Emeline Lauwens

Emeline Lauwens || Em, Line, Törpe, Szöszi || 15 || Elle Fanning

Teljes név:  Emeline Liesbeth Lauwens
Születési idő: 1981. 06. 22.
Születési hely: Anglia, Cambridge
Élőhely: Anglia, Cambrigde
Pálca: tíz hüvelyk, cseresznyefa, egyszarvúszőr
Foglalkozás: tanuló/kviddicsező

Ilyen vagyok....

A bátyám, Frederik mindig az mondja, hogy kotnyeles vagyok. Szerintem ez nem igaz, csupán szeretnék mindent tudni a világról és az emberekről. A kíváncsiságomból adódóan nagyon sokat tanulok és kutakodok, mert tényleg szeretném látni az élet összefüggéseit. Például, valaki elgondolkozott már azon, hogy miért vannak olyan emberek, akiknek nincsenek varázsképességeik, és miért vannak olyan, akiknek vannak? Szerintem ez nagyon érdekes. Meg a kísértetek jelenléte. És hogy hogyan működik pontosan a mágia. Meg a varázslényekkel kapcsolatban is érdekel minden kis apróság. Ezért aztán rengeteget tanulok, de nem azért, hogy én legyek a legjobb, hanem azért, hogy minél többet tudjak. Azt tervezem, hogy ha egyszer kijárom a Roxfortot, akkor kutatásokat fogok végezni. Ha pedig nem tudnám finanszírozni a kutatásokat, akkor az eszem végett, vagy a művészi képességeim alapján csak el tudok helyezkedni. Szeretek rajzolni, és írok is a Roxfort tanulóiról és alkalmazottairól egy „újságot”, persze magamnak, és igyekszem arra törekedni, hogy mindig az igazat írjam le. Törekszem az őszinteségre, mert úgy vélem, ez az egyik legfontosabb dolog az emberi kapcsolatoknál. Az őszinteség és a megbecsülés. Általában barátkozó típus vagyok, nem szeretek bajba keveredni, ha tehetem, akkor elkerülöm. Azonban, ha neki állnak piszkálni, és már odáig fajul a dolog, akkor nyugodt szívvel lefegyverzem az ellenfelemet. Nem bántom, csak lefegyverzem, hogy ne tudjon bántani, aztán elszaladok. Néhányan talán kicsit furcsának tartanak, mint azt a másik hollóhátas lányt, Lunát. Szerintem nem kellene annyit piszkálni, hiszen ő is ember a maga fura szokásaival, de hát mindenkivel vannak furcsa dolgai. Egyébként nagyon szeretem az állatokat, otthon van egy teknősöm, Paddy és egy kutyám, Rocky. Aztán még van egy baglyom, aki itt van velem, de mivel madárnak nevekben nem vagyok jó, ezért csak Bagolynak hívom. De nem csak az állatokat szeretem, hanem a családomat is. Az én szüleim szerintem a világ legaranyosabb és legmegértőbb szülei. Aztán van még ugye a bátyám, Fred. Ő kicsit szétszórt és imádja varázslattal felruházni a mugli ketyeréket, innen van egy olyan mp3-lejátszóm, ami még itt, a suliban is működik.

A külsőm… Hát én nem tartom magam különösen szépnek, de anya mindig azt mondja, hogy olyan kis aranyos arcom van. Amikor kicsi voltam egészen sötét volt a hajam, de mostanra már egészen szőke vagyok. Fred szokott is ugratni miatta. A szemeimet pedig állítólag apától örököltem, szóval így holland-ágról származik ez a fura kékes-szürke szemszín, mert anyai ágról mindenkinek barna szeme van. Én nem bánom, mert ez legalább különlegessé tesz egy kicsit, hiszen egy unalmas, hétköznapi lány vagyok. Nem vagyok túl magas sem, ezért aztán a Törpi, vagy Törpe nevet is rám ragasztották otthon. Általában apa hívott így kiskoromban, de néha még ma is előfordul. Nem vagyok egy topmodell-alkat, de nem is vagyok duci. Minden reggel korán felkelek, hogy tudjak kocogni, és kviddicsezek is. A Hollóhát csapatában hajtó vagyok. Szeretem a kényelmes és csinos ruhákat, viszont nem szeretem a kirívó színeket. Jobban szeretek egyszerű, pasztellszínű ruhákat hordani, hogy így beleolvadjak a környezetembe. Igaz, nem tartom magam szépnek, de azért törődök a külsőmmel. Muszáj is, mert tintával szoktam rajzolni, és néha csak későn veszem észre, hogy olyan lett a kezem, vagy hogy véletlenül az arcomat is sikerült összetintáznom. Nagyon remélem, hogy a kirendelt párom nem tart majd rondának. Igaz, még nem találkoztam vele, de kíváncsi vagyok az illetőre.  

Az én történetem....

Apukám annak idején magándetektív volt, amikor megismerkedett anyuval, aki pedig a Reggeli Prófétánál dolgozik. Így valami kapcsán összeismerkedtek, de azt pontosan nem akarták elmesélni. Azonban anyu olyan nagy hatással volt apára, hogy otthagyta Hollandiát, és átköltözött Angliába, csakhogy apa annyira nem szereti Londont, ezért átköltöztek anyu szülővárosába, Cambridge-be. Egy évvel a találkozásuk után összeházasodtak, majd a nászéjszakára kilenc hónappal megszületett a bátyám, Fred. Három évvel később megszülettem én is. Időközben apát is felvették az újsághoz, így lényegében anyával munkatársak lettek.
Nagyon sokat foglalkoztak velem meg Freddel. És volt olyan is, hogy anyu szülei meglátogattak minket. Egy igazi kis szerető családban nőttem fel. Tizenegy éves koromig mugli iskolába jártam. Emlékszem, hogy sírtam, amikor a bátyám megkapta a roxfortos levelét. Alig akartam elengedni a pályaudvaron. A muglik között sok barátom volt, de amikor Fred elment, akkor kezdtek eltűnni mellőlem a barátok. Nem bántam különösebben, mert így maradt két-három barátom, akikről tudtam, hogy rájuk mindig számíthatok.
Betöltöttem a tizenegyet, és én is megkaptam a levelemet. Majd kiugrottam a bőrömből, hogy ismét a bátyámmal egy iskolába járhatok. Nagyon sokat szokott piszkálni, de én nem bánom, mert tudom, hogy szeretetből teszi, és ha kell, akkor viszont akármikor kész megvédeni.
Az első két évben nemigen találtam hasonló gondolkodású embereket, mint amilyen én vagyok, ráadásul a bátyám griffendéles volt, én pedig hollóhátas, így nem sok esélyem volt vele összefutni. Ekkortájt vált rögeszmémmé a tanulás, és tört rám az a vágy, hogy mindig mindenről tudjak. Az egyik könyvtári magolás során ismertem meg a legjobb barátnőmet, azt hiszem, akkor harmadikos voltam.
A további évek szinte eseménytelenül teltek – ha azt nem számítjuk, hogy bekerültem a házam kviddicscsapatába hajtóként, és szinte minden évemet nagyszerű eredménnyel zártam le, de hát ezért keményen meg is küzdöttem. Az iskolai sakk-klubba is csatlakoztam az utóbbi évbe, így hát nem hagyok magamnak lehetőséget arra, hogy unatkozzak, pláne, hogy a bátyám már megint egyedül hagyott.
Ő jelenleg most otthon van, és mugli kacatokkal szórakozik, mert amolyan feltaláló-műszerész zseni, aztán majd ilyen varázsholmikat akar gyártani. Remélem, hogy majd sikeres lesz. Szerintem, én vagy kutató leszek, vagy pedig követem a szüleim pályáját az újságírás terén. De esetleg felcsapok kviddicsjátékosnak. Nem tudom, rengeteg lehetőség áll előttem, így nehéz választani.
Egyébként nagyon szeretem a Roxfortot, amikor csak tehetem mindig igyekszem felfedezni a titkait. Az állítólagos kotnyelességem miatt a kísérteteket is szoktam faggatni, bár Hóborc és a Véres Báró nem túlzottan kedvel engem, viszont Nick-kel és a Szürke Hölggyel remekül el tudok beszélgetni, ha olyan kedvük van.
Amúgy a hollóhátasokkal és a griffendélesekkel egész jól kijövök, az utóbbiakkal azért, mert a bátyám révén jó párat ismerek közülük. A hugrabugosokhoz nem sok közöm van, de bizonyára ők is aranyosak, bár a kviddicscsapatuk kapitányát nagyon nem kedvelem. A mardekárosok pedig… Hát őket hagyjuk, általában a célpontjuk szoktam lenni, de elég gyakran balul sül el a viccük, mert rendre elfelejtik, hogy meg tudom védeni magam, de azért próbálkoznak.