Lili Nenil és Josh "Spark" King

Josh & Lili

Morcosan és puffogva sétálok oda a kviddics pályához! Nem törődök azzal, hogy nem illik így rárontani valakire. Most pont nem fog érdekelni, hogy mit illik meg mit nem! Persze sokkal kedvesebben is megplhatnám a dolgot, de nem megy! Elegem van ebből az egészből! Én csak tanulni akarok, meg azzal foglalkozni, ami a dolgom.
Igaz semmi oka sincs nekem felelni! Viszont tipikusan az a helyzet, amikor rákérdeznek egy dologra. Magamból indulok ki én elmondanám. Viszont tudom, hogy rajtam kívül senki sem ilyen! Most viszont ez nem is lényeges dolog. Jelen pillanatban azon van a hangsúly, hogy tényeket szeretnék szerezni. Ha ő nem válaszol legfeljebb megkérdezem a professzort is.
Arcán őszinte mosollyal nyújt nekem kezet. Ezen én magam is elmosolyodok és megrázom a kezét. Persze semmi kedvem egy mardekárossal kezez fogni, meg mondjuk alapból foglalkozni, de ha a helyzet így hozta, akkor kihozom belőle a legjobbat a legjobb tudásom szerint. Csak egy gyors beszélgetés és utána leléphetek folytathatom a dolgom.
Hogy én futár? Nem ez sértés! Nem szoktam üzeneteket hordani! Most is csak azért jöttem ide mert azok be vannak tojva és ez nem elég, de vannak olyan hülyék, hogy az ostobábbnál ostobább ötleteikből kényszerítenek választani. Pedig meglennék én enélkül a probléma nélkül is!
Tipikus ez is úgy vigyorog, mint az összes többi mardekáros! Persze lehet, hogy nem olyan mint a többi. Mindennek van esélye és mindenkinek adok esélyt, hogy bebizonyítsa! De van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez a fiú ízig vérig madekáros. Már a stílusa is olyan arról meg ne is beszéljünk, hogy kiráztőle a hideg!
Na tessék nem elég, hogy mardekáros de még tudja is, hogy nem vagyunk egy szinten. Ő egy igazi rossz fiú, én meg egy vérbeli jókislány, hatalmas hévvel és kóros őszinteséggel megáldva! Ez pedig gyilkos páros tud lenni olykor. Ha ez nem lett volna elég megemlítette Tudjukkit is!
Meg kell hagyni nálam ez ostoba próbálkozás! Engem nagyon nem érdekel, hogy honnan való az ember, hogy milyen a viselkedése. Én meg akarok tudni valamit és azt meg is fogom tudni! Ha ehhez pedig az kell, hogy a legrosszabb mardekárost faggassam, akkor fogom is faggatni. Nem vagyok nyúl.
- Lili Nenil vagyok, én is örülök a találkozásnak! Azért nem jönnek ide, mert félnek tőled! Senki sem akar olyannal beszélgetni, aki megátkozott egy tanárt, a hírek szerint! Nem nem vagyok futár! Ide se jöttem volna nem folyt meg majdnem tizöt perccel ezelőtt egyszerre tíz diák, hogy válasszak, hogy kine adok igazat. Én a tények embere vagyok, azért jöttem ide, hogy meglegyenek a tények!
Gyűlölöm a hazugságokat és ezeknek az ostoba pletykáknak általában semmi valóság alapjuk. Én meg nem viselem el, ha hazudnak. Vagyis addig igen, amíg nem nekem és nem akarnak engem rákényszeríteni, viszont most pont ez a helyzet áll fenn. Rá vagyok kényszerítve, hogy két hazugság közt válasszak. Ezért inkább megkeresem az igazságot.
- Nekem mindegy kivel beszélek! Maga Tudodki is lehetsz tőlem! De ha én meg akarok valamit tudni, akkor azért mindent megteszek! Márpedig engem nem fognak hazugságra kényszeríteni, ezért akarom megtudni az igazat! Az pedig nem érdekel, hogy hogyan jutok el az igazságig. A cél szentesíti az eszközt! Számomra az igazságnál nincs fontosabb!
Mondtam magabiztosan, bár most már nem volt olyan ideges fejem, mint az elején. Semmi okot sem látok az idegességre. Nem kezdett velem kiabálni, nem akar megölni. Akkor meg minek legyek ideges? Most látszik, hogy mennyire nyámnyilák a többiek! Szánalmas, de inkább nem is gondolok erre.
- Sajnálom! Csak már egy hete ezt hallgatom és kezd az agyamra menni! Elhiheted, hogy lenne jobn dolgom is! Nem akartam rosszat, csak feldúlt vagyok! - Mondtam egy halványka mosolyt megengedve magamnak. Persze még mindig nem kívánkozok a beszélgetésre, legszívesebben elfelejteném, de meg kell tudnom különben ezek kikényszerítik, hogy hazudjak!
Figyeltem, ahogy leült és elkezde hangolni a gitárt. Hirtelen megfordult a fejemben, hogy mennyi zenész van a suliban. Na nem mintha baj lenne, csak furi kicsit. Láttam, ahogy maga mellé tette a hangszert, majd a kezezire támaszkodva figyelni kezdett engem. Most mondanom kellene valamit.
Fogtam magam és én is leültem vele szemben. Ekorra már felfogták a többiek, hogy ez el fog tartani egy darabig és inkább itt hagytak. Félős népség! Megráztam a fejemet, ahogy megpillantottam, hogy az utolsó még visszafordult megnézni élek-e. Ezután odafordult a fiúhoz és a szemeibe néztem.
- Tudod nagyon nem érdekel, hogy min kaptatok össze! Alap esetben nem is foglalkoznék vele. Viszont mivel azt akarják, hogy válasszak a hazugságaik közt meg akarom tudni az igazat. Nem kell elmondanod, ha nem akarod! Nem kényszeríthetlek rá, hogy bevallj olyat, amit nem akarsz! Ha minden kötél szakad a professzortól tudom meg az igazat! De nem fogok alaptalanul ítéletet mondani olyan ember felett, akit nem ismerek! Csak ezért akarom tudni, hogy mi volt a balhé oka!
Megint megeredt a nyelvem szokásomhoz híven. De ez van ez is én vagyok, még mindig jobb, mintha egy hisztis, elkényesztetett, beképzelt pasimániás lány lennék! Inkább maradok ilyen, amilyen vagyok! Jó ez nekem így is, ha valakinek meg nem tetszik meghallgatom, de az nem változtat semmin sem.

Josh & Lili

Nem igaz! Komolyan nem tudnak másról beszélni! Ez már az ötödik alkalom, hogy arra kelek fel hogy kész perpatvar van a szobában. Ezt nem lehet bírni én amúgy is nyűgös vagyok reggel! De hogy minden nap én rakjak rendet köztük az már egy picit sok! Nem is picit iszonyúan sok! Elegem van ebből.
Ilyen hulla fáradtan tanulni se lehet rendesen! Mind ezt pedig egy dilis mardekáros miatt, aki összebalhézott a SVK kisegítő tanárral! Csak azt nem értem minek kell ezeknek annyit kattogni ezen a témán. Nem lehetne elfelejteni és szimplán tovább lépni a dolgon? Ahogy elnézem nem!
Eddig még valahogy elviseltem a dolgot, mert el tudtam kerülni. Viszont ma már mindenki azt akarta, hogy én is foglaljak állást valamelyik elmebeteg elmélet mellett. Kérdem én mi a jó égnek? Engem hidegen hagy, hogy mit balhézott engem mindig hidegen hagynak a mardekárosok ez most sincs máshogy!
Különben is nem lenne egyszerűbb megkérdezni, hogy mi a jó ég történt pontosan aközött a fiú között meg a professzor közt? Meg is mondtam a többieknek ezt, mire közölték, hogy nem merik. A professzortól sem, a másik fiút meg kerülik, mint a tüzet. Nem értem a logikájukat! Csak ne kényszerítenének!
~Elegem van! Ennyi feladom! Hol a jó életben vam az a mardekáros srác?!~ Ordítottam magamban az utolsó órám után. Mikor egyszerre tizen ugrottak nekem, hogy mit gondolok. Engem már nem érdekel, én megkérdezem mi volt ez az egész! Nem fogok tények nélkül állást foglalni semmi mellett.
Mondanom sem kell mindenki lefagyott mikor elordítottam magam, hogy akkor én most megkérdezem. Ezt a kis leblokkolást kihasználva lógtam meg közülük és kezdtem el keresni azt a mardekáros gyereket. Komolyan egy mardekáros után koslatok? Ez szánalmas! Merlin ments meg! Addig hogy rövid legyen!
Szerencsém volt nem kellett sokat keresnek csak a kviddics pályáig kellett elcaplatnom, hogy megtaláljam. Nyeltem egy nagyot és vettem egy mély levegőt is. Már hallottam magam mögött a susogó csapatot. Megráztam a fejem és odamentem a fiúhoz a pálya szélére. Kicsit hezitáltam majd megszólaltam.
- Szia! Bocsi ha zavarok csak... - Odapillantottam a többiekre majd folytattam. - Ugye te vagy az, aki összebalhézott a SVK tanársegéddel? Csak mert azok ott nagyon tudni akarják, hogy mi miatt is volt ez a balhé? Sok mindent kitaláltak és nem tudnak dönteni! De egyiknek sincs elég pofája, hogy megkérdezze! - Az utolsó mondatot direkt olyan hanggal mondtam, hogy a többiek is hallják ott távolabb. Majd teljesen nyugodt arccal néztem a fiú szemeibe. Mert engem tényleg nem érdekel mi volt, csak azt akarom, hogy azok ott lenyugodjanak.