Sirius & Helena

Szinte szárnyaltam az örömtől, hogy Sirius inkább velem tölti a délutánját, mint egy öreg házaspárral. Bár, miután mesélt a kecskés incidensekről, valahogy meg tudtam érteni...
Miután kijöttünk a Foltozott Üstből, Sirius felém nyújtotta a karját. Először kicsit megsértődtem, hiszen tudtam én dehopponálni nélküle is, aztán rájöttem, hogy valószínűleg ez egy szívesség, így örömmel fogadtam el.
A főúton kötöttünk ki, én a seprűmet, egy igazi Tűzvillámot, azonnal ide is hívtam. Viszont úgy tűnt, Sirius a sajátját Londonban hagyta. Gondolkoztam, hogy mit is tehetnénk, majd eszembe jutott, mit mondott a titkos alagutakról.
- Én is ismerem az alagutakat, szinte mindegyiket használtam már- tettem hozzá- Akár mehetnénk valamelyiken is... Csak az kicsit sokáig tart-és valóban, gyalog és repülve nem ugyanannyi erőt vett ki az emberből a Roxfort megközelítése- Szerintem elbír kettőnket is a Tűzvillám- biztos voltam, hogy elbír, és nem is nagyon volt más választásunk. Átávltozhattam volna pegazussá, és berepülhettem volna, de enyhén szólva feltűnő jelenség lettem volna fényes nappal. Ha mondjuk kiábrándító bűbájt szórnék először magamra... de az ötletet elvetettem. Majd a Rengetegben megmutatom Siriusnak, milyen szép, és erős is a ló alakom- Menjünk a Tűzvillámmal!- jelentettem ki- Vagy kérd kölcsön Madam Rosmerta egyik régi seprűjét- nevettem el magam- A semminél az is jobb...- itt már nagyon röhögnöm kellett.
- Vagy- szólalt meg egy barátságos, szigort parancsoló hang a hátunk mögött- Kérd meg az Igazgatót, hogy engedjen behopponálni titeket- mindketten megpördültünk tengelyünk körül, és a hátunk mögött hús-vér valójában Albus Dumbledore állt. Nem kérdezett semmit, szerintem mindent tudott. Csak kacsintott egyet, majd mielőtt eltűnt volt, így szólt- Mehettek- amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan is ment el. Annyit se tudtam neki mondani, hogy "Jó napot, Igazgató úr!" vagy "Köszönjük". Eltűnt, mint a kámfor.

A főúton frissen sült kalács illata vetekedett egy - két lángoló varangyosbékáéval, de ez nem zavart minket. Helena magához hívta a seprűjét, mely egy Tűzvillám volt. Kicsit feszengve éreztem magam, mivel az én seprűm nem egy Tűzvillám, hanem egy ősrégi Jólsep - R volt. Úgy tűnt, hogy végül felülök mögé és úgy megyünk a titkos átjárók egyikéhez, de ekkor őszinte meglepetésünkre megjelent Albus Dumbledore, majd közölte, hogy hoppanálhatunk a Roxfortba, és eltűnt. Helenával egymásra néztünk, majd hangos nevetésben törtünk ki. Pár járókelő kicsit furcsán is nézett ránk, de szerencsére ez nem tartott sokáig, ugyanis pár pillanat múlva már a friss levegőtől dús Tiltott Rengeteg - beli tisztáson találtuk magunkat.