~ Legyek én neked az, ami te nekem vagy. ~

Kimi & Charlie

Egész uton csak őt figyeltem, vajon mi járhat a fejében, ahogy kifelé mereng az a ablakon és az elsuhanó tájat figyeli?! Számomra ő olyan mint egy sötét alagút. Sosem tudom, hogy mi vár rám ha belépek az ajtaján. Csak álok a bejáratánál és nem tudom, hogy mi is rejtőzik a mélyén. Titogzatos, mégis nagyon csábitó... Talán bűnbe vissz, talán a menyországba. nem tudom, de nem hagyom felfedezetlenül. Ha az életembe is kerül, akkor is megakarom tudni, minden titkát, mindenegyes gondolatál, bánatát vagy épp örömét. Nem az életének irányitója akarok lenni, csuppán csak egy apró része. Még ha nem is öröké, de el tudjam mondani magamról, hogy igenis ismertem ezt a lányt, ezt a csodálatos lényt. Azt szeretném ha egyszer idős korában eszébe jusson, hogy valamikor voltam én, aki semmi másra nem vágyott csak arra, hogy minden percet vele tölthessen.
Amint kiléptem a kocsiból, hüvös szél csapott az arcomba, nemhilyába London a hideg időről hires. Kisé felébresztett az elmélkedésből. Átrohantam a kocsi másik oldalára majd kinyitottam az ajtaját Kimi előtt. Nem akarom, hogy faragatlanak tekintsen. A második emeletig mentünk fel a lépcsőn, majd a 32-es lakáshozz értünk. A kulcsaim után mattatam a zsebeimben, beletelt talán négy-öt percbe is mire rátaláltam a mellényzsebbemben. Már keztem kissé kellemetlenül árezni magam, aztán kattant a zár és végre ben voltunk a lakásban. Ötvenöt négyzetméter az egész, két szoba egy konyha és egy fürő. Nem valami nagy de nekem pont elég ahhoz, hogy kiszakadjak kicsit anyám néha talán túlságossan is gondoskodó karjaiból... felkapcsoltam a villanyokat és levetettem a zakóm.
- Hát ez lenne az? - tártam szét a kezem jelképesen. Nem tudom a hallgatását mire veléni. Talán nem tetszik neki az egész, de sajnos csak ennyire futja. nem tudom, hogy ő mihez van szokva. Arra várok, hogy végre megszólaljon. A hálóba menttem majd elővettem egy kék csikos pizyamát. Valószinű hogy hatalmas lesz ez a ruha rá, de sajnos nem tudok mással szolgálni.
- Tessék, sajnos csak ilyenem van. Arra van a fürdő ha gondolod felfrissitheted magad és addig készitek vacsorát mert gondolom éhes is vagy. - mutattam a fürdő felé.

Charlie & Kimi

Egy pillanatra letettem a pizsimet a kanapé támlájára és engedve a pillanatnyi kísértésnek és annak, hogy nem is akartam annyira ellenállni a csábításnak egy árva szó nélkül kezdtem el közelebb és közelebb lépkedni hozzá, amíg végre szemtől-szemben álltunk egymással. Én pedig még mindig csak hallgattam. Szavak helyett inkább elmerültem abban a varászlatosan elbűvölő tekintetében. Eltudnék veszni ebben a meleg szempárban és el is szeretnék... Egyszer. Sejtelmes mosollyal az arcomon vezettem fel kezeimet a vállára, majd lassan körbefontam a nyaka körül. Tudom, hogy most már nagyon azt várja, hogy mondjak végre valamit, de mégis hogyan kellene szavakba öntenem, hogy mire vágyom. Csak kerek-perec ki kellene mondanom, hogy arra vágyom, hogy csak azt akarom, hogy csak egyszerűen szavak nélkül csókoljon meg? Totálisan hibbantnak fog gondolni, de akkor sem bírom ki. Nekem legalábbis mindenképp megérné, hogy őrültnek tartson, csak csókolna már végre meg és csak fojtana belém minden buta gondolatot.
- Köszönöm ezt a szép estét... - Kezdtem bele halkan a mondandómba hosszú idő után, miközben ujjaimmal finoman cirógatni kezdtem a nyakát. Miközben tovább beszéltem mutatóujjamat az ajkaira tapasztottam, mivel azt szeretném, ha végighallgatna és nem szakítana félbe.
- Szeretném, ha végighallgatnál... Talán őrültnek fogsz gondolni, de számomra akkor is megéri, ha most visszautasítasz egy mondva csinált kibúvóval vagy arra hivatkozva, hogy mindketten ittunk, de tudom mit beszélek, azt is hogy mit akarok. - Tisztában vagyok vele, hogy nem fog mindig velem lenni. Nekem pedig nem kellene ezt csinálnom, hiszen csakis magamnak fogok fájdalmat okozni ezzel. Aztán pedig hiába akarnám, nem leszek képes majd Őt hibáztatni, amiért Ő visszamegy, mert nem várhatom el, hogy mindennek hátat fordítson, mert egy rendelet szerint most már az élete része vagyok, mert tudom, hogy nem lenne képes rá. Én pedig nem akarom, hogy fájjon neki, azzal csak bűntudatom lenne és nem lennék boldogabb, mert velem lenne.
- Tudom, hogy visszafogsz menni. Én pedig itt maradok, egyedül és bántani fog a dolog, ha ne is fogom kimutatni. Inkább leszek dühös, mint megbántott. Épp ezért azt szeretném, ha most semmit sem mondanál, csak megcsókolnál. - Minisztériumi rendelet ide vagy oda boldog akarok lenni, szeretni akarok és szeretve akarok lenni. Az első perctől kezdve hogy találkozott a tekintetünk tudtam, hogy nem leszek képes távolságot tartani. Talán naiv vagyok, hogy engedek a közöttünk lévő csábításnak?

Kimi & Charlie

Végig remegtem amíg a vacsorát készitettem. Fogalmam sincs, hogy mi ez a jellenség, hogy miért érzem, azt, hogy azonnal felrobanok, ha nem történik valami... nem tudom, hogy minek is kellene történie, csak azt tudom, hogy ennyire ideges még sosem voltam. Talán a túlzott megfelelni vágyás miatt vagyok ilyen feszült. Szeretném, ha minden rendben menne. Összintén még sosem voltam olyan kapcsolatban, ahol a lány eljött a lakásomra és ráadásul még ott is aludt. nem tudom, hogy ilyenkor mit kellene tennem. Ő végül is nem egy idegen lány, hanem a lendő feleségem és gyermekiem anyja. Már ha lesz ilynem, hogy gyermek. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdjek, megpróbálom bármi áron elfedni, azt, hogy úgy izgulok mintha az életem függne tőle. Hát de végül is nem hazudtam mikor azt mondtam, hogy az életem függ tőle. Már épp készenvoltam a vacsorával: Gyors omlett, vörösbor kiséretében. Tálalni még nem volt időm, mert abban a pillanatban Kimi kilépet a fürdőböl. Láthatóan, hatalmas volt a pizsama amitt adtam neki, de mégsem alhat estélyiben. Remálem nem tart komplet idiotának amiért ezt adtam rá. Neki még ez is jól áll. Három számmal nagyobb öltözet olyan bájosan ált neki, hulámos haja nedvessen omlott a vállára. Olyan volt akár egy földreszált angyal. Csak állt ott és úgy nézet rám mintha meg lenne büvölve, pedig én nem tettem semmit, nem értem miért viselkedik furcsán... Amikor határozott léptekkel elindul felém, majd egyetlen mozdulattal átkulcsolta a karjait a nyakam körül, akkor már tudtam, hogy akar valamit. Azt még nem tudom, hogy mit, de van egy sejtésem.
- Igazán nincs mit. - mosolyogtam rá. Olyan közel volt hozzám, hogy a kisértés, hogy megcsókoljam egyre csak erősödött bennem. Nem akarom elrontani ezt a pillanatott, nem tudom, hogy egyáltalán, hogyan reagálna. Amikor belekezdett a mondókájába, hirtelen megijedtem, hogy talán valamit nem jól csináltam, vagy haza szeretne menni... Úgy féltem mint egy kis gyerek a mumustól az ágy alatt. De amikor arra kért, hogy csókoljam meg, mintha zöld lámpát kaptam volna. Egyszerüen elvesztettem az uralmat a testem felett. Egész tenyerremmel beletúrtam a hajába és olyan erővel tapasztottam az ajkaim az övére, mintha még soha nem csókoltam volna. Szenvedélyes érzés keritett a hatalmába és semmi másra nem tudtam koncentrálni, csak arra, hogy soha ne legyen vége. Szerintem még soha nem látott ilyen erőteljesnek mint most. Nem tudom, hogy mi lesz a reakciója erre de most csak a pillanatnak akarok élni...

Charlie & Kimi

Még semmire sem vágytam annyira, mint arra, hogy most, ebben a pillanatban megcsókoljon. Akartam, kívántam és úgy éreztem számomra most az a legfontosabb, csak arra volt szükségem, hogy érezhessem ajkai érintését az ajkaimon. Teljesen átakartam adni magam ennek a tökéletes pillanatnak, úgy csókoltam vissza, mintha attól félnék, hogy csak a jelen van, hogy többé nem tehetem meg. Megnyugtató volt átölelni, hozzábújni, mégis egész testemmel beleborzongtam a csókjába. Nem tudtam elszakadni ajkaitól. Nem tudtam ellenállni annak a varázslatos érzésnek, ami hatalmába kerítette minden egyes apró kis porcikámat. Olyan szenvedéllyel tapadtam azokra az édes ajkakra, mintha minden ezen múlna, szó szerint minden. Még soha egyszer sem éreztem ehhez hasonlót... most először érzem azt, hogy várhatnék bármeddig arra, hogy valaki a csókjával levegyen a lábamról, akkor is csak egyetlen férfi lenne képes megtenni, az pedig Charlie. Ajkai tüzes érintése után vágyakozva húzódtam picivel hátrébb... Magam sem tudom mi volt ez. De azt igen, hogy pillanatnyilag mindennél többet jelent.
- Előreszólok nem illik kinevetni. A pizsinadrágot legalább öt masnival kötöttem meg, a póló pedig hálóingnek is megtenné, sőt reggelre nincs kizárva, hogy el is veszek benne... - A cipőmtől egyenesen megváltás volt megválni, a zuhany pedig nagyon kellemes volt, de abban a ruhában kétlem, hogy kényelmesen tudtam volna aludni, szóval mindenképp kiakartam sajátítani magamnak legalább egy pólót csak erre az éjszakára, mert egy pólóban mégis csak kényelmesebb, ami nem testhezálló, ellenben a ruhámmal. Legfeljebb egy-két óra múlva levetettem volna...
- Hmmm, finom illata van. Mi a vacsi? - Azt hiszen mindketten tökéletes tudatában vagyunk annak, ha most megint engednénk a csábításnak egyikünk se lenne képes megállni egy csóknál. Arra pedig még nincs megérve a kapcsolatunk, legalábbis nem hiszem, hogy okunk lenn bármit is elsietni... Én egész egyszerűen csak érezni akartam abban a pillanatban, hogy fontos vagyok. Nem akarok tökéletes lenni, mert az nem lehetek. Nem akarom, hogy hibátlannak lásson, hiszen vannak hibáim. Én sokkal inkább különleges akarok lenni. Különleges egyetlen egy valakinek. Nekem ennyi elég. Különleges az értékeimmel és a hibáimmal együtt. Most, ha akarnám se tudnám tagadni, hogy kissé, na jó nagyon is felkavart ez a bizonyos csók.

Kimi & Charlie

Amikor hozzáért az ajkam az övéhez, mintha megszünt volna a világ körülötünk, semmi mást nem éreztem csak az ő jellenlétét. Egyszere robant bennem egy bomba és csendesült le a világ. A pokolból, hirtelen a mennybe kerültem. Nem értem.... Nem értem miért kérte azt tőlem, hogy csókojam meg? Miért? Teljesen összezavarodtam... Talán tényleg érez valamit irántam, talán csak beéri velem, mert köteleségnek tekint, talán csak játszik.. Mikor fogok válszokat kapni a temérdek kérdésre,ami a fejemben csak napról-napra gyülik és attól félek, hogy egyszer csak kibuggyan minden és rázuditok mindent. Legbelül tudom, hogy az nagyon megrémitené, talán annyira, hogy fejvesztve menekülne. Ha tudnám, hogy mi játszódik le benne, akkor minden könnyebb lenne. Nem tudom, hogy mit érez vagy gondol, még azt sem tudom, hogy én mit érzek. Félelmet és bátorságot egyszerre... Vajon lehetséges ez? Vajon igaz-e ez az egész, vagy egyszer csak felébredek és rájövök, hogy csak egy álom volt az egész? Probálom magam és a gondolataim összeszedni, mert szügségem lesz rájuk. Alig tudtam elengedni az ajkait, de mégis sikerült. Talán nem is nekem hanem inkább neki. Pillanatra meg is ijedtem, hogy megbánta ezt az egészet és most az következik, hogy mennie kell,majd csapot-papott és elrohan, de aztán láttam rajta, hogy semmilyen megbánást nem tanusit és csak meg van szeppenve, pont úgy mint én.
- Igazán csinos vagy... - mosolyodtam el. Hát összintén borzalmassan áltt neki, de sajnos csak ilyenem van, nem sűrűn taláhat itt női hálóinget, de szerintem nem is szeretne. Borzalmasan állt neki, de ő még ebben is bájos volt. - Hát talán egy estére megteszi? - tetetem fel a kérdést.
- Áh, csak egy kis semmiség, hogy ne haljunk éhen. - mondtam miközben elé tetettem a tányért. Nem vagyok egy nagy szakács, a szászfűlé főzeten kivűl sokáig nem sok mindent tudtam főzni. Remélem nem kap mérgezést tőle. Összeszoritott fogakkal vártam, hogy megkostólja.

Charlie & Kimi

- Te pedig aranyos, de attól még tudom, hogy borzalmas áll... Körülbelül mint Ginny-n állna... - Most gondolkodtat el csak rendesen, hogy eddig csakis jó dolgokat hallottam a Weasley családról, de akkor még nem voltam tudatában annak, hogy idővel családtag is leszek, márpedig lassan, de biztosan annak fogok számítani, mi pedig eddig szinte csak elmentünk egymás mellett a folyosón mindenkivel, legközelebb pedig talán már együtt is fogunk karácsonyozni? Elképzelni is alig tudom... Mármint abban biztos vagyok, hogy csodálatos embereket fogok megismerni bennük, de akkor sem hagy nyugodni a gondolat, hogy miként fognak majd fogadni. Ez az egész még mindig annyira hihetetlen. Bizonyára nem az első lány leszek, akit Charlie hazavisz bemutatni a szüleinek, a családjáról pedig rosszat nem is tudnék elképzelni. Oké, az ikreket kivéve...
- Persze. Legalább kényelmes és lehet benne aludni is. - Mert a ruhámban iszonyú kényelmetlen lenne. Kényelmesnek kényelmes, csak nem aludni benne. Mondjuk egy pólóval is beértem volna, de így viccesebb is, mert tudom, hogy borzalmasan áll, vagyis ki sem látszok belőle.
- Oké. Amíg vacsizunk, addig faggathatlak egy kicsit? - Eddig Ő kérdezgetett. Most én is kíváncsi lennék pár dologra. Először is, mert tartok a kínos csendtől. Másodszor, mert szeretném jobban megismerni. Harmadszor, mert bízom benne, hogy válaszaitól megnyugszom közben pedig kellemesen elbeszélgetünk. Az egy dolog, hogy most úgy érzem, mintha már hosszabb ideje ismerném, az viszont tény, hogy alig tudunk egymástól valamit.
- Finom. Most, hogy ezt is megtudtam reggel szándékosan elfogok aludni és a reggelit is Te fogod csinálni. - Alamuszi mosoly kúszott az arcomra, amiből tisztán kivehető, hogy nem gondoltam komolyan. Szívesen magamra vállalom a reggeli készítést, ha én ébrednék fel előbb.
- Biztosan nem az első lány leszek, akit hazaviszel bemutatni a szüleidnek, engem viszont így még senki sem mutatott be odahaza, szóval a lelki nyugalmam kedvéért kérlek áruld el mire számítsak. - De még, ha nem is most mutatna be először egy fiú a családjának, mint a barátnőjét, ez most akkor is más lesz. Én pedig nem akarok a kelleténél is izgatottabb lenni. Mert most egyszerre vagyok feszült, izgatott, kíváncsi meg még egy csomó minden.
- Tényleg fincsi. - A mi előbb csak belekóstoltam, mert láttam az arcán, hogy csak arra vár. Most viszont, hogy kiböktem végre, amit akartam és méghozzá úgy, hogy nem hoztam magam zavarba neki is láttam az omlettem elfogyasztásának.

Kimi & Charlie

- Na jó, tényleg katasztrófálisan áll.... - nevettem el magam. Bevallom tényleg hülyén áll rajta de ő még igyis nagyon bájos és olyan kellemesen kislányos. Ezt inkább nem mondom ki hangossan,mert nem hinném, hogy örülne annak, hogy kislányosnak láttom. Hisz ha jól sejtem ő pont ez ellen küzd. Nagyon zavarja a korkülömbség pedig egyáltalán nincs oka rá, hogy ettől féljen. Ő azt hiszi, hogy gyerek ként fogom majd kezelni és nem veszem figyelembe a kéréseit vagy a véleményét. Bevallom én is nagyon féltem a korkülömbségtől, hogy mi lesz ha majd ha találkozunk és egy gyerek áll előttem, akivel majd nem tudok mit kezdeni. Nem tudtam volna úgy nézni rá, mint egy nőre nem hogy úgy mint a leendő feleségemre. Rettegtem a ténytől, hogy ő sokkal fiatalabb mint én, de amikor először megláttam, kellemesen meglepődtem. Egy kész nő ált előttem, aki nem csak hogy gyönyörü, de mint utólag kiderült nagyon okos is. Ő számomra egy igazi nő...
- Persze, semmi akadálya. Zúditsd rám az összes kérdésed. - mutattam magam felé. Persze, hogy kérdezhet, hisz még alig tud rólam valamit. Gyakorlatilag itt van egy idegen férfi lakásában és biztosan rengeteg kérdés kering benne. Nyitott vagyok bármilyen kérdésre, nincs mit titkolnom előtte, hisz egy jó kapcsolat alapköve a bizalom.
- Hát én benne vagyok. - kacsintottam rá. Lehet, hogy ezt nem kellett volna mert még a végén félreérti, de nem tehetek róla, hisz én is csak férfiből vagyok és megfordulnak fejembe nem ide illő dolgok.
- Hát pedig, hiszed vagy sem te leszel az első. Hogy mire számits? Rengeteg kérdésre, ugyananyi kajára, anyám fojtogató szerettetére.... Hát úgy nagyából ennyi. - nevettem ismét. Hát néha fura dolgokra képes a családom, magam is meg tudok lepődni. Pláne anya, na ő aztán agyonra fogja kérdezgetni szegény Kimit. -Jah és nem egy átlagos mugli házra számits. - tettem hozzá.

Charlie & Kimi

- Milyen érzés egy ilyen nagy családban élni? Én egyke vagyok, szóval maximum ünnepekkor van igazi nyüzsi a házban, amit imádok. Szóval, azt hiszem ezzel nem lesz gond. Elég közvetlen is vagyok. Ami viszont a sok finomságot illeti azzal szenvedni fogok... Engem mindig, mindenhol mindenki etetni akar. Ezen sem lepődök már meg. De nem azért nem eszem sokat, mert válogatós vagyok, hanem mert nem bírok. Belém sem férne... Nézz csak rám. Tényleg nem... De általában ezt is hiába mondom el ezerszer, attól még szinte belém beszélik, hogy még akkor is meg kell kóstolnom vagy ötféle ételt. - Oké, már megint azon kapom magam, hogy be sem áll a szám, de hát eddig az volt a gond, hogy alig mondtam valamit, szóval csak nem fogja bánni, hogy megeredt a nyelvem. Mint mondtam egyáltalán nem vagyok hallgatag, inkább közlékeny, kivéve ha tényleg úgy érzem, hogy nincs mit mondanom, de ez a veszély minket most nem fenyeget, mert megakarom ismerni, de visszatérve nagyon is szeretek beszélni, beszélgetni csak mindenkinek kell egy kis idő, amíg felszabadul.
- Ünnepekkor mindenki hazajön, egy helyen vagy hogyan töltitek el az ünnepeket? - Gondolom megint csak egy hadseregnyi finomság. Ilyenkor általában az szokott történni Kimivel, hogy alig bír megmozdulni is, nem még felkelni az asztaltól. De hát erről szólnak aaz ünnepek, nem? A családról, az egy hadseregnek is elegendő ebédről és édességről, a közös programokról. szerintem nekünk, akik alig vagyunk otthon különösen számítanak az ilyen alkalmak, amikor együtt lehetünk mindenkivel, akik fontosak, akiket szeretünk.
- Tudom butaság ilyesmit kérdezni, de nem hiányoznak, mikor olyan távol vagy? Mármint egyedül biztosan nem lehet könnyű. - Én meglehetősen pocsékul bírnám. Leghamarabb becsavarodnék, egyedül, hiába csinálnám azt, amit szeretek, attól még rettenetesen nehéz lenne egyedül lenni. Szerintem neki is az. Még ha nem is állandóan, mert dolgozik, de amikor hazamegy senki sem várja haza, aki megkérdezhetnék milyen napja volt és akinek elmondhatná.

Kimi & Charlie

- Ne érts félre szeretem a családom, de néha annyira irigy vagyok az egykékre. Tudom, nem jó annak lenni, de néha annyira jó lenne egy kis nyugalom, ami a mi családunkban egyszerüen lehetetlen. Míg fatalabb voltam nem zavart ez a helyzett, de ahogy kezdtem felnőni megváltozott a helyzett. A testvéreim, pláne az ikrek nem tartják tiszteletben a magánszvéra szót. Nem tudtam egy percre sem egyedül maradni a gondolatimmal, mert mindig ott volt valaki aki nem hagyott békén. Most hogy Romániában élek, azért jól esik hazatérni és ujra érezni azt a nagy nyüzsgést. - mosolyodtam el. A családom az életem értelme, de néha túl sok belőlük. Szeretem, imádom őket, de azt viszont utálom, hogy álandoan a nyakamon lógnak a hülye kérdéseikkel, anya meg agyonnyom az álandó túláradó szeretettével. Néha úgy érzem magam mint ha még mindig öt éves lennék. Apa az egyetlen aki megért, ő legalább soha sem nyagatt agyonra, persze ez nem azt jelenti, hogy nem szeret csak tudja mit érzek, mikor letámadnak millióegy kérdéssel, hisz ő is átéli ezt nap mint nap. - Hát akkor nem jó családba csöppentél, mert itt addig kell enned még ki nem pukadsz. - villágitottam rá arra a tényre, hogy anyám mesterszakács és nem hadja, hogy bárki is "éhezen". Imádom a főztjét és ez minden látogatásom után meg is látszik rajtam.
- Hát azt nem mondanám, hogy mindenki. - húztam el a szám, szerintem ő is tudja, hogy Percy-re gondoltam. - De általában mindenki ott van, sőt még Harry-jék is ott szoktak lenni, aminek persze mindenki nagyon örül. Csak szegény Harmionét sajnálja mindenki... Hallotuk, hogy kinek a neve áll a levelében. - Hát igen Malfoy nem a család kedvence, de ha Harmione párja lesz, akkor anyám őt is szivesen látja majd, akármilyen is.
- Nem könyű, de már megszoktam. - sóhajtottam. Megszoktam, de vajon most hogy lesz? Mihez kezdek , most , hogy ő van nekem. Fogalmam sincs mit tegyek.....

Charlie & Kimi

- Nem lennék a helyében... A Malfoy családnak képtelenség lenne megfelelni. Ő nem ezt, nem ennyit érdemelne. Mindenesetre nem nekünk kell hinnünk abban, hogy megváltozik vagy sem. Közös karácsony? Te jó ég... Eltudod képzelni? - Én nehezen, elég nehezen. Ilyenkor nagyon is tudok örülni annak, amilyen helyzetben vagyok, mert Charlie-nak tudok hinni, de másnak nem biztos, hogy menne. Neki képes vagyok elhinni, ha azt mondja nem kényszerként fogja kezelni a kapcsolatunkat, hanem számítani fogok. Charlie-ban az első pillanattól kezdve bízom. Hihetetlenül pillanat volt találkozni vele, megismerni. Azt hiszem engem is elvarázsolt, de ha ez azt jelenti, hogy boldog leszek, boldogok leszünk, akkor nem akarom, hogy elmúljon. Talán butaság, naivság, de most először bízom valakiben, egy kicsit talán azt is, hogy tartozom valakihez és... Csak nem akarok csalódni. Nem akarom, hogy idővel mindez a jó fájjon.
- Szerintem meg nincs így. Én is hozzászoktam, hogy egyedül vagyok. Mármint mikor lehetek a családommal. Többet utazunk, mint amennyit velünk vagyunk. Szóval, azért mert hozzászoktunk, attól még néha olyan jó lenne valaki... - Akárki. Akinek semmit sem kellene mondani. akit, ha arra kérünk mondja, hogy minden rendbe fog jönni, akkor megteszi. Akit, ha arra kérünk csak öleljen meg, megteszi. Akit, ha arra kérünk, hogy csak legyen egy kicsit velünk, akkor megteszi.
- De mivel annyi év után hozzászoktál, hogy olyan jó lenne, de arra aztán hiába vársz, csak akkor borulsz, ha már tényleg nem megy egyedül, túl leszel rajta, mert muszáj és tovább lépsz, mert mindennek ellenére az élet szép. - Furcsa, most egy kicsit nekem is az az érzésem, hogy nem is ismerem és mintha mégis. Fogalmam sincs, hogy ez mit jelent.
- Szólj, ha már túl sok vagyok, csak annyira tudom miről beszélsz, hogy egyszerűen nem bírom magamban tartani. Én általában senkit sem szeretek a gondjaimmal traktálni, meg nem is lenne... Szóval, pontosan tudom milyen az, amikor úgy érzed most igazán nem tudod hogyan tovább, mit tegyél. Én legalábbis így látom. - Nem akarok belé látni, szóval lehet jobb lenne, ha csak a hasamra figyelnék, vacsoráznék és aludni mennék. De olyan jó most vele lenni. Úgy érzem mintha folyamatosan könnyebb és könnyebb lennék, ahogy kibeszélek magamból mindent. Nagyon jó néha megosztani valakivel a gondolatainkat.

Kimi & Charlie

- Malfoyék mindig is egy számitó kis kigyók voltak. Dracorol nincs különösebb véleményem, de az drága jó apukáját igen jól ismerem, és váltan állithatom, hogy nem lesz a jóság mintaképe. Hermione nehezen viseli ezt az egész hülye szabályt, de sajnos nem tehet ellene semmit. Sajnáljuk, de ha mégis valahogy megbékél ezzel a helyzettel, akkor természetesen A párja is részt vehet a karácsonyi vacsorán. Nem mondom, hogy odáig leszünk érte, de a Hermione iránti tiszetelet miatt el fogjuk viselni és ugy fogunk vele bánni mint akárki mással a családban. - bólintottam megerősitve ezzel szavaimat. Draco nem tartozik a közeli ismerőseim közzé, de az apja annál inkább. Nem akartam Kimi-nek ezt elmondani de ő is Tudjukki egyik legközelebbi csatlósa. Ezt csak akkor tudtam meg mikor beléptem a Rendbe. Sok gondott okozott ő már nekünk, de semmi olyant amit nem tudtunk megoldani. Csak remélni merem, hogy Draco nem ütt tulságosan az apjára, bár ahogy mondani szokás a vér nem válik vizzé. Nem hinném hogy Lucius tulságossan örül annak, hogy a fia egy "sárvérű" férje kell, hogy legyen. Állitólag megfenyegette, a Mágisügyi Minisztériumot, de ez már nem az én dolgom. - Hát hamarosan megtudjuk, ugyan is nem sok van már az ünnepek kezdetéig. - mosolyodtam el. Jaj, már előre félek. Az anagy sürgés forgás odahazza. Romániában nem tartom a karécsonyt egyáltalán, hisz mindig itt töltöm.
- Nem, nem erről szó sincs, te csak mesélj, örömmel halgatom. - És ez valóban ig yis van. Talán igaza van, néha tényleg jól esne, ha volna valaki akinek mindent elmondhatok. Talán egyszer lesz is. De most csak az a fontos, hogy mindketten itt vagyunk. - És nálatok hogyan telnek az ünnepek ? - tettem fel a kérdést hisz mindig is érdekelt, hogy a mugliknál ez, hogyan müködik. Hisz én nem abban a világban nőttem fel és szerintem minden embert jobban érdekli az ismeretlen, mint amit ismer.

Charlie & Kimi

- Mind nehezen viseljük... Te ebben a világban nőttél fel. De mi Hermione-val nem. Velem napokig beszélni sem lehetett, mert ki voltam ezen bukva, hogy mégis mit képzelnek ezek magukról, hogy elveszik tőlünk a szabad párválasztás jogát, ami mindenkit megilletne, de ezek szerint mégis csak megtehetik velünk és meg is teszik. bár fogalmam sincs hol kavart ez nagyobb port... Nálunk vagy a varázsvilágban. De már nem is olyan fontos. - A lényeg az, hogy alig ismerem, de máris úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna. Te jó ég. Én már most fülig belestem ebbe a férfiba. Még soha senkivel sem éreztem azt ilyen rövid idő után mintha mindig is ismertem volna és mindent tudnék róla, sőt még soha senkire sem gondoltam így. A fecsegés sem igazán jellemző rám, most viszont be sem áll a szám. Ez ennél egyértelműbb nem is lehetne... Ugyanakkor folyton elkalandoznak a gondolataim, szinte elveszem bennük és a pillanatban, amikor Őt figyelem.
- December elején elkezdek koplalni, hogy a hónap végére farkaséhes legyek és akkor mindenből bírok enni. De... Nem hiszem, hogy most még számítani kellene, akár egy Malfoy-ra is. - addig még nagyon sok dolgom van. Ki kell derítenem mi mindent kedvel, szeret persze a sárkányain kívül, mert azokkal bár nem tudok szembeszállni és túlszárnyalni sem tudom őket, de azért az ünnepek alkalmával megpróbálnék a nyomukba érni és valami különleges ajándékkal meglepni Charlie-t. Szeretem az egyedi személyre szóló apróságokat. Nálam a karácsonyi bevásárlás általában egész napos program, mire mindenkinek megtalálom, amit keresek.
- Hát ebben nem különbözünk... Én hetek előbb elkezdek azon gondolkodni, hogy kit mivel fogok meglepni, de többnyire így is egész napos program a bevásárlás, mire megtalálok mindent, amit keresek. Aztán általában segítek anyunak a konyhában, mert ötször annyi keze lenne az sem lenne elég, körülbelül, mint nálatok, csak ugye nálunk az edények sem röpdösnek maguktól a helyükre. Szóval, elkél a segítség. Általában vagyis most már rendszerint az unokahúgommal díszítjük a fát, mert egyik évben nem vártuk meg, sírva fakadt. Szóval, azóta egyedül egyetlen díszt sem teszek fel a fára... - Így visszagondolva jót nevetünk rajta, de akkor tényleg úgy bántuk, hogy nem vártuk meg, mert úgy sírt, hogy abban az évben megígértük, hogy ezentúl mindig megfogjuk várni.

Kimi & Charlie

- Attol, hogy én ebben nőttem fel az még korán sem jellenti azt, hogy nekem könnyű volt elfogadni azt, hogy olyan emberek mondják meg, hogy kit vegyek el feleségül vagy kit szeressek, akik a nevemen kivül mást nem is igen tudnak rólam. nagyon nehezen viseltem, de csak itt legbelül... nem engedtem meg senkinek, hogy lássa rajtam, hogy ez nekem mennyire nehéz. A Rendben néhányan vagyunk akik erre a sorsra jutottak... és feletébb érdeklődtek az iránt, hogy engem ez nem háborit fel? Hogy, engem nem érdekel, hogy ezt teszik velünk? De nagyon is érdekel, de én eldöntöttem magamban, hogy ha a kiválasztott lány nem fog müködni a dolog, ha esetleg nem tetszenék neki vagy túlságossan nehezen viselné ezt a helyzetett, akkor inkább kerülök Azkabanba mint, hogy elvegyem feleségül. - nyiltam meg teljesen. Csak remélni merem, hogy ezzel a sok információval nem ijesztettem meg. Nem ez volt a szándékom csak azt akarom, hogy tudja mit érzek valójábban ezzel kapcsolatban. Attól, hogy nem mutatom ki, attól még lehet nekem is fájhat. - Hermioné-nak nem hiszem, hogy azzal van gondja, hogy a varázsvilágban megtehetnek ilyeneket velünk, nem is a rendelettel van gondja, hanem magával Malfoy-al. Mind tudjuk, hogy nem épp a jóság mintapéldánya, és azt is tudjuk, hogy minek nevezte Hermionért. - Sárvérűnek hivja fojton. Utálja őt Hermione. Mondjuk neki is csodálkozom rajta. Szerintem ezért olyan nehéz neki elfogadni ezt a helyzetett
-Hát sosem tudni, hátha az ünnep jegyében megbékélnek addigra.... - mosolyodtam el. Nagyon kétlem, hogy ők valaha is megbékélnek úgy igazán. Mindig is lesz közötük ellentét, még akkor is ha Malfoy teljesen megvátozik. Soha semmi nem tudja elfeledtettni veled azt, hogy valaki "sárvérűnek" nevez mint, ahoyg az sem hogy "vérárulónak" hivnak. De ze engem egy cseppet sem érdekel. Inkább leszek "véráruló" mint olyan ember aki gyülöl mindenkit saját magán kivül.
- Hát én jó férfihez illően mindent az ulosó pillanatra hagyok. - valottam be. Hamarosan el kell gondolkodnom azon, hogy mit is kap majd Karácsonyra?! Előbb meg kellene ismernem rendesen ahoz , hogy tudjak bármit is adni neki.

Charlie & Kimi

- Ha ezt most nem Te mondtad volna, akkor azt gondolnám, hogy érzelmileg akarsz zsarolni, mert egész életemben bűntudatom lenne, ha ez így alakulna. Én... Olyan zavaros volt minden és mintha egyik napról a másikra felgyorsult volna minden. Azt sem tudtam mit érezzek vagy mit kellene érezzek a dolgokkal kapcsolatban. Egy nap még csak egy név voltál egy pergamenen. A másik nap meg beléd rohanok a folyosón. Amikor meg kézbe kaptam a levelet nem tudtam eldönteni, hogy engem próbál biztatni a családom vagy inkább én akarom őket... Aztán megnyugodtam. - Vagyis senkinek sem könnyű, mégis túl kell tennünk magunkat ezen. Eleinte nem akartam elfogadni, sőt minél kevesebbszer akartam az elkövetkező éveimre gondolni, de amikor végre képes voltam magam rávenni arra, hogy jobban belegondoljak ebbe az egészbe, akkor egyben meg is nyugodtam.
- Egy szóval megalázó. - Én az Ő helyében még most is a szobámban sírnék, hogy mégis mi a fenével érdemeltem ki ilyen büntetést, mert nekik kettejüknek soha egy jó szavuk nem volt egymáshoz, talán nem is lesz. Szóval ennél rosszabb már aligha történhetne szegény lánnyal. Biztosan nem vágyik rá, hogy sajnálkozzunk rajta, de ez tényleg nem szép húzás. Hermione Okos, szép, talpraesett, határozott, magabiztos... Mindezekre szüksége is lesz egy ilyen férj mellett, mert minimum kifogják készíteni egymást. El tudom képzelni. Valaki fortyoghat dühében...
- De jó tudni, hogy van valami, amit Lucius Malfoy sem tud elintézni. A kisfia sem kivétel... Eddig egy senkinek minősítette Hermione-t, most pedig... Az élet iróniája. Egy család lesznek. Mond, hogy valaki látta dühöngeni. - Ők nagyon is megérdemlik, hogy végre valaki emberséges személlyel kerüljenek közeli kapcsolatban. Talán rájuk is ragad valami az évek alatt, bár kétlem.
- Van ezeknek valami fogalmuk a szeretetről vagy előbb valakinek vázolnia kell nekik miről szól a karácsony... - Semmin sem volnék meglepve. Elképzelésem sincs róla, hogy a Malfoy családban mégis hogyan telhet a karácsony. Vacsi közben gyűlölködnek mindenkit leminősítve a porba? Elképzelhető.
- Én egy ekkora családban már augusztusban elkezdenék gondolkodni, hogy még véletlenül se maradjon ki senki, de valóban... A férfiaknak ehhez különleges tehetségük van, hogy minden ilyen dolog az utolsó vagy az utolsó utáni pillanatban jusson eszükbe és akkor megnéznélek egy-két nappal az ünnep előtt. - na jó, nem komoly, hogy már augusztusban irkálni kezdenék a kis listámra, de már kezdenék pánikolni...

Kimi & Charlie

- Nem eszem ágában sem volt érzelmileg zsarolni, csak azt akartam, hogy tud nekem sem volt olyan könnyű, csak azért mert beleszülettem. Senki számára nem könnyű ez a helyzet. Még mindig olyan zavaros az egész. Tegnap még csak egy név voltál, ma meg egy élő személy. Magam sem tudtam, hogy milyen céllal jövök ide, hogy mit is mondok valójában ha találkozunk majd. Fel sem fogtam, hogy valójban te vagy az aki a papiron szerepel , mikor nekem jöttél a folyoson. Nem volt más választásom, így hát improvizáltam. Nem azért nem mondtam el mingyárt, hogy összeáltt a kép mert azt gondoltam, hogy neked tul sok lesz ez így egyszere, hanem mert nekem túl sok volt az egész story egyszere. Azt gondoltam, hogy kell egy kis idő, hogy feldolgozzam és megemésztjem a dolgokat. - vallottam be. Most sem felejtettem el, hogy mennyire zavarban voltam a találkozásnál, nem is hittem, hogy egyáltalán el fog jönni. Nem adtam neki túl sok esélyt. Azt hittem, hogy idő közben összeállt neki a kép és esze ágában sincs velem találkozni. Aztán mégis csak ott volt. - Ne érts félre, de miért érezted, hogy azt kell tenned ott a hidnál és nem rég itt, amit tettél? - nem akartam, hogy félreértse, de már nem tudom visszatartani a kiváncsiságom, meg kell tudnom, hogy mit is érez valójában irántam. Talán akkor tisztában láttok majd.
- Nem is biztos, hogy ez akkora baj. Talán igy legalább egy embert megtér, vagy nem. Én ugy gondolom, hogy Dracoban van még hajlam a jóra és ezt talán Hermione ki is tudja hozzni belőle, mondjuk az apja nem biztos, hogy olyan lelkes lesz. - Igen, tényleg úgy gondolom, hogy nem reménytelen a helyzet, talán egy szerelem meg tudná változtatni őt. - Hát nem nagyon örült, hogy fia egy "sárvárű" férje lesz és ő nem tehett ellene semmit. - megfenyegette a Minisztérium vezetőit, hogy nagy bajban vannak ha nem tesznek ez ellen sürgösen valamit. Mondjuk ezzel nem sokat ért el, de ha magára akarja hivni a Minisztérium haragját, csak tessék.
- Hat eddig nem volt rá szügségem, hogy ezen gondolkodjak. - mosolyodtam el. Nem volt a családomon kivül kinek ajándékot venni, de most itt van Ő és azt hiszem idén össze kell szednem magam.

Charlie & Kimi

- Miért van az, hogy egyetlen kérdéssel fél perc alatt is zavarba tudsz hozni? - Mert ha ebbe a válaszba nem fogok fülig elpirulni, akkor sosem legyen az a kérdés akármilyen jellegű, de már most ebben a pillanatban is zavarban vagyok.
- Elmondanám, ha szavakkal eltudnám mondani úgy, hogy annak legyen valami értelme, de még magamnak sem ment, épp ezért egy ideje elkerülöm azokat a kérdéseket amik miért-tel kezdődnek, mert a válasz valószínűleg a fogalmam sincs lenne... Azt, azt a hídnál tényleg magam sem tudom. Csak olyan közel voltál hozzám. Én pedig valamiért az első perctől fogva azt érzem, hogy megbízom benned, mintha ismernélek, pedig nem is, mégis azt érzem. Ennek nincs semmi értelme, igaz? Én sokáig tartottam ettől az egésztől, most meg azt akartam, hogy húzz magadhoz közel... És csókolj meg. - Hosszá másodpercekig erősen csak a vacsimmal szemezgettem, mert ez így most enyhén zavarba ejtő és zavarban is vagyok. De ha lesz ennél többi is, amit eltudok mondani, akkor nem fogom elhallgatni, csak valahogy még magamban sincs meg ez a válasz. - Kedvellek. - Azt gondolom, hogy ennél többről is van szó, de az még nagyobb őrültségnek hangzana, mint amit jelen pillanatban gondolok.
- Csak ne mondd azt nekem, hogy eddig még egy lánnyal sem volt ilyen, mert azt nehezen tudnám elhinni. - Nem akartam megkerülni a kérdést, de azért érdekelne egy tízes skálán mégis mennyire mondhattam butaságot.
- Talán, de ahhoz jókor kitartásra és elszántságra lesz szükség, bár szerintem, aki nem akar jó lenni, az nem is lesz. Szerintem ha valaki nem akar megváltozni, akkor még a világ összes varázsereje sem lenne elég hozzá. - Bár ebben nem lehetünk biztosak. Mi ebben a helyzetben nem sokat tehetünk.
- Én mindig szeretek valami egyedivel előállni, szóval nekem minden évben akad min töprengenem. - Ahogy most is. Sőt, idén egy kicsivel nehezebb lesz. Mivel lephetnék meg olyasvalakit, akiről alig többet többet annál, minthogy szenvedélye a sárkányok? Talán nem is Őt kellene faggatnom. Molly biztos többet tudna mondani a fia természetéről.

Tárgy: Re: ~ Legyek én neked az, ami te nekem vagy. ~ Vas. 02 Nov. 2014, 13:32

Kimi & Charlie

- Nem ált szándékomban zavarba hozzni, csak kiváncsi vagyok, hogy vajon mit miért tettél?! Hisz, nem is ismertsz, azt sem tudod ki vagyok?! MIndössze három alkalommal találkoztunk,mégis úgy viselkedtél velem mintha ezer éve ismernél. Nem kell, hogy zavarban légy, hisz akkor ennyi ésszel én is abban lehetnék, hisz hagytam magam. Ne aggódj, amit nem akarok azt nem is fogom hagyni.... - mosolyodtam el halványan. - Nem azért kérdezek ilyen dolgokat mert az a célom vele, hogy kellemetlen helyzetbe hozzam, vagy magyarázkodnia keljen. - Ne haragudj, csak annyira össze vagyok zavarodva. Nem értettem, hogy mi miért történik!? Nem tudtam eldönteni, hogy meg merjek-e tenni bizonyos dolgokat vagy ne. Hogy hogyan ragálsz majd rám.... Idősebb is vagyok tőled és ez biztos zavar téged csak nem mondod ki. Mondjuk erre számitottam is... - tettem a tenyerem az arcomra. Talán tul sok mindent zuditottam a nyakába egyszerre, de egyszerűen nem vagyok képes tovább kétségek között élni. Magam sem tudom mi zajlik bennem, de itt már nem is a szeretetről van szó, hanem arról, hogy ha tetszik, ha nem együtt kell leélnünk az életünk, de csak rajtunk múlik, hogy boldogan teszük vagy kényszerből. Nem akarok előtte titkolózni, a legjobb ha mindent tud, mert csak igy tudunk teljesen tiszta lappal indulni.
- Hát ha hiszed ha nem nem túl sok lány fordult meg az életemben. - feláltam az asztaltól, majd a tányérokat a mosogatóhoz vittem. - Az iskolás éveimben volt egy lány akivel igen jóban voltunk, de aztán elváltak utjaink. Azóta már boldog anyuka és feleség. Az iskola után azzonal Romániába utaztam. Ott meg csak a munkára és a szenvedélyemre koncentráltam. Persze a rezervátum sem bővelkedik túl sok lányban. Tehát sem időm sem akaratom nem volt a kapcsolatokhoz. - valottam be. Nem tudom, mennyit hitt el ebből, mert egy pillanatra olyan volt a tekintette, mint aki kételkedik abban amit mondok.
- Szerintem Draco nem annyira reménytelen. - Remélem csak, hogy távol tartsa magát a Halálfalóktol, mert akkor visszont nem tudnék akkor sem segiteni neki ha akarnék. Talán még nem késő arra, hogy megváltozzon, valaki miatt. És remélem ez a valaki Hermione lesz.
- Hát azt hiszem idén nekem is össze kell szednem magam. - mosolyodtam el. Hát ha minden jól alakul akkor ki kell tennem magamért rendesen. Nem szeretném ha csalódott lenne.
-Érezd magad otthon, én most elmegyek lezuhanyzom! - elindultam a fürdő felé, hogy kicsit kettesben maradjak a gondolataimmal.

[/color]

Tárgy: Re: ~ Legyek én neked az, ami te nekem vagy. ~ Vas. 02 Nov. 2014, 20:26

Charlie & Kimi

- Csak most olyasvalamire tapintottál rá, amit magam sem tudok. Azt gondoltam minden sokkal bonyolultabb lesz meg nehezebb fog menni... Nekem főleg, ha rágörcsölök erre az egészre, aztán önmagam is sikerült meglepnem, amitől kicsit meg is rémültem, mert igazad van. Nem ismerlek. azt sem tudom ki vagy. Mindössze három alkalommal találkoztunk... És csak sodródunk az árral? Nem tudom, de az igen, hogy nem sok ember van, akiben megbízom. - De Ő máris köztük van. Megbízom benne. Más különben nem is beszélgetnénk ilyen bensőségesen. Valószínűleg, ha nem így lenne, akkor nem is mondtam volna el neki most, mindazt, amit elmondtam. Közben pedig már nem is vagyok annyira zavarban, inkább csak váratlanul ért a kíváncsisága, mert még magamnak sem akartam, mertem feltenni ezeket a kérdéseket.
- A zavar az nem a megfelelő kifejezés, mert nem zavar, csak tartok tőle, egy kicsit. Azt gondoltam, hogy gyerekként fogsz rám nézni, az ellen pedig semmit sem tudtam volna tenni. Nem sok Roxfort-i diáknak van hét évvel idősebb párja, szóval szerintem jogos, amit gondolok. - Nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar ilyen sok mindenről kell majd elgondolkodnom. Tizenhét éves vagyok, de mostanság nem igazán érzem magam annyinak. Az utóbbi időben annyira gyorsan történik minden szinte egyik napról a másikra, hogy azon se lepődnék meg, ha ma még diák volnék, holnap pedig már menyasszony lennék.
- Az én esetemben teljesen érthető, ha azt mondom, hogy nem túl sok fiú fordult meg az életemben, de a tiédben... Ezek szerint annyira belefeledkeztél abba, amit csinálsz, hogy közben elfelejtettél élni. - Én tizenhét vagyok. Ő huszonnégy. Az én oldalamról ez teljesen érthető. Az övéről viszont furcsa, de elfogadható. Csak meglepő egy kicsit. Nem gondoltam volna.
- Nem áll szándékomban annyira megismerni, hogy ezt eltudjam dönteni. Neki kell eldöntenie, tudnia, hogy mit akar és láthatóan még fogalma sincs, de azért könnyű sem lehet, hogy folytonos nyomás alatt van. - Nem akarok ítélkezni. Az ég világon semmi közünk sincs egymáshoz és szerintem már nem is lesz. A legjobb esetben is csak jó ismerősök lehetünk, ha tényleg egy asztalnál fogjuk tölteni az ünnepi ebédeket, vacsorákat, akkor tőlem nem azt a flegma pöffeszkedő arckifejezést fogja visszakapni, ami általában rajta látható, de nagyjából ennyi is lenne.
Szófogadó voltam és feltaláltam magam. Amíg Charlie elment zuhanyozni, bár egy szóval sem mondta, nem kért meg rá, de addig elmosogattam és letöröltem utánunk az asztalt. Pár perc volt az egész.

Tárgy: Re: ~ Legyek én neked az, ami te nekem vagy. ~ Kedd 04 Nov. 2014, 22:32

Kimi & Charlie

- Én tulajdonképpen elterveztem a dolgokat, addig, hogy megkereslek, de hogy utána mihez fogok kezdeni azt még magam sem tudtam.... Nagyon nehéz volt feldolgoznom azt, hogy egy teljesen ismeretlen ember/emberek határozzák meg az hátralevő életem, annélkül, hogy bármi beleszólásom lehetne. Annyi minden megfordult a fejemben akkor, nem tagadom ostoba dolgok is, de aztán összeszedtem magam, mert arra gondoltam, ha nem tartok ki akkor túl gyáva vagyok ahhoz is, hogy éljek, nem hogy egy normálisan induló kapcsolathoz. - Bevallom akkor sokat gondoltam arra, hogy talán jobb lenne, ha nem lennék, de aztán családomra gondoltam és ez erőt adott. És bevallom örülök, hogy itt vagyok mert igy megismerhettem őt. Még nem tudom mit érzek, de azt hiszem kedvelem, nagyon is. - És bennem megbizol? - néztem a szemébe. Azt hiszem ezzel zavarba is hoztam rendesen. Én is zavarban vagyok, de ennél jobban érdekel, hogy valójában mit is gondol rólam. Nem tudok tovább kétségek között élni....
- Nem, én nem erre gondoltam. Én úgy értettem, hogy szégyenled majd azt, hogy idősebb vagyok és szerintem a szüleid sem repesnek majd az örömtől. - hajtottam le a fejem. Tudom, hogy foglalkoztatja ez a helyzett és ez igy nekem is feletébb kényelmetlen. Én csak szeretném tudni, hogy mit gondol ezzel kapcsolatban. Ilyenkor kivánom azt, hogy bárcsak a levitáció helyet inkább tudnék olvasni mások gondolataiban. - Nem bántam meg semmit, jobb ez igy. - tettem pontott a téma végére.
A zuhany segitett kicsit megnyugtatni az egekben ugráló idegeimet. Megnyugodtam teljes mértékben, azt hiszem mindent kibeszéltünk és tudunk egymásról, amit az első randi után tudni kell. Kilépve a zuhany alól döbentem rá, hogy nem hoztam magammal pizsamát. Mondjuk emigy sem viselek pizsamát, de most itt van egy másik ember is a házamban. Gyorsan törölközőt tekertem a derekam köré, majd résnyire nyitottam az ajtót. Csend van, az ebédlőben van csak fény. Nem halottam semmi csörgést, azt gondolván, hogy már biztosan alszik lassan kiléptem az ajtón és elindultam a hálószobám felé. Mielőtt még elértem volna a hálószoba ajtajáig, hangos és ijedt sohajtást hallottam a hátam mögül. "Jaj. ne!" Megfordultam és ott ált Kimi az ajkaira tett kézzel előttem, az én arcom szine azonnal paprikavörösre változott. - Azt hittem, hogy alszol már! Húúúú.... hát ez kellemetlen. - hajtottam le a fejem a vizes lábamat nézve, aztán kitört belőlem a nevetés. Hogy lehetek ennyire szerencsétlen, hogy egy jól sikerült este után, leszerepelek...

Charlie & Kimi

- Én így visszagondolva nem tudnám eldönteni, hogy nagyon gyerekesen vagy inkább nagyon komolyan kezeltem ezt az egészet... - Mert akkor nagyon is behisztiztem, mint még sosem azt hiszem, sőt foggal, körömmel akartam volna ellenkezni, de szembe kellett néznem a tényekkel, hogy ez ellen nem tudok mit tenni, legalábbis annál többet nem igazán, hogy beletörődök és amit megtehetek magamért, ami a legkevesebb és amit meg is kell tennem, hogy azon leszek, hogy ebből a dologból a tőlem, tőlünk telhető legjobbat hozzam ki.
- Azt hiszem. Mert ha nem így lenne, akkor nem is beszélgetnénk ilyen bizalmasan, inkább csak felszínesen. - De ez nem az. Mi sem vagyunk felszínesen. Tehát úgy tűnik, hogy valami mégis cak kezd kialakulni a tudtunkon kívül, mert ha egy kicsit sem akarnák ezt, ha nem akarnánk, hogy működjön, akkor nem beszélgetnénk így, ilyen hosszasan és nem mondanánk el ezeket a dolgokat egymásnak. Sőt még annyi minden, érzelem és gondolat kavarog a fejemben, amit magam sem tudok hová tenni.
- Tessék?! - Nem akartam hinni a fülemnek. Nem akartam elhinni, amit mond, amit hallok, így kellett pár másodperc, amíg reagálni tudtam, de még akkor is tisztán kivehető volt hangomból a zavartság.
- Charlie, ez szörnyen nagy butaság, amit jobb is, ha sürgősen elfelejtünk mindketten. Amúgy sem tudnám elhinni, hogy ez komoly... Nekem egyáltalán nincsen mit szégyellnem. Téged meg a legkevésbé. Az meg, hogy így alakult... Nem mi akartuk. De mégis ki tudhatná előre, hogy valaki mással boldogabbak lennénk? A szüleim pedig... Nos, nekik az a jó, ami nekem is jó. Szerintem nehezebb volt azt megemészteniük, hogy nem megyek a jogra, minthogy idősebb barátom lesz egyszer. - Szóval tényleg gyorsan felejtsük el, hogy egyáltalán megfordult a fejében, hogy nekem esetleg ilyesfajta gondolataim lennének, mert ez nevetséges, csak ez most valahogy nem az a helyzet, amikor tudnék is nevetni ezen.
- Nem, nem. Szerintem ez vicces. - Először csak döbbentem tartottam a szám elé a kezem, mert nem számítottam rá, hogy egy szál törölközőben fog kisétálni a fürdőből, de Ő sem arra, hogy még fent leszek. Egy pillanatig mindketten döbbenten álltunk, de még jó, hogy egyikünk sem tudta megállni nevetés nélkül.
- Bocsi, csak nem volt sok mosatlan. Hozzá vagyok szokva, hogy ha nincs sok, akkor nem hagyom reggelre, de azt hiszem most fogok elmenni aludni. - Magyarázkodtam kicsit, de még mindig kuncogva. - Feltéve, ha megmondod melyik a vendégszoba.

Tárgy: Re: ~ Legyek én neked az, ami te nekem vagy. ~ Vas. 09 Nov. 2014, 21:42

Kimi & Charlie

- Egyszerűen nem hittem el, hog yez megtehetik velünk... Hogy meghatározhatják azt, hogy kivel kell és hogyan kell leélnünk az életünk. Úgy érezttem magam, mint egy rabszolga, kainek sem saját akarata, sem jogai nincsenek. - hajtottam le a fejem gondterhelten. - Ne értsd félre nem az a bajom, hogy te vagy a "kijelölt", sőt nagyon örülök, hogy egy ilyen csodálatos ember lesz az életem központja, csak nem így szerettem volna ezt az egészet. Valahogy nem az az igazi.... Hiányzik a varázs, amikor először találkozunk.... Most is megvolt ez, de ha nem is így történt volna, akkor is előbb vagy utóbb mindenképp találkoznunk kellett volna, ha akarjuk ha nem. Most már teljesen mindegy, mert a legjobb dolog volt, hogy igy találkoztam veled. - halvány mosoly kúszott az arcomra. Bárhogy is történtek a dolgok, megtörténtek és ez ellen nem tudok tenni, de ha összinte akarok lenni nem is akarok. Az élet nekem ezt a lapott osztotta,és nem futamodom meg egy akadálytól. A kémia úgy érzem mindkét oldalról mühödik. nem csak ugy tekintek rá mint egy partnerre, hanem mint egy meghódintandó személyre, akiért küzdeni kell és ez így van helyén. Semmit nem akarok elkapkodni, minden jönni fog magától. Az idő majd mindent eldönt.
- Néha azt kívánom bárcsak beleláthatnék a fejedbe, akkor mindent tudnék. Nem a titkaid érdekelnek csak is az, hogy mit gondolsz rólam, rólunk?! - simitottam meg az arcát, majd lassan leengedtem a kezem, mert nem szeretném ha tolakodásnak venné. Mindent a maga idejében... Csak az a fontos, hogy ne érezze azt, hogy ez az egész csak egy papír miatt van. Csak akkor leszünk igazán boldogok, ha már nem jutt eszünkbe az, hogy miért is vagyunk együtt.
- Most, hogy így mondod elég mulatságos lehetek. - nevettem én is vele együtt. "Ez a te formád Charlie". Mostmár teljesen mindegy...
- Igazán nem kellett volna. - Nem várom el, hogy megcsinálja, megcsináltam volna én is. - Persze. - bólogattam, majd elindultam a hálószobámtól balra lévő ajtó felé. - Hát íme... Ha bármire szügséged lenne a másik szobában vagyok. Jo éjt! - mosolyogtam, majd becsuktam magam után az ajtót.

Charlie & Kimi

- De nem azért kerestél meg, mert nem volt más választásod, hanem mert akartál, mert kíváncsi voltál. Ez még mindig különbséget tesz a két dolog között. Tényleg sokkal kellemetlenebb lett volna úgy találkozni először, hogy már nincs időnk semmire sem, mert inkább nem akartunk tudomást venni a dolgunkról addig, amíg nem feltétlenül szükséges. - Én fogalmam sincs meddig halogattam volna magamban ezt az egészet. Talán épp arra vártam, hogy Ő tegye meg az első lépést, mert akkor nagyon is bátortalan lettem volna ehhez. De örülök neki, hogy végül így alakult. Nem akartam külön szóvá tenni, de meglepő volt azt hallani tőle, hogy csodálatos vagyok, mert pontosan tudom, hogy ez őszinte volt. Az ilyesmit senki sem mondatja ki velünk, csak ha valóban úgy gondoljuk.
- Hidd el, akkora a káosz, hogy elvesznél vagy bekattannál... Szeretnék is néha kilépni a saját fejemből, csak azt nem tudok. De neked nincs is arra szükséged, hogy a fejembe láss, mert ha valamit nem mondok el az azért van, mert még nekem is sok és még idő kell hozzá. Legyél türelmes. - Nincsen okom miért ne őszintének lennem vele, de tényleg vannak olyan dolgok, amihez még nekem is idő kell, mert számomra nagyon is újak ezek az érzelmek. Még sosem voltak ennyire komolyak és nekem még sosem kellett ennyire komolyan elgondolkodnom azon, hogy pontosan mi is az, amit érzek.
- Tudom. De igazán semmiség volt a részemről. - Bántotta a szemem, na. lehet ha minden nap nekem kellene csinálnom, akkor kevésbé szívesen mosogatnék el, de két-három tányér, pohár elmosása nem volt megerőltető.
- Jó éjt. - Talán kettő perc sem volt, máris aludtam. Nem tudom mennyit aludhattam, mennyi lehetett az idő, amikor felébredtem vagy inkább felriadtam egy hatalmas dörrenésre. Mégis mikor kerekedett ekkora vihar? Általában, ha alszom felőlem jöhet égszakadás, földindulás, akkor is alszom, de most mégis inkább kikászálódtam az ágyból, hogy átmenjek Charlie-hoz azt remélve, hogy nem fogom felébreszteni, mert a viharra Ő is felébredt már. Szokatlan... Az utóbbi hetekben még csak eső sem esett.
- Charlie... - Csöndesen csuktam be magam után az ajtót, miután beléptem a szobájába. Ha még nem ébredt fel, akkor azért a frászt sem akarom ráhozni.
- Nagyon zavarna, ha...? Itt maradhatnék? - Mondhatom sokra mentem vele, hogy halkan próbáltam szólongatni, mert a következő pillanatban ismét hatalmasat dörrent, én pedig ijedtemben hát valahogy az ágyon kötöttem ki, jobban mondva Charlie-n. Édes istenem... Ez kínos. Ez, ez nagyon kínos.

Kimi & Charlie

- Valóban azért kerestelek meg, mert úgy gondoltam, hogy jobb, ha most megismerjük egymást és lesz időnk megemészteni a meglepődést vagy a csalódást... - hajtottam le a fejem. - Tudod, én teljesen meg voltam győződve arról, hogy te csalódott leszel velem kapcsolatban, hogy majd nem azt kapod amire számitottál, hogy majd nemleszek élég jó neked.... - Mondjon Kimi amit akar én mégis úgy érzem, hogy nem vagyok számára elég jó, hogy majd fiatalabat akar és majd úgy viszonyul hozzám, mint az apjához, nem pedig mint a leenőbelijéhez. - Tudod megmondom összintén, retegtem attól, hogy majd magázni fogsz... Ne érts félre, nem attól félek, hogy majd megöregszem hanem attól, hogy neked vagyok túl öreg. - valottam be. Semmi más nem idegesitett jobban, mint az a tény, hogy sokkal öregebb vagyok nála. de mostanára, talán kicsit nyugotabb vagyok ezzen a térem, mert úgy vélem nem zavarja ez a dolog, mint ahogy azt én gondoltam.
- Igérem az leszek, de a kiváncsiság néha erősebb a türelemnél. - Néha úgy érzem, hogy ha nem tartm vissza magam, akkor temérdeknyi kérdést fogok rázúditani, ami persze megijesztené, vag yami még rosszabb elriasztaná. Ezért inkább befogom a számat és csak apránként adagolom a kérdéseimet...
Még eloltottam a vilanyokat a konyhában mielőtt bementem volna a hálószobába. Bebújtam a takaróm alá és tarkóra tettem a kezem. El sem tudom hinni, hogy ilyen gyorsan pörögnek a dolgok.... Néhány napja még azzal az indokkal tértem haza Romániából, hogy kipihenjem a fáradalmaimat és, hogy eltöltsek eg ykis időt a családommal, most meg itt fekszik a másik szobában a leendő feleségem. Miközben forgott az agyam, mély álomba merültem.... Talán egy két órát aludhattam....
- Jesszus, Kimi... - ugrottam fel ülő pozicióba, mikor arra riadtam fel, hogy valami felugrott az ágamra. - Mi történt? -tettem fel rémülten a kérdést. Ekkor hirtelen megcsapott az ablak felől áradó hideg levegő, ekkor eszméltem fel, hogy miközben aludtam, hatalmas vihar támadt. Feláltam az ágyról, hogy becsukjam az ablakot, teljesen elfeletkezve arról, hog ynem számitva Kimi látogatására, egy szál alsóban indultam el az ablak felé....

Charlie & Kimi

- Engem nem ért csalódás. Téged? - Eleinte hallani se akartam erről az egészről, mert valóban meg kellett emésztenem, hogy ez már egy eldöntött tény az életemről, a sorsomról és a legjobb, amit tehetek, hogy elfogadom, mert csak így lehetek boldog, ha egyáltalán összejön még számomra a boldogság, de ha jobban belegondolunk, amíg nem ismerünk meg valakit, addig idegen a számunkra, pontosan mint egy név egy levélben. De miután megismerjük, beszélgetünk vele már nem idegen. Én már tekintem Őt idegennek és nem hiszem, hogy boldogtalanná akarna tenni. Ellenkezőleg, mintha Őt jobban bántaná ez az egész.
- Nem értelek. Komolyan nem. miért, miből gondolod azt, hogy nem vagy elég jó? Tettem vagy mondtam valamit? Megbántottalak valamivel? Miért ne lennél elég jó? - Ez nem másokon múlik, hanem rajta, rajtunk. Én pedig végképp értetlenül állok azokkal a gondolatokkal szemben, amiket az imént megosztott velem. Persze nyilvánvaló, hogy neki is vannak kétségei, de azt nem sejtettem, hogy ilyen komolyan is gondolja őket.
- Igen, tudom. De biztosan számodra is lenne olyan kérdés, amit, ha feltennék az lenne a válasz, hogy fogalmam sincs, mert mondhatni egyik napról a másikra olyan dolgokon kell elgondolkodnunk, ami sok, amiken normális körülmények közt meglehet évekig rágódunk, mert jól akarjuk csinálni. Én... Nekem például még fogalmam sincs mihez is akarok kezdeni, hogy mi leszek, ha "nagy" leszek. - Formáltam macskakörmöket ujjaimmal, bár igazibb macskakörmöket is tudnék mutatni, de azt inkább még nem. Neki huszonnégy évesen szakadt a nyakába minden, nekem pedig tizenhét. Nekem még nincsenek meg igazán azok a céljaim, amiket Ő már elért.
- Én... Én csak. Ezt nem hiszem el. - Temettem az arcom a két tenyerembe. - Abban a pillanatban, hogy az ágyhoz léptem egy hatalmasat dörrent és ijedtemben ugrottam fel, bocsi. Hát ez szörnyen kínos. - Nevettem fel halkan. Úgy tűnik ma bármilyen kínos helyzetben is csak nevetni tudok. - Tulajdonképp azért rontottam rád, hogy megkérdezzem nagyon zavarna-e, ha itt maradnék.

Tárgy: Re: ~ Legyek én neked az, ami te nekem vagy. ~ Vas. 23 Nov. 2014, 22:06

Kimi & Charlie

- -Nem, nem eről van szó.... - simitottam végig a homlokom a tenyeremmel. - Én kellemesen csalódtam.... - mosolyogtam halványan. Nagyon meglepett a dolog, úgyan is én nem azt kaptam amit vártam. Én teljesen másra számitottam. Én egy teéjesen a korához illő lányt vártam, aki olyan mint egy gyerek. Egy aranyos cofos "mama kedvence". Ehelyet kaptam egy felnőt, céltudatos, akaratos és nem mellesleg nagyon vonzó nőt. Igen nőt... Ő már korán sem kislány. Nagyon is tudja, hogy mit akar és tud küzdeni érte...
- Nem bántottál meg.... Nem akarom, hogy azt érezd, hogy te vagy a bünös, amiért igy érzem magam. Ezek a dolgok csak a fejemben léteznek és idővel majd elmúlik, és nem fogok erre gondolni. - Mégis mit kellett volna mondanom? Hogy nincs elég önbizalmam, hogy nem gondolom azt, hogy megérdemlem őt. Hogy miért van ez igy? Talán azért mert talán ő az első nő aki ilyen mélyrehatóan ismer, vagy csak szimplán túl sok ez így egyszere, nem tudom, de remélem,hogy hamar elmúlik, mert nem szeretném, hogy azt érezze ő a hibás ezmiatt....
- Ne érezd magad gyereknek, hisz te egy felnőt, céltudatos és nagyon vonzó nő vagy. - hajtottam le a fejem, mert hirtelen rájöttem arra, hogy ismét elárultam magam.Hiába , előtte egy nyitott könyv vagyok. Egyszerűen nem tudok elhallgatni dolgokat előtte. De talán jobb is így. Legalább megtudja,hog ymit is gondolok róla valójában.
- Semmi baj, csak megijedtem... - nevettem én is halkan. - Nem zavar..maradj nyugodtan. - hajtottam fel a takaróm jobb oldalát. - Ironikus.... - mortyogtam miközben a hátamra feküdtem. - Még alig ismerjük egymást, és itt fekszel az ágyamban... - nevettem fel hangosan. Persze nem teszek semmi "túl korai dolgott". Csak kissé furcsa ez a helyzett számomra.