. Vajon sikerül kissé kizökkentenem ezzel? Viszont ha látni akarom, akkor kicsit el kell távolodnom tőle... vagy inkább tetézhetném a dolgot. Nagyon gyorsan döntök és egy apró csókocskát lehelek az ajkára.
- Tudod, mi? - kérdezem vigyorogva, majd megnyalom a számat. - Hmm ez édes csók volt! Mit használsz? Nagyon finom! - ezt követően megpróbálom újra megcsókolni, csak hogy kiderítsem milyen ízt érzek. - Meddig szeretnél idekint lenni? Esetleg felmehetnénk az egyik emeleti szobába... mondjuk kettesben. Ígérem, nem hívok senkit sem, hogy társuljon be! - próbálom beadni a jó fiút.

//Ez kicsit gyenge lett, ne haragudj!//

Play with me!

Kijelentése akár sérthette volna női önérzetemet is, ha nem az ő szájából hallom. De így egy pillanatra sem bizonytalanodtam el, sőt gúnyos félmosolyra húztam vörösre rúzsozott ajkamat. Eltoltam magam tőle és egy kis lépést tettem hátra, hogy gond nélkül fúrhassam önelégült, kihívó tekintetem hideg íriszeibe.
- Csak nem gondolod, hogy van választásod, Édes? – vontam fel szemöldökömet, őszinte csodálkozást színlelve. A világért sem kényszeríteném magam rá, de erre nincs is szükség. Azok az olcsó ribancok, akiket alkalomadtán összeszed, nem pótolhatnak engem. Nem adhatják meg neki, amit én igen. De tőlem azt fektethet meg, akit akar, nem izgat, de végtére, akkor is csak az enyém.
- Mert én nem egy vagyok a sok közül – válaszoltam végül kérdésére, rövid hallgatás után, miközben újra közelebb húztam magamhoz. Arcát fürkészve megállapíthattam, hogy semmit sem változott a nyár során. Haja ugyanolyan hanyag eleganciával keretezte arcát, szemei hidegen csillogtak, de ajka csábos mosolyra húzódott. Elmerengve végigsimítottam arcán, majd feleszmélve, hirtelen elhúztam a kezem. Nem néztem rá, de éreztem, hogy közelebb hajolt hozzám, majd egy pillanatra ajka az enyémhez ért, de mielőtt bármit is reagálhattam volna, elhúzódott.
- És te is tudod – mosolyodtam el angyalian.
- Megkóstolhatod még egyszer – ajánlottam fel nagyvonalúan. A szemkontaktust megszakítva vele, pillantásom ajkaira siklott, majd vissza íriszeire.
A csókja vad és szenvedélyes volt, és közel sem olyan finomkodó, mint az előző. De nem hagytam neki időt, hogy teljesen elvegye az eszemet; minden akaraterőmet összeszedve elhúzódtam tőle és kibontakoztam szorításából. Hajamat hátradobva, fölényes tekintetet vetettem rá. Most az én szabályaim szerint fogunk játszani.
Javaslatára csak elmosolyodtam és felé nyújtottam jobbomat. Nem vagyok híve a romantikus kéz a kézben sétálásnak, sőt kifejezetten undorítónak tartok minden efféle felesleges érzelgősséget, de ez nem akadályoz abban, hogy most én kezdeményezzem ezt. Egyrészt a látszat kedvéért, másrészt Ravelt reakciója iránti kíváncsiságom miatt vetemedtem rá. Tulajdonképpen, ha így látnak minket, még jó benyomást is kelthetünk, mint egy kedves, aranyvérű pár, ami a rendeleten bosszankodó tisztavérűek számára különösen imponáló lehet.

note: (:

Vendég

Arcomra huncut mosoly kúszik. Szeretem amikor "Édes"-nek hív, olyankor mintha igazi lenne a kapcsolatunk, nem csak szurkálódás. Szavaira a mosolyom sokkal nagyobb lesz, majd egyetértően bólintok egyet.
- Valóban, Te sokkal jobb vagy, mondhatnám hogy egyedi. Egy igazi ördögi boszi vagy, ezt szeretem benned annyira! - mondom.
Való igaz, Melissa baromira jól néz ki, ráadásul a belső tulajdonságai is olyanok, amire vágyok egy lánytól. Megfektethetek rengeteg lányt, de az ő nyomába egyik sem fog érni, vagy legalábbis csak kevesen. Majd lágyan megcsókolom: ilyen az, amikor gyengéd vagyok. Amikor közli, hogy megkóstolhatom még egyszer, azonnal élek a lehetőséggel. Ezúttal viszont már nem vagyok annyira gyengéd, ez sokkal inkább szenvedélyes és vad. A csókot követően pedig felém nyújtja a kezét.
Kissé meglepődök és ezt ő is észre veheti. Rövid ideig gondolkozok csak, utána mozgásba lendülök. Megfogom kezét, majd kicsit megforgatom, hogy a jobb oldalamra kerüljön.
- Jobb kezes vagyok, legyél ezen az oldalon. - jegyzem meg, majd elindulok vele és várom hogy hova vezet. - Merre lesz a séta?

Play with me!

A látszat fontos, még ha hazugság is. Szavaira ördögi mosoly kúszott arcomra, az a tipikus vigyor, ami a napnál is világosabban mutatta szavainak igazságát. Mindig is tetszett, ha az emberek tisztában voltak képességeimmel, meglátták bennem a romlottságot, azt a bizonyos szörnyeteget, amit jobb elkerülni és kellőképpen rettegtek tőle. Ez alól,mint oly’ sok más dolog alól, Ravelt kivételt képezett. Túl jól ismert, és mégsem futamodott meg. Talán a kihívás, amit jelentek, tartja mellettem, de néha szeretném azt gondolni, hogy ennél többről van szó.
- Egyedi…- ízlelgettem a szót, mintha nem tudnám eldönteni, mit is gondoljak róla. – Ezt már szeretem – mosolyodtam el gúnyosan. Olyan hangsúllyal mondtam, mint, ahogy a gyereket szokás megdicsérni, ha ügyesen megette a spenótot, de hangom hidegen csengett. Nem gondolhatta, hogy egy bókkal meghathat.
Amikor másodszor megcsókolt jöttem csak rá, mennyire is hiányzott ez az érzés, amit ő vált ki belőlem. Nem kellene ezt mondanom, és végképp nem szabadna ezt éreznem.Felé nyújtottam jobbom, mire, ahogy megfogta közelebb húzott, de úgy, hogy jobbjára kerüljek. Zavart, hogy kötekedett és, hogy nem felelt meg neki úgy, ahogy én akartam, de szerencsésebbnek éreztem ezt nem megemlíteni neki, így megjegyzésére csak elhúztam a számat.
- Majd meglátod – közöltem kissé hűvös hangon; egyszerűen utáltam, ha valaki felesleges kérdésekkel traktál és mindent a szájába kell rágni.
Lassú léptekkel indultunk el visszafelé a macskaköves ösvényen, melyet a levegőben lebegő kis lámpások világítottak meg, romantikus hangulatot kölcsönözve neki. Nem akartam sietni, de ezzel Ravelt nem biztos, hogy így volt; erősen szorítottam jobbját, kényszerítve a lassabb tempóra. Még mielőtt beérnénk a kastélyba, beszélni akartam vele. A Rendeletről. Legszívesebben már akkor írtam volna neki, amikor megtudtam a saját kirendelt párom nevét, de akkor túlságosan sok érdeklődést mutattam volna felé, ami rossz. A mi kapcsolatunkba, ami jobbára szexből, vitákból és egymás elleni merényletekből áll, ez nem fér bele.
- Gondoltad volna, hogy talán ez lesz az utolsó szabad évünk? – kérdeztem halkan, a távolba révedve. - Legalábbis, ha nem teszünk semmit a Rendelet ellen. – fűztem tovább a gondolatot; közben egy pillantást vetve Raveltre. Nem tudtam olvasni arcáról, az komoly maradt, így újra magam elé meredtem.
- Kit kaptál? – szólaltam meg újra, rövid hallgatás után. A szokottnál halkabban beszéltem, hangom őszinte kíváncsiságot tükrözött.

note: (:

Vendég

Miután elvégzem a helycserés "támadásomat", máris elindulunk. A kérdésemre nem kapok választ, csak annyit hogy majd meglátom. Szimplán csak vállat vonok ezen, majd haladok arra, amerre Mel mutatja. Azonban a tempóban már nem egyezünk túlzottan: míg én a megszokott gyors léptekkel szeretnék tovább menni, addig ő úgy szorongatja a kezem és tart vissza. Így hát kénytelen vagyok lelassítani. Szoborszerű arccal sétálok a lány mellett, ami még akkor sem változik, amikor megszólal. Kissé meglep a témával, de ezt nem láthatja rajtam, sőt, semmilyen érzelmet sem.
- Azok az idióták Hannah Abbott-ot rendelték ki mellém, de engem ez az egész hidegen hagy. Nekem ugyan nem mondják meg, hogy kivel kamatyoljak, vagy hogy kivel házasodjak össze. Ha meg az a csitri a közelembe jön, hogy szeretne tőlem valamit, akkor majd kap egy életre szóló emléket. És te kit kaptál, valami nyüzögét? - kérdezem.
Az arcomon továbbra sem látható semmilyen érzelem, azonban a hangomból hallhatta, hogy egy picit azért felmérgeltem magam ezzel a témával.

Play with me!

Csendben hallgattam szavait, tekintetemet a bálterem ablakain kiszűrődő, a fák levelein játszó fényekre függesztettem. Valamiért sejtettem, hogy így fog reagálni. Nem csodálkoztam a felháborodásán, én pontosan ugyanezt éreztem, de a világért sem mondtam volna így ki.
Halkan felkacagtam, amikor a kirendelt párjáról beszélt. Szegény kislány nem is sejtheti, hogy mi várhatna rá egy ilyen férj oldalán -, ha megkaphatná őt, persze erre esély sincs. Ami az enyém, azt nem engedem át egy hugrabugos cafkának. Hiába, nem ér annyit az élvezet, hogy közben láthatnám a lány szenvedését. Pedig Ravelt első pillantásra olyannak tűnhet akár a mesebeli szőke herceg, de mindez csak megtévesztés, puszta illúzió.
- Egy hollóhátas félvért – Megvetéssel ejtettem ki a szavakat, a jelentésüktől pedig egyszerűen undorodtam. Soha nem alacsonyodom le félvérekhez.
- De eszemben sincs hozzámenni. Inkább ugrom le a Roxfort legmagasabb tornyáról, vagy helyesbítve, lököm le leendő férjecskémet. – Angyali mosolyra húztam ajkamat, ahogy elképzeltem jövendőbelimet, amikor találkozik a földdel, és ami után többé nem mozdul. Gyönyörű látvány lenne.
- A lényeg, kerüljön bármibe, elérem, hogy megszabaduljak tőle. Vagy az ő segítségével játszom ki a Rendeletet – és, ha van egy kis esze, akkor mellém áll, vagy nélküle, de azt megkeserüli – vontam vállat. Nekem olyan mindegy, hogy, hogyan, csak elérjem a célomat.
- De ez az egész veled könnyebb lenne – álltam meg hirtelen és fordultam szembe vele. – Nélküled nem fog menni, most nem; és neked is szükséged van rám – jelentettem ki, mintha kétséget kizáróan biztos lettem volna szavaim igazságában.

Vendég

A megnyilvánulásom valószínűleg nem lepi meg a rendelettel kapcsolatban. Amikor kiejtem a kirendelt párom nevét, azonnal kuncogni kezd. Számára biztos nagyon vicces, de számomra annyira nem, ráadásul valószínűleg tényleg szembe fogok kerülni a Minisztériummal és akkor ki tudja mi lesz. Ezután titokzatos módon nem árulja el, hogy őt ki kapott, bár nekem az is elég, hogy egy hollóhátas félvér az. További szavain elmosolyodok és elképzelem ahogy lelöki a kijelölt srácot az egyik toronyról.
- Valóban? - kérdezem, bár nem igazán számít a válasza. -Max a Minisztérium ellen kell segítsék, őket egyedül nem tudnám más útra terelni. A kirendelt páromat meg könnyedén elintézem, amikor csak akarom. Viszont amíg nem zargat, addig nem érdekel. Neked viszont, drága Virágszálam, szívesen segítek! Egy kis móka mindig jól jön.
Ezután kicsit körbenézek és azon agyalok, hogy valami botrányosat kellene csinálni. Mondjuk egy asztalt felborítani egy laza varázslattal, vagy a lányok szoknyáját kicsit meglengetni. Ekkor viszont eszembe jut, hogy Mel valahova vinni akar.
- Na szóval, hova is megyünk akkor? - kérdezem újfent, hátha ezúttal elárulja. Igazán kezd furdalni a kíváncsiság, hogy mégis hova szeretne elvinni.

Play with me!

Az agyamra megy ez az egész minisztériumi hercehurca. Mindenáron el akarom kerülni az esküvőt és bár általában azzal nyugtatgatom magam, hogy a szüleim a híres neves befolyásukat latba vetve találnak számomra egy kiskaput, mégis valahol bennem ott bujkálnak a kételyek, melyek arra ösztönöznek, hogy használjam a Kalestinától tanultakat. Nem várakozhatok ölbe tett kézzel, de tartok a következményektől. Talán, idővel a szüleim elsimítják a dolgokat jó szokásukhoz híven, de a türelem nem a fő erényem.
- Egyszerre kell elintézni a jövendőbelinket és sakkban tartani a Minisztériumot. Pénzzel, zsarolással, ezer féle lehetőség van, de tennünk kell valamit. Minél előbb. – Nem tetszett, hogy nem veszi komolyan és csupán szórakozásnak fogja fel a dolgokat, de amit akartam megtudtam és megígérte, így segíteni is fog, ha szükségem lesz rá. Ennyi pedig bőven elég.
Kérdésére megingattam a fejem.
- Csak gyere – mosolyodtam el, továbbra sem nézve rá. Pillanatokon belül az erkélyre értünk, majd belépve, a bálterem helyett a kacskaringós csigalépcső irányába indultam. Közben elengedtem Ravelt kezét, rábízva, hogy követ e. Nem csalódtam, hátra sem kellett néznem, tudtam, hogy nem hagy faképnél. Az pofátlanság lett volna tőle. A lépcső egy tágas folyosóba torkollott, aminek két oldaláról ajtók nyíltak. A padlót bordó bársony borította; olyan volt, mintha puha, harmatos pázsiton sétálnék. A folyosó elkanyarodott, majd pár lépés után, találomra megtorpantam az egyik szoba előtt. Lenyomtam a sárkányos faragásokkal díszített ajtó kilincsét, de az engedetlenül zárva maradt. Kénytelen voltam más eszközökhöz folyamodni; pálcámat az ajtóra szegeztem, majd egy villanás után kattant a zár. Sokat sejtető pillantást vetettem kísérőmre, majd beléptem a szobába. Pár lépést tettem, majd a helyiség közepén megálltam, megpördülve tengelyem körül mosolyogtam Raveltre. Nem zavart a tény, hogy tulajdonképpen betörtünk egy idegen szobájába és, ha anyámék ezt megtudnák, helyben a másvilágra szenderülnének.
Ahogy körbenéztem, megállapíthattam, hogy a szoba berendezése közel sem olyan hivalkodó és nagyzoló, mint a villa többi része, bár azt sem lehetett elmondani róla, hogy nem tükrözte tulajdonosa nem éppen szerény anyagi helyzetét. Na igen, minimum ez a színvonal jár nekem.

note: Bocsi a csigalassúságért.:/

Vendég

A Minisztérium hülyesége igazán fel tud bosszantani, de most inkább nem hergelem fel magam. Ha már buliban vagyunk, akkor érezzük jól magunkat és ne azzal foglalkozzunk, hogy néhány eszement milyen intézkedéssel próbál meg korlátozni. Szerencsére nem tudom sokáig vezetni a gondolatmenetemet, mert a lány hangja azonnal közbeszól. Kissé megcsóválom a fejem a hallottakon, mivel nem értek vele teljesen egyet.
- Nos, a kirendelt párokat hamar el lehet intézni, pusztán csak egy átok az egész. A Minisztérium az igazán nagy falat... pénzzel és zsarolással nem megyünk sokra. Sajnos túl sok embert kellene megfenyegetni és hasonlók. Sokkal inkább erőszakot kell alkalmazni. Na az hatásos lenne! Azok az őrültek biztos megjegyeznék hogy ne piszkáljanak bele más magánéletébe.
Sajnos hiába vetem fel ezt az ötletet, én magam is tudom, hogy ez nem valószínű, hogy valaha is megvalósul. Nemrég estünk túl egy egész nagy háborún, ráadásul a "jók" nyertek, így most meg kell húzódnunk a háttérbe. Viszont nagyon remélem, hogy hamar erőre kapunk és a régi Halálfalók új vezetőre találnak, aki majd véghez viszi a szükséges támadásokat. Még akár én is lehetnék ez a vezető...
Nagyon sokat agyalok ezen a dolgon, annyira, hogy észre sem veszem hova kerültünk. Mel még korábban elengedte a kezem, de én természetesen követtem őt, elvégre érdekelne a hely, ahova vinni akar, illetve hogy mit szeretne csinálni velem. Épp egy emeleti folyosón haladunk át, majd az egyik kanyart követően megállunk egy ajtónál. A lány először kézzel próbál meg bejutni, de úgy nem sikerült, tehát egy varázslatot vet be. Nagyon jó látni, ahogy a pálcát használja. A betörést követően pedig belép a szobába, ahova követem őt. Egy pillanatra sem veszem le róla a szemem, de azért bezárom magam mögött az ajtót. Tekintetem csak lopva vetem a berendezésre. Nem érdekel hova kerültünk, csak az érdekel, hogy számíthatok bármi veszélyre. Azonban itt semmitől sem kell tartanom, így hát halvány mosollyal az arcomon elindulok a drága Melissa felé és várom hogy mit szeretne csinálni a továbbiakban.

Play with me!

Dühösen szisszentem fel, de azért szótlanul végighallgattam véleményét. Nem válaszoltam rögtön, magamban rendeztem gondolataimat. Utáltam, ha kétszer kellett elmagyaráznom ugyanazt, de hangomra nyugalmat erőltetve szólaltam meg.
- Egy átok csak akkor oldja meg a helyzetet, ha az az átok történetesen az avada kedavra. De valamiért Azkaban gondolata sem vonz jobban, mint a házasság egy mocskos félvérrel – húztam el gúnyosan a számat.
– Részben igazad van. Valakinél csak drasztikusabb eszközökkel lehet célt érni – mosolyodtam el bájosan -, de az emberek többsége néhány galleonért a lelkét is eladná, ha tehetné. Csak okosan kell kijátszani a lapokat. – A szüleim, ha valamit megtanítottak nekem az évek során, az az emberek manipulálása és mások szerencsétlenségének saját javamra fordítása. Csodálom őket a módszereikért, ahogy törvényes kereteken belül befolyásukat és pénzüket felhasználva, mint csótányokat tapossák el a számukra zavaró személyeket. Pedig végtelenül gyávák, de eszük az minden kétséget kizáróan van.
Magassarkúm kopogása visszhangzott az üres folyosókon. Unalmas csupán beszélgetni Ravelttel, amikor mást is csinálhatunk. Mondjuk úgy, köztünk a szavak feleslegesek, sőt hiábavalóak. Beléptem a szobába, majd figyeltem, ahogy Ravelt kulcsra zárta az ajtót és hozzám lépett. Közelebb húzódtam hozzá.
- Hiányoztál – suttogtam a nyakába, majd végigsimítottam rajta ajkaimmal. Most komolyan gondoltam, amit mondtam, tényleg hiányzott, legalábbis a szex, Vele.

note: (:

Vendég

Teljesen elégedett vagyok magammal. Sikerült most is felbosszantani Mel-t, mint mindig, aki azonnal felkapja a vizet és úgy áll nekem. Széles mosoly húzódik az arcomra, küldök neki egy puszit. Csak hogy szemtelen is legyek egy picit.
- Nyugi cica, ne vegyél mindent komolyan! - mondom miközben kuncogok.
Az az igazság, hogy nem gondoltam mindent komolyan. Ezután valósággal kioktat, mintha egy kis értetlen taknyos lennék. Úgy teszek, mint aki valami újat hallott volna, még a szám is eltátom.
- Tényleg? - kérdezem csodálkozva, amikor befejezi szavait, de válasz már nem érkezik erre.
Végül bejutunk a szobába. Nem igazán érdekel, hogy mi van bent, csak azért nézek szét, nehogy valami bajom essen. A tekintetem leginkább Melissán legeltetem, majd gyorsan bezárom az ajtót magunk mögött. Amikor közelebb húzódik hozzám elmosolyodok, szavai nagyon jól esnek. Mindig is biztos voltam benne, hogy kíván engem, ráadásul most még azt is kimondta, hogy hiányoztam neki. Ez is nagyon jól esik. Ajkai érintésére a testem azonnal bizseregni kezd, a szívem ritmusa pedig felgyorsul. Szinte már a fülemben hallom a kalapálást, amikor már nem bírok magammal.
Erőteljesen ölelem magamhoz Melt, majd szenvedélyesen megcsókolom. A kezeim végigsimítják a hátát, majd megállapodnak a hátsóján. Kicsit simogatom, majd egyszerűen csak megemelem és az ölembe veszem.
- Hiányoztam, Édes? - teszem fel a kérdést, amit ő már korábban megválaszolt. - És most mihez szeretnél kezdeni, ha már itt vagyok? - nagyon érdekel, hogy mit szeretne csinálni. Lehet hogy picit ellenkezek majd vele, de az is meglehet, hogy engedek majd a csábításnak!

Play with me!

Szemeim résnyire szűkültek; egy pillanatra találkozott tekintetünk, mire ő szélesen elmosolyodott. Láthatóan élvezte, hogy dühösnek láthat. Nem vette magára szavaimat, sőt nyugodtan, hidegvérrel kezelte a helyzetet, felélesztve iránta érzett lángoló gyűlöletemet. Ő az a személy, aki egy mondatával képes kizökkenteni mesterkélt, rideg magatartásomból, felfedve igazi énemet, kimutatva fogam fehérjét. Legszívesebben addig kínoznám kedvenc kis átkommal, a cruciatus-sal, míg kegyelemért nem könyörög, és be nem ismeri, hogy százszorta jobb vagyok nála. Hiába fájna, ha alkalmam adódna rá, megtenném. Riválisok vagyunk, és addig egyikünk sem nyugszik, míg el nem tapossa a másikat. Az érzelmek itt nem játszanak.
- Majd éppen te fogod megmondani, hogy mit csináljak…– sziszegtem. Ahogy ránéztem, arcomra jeges mosoly kúszott, szemöldökömet enyhén felvontam. Pár másodpercig hidegen méregettem, majd elfordítottam róla tekintetem. Kérdésére nem reagáltam és nem néztem rá; túl nagy kísértést éreztem, hogy megátkozzam, amit azt hiszem, egyikőnk sem szeretett volna. Hangtalanul róttuk a folyosókat, az előcsarnokban és a lépcsőn még hallani lehetett a bálteremből szóló zenefoszlányokat, de az emeletre érve, már teljes csend vett körbe minket. Mindenre rátelepedő, zavaró némaság. Mielőtt a szobába léptünk volna, először néztem Raveltre az udvaron történt incidens után. Kihívó, de gúnyos mosolyt villantottam rá, szemeim továbbra is, mint két jégcsap, fürkészték az arcát.
A következő pillanatban már egymás ajkait faltuk; kiéhezve, vadul, követelőzően. Közel sem finoman harapdáltam ajkait, majd halkan felsóhajtottam, amikor megéreztem a fémes ízt. Érintése nyomán, testemen, mint villámcsapás cikázott végig a vágy, de ekkor Ravelt megszakította a csókot és kissé eltávolodott, de kezei továbbra is fenekemen pihentek. Észre sem vettem, hogy elfelejtettem levegőt venni; de ez most nem is számított. Szaporán lélegeztem, karjaimat összefontam Ravelt nyaka mögött, ajkam szegletében mosoly játszott, de ahogy vágyaim megtestesítőjére pillantottam, tekintetembe visszatért a jeges csillogás.
- Hiányoztál – suttogtam újra rekedtes hangon, megerősítve előbbi kijelentésemet. Ha lennének valódi érzéseim, most azt mondhatnám, hogy ezeknek ezerféle, ellentétes változata kavarog bennem, még bonyolultabbá téve kapcsolatunkat -, de nincsenek. Így az iránta érzett gyűlöletemet semmi sem feledteti, csak a bosszú lehet elég édes.
- Megmutatni, hogy attól a libától, akivel az udvaron faltátok egymást, mit nem kaphattál volna meg – mosolyodtam el, alsó ajkamba harapva.

note: (:

Vendég

Imádom, amikor kihozom a sodrából és dühösen tekint rám. Ilyenkor fel tudnám őt falni, de természetesen csak képletesen értve. Nem vagyok kannibál! Szavai elégedettséggel töltenek, elvégre most is sikerül felhúzni a kis vadmacskát.
- Meglehet. Miért is ne? Majd én megmondom mit csinálj! - mosolyodok el.

Majd végre megérkezünk a várva várt helyszínre, ahol végre kiderülhet hogy mit szeretne. Vad csókolózásba kezdünk, miközben végig simítom a testét. Már csak attól is bizseregni kezd a testem, hogy vele vagyok, de most ez az érzés a sokszorosára fokozódott. Azonban nem hagyom hogy túl sokáig élvezhessen, ezért megszakítom a csókot. Egy amolyan költői kérdést teszek fel neki, amire nagyon is jól tudom a választ. Elvégre ki tudna ellenállni nekem, ha már egyszer gyönyörben részesítettem? Majd a válasz elégedettséggel tölt el és egy apró puszit nyomok a nyakára, amit újabbak követnek. Újabb szavaira ismét a szemébe nézek.
- Akkor lehet össze kell szedned magad, mert állítólag ő nagyon jó az ágyban! - jegyzem meg.
Ezután magamhoz szorítom és szenvedélyesen megcsókolom. Ha menekülni próbálna sem tudna, nem hagyom! És ezzel át is veszem az irányítást, bármit akarjon is csinálni.

Your lips are like firewhiskey,
and i want to get drunk

Válaszára dühösen fújtattam egyet, de nem méltattam arra, hogy bármit is mondjak. Egy lesújtó pillantást vetettem csak rá, tekintetemben még mindig düh szikrázott. Tudtam jól, hogy mennyire szórakoztatja a dolog, ez a tény pedig rendkívül bosszantott. Hányszor játszottuk már el ugyanezt, és én sorra szaladok bele ugyanabba a hibába. Ő pedig csak röhög a markába, és élvezi a műsort. Vele szemben nem tudok uralkodni magamon; csak azt sajnálom, hogy annyira még soha sem vesztettem el a fejem, hogy leátkozzam a képéről azt az idegesítő, gúnyos vigyort. Gyűlölöm, egyszerűen gyűlölöm.
Olyan volt a csókja, mint fuldoklónak a friss levegő, mint szomjazónak egy csepp víz. Őrült megszállottsággal öleltem át és kaptam ajkai után. Minden érintése után kínzó vágy maradt, többet akartam, sokkal többet. Vad, tomboló tűz perzselte bensőmet, mely minden pillanattal ezerszeresére fokozódott. Ó, hogy tudtam ennyi ideig nélküle létezni? Féltem az érzéseimtől, amik messze ragadtak, melyeknek már nem tudtam megálljt parancsolni. Féltem, mert kiszolgáltatottnak éreztem magam. Utáltam, ha valamiben nem én irányítottam és most teljesen elvesztettem a talajt a lábam alól.
Megint elhúzódott, és tekintetemet keresve megszólalt. Még véletlenül sem néztem rá, mert sejtettem, hogy szemeimből rég eltűnt a hűvös csillogás és utáltam volna, ha ezt ő is látja.
- Ne merj egy olyan libához hasonlítani! – Hangom halk, de parancsoló volt. Nehezemre esett beszélni; türelmetlen voltam és nem akartam tovább várni. Más esetben hangot adtam volna felháborodásomnak, amiért azzal a kis csitrivel említett egy mondatban, de most nem foglalkoztam ezzel.
Megadóan simultam hozzá, élvezve, ahogy ajka követelőzően az enyémhez tapadt, ahogy durván egyre többet követelt. Irányíthat, amíg engedem!

note: (:

Vendég

Nagyon jól szórakozok a lány dühén. Szeretem amikor igazi vadmacskaként fújtat, de a tettlegességre már nincs ereje, így hát játszadozhatok nyugodtan. Na igen, mindig így szokott menni... egyszerűen nem tud ellenállni nekem. Meglehet hogy ravasz és felkészült minden esetre, azonban ellenem semmire sem megy!
Ahogy összefonódunk, még én is elgyengülök kissé, de nem adom át magam teljesen az élvezetnek, így hamar észhez térek. Az kellene még hogy elérzékenyüljek... tutira kihasználná. Révületemből a szavai taszítanak ki leginkább. Egy mosollyal nyugtázom amit mond, majd nem hagyhatom magam, folytatom a piszmogást.
- Ugyan drágám, miért? Lehet, hogy nagyon is sokat tud az a csaj. Vagy te már próbáltad és tapasztalatból beszélsz? - kérdezem érdeklődve.
Ki tudja mit titkol előlem Mel. Az ölelésem viszont nem enyhül, sőt! Kezeim a hátsójára tapadnak, majd hirtelen az ölembe veszem a lányt és megindulok vele az ágyhoz. Lassan és óvatosan haladok vele, nehogy az utóbbi beszólásomért elkezdjen csapkodni és elejtsem. Amint az ágyikónál vagyok, óvatosan behuppanok vele a puha párnák közé, majd mosolyogva szólok hozzá:
- Nos, drágám! Azt hiszem itt a bizonyítás pillanata. Ha nem sikerül lenyűgöznöd, akkor lehet hogy kipróbálom azt a fruskát! - jegyzem meg neki vigyorogva.

Your lips are like firewhiskey,
and i want to get drunk

Ravelt egy öntelt seggfej. Biztosra veszem, szentül meg van győződve róla, hogy nélküle a Föld sem forogna, de ami ennél is dühítőbb, egy kalap alá mer venni azokkal a libákkal, akikkel úgy szórakozhat, ahogy kedve tartja. A büszkeségemet sérti, pedig tudhatná, hogy erre kifejezetten allergiás vagyok. Ha velem játszik, tartsa be a szabályokat.
- Sokat beszélsz, de keveset teszel, Édes. – Mutatóujjamat végighúztam ajkán, és elmosolyodtam. Szándékosan kerültem a válaszadást, bár még a feltételezést is undorítónak találtam, hogy lánnyal csináljam, erről őt nem kell meggyőznöm.
- Miért is ne próbálhatnám ki? Talán utánad ő következik – suttogtam édesen, amikor már a karjaiban tartott. Lábaimmal átkulcsoltam derekát, körmeim a hátába vájtak, ahogy szorosan átöleltem.
- Semmit sem kell bizonyítanom, főleg nem neked – mértem végig fölényesen, ajkamon leereszkedő mosollyal. Kibontakozva öleléséből felálltam, majd szempilláimat rezegtetve, hívogatóan pillantottam rá.
- Segítesz? – húztam végig kezemet ruhámon, mellemtől derekam vonaláig. Ajkam nyakára tapadt, de csak édesgettem, lágy csókokat leheltem rá, óvatosan harapdáltam, közben megszabadítva őt ingétől, míg hátamon lehúzta a cipzárt. Amint megéreztem, hogy enyhült a ruha szorítása, eltaszítottam magamtól és előrelépve, jobbommal a ruhát tartva, az ágyra löktem. Csak utána csúsztattam le magamról a méregzöld selymet, majd az ágyon, csípője fölött térdelve helyezkedtem el. Kikapcsoltam fekete, csipkés melltartómat, majd hajamat hátradobva, hogy tökéletes rálátást biztosítsak idomaimra, lassan megszabadultam a ruharabtól. Lassabban nem is csinálhattam volna, de mielőtt megmozdulhatott volna, előrehajoltam, megragadtam kezeit, és melleimre vezettem őket, miközben ajkamat újra az övére tapasztottam. Csípőmmel lágyan hozzádörgölőztem, miközben ajkait faltam, harapdáltam és csak akkor hagytam abba, amikor megéreztem vérének finom, sós ízét. Eltávolodva végignyaltam ajkaimat.
- Nem érzed magad túlöltözöttnek? – vontam fel szemöldököm játékosan.

note: (:

» 1996.11. , Zsebpiszok köz, Törött Pálca kocsma [Kalestina&Melissa]
» Tally&Melissa
» Emeline és Luna - hollóhátasok a Trafalgar téren (1997. július)
» Lili & Melissa
» Melissa Blackburn