Sirius & Bill

Kezemben a Reggeli Prófétával ültem a Grimmauld tér 12. konyhájában, mikor Sirius is letámolygott. Fura, hogy ilyen korán kelt, én is csak azért vagyok már ébren, mert dolgoznom kell. Hiányzik Egyiptom, de az irodában legalább ott van Fleur. Ma egy hete, hogy randizni kezdtünk, és két napja járunk hivatalosan is. Még szerencse, másképp a Minisztériumi rendelet szétválasztott volna minket. Ma adták ki. Mázli, hogy a meglévő párokat nem bonthatják szét. Mondjuk annak gáz, aki rossz kapcsolatban él, és már nem sikerült szakítania. De legalább a törvényben nincs benne, hogy megcsalni nem lehet.
- Jó reggelt! - köszöntem oda Siriusnak. - Mától hivatalos az a nyavalyás rendelet - lengettem meg a kezemben lévő újságot.
Miközben velem szemben helyet foglalt a ház ura, tovább ettem a rántottámat. Ilyenkor, ha itt kell aludnom, hasznos, hogy anya valamennyire belém vert pár receptet.
Tegnap éjjel is Fleurrel voltam, ilyenkor mindig itt alszom, mert nem akarom felverni hajnal kettőkor az egész Odút. Sirius meg itt van egyedül, ráadásul szabad bejárást engedett a Főnix Rendje tagjainak, ha már ez a főhadiszállás. Szóval bármikor jöhetek. Reggel, délben, este, vagy az éjszaka közepén, őt nem zavarja.
- Amúgy te még nem nyilatkoztál. Mi a véleményed a Minisztérium rendelkezéséről?

Még korán lehetett, mikor felébredtem. Felkeltem az ágyamból és kinéztem az ablakon; a Nap még fel sem kelt. Felöltöztem, kinyitottam szobám ajtaját, majd lementem a konyhába. Bill már a friss újságot olvasta reggelizés közben. Köszönt nekem, mire biccentettem neki. Az álom még a szememben volt, nem éreztem magamban elegendő erőt egy "Jó reggelt"-hez. Az asztal túlsó végén foglaltam helyet, Billel szemben. Társam a véleményemet kérte a rendeletről.
- Hmm. Egy részével értek csak egyet. Mégpedig a származás szerinti házasodással. De azzal nem, hogy meg van kötve mindenkinek a keze. Például ott vagy Te és Fleur. Fleur nagyon szép meg okos, de ha egyszer mégiscsak vége szakad köztetek a nagy szerelemnek, már nincs választásotok. Bár mindketten kezdhettek új életet mással, de hivatalosan úgy lesz elkönyvelve, hogy még mindig egy párt alkottok.
E pár mondat után felálltam az asztaltól és a konyhapulthoz léptem. Megragadtam egy palack olasz rizlinget, majd kérdőn Billre néztem. Ő bólintott, így elővettem két poharat a konyhaszekrényből. Megtöltöttem a két poharat borral, majd visszaültem az asztalhoz. Épp nekiláttam volna e pohár mennyei nedű elfogyasztásának, mikor megjelent Sipor, a házimanó.
- Jó reggelt gazdám! Jó reggelt Mr. Weasley! Szolgálhatok egy tálca szendviccsel? -kérdezte.
- Igen Sipor, jólesne. -válaszoltam, majd mikor Sipor távozott, folytattam beszélgetésemet Billel.
- És te milyen véleménnyel vagy az új rendelet felől?

Figyelmesen hallgattam a beszélő Siriust, és egy bólintással jeleztem egyetértésemet.
- Remélem, nem múlik el köztünk a szerelem, én tényleg nagyon szeretem őt. És állítása szerint ő is engem - mosolyodtam el. - Én inkább Ginny miatt aggódok. Még nagyon fiatal, csak tizenöt éves! Tudom, hogy Harry szereti őt, de még mindketten éretlenek. Persze ők még jobban is jártak, mint mondjuk azok, akik életükben nem látták még egymást. Vagy mondjuk a kis 11 évesek. Azt sem tudják még, hogy mi az a szerelem, már meg szabva, hogy kibe KELL majd szerelmesnek lenniük... - váltottam komolyabb hangra.
Elvettem a poharat Siriustól, majd köszöntöttem a megjelenő manót. Ha tudom, hogy ilyen segítőkész kedve van, nem szenvedek egyedül a rántottával. Mivel elég szegényes reggelit ütöttem össze, örömmel fogadtam el Sipor szendvicseit.
Teljesen megváltozott, mióta Voldemort meghalt, és mióta úgymond kibékültek Siriusszal. Persze Dumbledore is sokat segített, hogy ez összejöjjön. Azok után, hogy Harry miatta ment a Minisztériumba, és Sirius emiatt majdnem meghalt, illetve mert sokat tud a Rendről, muszáj volt rendbe szedni. Dumbledore-on kívül sokat segített Manómentő Hermione is. Bár anya mostanában elég szúrósan néz szegényre... Mondjuk meg is lehet érteni, hiszen Harry-n kívül Ginny és Ron is elment a Minisztériumba, sőt, Ront még meg is támadta egy agy.
- Annyi jó van benne, hogy ez majd letörheti az aranyvérűek szarvát. Nem lesz már "tiszta vér", a "legnemesebb" is aranyvérű és félvér közös gyereke lesz. Mondjuk még ez alól is vannak kivételek, például mi Fleurrel, hiszen mindketten aranyvérűek vagyunk. Meg azt hiszem, a Diggory-fiú is aranyvérű lánnyal jár - válaszoltam, közben pedig elvettem egy szendvicset az éppen megjelenő házimanó tálcájáról.

Miután Billel elvettük a szendvicseket Siportól, nekiláttunk elfogyasztásuknak. Sipor a kedvenc szendvicsemet készítette el. Minden volt benne: sonka, vaj, paradicsom, paprika. Sipor nagyon megváltozott a "régi idők" óta. Mindenkivel nagyon figyelmes és kedves. Épp ideje volt már neki.
- Ahogy mondod, Bill. Én is ugyan ezen a véleményen vagyok. De a "hatalmas" és "csodálnivaló" Mágiaügyi Minisztériummal nem szállhatunk szembe. Sajnos. Én sok mindent másképp csinálnék, de mivel politikus nem vagyok így hát...így hát nem tehetek semmit. Szerencsére én már elmúltam harminc, úgyhogy engem nem érint az új rendelet. - mondtam, majd folytattam a reggelizést. Boromból újabbakat kortyolgattam, Bill is így tett.
- Tudsz valamit kedves családodról? - kérdeztem - Rég nem találkoztam rajtad kívül egyetlen Weaslyvel sem. Ronald öcséd például hogy van?

- Ron mostanság a sebhelyeivel henceg. Jellemző rá - kezdtem nevetve. - Ginny örül a fejének, hogy nem választották szét őket, Fred és George napok óta csak a boltban ül és új termékeken kísérletezik, Percy mindenben segít anyának, ahol csak tud. Igaz, hogy csak egy hónapig tartott a vita, de most igyekszik nagyon bűnbánó lenni. Charlie jelenleg Romániában van, de hamarosan jön haza. Anya a szokásos sütés-főzés-takarítás kombinációt végzi el minden nap, apa meg fáradt. Nagyon sokat dolgozik. Mióta megtudta a világ a rendeletes dolgot, nem csak leveleket küldözgetnek a minisztériumba, hanem néhány elvetemültebb alak nekikezdett muglicuccokat bűvölni, mert szerintük a muglik hibája ez az egész - mondtam el a családdal történő dolgokat.
Megettem pár szendvicset, aztán újra megszólaltam.
- Nem hiszem, hogy hallottál róla, mert elég titkos, szóval megsúgom neked is. Caramel leváltását tervezgetik. Kingsley a legesélyesebb a posztra. Nem hiszem, hogy a rendeletet visszavonhatja, de közzétehet olyan kibúvókat, mint például, hogy az nincs benne a rendeletben, hogy megcsalni sem lehet - adtam tovább a "nagy titkot".
Remélem, Kingsley vezetésével jobb élete lehet a varázslóknak. Caramel azt az egyetlen szabadságot is elvette rengeteg embertől, hogy szabadon házasodhasson.

- Szóval az Odúban minden rendben van - nevettem - egyébként örülök, hogy elmondtad a "titkot"! - és ez a hír tényleg feldobta a napomat!
- Szívből remélem, hogy leváltják Caramelt. Kingsleyt pedig nagyon jól ismerem, drukkolok neki - fejeztem be mondandómat, majd folytattam a szendvicsek megsemmisítését.
Az ötödik szendvics után megkérdeztem Billtől, hogy kér-e még. Mivel nem kért, szóltam Sipornak, hogy elviheti az immáron üres tálcát. Sipor még mindig segítőkészen, rendelkezésemre állva teljesítette a feladatot. Töltöttem magamnak és Billnek még egy pohár vörösbort
- persze ügyelve arra, hogy ne vigyük túlzásba - azután folytattuk a beszélgetést:
- Hogy bírod ezt a koránkelést, Bill? . kérdeztem tőle, persze tudtam, hogy ez a munkájával jár.

- Igen, én is reménykedem - válaszoltam. - Kingsley jó ember, erkölcsileg szilárd. Remélem, hogy sikerül bejuttatni a székbe.
Az utolsó szendvicset is megettem, és miközben egy pohár bort iszogattam, egy bagoly repült be a konyhába, egyenesen a fejemre pottyantva a pergament, amit hozott. Sietős lehetett a dolga, mert már tovább is repült. A borítékot bontogatva válaszoltam Siriusnak:
- Nehezen. De van ki miatt, szóval kibírom - mosolyodtam el Fleurre gondolva.
Ahogy elkezdtem olvasni a levelet, mosolyom megdöbbenéssé, majd vigyorrá vált. Mosolyogva toltam át a pergament Sirius orra elé. Ez állt benne:
Bill!
Sikerült! Caramel lemondott! Megszavazták Kingsley-t!
Sajnos a törvényen nem tud változtatni, de igyekszik elfogadhatóbbá tenni.
Mondd el Siriusnak is, biztosan örül neki!

Üdvözöllek,
apád
- Ez aztán a jó hír! - kiáltottam fel, ahogy Sirius is felnézett a levélből. - De nekem mennem is kell. Majd találkozunk, további szép napot! - álltam fel a székből, majd kisétáltam a konyhából.

A pergamenen lévő hír még fokozta a kedvemet. Caramel lemondott! Ez...ez...ez nagyon jó! Ez csodálatos! Miután vagy háromszor elolvastam a levelet, a tátott számat is elfelejtetettem becsukni a döbbenettől. Mindez olyan gyorsan történt! Alighogy kiadták a rendeletet, Caramel máris lemondott! Helyére pedig Kingsley került!
- Ez...ez nagyszerű - préseltem ki magamból ezt a pár szót, még mindig megdöbbenve. Bill mosolygott, rám kacsintott, elbúcsúzott és elhagyta a konyhát. Én pedig az örömtől és a döbbenettől mámorodva ültem székemben egészen addig, míg az utolsó szendvics el nem fogyott. Ezután Sipor újra jelentkezett, hogy elmosogassa amit el kell. Én bólintottam neki, jelezve, hogy nyugodtan elmosogathat. Majd pedig szapora léptekkel felszaladtam a szobámba.